Miután a bokám már egész elfogadható állapotba került - de azért még fájt - a lányok meglátogattak többször is, ráadásul azt mondták, hogy ma is átjönnek, úgy sincs jobb dolguk. Én meg úgy voltam vele, hogy rendben, egyébként sem tudnék mit csinálni otthon egyedül. Anya megállás nélkül dolgozik, mindig akkor érkezik haza mikor én már alszom, és akkor távozik, mikor még alszom. De emellett mindent fenntart, főleg most, hogy segíteni sem tudok annyit, mint alapból. Munka után elmegy bevásárolni, hogy ne legyek éhen egész nap, néha még konkrét ebédet is főz nekem másnapra. Nála csodálatosabb édesanyát nem is kívánhatnék!
Óvatosan sétáltam le a lépcsőn, egészen az ajtóig, hogy kinyithassam azt a lányok előtt.
– Hogy van a bokád? – lépett be elsőként Charlotte, aki azonnal megölelt. – Jobban vagy? Nem kell rá jég? Vagy valami? Miért nem válaszolsz?
– Válaszolnék, ha adnál rá lehetőséget – nevettem, majd a másik két lányra néztem.
– Egész úton erről beszélt, hogy hoznunk kellett volna jeget – lépett be Davina szokásosan rágózva, majd körbe pillantott. – Csini kis lakás ez!
– Na és, mi jót fogunk csinálni? – ugrott nyakamba Mia, amitől nagyobb súly nehezedett bokámra, és kissé megfájdult.
– Én mutatni akarok valamit – emelte fel kezét Charlotte. – Csak nem tudom, hogy jó ötlet-e...
– Jajj, az amire gondolok? – fogta fejét Davina.
– Ühüm – bólogatott kínos mosollyal Charlotte, aztán felém fordult. – Vagy látta, mikor Dean elküldte neki?
– Nem, Felix elvette tőle a telefont – vágta rá Davina fejét rázva, majd egy jókora rózsaszín lufit fújt rágójából.
– Na mostmár tényleg mutassa meg valaki azt a francos videót, mert már nagyon érdekel, hogy mégis miért nem engedte Felix, hogy én is lássam! – dobbantottam, majd dühösen egymásba fontam karjaim.
– Nem akarod látni – horkant fel Davina, majd rám emelte tekintetét. – A videó után nem fogsz ugyan úgy nézni Felixre, mint most. Legalábbis ha nekem eszembe jut amit a videón mond, és előttem áll, nagyon gáz!
– Miért?
– Tudod mit? Nesze! – nyomta kezembe Davina saját készülékét, én pedig csöndben maradtam, és leültem az ágyamra.
A videó azzal kezdődött, hogy Dean és Shane együtt röhögnek a kamerába, majd megfordítják azt, ami így már Felixet mutatja, aki hanyatt fekszik egy kanapén, karjával takarja az arcát, és nyöszörög. Körülöttük halk zene, enyhén hallható nevetés, és koccintások törik meg a csendet. Dean nevetése épp hogy hallható volt, majd mikor megszólalt már-már hihető volt komolysága.
– Mi a baj, Larson? – tette fel a kérdést Dean visszatartott nevetéssel. – Mennyit ittál?
– Egyet, talán kettőt – nyögte Felix, majd még jobban takargatni kezdte arcát, pedig észre sem vette, hogy videó készül.
– Biztos?
– Fingom sincs, jó? Nyolcig számoltam, onnantól pedig csak ittam – fújt egy nagyot.
– Ihattál volna valami kevésbé alkoholos dolgot is – vetette fel Dean, Felix pedig egy pillanatra felé fordult, ezért Dean gyors a combjára tette a telefont, nehogy lebukjon.
– És abban hol a buli? – takarta ismét arcát, aztán felhúzta egyik térdét. – Képzeljétek, Stella felkeresett a minap – kezdte Felix, bár nagyon koncentrálni kellett, hogy értsem is mit mond.
– Az a Stella? – szólalt meg Shane.
– Igen, az a Stella – bólogatott Felix. – Miért van ilyen kurva világos? Kapcsolja már le valaki a lámpát! És miért ilyen hangos mindenki? Kinek kell kitaposni a nyelvét? Úgy röhög, mint valami haldokló szamár!
– Tesó, nagyon gatya az állapotod, inkább menj haza – röhögött Dean, és bár nem láttam, biztos vagyok benne, hogy Davina a szemeit forgatta, Charlotte, a fejét fogta, Kevin csak ült ott velük, Shane pedig nevetett Deannel együtt.
– Hagyjál már, nem vagy az apám Campbell!
– Te jó isten... – suttogta Dean, amit valószínűleg Felix emiatt nem is hallott. – Akkor mesélj, miért keresett fel Stella!
– Őszinte leszek, nem nagyon emlékszem, mert hidegen hagy a csaj. Valami olyat mondott, hogy a napokban haza jönnek és hogy találkozunk-e, vagy valami. Mert ugye mi sosem szakítottunk, meg ilyenek.
– És mit mondtál? – érdeklődött Shane.
– Nem válaszoltam – mondta könnyedén Felix. Kérdően néztem a lányokra, akik erre mind a telefont kezdték mutogatni, hogy ne őket nézzem. – Mind nagyon jól tudjátok, hogy engem egy valaki érdekel, és az Luna.
– Kár, hogy pasija van – mondta Davina nemtörődöm stílusban.
– Kár, hogy senki nem kérdezett – válaszolt Felix, mire Davina felhorkant.
– Ez a csúnya valóság, szivi!
– És nem gondolod, hogy esetleg túl kellene tedd magad ezen a Luna dolgon, és új emberek felé nyitni? Talán... – kezdte Dean.
Na szép, le akarja beszélni rólam?!
– Dean, egy zseni vagy! – kiáltott fel Felix, én pedig szemöldökömet felvonva figyeltem a jelenetet. – Válaszolok Stellának, hogy örömmel találkozok, hátha Luna végre bevallja magának, hogy érez irántam valamit, ha más lánnyal lát engem!
– Azt hiszem félre értettél valamit haver, ez egyáltalán nem jó ötlet – sóhajtott fel Dean kimerülten.
– Ugyan, nem lesz baj! – legyintett Felix, majd felült. – Hátha végre rádöbben, mennyivel jobb vagyok annál a féregnél. Most nem azért, de neki van ilyen karja? – feszítette karját, majd nyomott egy csókot bicepszére. – Vagy ilyen kockái? – emelte meg pólóját.
– Vagy ilyen egója? – szólt bele ismét Davina, mire a legtöbben felnevettek.
– Ez az, hogy van ekkora egója, de mire? Az ember akár a nádszál. És akkor itt vagyok én, aki legalább háromszor akkora mindenhol, mint ő – áradozott Felix, mire Davina aki már a kamera látószögében volt fintorogva lehunyta szemét. – Jobban nézek ki, jobban bánok Lunával, jobb melegszenyót csinálok, és felteszem abban is jobb vagyok, mint ő...
– Te jó ég... – szóltam közbe fejemet fogva, mire a lányok csitítgatni kezdtek, hogy nézzem tovább.
Ugye nem csak én gondoltam... Arra.
– Basszus Felix, én ezeket nem akartam elképzelni – öklendezett Davina, aztán felállt és megfogott két sört.
– Azt nekem hoztad? – mosolygott rá Felix, mire Davina felvonta szőke szemöldökét.
– Álmodik a nyomor – húzta el a sört, majd leült. – Az előző monológod után elég nagy szükségem van erre, hátha elfelejtettem az egészet.
– Ahj – mondta Felix, aztán ismét Dean felé fordult, és egyenesen a telefonra nézett. – Te miért így tartod azt a szart? Dean, ugye nem videóztál??
– Miiiii? – röhögött Dean. – Dehogy!
– Töröld ki.
– Szerintem Luna nagyon örülne ennek a videónak, nem skacok? – forgott körbe, mire mindenki röhögve bólogatott.
– Csak nyugodtan, had lássa csak miről marad le – kacsintott Felix, mire felvont szemöldökkel néztem tovább. – Bár egy szavába kerül, is ez mind az övé lenne... De na, értitek, egy tucat lány oda lenne értem, ő meg észre sem vesz.
– Nem vagy normális – mondta Kevin.
– Az biztos – értett egyet Charlotte.
– Én inkább nem nyilatkozom – ivott Davina.
– Megyek, és felhívom Stellát – pattant fel Felix, majd kissé meginogva, de megindult valahova. – Kösz az ötletet Dean!
– Nem is adtam ilyen ötletet! – mondta felháborodva a fiú, majd itt vége is lett a videónak.
Nagyokat pislogva nyújtottam vissza Davinának a telefont, és próbáltam felfogva mindazt amit láttam és hallottam. Szóval ezért nem engedte Felix, hogy megnézzem. Mert akkor vége a kis tervének. A kis sunyi dög! Ez nem volt szép tőle, nagyon nem volt szép. Ezt még vissza kapja, azt garantálom.
– Nos? – kérdezte Mia, kiváncsi tekintetét pedig az enyémbe fúrta.
– Ez egy hülye – vágtam rá. – És ezért nagyon ki fogok cseszni vele, az biztos.
– Nem lenne egyszerűbb csak elmondani, hogy éltek-haltok egymásért? – kérdezte Davina, aki hasonlóan furcsa arcot vágott, mint a videón.
– Az túl egyszerű lenne – legyintett Charlotte, majd felnevetett. – Felixről és Lunáról van szó, komplikált emberek!
– Szóval akkor bevallod? Tetszik neked Felix? – vigyorgott Mia.
Nos Luna? Mondd ki!
– Igen, nagyon is – temettem tenyerembe arcomat, miközben éreztem, hogy egyre inkább pirulok.
A lányok őrültek módjára sikoltozni kezdtek, Mia olyan hangosan, hogy féltem, az ablaknak annyi. Charlotte izgatottan vigyorgott, és a nem megszokott módon Davina is tényleg úgy tűnt, hogy örül ennek az egésznek.
– De nehogy elszólja magát valaki, hogy egyébként láttad a videót – váltott komolyra Davina. – Felix kinyírna engem!
– Nem engedjük, megverjük! – szorította ökölbe kezét Mia, mire mindenki felnevetett.
– Én azért örülök, hogy láttam – bólogattam röhögve. – Bár nehéz lesz nem az arcába nevetni – nevettem, oly annyira, hogy már fájt a hasam.
– Na igen, ezt mondom – helyeselt Davina.
– De most hagyjuk a fiúkat, lányos napot tartunk nemde? – tártam szét karjaim. – Ki kér fagyit?
– ÉN – üvöltötték egyszerre, én pedig nagy nehezen lebicegtem fagyiért.
***
– Jobban van a bokád? – kérdezte aggódóan fürkészve anya, amint belépett az ajtón.
– Igen, már alig érzem – legyintettem mosolyogva, aztán felálltam és segítettem lepakolni neki a szatyrokat.
– Köszönöm – nyomott egy puszit arcomra, aztán fáradtan huppant le a kanapéra.
– Minden rendben? – ültem mellé, és kérdően vizslattam anya gondterhelt arcát, aki erre majdnem elsírta magát, miközben megrázta a fejét. – Mondd el kérlek, hogy mi a baj! Segítek szeretnék anya!
– Nem tudom befizetni a számlákat, és félek, elveszik a fejünk felől a házat. Száz dollár kellene még, és egyelőre fogalmam sincsen, honnan kotorjam össze – tárta szét karjait kétségbeesve.
– Azt hiszem ezt orvosolni tudom – csillant fel a szemem, majd felsétáltam a szobámba.
Az íróasztalomat vettem célba, azon belül pedig a fiók alatti kis repedéshez nyúltam, amit ha kissé arrébb tolok, kiváló rejtekhely lehet bármi számára. Nekem a pénzem volt ide rakva, amit bébiszitterkedéssel szereztem. Már megvolt majdnem négyszáz dollár, és igaz, eredetileg egyetemre gyűjtöttem, de változott a terv. Nem hagyom, hogy anya ez miatt menjen tönkre. Tizenhat éve azon van, hogy nekem jó legyen, legyen tető a fejem fölött, legyen mit ennem, legyen mit felvennem. Most jött el az, hogy segítsek ebben a saját pénzemmel. Anya az én mindenem, nem hagyhatom, hogy bármi baja essen emiatt. Segítek, ahogy csak tudok.
– Na, itt is vagyok – lépkedtem felé, majd lehuppantam a kanapéra, aztán felé nyújtottam a borítékot. – Tessék.
– Ez...? – kérdezte, miközben óvatosan átvette a kis papírt, majd jobban szemügyre vette, és ellenkezve fejét rázta. – Luna drágám, ezt az egyetemre gyűjtötted, ez miatt nem vagy szabad egész nyáron! Nem várhatod el, hogy én ezt elvegyem tőled! Tessék, tedd el, én ezt nem viszem el. Megdolgoztál érte.
– Anya, nem – toltam vissza a borítékot, mire anya szótlanul pislogott rám. – Majdnem négyszáz dollár van benne, amit egy hónap alatt kerestem. Itt van még a július és az augusztus is, sőt, a jövő nyár is! Időm, mint a tenger – biztattam mosolyogva, hogy ne ez miatt aggódjon. – Vedd el, kérlek! Én erre szeretném elkölteni a pénzt! Kérlek, anya!
– De Luna...
– Nincs de, én pénzem, és én erre szeretném költeni – vágtam szavába, mire elsírta magát, és a nyakamba borult.
– Annyira de annyira szeretlek! – szipogta, miközben még szorosabban ölelt magához.
– Én is szeretlek anya! – válaszoltam mosolyogva, bár én is elsírtam magam. Sosem bírtam nézni, ha anya sír. – De menj, és pihenj le! Hosszú napod volt, és igazán megérdemled.
– Biztos? Nem vagy éhes? – törölte szemeit, majd kérdően nézett enyémekbe.
– Megoldom! – nevettem fejemet rázva.
– Jó éjszakát kicsim – nyomott egy apró puszit homlokomra, mire én mosolyogtam egyet.
– Aludj jól anya!
Még gyorsan összedobtam magamnak egy kis vacsit, közben folytattam a sorozatot, ami miatt a múltkor jól el is késtem. Ezután vettem egy jó meleg levendulás fürdőt, majd az ágyamba huppanva kezembe vettem telefonom, és üzentem Robertának, hogy hétfőn már megyek dolgozni, ugyanis a bokám már alig fáj, így simán menni fog minden, mint régen.
A sötét plafont nézve gondolkodtam azon, amiket Felix a videón említett. Mégis miért hiszi azt, hogy ha én más lánnyal látom, féltékeny leszek?
Mert az vagy? – súgta egy belső hang.
Telefonom rezgése térített vissza a valóságba, de nem Roberta válaszolt. Hevesen dobogó szívvel ültem fel az ágyon, miközben azonnal megnyitottam a chatet.
Felix: Aurora kérdi mikor jössz már dolgozni, mert nagyon hiányol. De szigorúan Aurora kérdezi!
Mosolyogva olvastam fel, és teljesen biztos voltam benne, hogy nem csak Aurorát érdekli. Sőt, Felixtől kitelik, hogy ilyen ürüggyel keres, miközben szó sincs erről.
Luna: Hétfőn :)
Felix: Aurora most nagyon boldog!
Luna: Most? Kétlem, hogy az ötéves húgod fent van este 22-kor.
Felix: Jobban át kellett volna gondoljam ezt az egészet, te túl okos vagy.... Nem is Aurorát érdekelte.
Megmondtam.
Luna: Sejtettem :D
Felix: Akkor hétfőn, Kislány? ;)
Luna: Hétfőn.
Óriási vigyorral dőltem hátra, miközben izgatottan vártam a hétfőt. Felix azt sem gondolta át valami jól, hogy ha ő Stellával "jár" vagy tudom is én mit csinál, akkor nem igazán kellene nekem ilyeneket írnia, mert mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy érdeklődik irántam. Felix Felix.... Olyan kis butus vagy!
Pár perc múlva újabb üzenetem érkezett.
Felix: Hiányzol a házból, de komolyan. Olyan semmilyen nélküled.
Direkt okoz nekem ilyen mértékű szívritmuszavart, igaz?
Luna: Szerintem kibírod. Ott a srácok, meg ott van Stella is.
Erre vagy háromszor megjelentek a kis pöttyök, miszerint írni kezdett, de minden alkalommal el is tűntek. Aztán két perc múlva - igen, néztem az időt - végre jött egy válasz.
Felix: Igaz, Stellával jól megvagyunk :D
És milyen jól hazudsz!
Luna: Ezt örömmel hallom. De most megyek, aludj jól, Felix!
Felix: Álmodj velem, Kislány! ;D