𝚊𝚗𝚒𝚖𝚎: my hero academia
𝚌𝚑𝚊𝚛𝚊𝚌𝚝𝚎𝚛: hawks
𝚝𝚢𝚙𝚎: character(male!) x reader (fem!)
𝚙𝚎𝚛𝚜𝚙𝚎𝚌𝚝𝚒𝚟𝚎: E/2
𝙹𝚘́ 𝚘𝚕𝚟𝚊𝚜𝚊́𝚜𝚝! ♥︎
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
- A híres hőspáros ismét győzelmet aratott a gonosz felett... - kikapcsoltad a tévét, habár jó érzés volt a saját képeddel itt találkozni. E helyett viszont azt mondtad:
- Nem értem, mi olyan nagy dolog ebben!
- Én sem! - szólt vissza Hawks a konyhából, aztán pár pillanat múlva egy nagy tál popcorn-nal a kezében jelent meg. - Már lassan az is szenzáció, ha sikeresen feltörünk egy tojást! - huppant le melléd.
- Nálad az tényleg az - nevettél rá, és a mellkasának döntötted a fejed.
Késő estig filmeztetek, miközben Hawks egyfolytában a hajadat és a hátadat simogatta. Sikeresen el is aludtál, úgyhogy a karjaiban vitt be a hálószobátokba, óvatosan lefektetett, majd betakart, és melléd heveredett.
Reggel vidáman ébredtél, nem emlékeztél mit, de valami szépet álmodtál. Hawks szokásához híven még ott durmolt melletted.
Óvatosan összeborzoltad a haját, és végigsimítottál a szárnyán, mire lassan kinyitotta a szemét, és rádmosolygott.
- Jó reggelt, Madárkám! - becézett, miközben nagy nehezen ülő helyzetbe tornázta magát. Megdörzsölte a szemét, és ásított egyet, ilyenkor még félig aludt.
- Jó reggelt... Csirkém! - kacsintottál rá nevetve, mire ő elkapta a csuklód és magához rántott. Csók helyett azonban csak egy nagy adag csikizést kaptál.
Mikor felállt, hogy elkezdjen készülődni már fuldokoltál a röhögéstül, és az arcod is megfájdult a nagy vigyorgásban.
Fél órán belül már mindketten a hősruhátokban feszítettetek, és készen álltatok az indulásra. Éppen csak egy valami hiányzott...
- Mindjárt éhen halok! - nyavalygott a barátod. Ha más férfiakra nem is volt igaz, az ő szívéhez tényleg a hasán át vezetett az út.
- Gondoltam - somolyogtál. - Nem akarsz meghívni valahova? - rebegtetted meg a szempilláidat.
- Reggelire? - húzta fel a szemöldökét, majd az arcvonásai megenyhültek. - Ha azt szeretnéd...
- Azt! - kezdtél tapsikolni, és a nyakába ugrottál, ő pedig végre bepótolta az előbb elmulasztott csókot.
Egy gyors mekizés után nekiálltatok átfésülni a várost, elsősorban gonosztevők után kutatva, de fán ragadt macskák, táskatolvajok és kamaszok tömegverekedése is megfelelt volna... Csak történt volna már valami!
A városban csönd volt, még a madarak is hallgattak, amit Hawks sötét előjelnek vélt, te viszont a gyülekező felhőkből vihart jósoltál.
- Itt is mindenki rendes, meg ott is! Kiakasztó ez a nagy rend! - próbalta Hawks oldani a rátok telepedő feszültséget, miközben egy felhőkarcoló tetején fújtátok ki magatokat.
- Azért mégiscsak jobb, mintha káosz és pánik lenne. Tudod, én inkább unatkozom, csak ne történjen semmi katasztrófa - vontad meg a vállam.
- Teljesen igazad van - lépett közelebb. Átkarolt, és egy puszit nyomott a fejed tetejére. - Neked mindig igazad van, Madárkám, akkor is, ha nincs!
- Teljesen igazad van - idézted fel előbbi szavait nevetve.
Hirtelen megszólalt a telefonja. Egy népszerű szám refrénye szólt újra és újra, amíg kitapogatta melyik zsebében van, és elővette.
- Helló! - szólt bele, majd szinte azonnal elkomorodott. - Endeavor-san, te vagy az? - Csönd. - Máris indulunk, tartsatok ki! - kinyomta majd feléd fordult.
- Mi történt? - siettetted.
- Endeavor-sanra és pár hősre rátámadt egy csapat gonosztevő nem messze innen. Már hívták erősítést, de senki nem ment oda...
- Siessünk! - bólintottál rá, majd a mélybe vetetted magadat. Aranysárga sugarak vettek körül, ahogy siklani kezdtél a levegőben.
———————————————————
A napsugarak hőse, Sunshine.
Képesség: magába gyűjti a nap energiáját, majd különböző módokon felhasználja.
Ő Japán 7-es számú hőse.
———————————————————
Hawks melletted repült, éles szemével az alattatok elterülő utcákat pásztázta.
Gyorsan haladtatok, és hamarosan megpillantottátok, majd megérkeztetek a csatatérre.
A legtöbb civilt már evakuálták, a többinek pedig dolgoztak a kimenekítésén, és kétségtelenül sok volt a sebesült, és a halálos áldozat is.
Két felhőkarcoló összedőlt, sokkal több pedig súlyos károkat szenvedett, hogy az utakról ne is beszéljünk.
Endeavort nem volt nehéz kiszúrni, éppen egy tucatnyi gonosztevővel viaskodott. Hawks-sal összenéztetek, majd ő arra felé kanyarodott, és megállt segíteni a barátjának.
Te tovább repültél, és egy kisebb csapat közepes erősségű hősnek vetted át a vezetését. Azok a bűnözők nem voltak erősek, a megfelelő szervezettséggel sikerült ártalmatlanná tenni őket.
Még nagyjából fél órába telt, míg az összes kisebb csapatot egyesítettétek, és a legtöbb gonosztevőt elfogtátok. Néhány embert a szökevények után küldtél és néhányat a sebesültek mellé rendeltél, néhányat pedig a városrész átvizsgálására indítottál.
Te visszatértél a barátodhoz és Endeavorhoz, ám nem az a látvány fogadott, amire számítottál.
Több Nomu [magyar fordításban 'agyfej'] és jópár gonosztevő vette körbe az egyre fáradó hősöket. Ahogy közelebb rohantál felismerted bennük a Gonoszok Ligájának tagjait: Shigarakit, Dabit, Togát és még párat, akik nem vezetőként szerepeltek a nyilvántartásban.
Várjunk csak... Dabi képessége?
A szíved kihagyott egy ütemet. Ahogy csak tudtál barátaid felé rohantál, miközben megpróbáltad magadra vonni ellenségeid figyelmét. Mindhiába.
A kék lángok felcsaptak, ezzel együtt a pirosak is, kések repültek, kiáltások harsantak.
Végre odaértél, és belevetetted magad a küzdelembe. Első dolgod volt egy fénynyalábot lőni Dabi felé, aki már a könyező épületek nagy részét felgyújtotta. A lövedék betalált, és a férfi fájdalmasan felkiáltott. Menekülőre fogta, és te hagytad elmenni.
A földről felkaptad Toga elejtett kését, a lányt viszont már nem találtad meg, valószínűleg ő is elmenekült, ha fegyver nélkül maradt.
Az oszladozó füstben végre megpillantottad Endeavort, aki Shigarakit és a Nomukat próbálta távol tartani magától, miközben tűzgömböket küldött feléjük. Kezedet az arcod elé szorítva - hogy legalább valamennyire kiszűrd a füstöt - odasiettél a férfihoz, és a hátát védve kilőtted a Nomukat, amik a gyengébb fajtához tartoztak.
Aggodalommal töltött el, hogy a második számú hős zihál, a ruhája véres, és kimerültnek látszik. Míg Shigaraki kicsit arrébb megpihent kérdőn néztél rá.
- Hol van Hawks? - a hangod szinte könyörgő volt, és egyre jobban összeszorult a mellkasod.
- Valahol...itt - lihegte Endeavor, te pedig máris elindultál.
A füst lassan eloszlott, és te végre megpillantottad a barátodat.
Nem nem nem!
Könnyes szemmel rohantál oda a földön fekvő férfihoz. Rémesen festett. Szinte az egész szárnya elégett, és több égési sérülést felfedeztél rajta. Ami viszont sokkal jobban aggasztott, az a hátából kimeredő két tőr volt. Óvatosan kisimítottad megpörkölődött haját a szeméből, és elsírtad magad.
––
Mentőt, mentőt. Erre jöjjenek. Ugye túléli? Mi az, hogy nem mondhatnak biztosat?
––
Sziréna, villogó fények. Meg kell műteni.
––
Miért? Miért ő? Miért most?
––
Ugye sikerült? Mondják, hogy sikerült!
––
Üveges tekintettel, zakatoló szívvel ültél Hawks ágya mellett.
Nem nem nem!
Egyszerűen nem tudtad elfogadni... Nem lehet... Mégis el kellett.
Alig 20% esély van, hogy túléli, még úgy is, hogy a műtét sikeres volt. Vagyis szinte semmi.
A könnyeid elapadtak, már nem tudtál többet sírni. A torkod kiszáradt, az orrod pedig egyfolytában folyt. Már nem számoltad, mennyi zsebkendőt használtál el. Nem számított.
De mindenképpen el akartál tőle búcsúzni, el akartad neki mondani, mind azt, ami benned kavargott. Ha kell, egész éjszaka virrasztottál volna. Szemed azonban önkéntelenül a szívmonitorra tévedt. Újra és újra.
Lassan kinyitotta a szemét. Elgyörört volt, és távoli. Félelemmel vegyes izgalommal nyúltál a bekötözött keze után, és óvatosan megfogtad.
Akkor rádnézett. Csupa szeretettel, és rajongással. Mégiscsak tudtál még sírni.
- Madárkám... - suttogta. A hangja rekedtes volt. De mégiscsak az ő hangja.
- Keigo...én... - szipogtad. - Tudnod kell, hogy...
- Meg fogok halni? - vágott közbe.
Nem jött ki hang a torkodon, csak bólintottál. De ő nem is hagyott szóhoz jutni.
- Csak azt sajnálom, hogy neked fájdalmat okozok... Sajnálom, Madárkám.
- Nem... Nem kell - motyogtad, miközben próbáltad magadba folytani a sírást. - Szeretlek! És...és - ismét előtörtek a könnyeid - nem akarlak elveszíteni!
- Madárkám... Én örökké veled leszek! - elmosolyodott, és gyengéden megszorította a kezedet.
Lehajoltál, és egy utolsó csókot leheltél az ajkaira.
Keze kicsúszott a tiédből, és élettelenül hullott az ágyra.
Az eddig egyenletesen csipogó gép őrült sípolásba kezdett, ahogy Hawks lehunyta a szemeit.
Orvosok rohantak be. Háromszor használták a defibrillátort. Semmi.
Te már rég elhagytad a szobát. Az egyik váróteremben zokogtál, egészen addig, amíg az egyik orvos oda nem ment, hogy tapintatosan közölje a rossz hírt.
––
- A híres hőspáros egyik tagja, igazi hősként halt meg a gonosz elleni harcban. Hawks, nyugodj béké... - kikapcsoltad a tévét.
Mennyivel jobb lett volna, ha megint azt mondhatta volna be, hogy elfogtatok egy gonosztevőt!
Mégegyszer megnézted magad a tükörben. Elegáns, fekete kosztüm, fekete tűsarkú, feszes kontyba rendezett haj, és piros, püffedt szemek. Ma lesz Hawks temetése, vagyis már két hét eltelt azóta, hogy meghalt... Utolsónak egy rózsát tűztél a hajadba. Ő azt akarná, hogy boldog légy, és ezt nem akartad elfelejteni... Elindultál a temetésre.
Drága Keigo-m ha tényleg velem vagy, tudd, hogy szeretlek!
——||——
Nos, ez az első sztorim ebben a könyvben, remélem nem lett olyan rossz...
( Bevallom, én is bekönnyeztem rajta :') )
~1313 szó~