Hát elég sok minden sűrűsödött most az életembe. Iskolai történtek,hirtelen az eddig eltűntnek hitt apámból valami hatalmas "proféta" lett vagy micsoda. Ennyire különleges lennék? Nem nagyon csináltam még semmit úgy h tudtam róla. Mondjuk azt a haza ugrást még mindig nem értem. Anya miért tartja vajon ennyire rossznak? Hisz neki is van képessége, azt mondta neki Stephy tegnap este. Kezdett felkelni a nap nem sokat aludt Steve a szobája még mindig olyan mintha bombát robbantottak. Fel kelt és bepakolt majd elindult lefelé az lépcsőn. Le ült az asztalhoz mintha semmi se történt volna tegnap este.
-Nem azt mondtam neked h nem mész iskolába?-kérdezte megrovóan az anya-
-De... - Dobta oda a választ fia-
-Akkor? Minek a táska? beszélni akarok veled.
- De nem kell. Téged ez úgyis csak zavar én meg még azt sem tudom mivagyok, vagy kivagyok. - Karba tette kezét az asztalon és ráhajtótta a fejét szomorúan-
- Én tudom kivagy.-
- hm?-
-Az egyetlen drága fiam vagy.- Sugrázó mosolyjal nézte fiát- és nem hagyom h elvegyenek tőlem még téged is. Akkor se ha különleges vagy. Bevallok valamit fiam. Nem a boltba mentem a múltkor hanem az igazgatónőhöz. Be hívatott és olyat mesélt amiről te még csak említést se tettél. Mivel magyarázod ezt?-
- Féltem h másképp néznél rám a történtek után. Hisz énse tudom mi történt. Nem emlékszem.
-Az nem véletlen volt. Ritka eset de, te is és a húgod is örököltétek apátok képességeit még ha nem is az összeset de elég nagy részét. És ezt látom rajtatok kicsi korotok óta. De megakarlak óvni ettől. Ha bele mélyülsz egyre veszélyesebbé válik az egész. Az iskolába járás is kockázatos lenne a te esetedbe ha kiderülne, mégis kinek a fia vagy és hol laksz. Nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy még ellenséged is megjelenjenek az ajtómba. Te is igy gondolod ugye?
-Igen anya. Nem akarnék gondot vagy fájadalmat okozni nektek-
-Rendben hamár itthon vagy, segítesz a házi munkában sok dolgom van, és ne hidd h elfelejtettem a kesztyűs ügyet, ne vedd fel azt a kesztyűt nem tudod irányítani az erőd, könnyen bajod eshet.
Porszívózás és egyéb dolgok közepette kigondolta, hogy holnap iskola helyett kicsit kilóg és gyakorolja valahol a képességeit, megnézni mégis mire képes. Nem sokkal az iskola után van egy kis erdő. Talált egy pár eldobott sörös üveget, letört faágat, dobozokat.
A semmiből egy gyorsan repülő sörös üveg közeledett felé, maga se tudja,hogyan de kinyújtotta karját és a levegőbe megállította az üveget. Megrettent erre az üveg leesett.
-Hm ügyes mondhatom. - Szólt egy ismeretlen hang-
-Ki vagy? Hol vagy? -kérdezte kétségbe esetten, ez az első gyakorlása de máris megölik?-
- Dehát itt vagyok mögötted. - nevetett-
A fiu megfordult és akkorát ugrott ijedtében h 1-2 métert simán hátra ugrott.
-T-t-te hogy? mi? miért? válaszol! - dadogott Steve-
-Nyugi haver, nem bántalak csak kiváncsi voltam kikerülöd e a támadásom. Hehe mókásabbnak tűnsz mint aminek látszol.
- Figyelj haver, nem akarok zűrt én csak gyakorolni akarok érted. Te is ilyen izé vagy? ősi micsoda?-
-Próféta? neeem, dehogy csak egy egyszerű harcos. Gyors vagyok de nem olyan gyors mint aki ugrani képest, Főleg tárgyakat lebegtetek és küldök rá másokra.
-Aham, király, akkor most megteszed és tovább mész? Gyakorolni szeretnék-
-Ja persze, nyugodtan nem zavarok.
-Huh, nehéz eset-gondolta magába Steve-na de mindegy is. Koncentrálj képzeld h könnyű a tárgy. A tárgy épp felemelkedett amikor.
-Hé haver neked nincs kesztyűd? - Nézegette sajátját majd társa kezét- vagy hova lett?-
Steve nem akarta mondani azt, hogy az anyja nem engedi neki h felvegye igy hát valami keményet akart mondani.
-Hát...öhm...nekem tudod nem kell.
-Miért ne kéne? Ne nevettess. - Azzal ránézett egy hatalmas gyökerei által kifordított fára és játszi könnyedséggel odébb dobta szinte súrolva Steve haját.-
Steve pedig alig a kis dobozt tudta felemelni és picit arréb rakni.
-Jólvan! Anyám elvette mert nem hajlandó elfogadni a képességeimet és nem akarja, hogy használjam őket. Meg mert tapasztalatlan vagyok és csak veszélybe sodornám magam.
-Jaj ez mekkora hülyeség.- Harsányan kacagott a fiu- Ugyan gyere, majd én tanítalak sok mindent tudok a mesteremtől. Ja amúgy Billy vagyok és te?
-Steve...Steve Stephanski
-Evanski. Billy Evanski. De érdekes egyezik a családi nevünk utolsó 3 betűje nem fura? És te milyen fajta harcos vagy?
-Hát még nem igazán tudom. - Most jutott eszébe az, hogy semmit nem tud magáról és nem mondott semmit Stephy. Mert nem mondta senki.
-Óh hát akkor tesztelünk de kéne a kesztyűd. Meg kell oldanod h megszerezd meg addig nem tudjuk kideríteni melyik is vagy valójában.
De ahogy láttam a lebegtetés valamilyen szinten sikerült. - Mosolyogta meg a fiu- Amúgy most fogok végezni a Gimnáziumba és te?
-Hát én még csak most vagyok elsős ott. Nem nagyon ismerek senkit.
-Hova jársz?
-Glerander
-Komolyan?! - kerekedett el Billy szeme- Hogy-hogy eddig nem láttalak? Pedig elég kihívó a frizurád - Szemlélte meg Billy, akinek amúgy rövid fekete haja volt, és fekete ruhában volt.- De mindegy is mostmár engem ismersz. Majd lógunk együtt de most szerezd meg a kesztyűd majd megbeszéljük mikor tali és hol. Vigyázz ne,hogy véletlen felemelj egy ceruzát. Szia
-Hát. Szia
Hatalmas zaj csaptak a konyhában két veszekedő fél, az utcáról be-be tekintettek az ablakon, mert nem sejtették mi folyhat idebent a hangokból itélve.
-Nem megmondtam, hogy nem fogod felvenni.
-De ez most létfontosságú anya csak gyakorlok semmi több. - Mondta erőteljesen anyjának- Végre találtam egy hozzám hasonló fiut - Mondta kissé halkabban mint az előzőket
-Hogy kicsodát?
-Semmi,Semmi csak had vegyem fel a kesztyűt. Vigyázok ígérem.
-Megbeszéltünk valamit Steve. Ne akard látni milyen mikor igazán dühös vagyok.
-Jó. Értettem. Nem kérek ebédet. Azzal felcsörtett a szobájába és drámaian becsapta az ajtót ugy, hogy biztosan mindenki meghallja.
Akkor is megszerzi a kesztyűt. Nem akar alul maradni. Megmutatja Billynek. Van annyira jó mint bárki más. Este anyja kint hagyta a konyha asztalon a kesztyűt. Talán ez egy próba h elveszem e? Nem érdekel tudni akarom mit tudok. Azzal elindult az erdő felé.
-Lám lám hát itt vagy? Ilyen hamar? Nem számítottam társaságra. De, hamár itt vagy gyere megmutatom azt a helyet ahol gyakorolni szoktam
Egyre mélyebbre mentek be az erődbe. Nem is tűnt annyira kicsinek így éjszaka. Egy céltáblákkal teli gödröt látott meg Steve telis teli sörös üvegekkel,dobozokkal és minden féle lim-lommal az egészen aprótól, a hatalmasig.
-Na tessék találd el a legalsó táblát az a legkönnyebb. - Érdeklődve nézte a fiu reakcióját-
-Rendben megpróbálhatom. Koncentrált, de annyira leakarta győzni Billyt, aminek következtében nem, hogy a céltáblát nem találta el, átrepült az egész erdőn és csak a halk süvöltés hallattszott.
-Háááát ez. Érdekes volt, de vedd lazábra figyeld. Ellazult Billy egyik kezét a zsebére tette és a másik kezével pontosabban az ujjával mozdította oda a dolgokat. Minden félét. Persze a nagyobb dolgoknál mindkét kezét segítségül hívta.- Lazulj el. Pórbáld meg úgy ne gondolj semmire csak a tárgya és amit azzal akarsz csinálni.
-Rendben. -Gondolta pofon egyszerű lesz- Több percit erőlködött koncentrált megse moccant semmi.
-Figyelj ne stresszelj mert itt vagyok én már vagy, 3-4 éve ezt csinálom nap mint nap. Ne akarj egyszerre olyan lenni mint én.
-Steve ettől valamiért megnyugodott. Van még ideje. Néhány másodpercel később gond nélkül felemelkedett egy tárgy. Cipő.-Erről pont eszébe jutott egy régi történet mikor kisfiú volt. Anyukájával cipőt választottak de nem vette meg neki Rose azt amit szeretett volna és annyira hisztizett,hogy az összes cipő sor eldőlt. Mostmár érti miért történhetett. Mosolygott-
-Hmm. Egész jó. nekem majdnem egy órámba tellett mire bármi is megmozdult akár egy centimétert is.- Mosolygott a Billy-
dehát nekünk sincs végtelen erőnk és éhes is vagyok, te nem? Haraphatnánk valamit. Menjünk haza együnk legközelebbre hozunk szendvicseket. Mit szólsz?
-Jól hangzik akkor holnap?
-Holnap
-Szia, Billy
-Hy Steve
Még mielőtt Steve bement volna a házba körül nézett és megpróbálta akarttal kinyitni az ajtót. De az ajtó lassú kinyílás helyett, kicsapódott mintha egy tornádot tört volna be. Steve gyorsan bement és megcsukta. Anyja jön le nagy sietve.
-Mi volt ez a hangzavar?
-Ja csak. Elkaptam egy pókot kidobtam de nem figyeltem és a szél becsapta az ajtót.
-Oh értem. De legközelebb figyelj az ajtóra kisfiam nem olcsó megcsináltatni. És nem állunk ugy anyagilag, hogy bármit is ki kelljen cserélni most azonnal. Értve?
-Igen anya bocsi. -Ezalatt a fiu szépen a ruhája alá rejtette a kesztyűt, mert a végén még az anyja rájön miben sántikál. Mikor vissza ment a lépcső az anya. Gyorsan vissza rakta az asztalra az elvett tárgyat és felment a szobájába.