~𝐁𝐚𝐧𝐠𝐂𝐡𝐚𝐧~
Te és Chan már rég terveztetek egy kirándulást a hegyekbe, és ennek most jött el az ideje. Chan vett ki szabit pár napra, hogy tudjatok elmenni.
Nos, miután minden holmidat összeszedted este, lefeküdtetek aludni Channal, hogy reggel frissen ébredjetek az utazásra.
Másnap reggel ahogy felkeltél, el akartál kezdeni készülni, viszont annyi volt a baj, hogy akkor ugrott be neked, hogy rohadtul nem tudod mit vegyél fel... És persze előző este nem készítettél ki semmit.
Mivel Chan már elkészült, a konyhában várt rád. Sok idő múlva se találtál semmit amit felvehetnél. Vagy nem tetszett a színe, vagy nem illett az alakodhoz a ruha, és egyéb fincsiségek...
Chan már kezdett aggódni, hogy mégis mit csinálsz te ennyi ideig fent, ezért felment megnézni mivan veled.
Bement, és ez a kép tárult elé:
Térdelsz a szekrény előtt, és a kabátodhoz illő nadrágot keresel. Már kétségbe voltál esve, és megkérted Chan-t, hogy segítsen neked.
-Chaaan. Segíts kérlek.
-Jaj te. Segítek.-Mondta mosolyogva.
Chan elkezdte keresni a megfelelő ruhákat, és végül megalkotta neked az outfit-et, ami egy kicsit vastagabb nadrág volt, mert hideg volt picit, fehér fölső és egy jó meleg fekete kabát.
-Tessék. Itt a kész outfit. Öltözz fel. Lent várlak a kocsiban.- Mosolygott majd megpuszilta az arcod
-Köszönöm szerelmem.-Mosolyogtál rá, majd te is adtál az arcára egy puszit.
Chan kiment, te pedig felöltöztél, lementél a kocsiba, és indultatok utatokra.
~𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰~
Nos. Ma este találkozni fogsz Lee Know szüleivel. Vagy te, aki halálra izgulja magát, és van Lee Know, aki nem különösebben aggódik, mert biztos benne, hogy szeretni fognak téged a szülei.
Te viszont az izgalomtól nem találtad a helyed egész nap. Egész délelőtt azon gondolkodtál, hogy mit veszel fel, mit mondasz majd nekik, és, hogy hogyan fog menni úgy unblock az ismerkedés.
Annyit gondolkodtál, hogy fel sem tűnt, hogy annyira elment az idő, hogy már készülődnöd kéne.
Lee Know fekete öltönyt viselt fehér inggel, egy fekete nadrággal és egy fekete cipővel. És voltál te... Aki hááát enyhén szólva azt sem tudtad merre van az előre... Ezzel együtt azt sem tudtad, hogy mit vegyél fel.
Nem tudva mit tegyél, elkezdtél pánikolni:
-Minho, mivan, ha nem fognak szeretni? Vagy ha valami rosszat mondok? Még azt se tudom mit vegyek fel. Pedig mindjárt indulunk.-Hadartad el kétségbeesetten.
-Jagi, ne aggódj. Tisztelnek engem és a döntésemet. Egyébként felvehetnéd azt a fekete ruhádat.-Mutatott a szekrényben lévő térd feletti ruhádra.
Gyorsan felvetted a ruhát, és megmutattad Lee Know-nak.
(Valami ilyesmire kell gondolni)
-Ez lesz az ideális ruha neked Szívem! Gyönyörű vagy!
-Köszönöm!-Megcsókoltad Lee Know-t majd elhagytátok a házat
Végül a szülei a lehető legjobban fogadtak téged. És talán ezentúl jobban is fognak szeretni, mint a gyereküket.
~𝐂𝐡𝐚𝐧𝐠𝐛𝐢𝐧~
Csak bevásárolni mentek a bevásárlóközpontba, de te, persze, hogy nem tudsz elmenni smink nélkül.
Miután gyorsan lezuhanyoztál, feltöltöztél, majd elkezdtél sminkelni. Egy probléma volt. A tusvonal. Örök ellenséged. Nem számít hogyan csinálod, vagy mit csinálsz, sosem sikerül neked. Vagy max húzogatod 2 órán keresztül. Akkor talán sikerül. És most ugyanez a baj.
Már egy órája ülsz a fürdőszobában, de még mindig nem tudod őket megrajzolni normálisan. Changbin már nagyon elkezdett aggódni, ezért bement a fürdőszobába megnézni, hogy mit csinálsz.
-Jagi. Mit csinálsz? Jól vagy? Mi tart ennyi ideig?-Bombáz meg kérdésekkel.
-Nem tudok tusvonalat húzni.
-Emiatt nem kell aggódni. Gyere ide.-Vette a tust a kezébe és elkezdte húzni őket.
Pár perc alatt mindkét tusvonalad kész lett.
-Kész is.-Mosolygott Changbin.
-Miiii? De ezt, hogy?!-Kérdezted meglepődve.
-A sminkeseink az ügynökségnél nagyjából megtanítottak minket sminkelni, hogy ki tudjuk sminkelni saját magunkat is, ha úgy van. Onnan tanultam meg.
-Oh... Értem. Szerintem ezentúl téged kérlek meg a tusvonal meghúzására. Köszönöm szépen! Szeretlek!-Mondod majd megcsókolod
-Bármikor megcsinálom. Én is szeretlek! Na de mehetünk a bevásárlóközpontba.-Mondta, majd megfogta a kezed és elindultatok.
~𝐇𝐲𝐮𝐧𝐣𝐢𝐧~
A drága drámakirály, reggel felhívott és feldobta azt az ötletet, hogy menjetek ma el moziba, ugyanis mostanában elég keveset találkoztok, ugyanis a Stray Kids comeback-re készül és sok a dolguk.
Miután megegyeztél vele, rohantál is készülődni, miközben Hyunjin keres egy filmet a moziban, amin nem unjátok magatokat halálra.
-Kezdjük el a készülődést.-Beszélsz magadban.
Az idő telik, de még mindig nem választottad ki a megfelelő szerkót.
Hirtelen megjelent Hyunjin nálad, fekete ingben, szűk fehér farmernadrágban.
Ezt az outfutet látva, kigyulladt egy villanykörte a fejed felett, vagyis támadt egy ötleted.
-Várj egy kicsit. Mindjárt jövök.-Mondtad Hyunjinnak.
Bementél a szobádba, felvettél egy fekete nadrágot és egy fehér inget, majd készenlétben visszamentél hozzá.
-Szívem, kész vagyok. Mehetünk.-Szólsz neki.
Ő felnézett a telefonjából, és az álla konkrétan a padlót súrolta.
-Hú... Szándékosan választottad ezt a szettet?
-Igen. Gondoltam félig meddig öltözzünk egybe.
-Egy pillanat.-Mondta Hyunjin és bement a szobádba.
Egyik fekete sportcipőddel jött vissza. Nem értetted, de azért felvetted a cipőt. Azután megláttad, hogy Hyunjinnak is olyan van, csak fehérben. Elégedetten elmosolyodsz és Hyunjinra nézel:
-Köszönöm Drágám!-Adsz egy puszit arcára.
-Örömmel. Most mindenki látni fogja, hogy az enyém vagy.-Mondja majd megcsókol.
~𝐉𝐢𝐬𝐮𝐧𝐠~
Bármilyen furcsán hangzik, Jisung sétálni akart. Éjszaka. Jisung nagyon szeretett volna veled sétálni a csillagos égbolt alatt. És te beleegyeztél.
De nem tudtad kiválasztani, hogy mit vegyél fel. Most az első gondolata mindenkinek az, hogy sötét van és bármit felvehetsz... De te szép akartál lenni Jisung számára.
-Ahh. Miért olyan nehéz ez?!
-Drágám, mi történt?-Jön be Jisung.
-Nem tudom mit vegyek fel a sétánkra.
-Ez minden? Hadd segítsek.
Miután kicsit turkált a szekrényedben, elővett egy fekete farmert, egy fehér pólót, és egy nagy fekete kapucnis pulcsit.
-Tessék. Vedd fel ezeket.
Átöltöztél, ezután megnézted magad a tükörben, és örültél, hogy van egy ilyen segítőkész barátod.
Odaszaladtál hozzá és szorosan megölelted:
-Köszönöm szívem! Te vagy a legjobb srác a világon!-Puszilod meg
~𝐅𝐞𝐥𝐢𝐱~
Felix úgy döntött, hogy elvisz egy étterembe, hogy több időt töltsön veled, és kicsit pihenjen meg.
Reggel nem igazán aggódtál, hogy mit vegyél fel, de vacsora előtt 2 órával szó szerint pánikolni kezdtél.
Kivetted az összes ruhádat a szekrényedből, és elkezdted mindegyiket átnézni/felpróbálni.
Egyik túl kivágott volt, a másik túl hosszú, volt amelyik rövid volt az időjáráshoz, stb...
A végén maradt 3 ruha, ami tökéletes volt. Mivel a sminkedhez akartál öltözni, a sminked pedig fekete&fehér volt, a ruhád is fekete&fehér lett, ami a térden felül ért.
És kész is voltál. Kiderült, hogy könnyen kicsinosíthatod magad pasi segítsége nélkül, illetve még a fölösleges dolgaidnak is búcsút intettél.
~𝐒𝐞𝐮𝐧𝐠𝐦𝐢𝐧~
El akartad kísérni Seungmint dolgozni. Éppen csak nemrég virradt, de te már fent voltál, mert nem tudtál aludni.
Seungmin még mélyen aludt, ezért úgy döntöttél, ha már úgysem tudsz aludni, lemész a konyhába reggelit csinálni.
Seungmin is szépen lassan fölébredt, majd észreveszi, hogy nem vagy mellette. De emellett megérzi a palacsinta illatát, és ebből megtudja, hogy a konyhában vagy reggelit készíteni.
Lement szépen lassan ő is a konyhába, majd észreveszi, hogy ott állsz a tűzhelynél. Csendesen odalopakodott mögéd, majd átölelte a derekad.
-Jó reggelt baba.-Köszön Seungmin.
-Neked is jó reggelt szívem. Ülj le. Hozom a reggelit.-Mondod, majd elkezded kikészíteni a reggelit
Elkészítettél mindent, majd nekiálltatok enni.
-Amúgy hogyhogy ilyen korán keltél?-Kérdezte Seungmin.
-Magam sem tudom. Egyszerűen nem tudtam aludni.-Mondtad.
Beszélgettetek még egy kicsit, majd reggeli után elkezdtél készülődni.
Mivel kint nincs hideg, de meleg se, nem nagyon tudtál magadnak ruhát választani. Behunytad a szemed, és megpróbáltál elképzelni egy tökéletes outfit-et erre az alkalomra.
Seungmin látta azt, ahogy behunyt szemmel gondolkodsz. Még így is csodálatos voltál számára. Kissé kócos haj, gondolkodó tekintet, és behunyt szemek.
-Sokáig fogsz még nézni Seungmin?-Kérdezted miután észrevetted, hogy ott áll.
-Ohh, elnézést. Nem akartam elterelni a figyelmed.
-Nem baj. Már eldöntöttem, hogy mit vegyek fel. Szóval kérlek, menj ki amíg felöltözöm.-Kérted
-És mivan, ha nem megyek ki?-Kérdezte Seungmin mosolyogva.
-Kim Seungmin!-Kiabáltad
-Értem,értem. Oké. Itt sem vagyok.-Mondta majd kiment.
Te felöltöztél és boldogan indultatok el.
~𝐉𝐞𝐨𝐧𝐠𝐢𝐧~
Jeongin egy egész hétre eltűnt, és nem jött haza. Elmondása szerint a munkája miatt. De már kezdted azt hinni, hogy hazudik neked, és, hogy van valakije. Ezért amikor felhívtad, azt mondtad neki, hogy fél óra múlva odamész hozzá a stúdióba.
Jeongin nem tudta mire vélni ezt. Azt hitte, történt valami veled. Csak várni tudott, hogy majd ha megérkezel, kiderül minden.
Te gyorsan rohantál felöltözni. De mit vegyél fel? Körülbelül 30 percig álltál a szekrény előtt, míg elővettél egy fehér pulcsit, egy világoskék farmert és egy fekete sportcipőt, majd elindultál.
Taxival gyorsan odaértél a munkahelyére, majd beléptél az épületbe.
Szó szerint berepültél a stúdióba, annyira ideges voltál.
Jeongin odaszaladt megölelni téged, de miután érezte, hogy nem ölelsz vissza, rád kérdezett:
-Jagi. Minden oké?-Kérdezi
-Jeongin. Megcsalsz?
-Szóval így állunk... Ez már komoly. Figyelj. Gyere, üljünk le a kanapéra.-Mondja kedvesen.
Leültél, majd ő melléd, megfogja a kezed és rákérdez:
-Honnan veszed azt, hogy megcsallak?
-Csak... Eltűntél... Egy hete nem láttalak, és még csak nem is írsz nekem...-Mondtad, majd könnyek gyűltek a szemedbe, amit észrevett.
-Nem. Nem csallak meg. Soha. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy megcsaljalak. Én nem akarlak elveszíteni. Eltűntem, mert csináltam neked egy meglepetést...
-Ez igaz?
-Igen.-Mondta majd letörölte a könnyeidet és megpuszilta a homlokod.
Jeongin az asztalhoz ment, gyorsan átmásolt egy fájlt a számítógépről a telefonjába, adott neked egy fülhallgatót és bekapcsolta a dalt, amit neked írt.
Egy dal arról, hogy mennyire szeret. Arról, hogy mennyire értékes vagy számára, és fél attól, hogy elveszít. Arról, hogy milyen kedves vagy neki. Arról, hogy te vagy számára a fénysugár a teljes sötétségben. Arról, hogy jobbá tetted az életét. Erről szól a dal.
Miután végighallgattad a dalt, könnyek kezdtek kifolyni a szemedből.
-Drágám, miért sírsz?-Kérdezi kedvesen.
-Meghatott a zene... Jeongin, bocsáss meg nekem, amiért ennyire hülye voltam, hogy azt hittem megcsalsz.
-Nem Jagi. Én voltam a hülye, amiért nem írtam. Bocsáss meg. Nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek téged szerelmem!
-----------------------------------------------------------
Itt az új rész. Remélem tetszeni fog mindenkinek! Puszii!🥰