-Fel tudsz állni?-kérdeztem a földön ülő Daniel-től.
-Várj inkább segítek!
Felsegítettük Daniel-t majd leültettük egy székre.
-Na akkor mi is történt?-kérdeztem meg mégegyszer.
-Visszaszóltam apádnak-sóhajtott a srác.
Hát mondhatom remek...
Ez az én hibám!
-Tudhatnád, hogy nem szabad-sújtottam le a szemeim.
-Mia...kérlek!-kezdett bele.
-Ne magadat hibáztasd!
-Nem hibáztatom mag...-vágott bele.
-Mindig ezt csinálod...-sóhajtott.
-Ez nem igaz!-jelentettem ki.
Dehogynem igaz...
-Ez így tényleg nem mehet tovább-jegyeztem meg.
-Ezt mondtam-tette hozzá Lando.
-Tudom, tudom, de én nem akarom, hogy bajotok essen!
-Mia fogd már fel, hogy anélkül is bajuk esik, ha közbelépnek.-mondta Heidi.
-Azt hiszem most lesz Lando-n a sor-sóhajtott Kelly.
-Na jó ez tényleg nem mehet így tovább!
-Dani mit is tett pontosan apám?-kérdeztem.
-Visszaszóltam neki erre ő, "Na akkor beszéljünk" és hátra jöttünk és amikor felé fordultam olyat rúgott a hasamba, hogy összeestem.-magyarázta.
-Pszichopata-csavargattam meg a szemeimet, majd nagy, s erőteljes léptekkel kijöttem a McLaren garázsból.
A hatalmas órára néztem, ami visszaszámlál, hogy mikor kezdődik az f2-es futam, mert az lesz először.
Nincs sok időm, de pont elég lesz arra, hogy egy életre lezárjam ezt az egészet!
-Mia, hová mész?-kiáltott utánam Kika.
-Befejezetem ezt az egészet!
-Szembe kell szálljak a legnagyobb félelmemmel!-kiabáltam neki vissza.
-Héj, Mia!-szalad oda Lando.
-Ne csinalj ekkora hülyeséget, kérlek!
-Lando! Ezt egyedül kell megoldjam!
-Igen tudom, de...-vágtam bele.
-Majd én tudom, hogy mi a jó, nincs de!
-Ehhez nem kellesz!-vágtam a képébe.
-Nem kellek...?-akadt el a szava, de mintha meg sem hallottam volna, eljöttem tőle.
Mivel a paddock hatalmas így azt hittem sosem találom meg apámat.
Majd amikor már szinte feladtam volna és inkább átöltöztem majd a boxutcába mentem a garázsban volt.
-Szia!-köszöntem neki hangosan.
-Szia, Mia!-ölelt volna meg.
-Nem!
-Ezt nem!-nevettem cinikusan.
-Most mi a baj?
-Videó, húsz éves csávó, akkor udvar, kés stb.-számolgattam az ujjaimon.
-Már más vagyok!
Lehet, hogy megváltozott, de én nem tudok benne bízni és hinni sem tudok neki...
-Nem érdekel!-jelentettem ki majd feltűnt, hogy milyen bunkó vagyok mindenkivel.
Hírtelen eszembe jutott, amit Landonak mondtam majd amit ő...és azok a szavak amiket Daniel-nek mondott, amikor baleseteztem.
Mintha a haragom most teljesen felgyülemlett volna. Talán apám miatt, most vége mindennek Landoval?
-Nem vagy más!
-Ugyanolyan kibírhatatlan senki vagy mint régen!-szökött ki belőlem a vélemény.
-Hogy mi?
-Jól hallottad!
-Ez nem volt jó ötlet-kezdett el közeledni felém.
Amikor épp a kezét lendítette volna...
-Lerakod a kezed vagy sem, faszkalap!-szólalt meg Charles a boxutca felől.
Apám megfordult és így már én is láttam mindenkit. Nem lenne elég, hogy az egész forma 1-es mezőnyből a srácok ott álltak, még a forma 2-esből is mindenki ott volt.
Szóval akkor nekem most van családom...?
-Te kurva-szólalt meg a férfi.
Mintha az adrenalin elillant volna, mint egy pohár ami leesett és széttört...máris égették a könnyeim az arcomat, remegni kezdtem és megsem tudtam mozdulni.
Felmerülhet a kérdés, hogy a garázsban nem volt senki? Hát nem, még viszonylag korán jöttem és senki sem volt itt.
-Mia!-kiáltott Arthur, amitől azonnal kizökkentett és csak annyi erő volt bennem, hogy oda szaladjak hozzá.
Éppenhogy odaértem, a srác előtt összeestem, elhagyott az erőm.
-Mi történik?-motyogtam remegő hangon, majd felnéztem Arthurra, aki épp leguggolt.
-Nem lesz baj!-nyugtatott.
-Hol van Lando?-kérdeztem.
-Mindjárt itt lesz-nézett le Charles.
-Azt hiszitek, hogy ezzel elértek valamit-nevetett fel apám, majd a hátsó kijárat felé akart menni, de Lando pont onnan jött.
-Igen, elérünk valamit!-mondta a srác.
-Mia végre nyugodt lehet!-tette hozzá mosolyogva. Én semmit sem értettem, mindaddig, amíg meg nem hallottam...
-Letartóztatom, gyermekpornográfia birtoklásáért, családonbelüli erőszakért, molesztálásért és a távolságtartási parancs megszegéséért!
Mintha végre kaptam volna levegőt.
Miért teszi ezt ez a brit srác? Úgy beszéltem vele mint egy senkivel...
Sokaknak fájdalmas látni, amikor bilincsben viszik el az apját, de nekem fellélegzést jelent.
Nyugodt vagyok.
Mindezt köszönhetem Landonak!
-Mia, jól vagy?-kérdi Ollie.
-Aha-bólogattam, majd minden erőmet összeszedve felkeltem a földről. Észrevettem, hogy Lando lelépni készül, de azonnal utána szaladtam.
-Lan...-sóhajtottam.
-Mivan?-kérdi ridegen.
Csodás...ennél jobban el sem ronthattam volna.
-Tudom, hogy fájt, amit mondtam és igen bunkó voltam, nem érdemelted meg!
-Ne hidd azt, hogy nincs rád szükségem, kérlek!
-Én szeretlek!
-Tessa és Hardin sem voltak tökéletes pár, mégis megoldották, minden egyes alkalommal-küszködtem a könnyeimmel.
-Mondj valamit!
-Megértem, ha már nem szeretsz, de...-vágott a szavamba.
-Azt feltételezed, hogy nem szeretlek?
-Összecsődítettem az egész bandát, hogyha elfajul valami akkor itt legyen mindenki, letartóztatták apádat, mert bizonyítékokat szereztem ellene, nyomoztam!
-És csak, hogy veled lehessek, hogy feldobhassalak felhívtam az FIA főnökét és beválaltam, hogy kettővel visszábbról indulok a futamon, az időmérős helyezésemhez képest...
-És azt feltételezed, hogy nem szeretlek?-magyarázott el mindent.
Az utóbbiról fogalmam sem volt...
Tényleg rengeteg dolgot tett értem!
Ig & Tiktok: rebs_writer