Másnap reggel még volt valami villás reggeli féle amire úgy döntöttem nem megyek el.
Letudtam a feladatom, így már nem volt okom megjelenni.
Meg hát ott volt az is, hogy talán összefutnék Chrissel.
Inkább nem kockáztattam.
Lefele battyogtam a lépcsőn, kezemben a táskámmal, és azon gondolkodtam Sarah el akar e rabolni most, hogy itt van a valódi főnöke. Mert ő volt a sofőröm, Chris pedig elég egyértelműen a tudatomra adta, hogy még mindig akar tőlem valamit.
Ahogyan beértem az aulába rossz érzés járta át a testem.
Okolhattam volna a tegnap estét, de igazából nem azzal volt a bajom.
Már rég megszoktam, hogy ennyire agresszívak velem az emberek, és miután Logen megkapta amit akart-a kütyüt-szerencsére békén hagyott.
Tehát itt valami más volt.
Talán csak paranoiás vagyok.
Igen. Biztosan.
Megráztam a fejem és kiléptem a hatalmas épületből.
Látszott, hogy drága dolog volt. Nem tudtam biztosan, hogy kié is volt ez a baromi nagy építmény, de annak tuti volt pénze.
Sóhajtva vettem észre, hogy a kocsi előtt nem Sarah áll. Chris fekete pólóban a kocsinak dőlve várt rám.
Megforgattam rá a szemem.
-Mit tettél vele?
-Kivel?-Nem láttam a szemét a napszemüvege miatt, de biztos voltam, hogy értetlenül hunyorog rám.
-A beépült szuperkémeddel.
-Ja. Vele semmit. Haza küldtem.
Egy pillanatra meglepődtem, és talán még kicsit el is szomorodtam.
Sarah elmegy, és itt hagy egyedül.
-Aha.-Nem törődve vele előkaptam a telefonom, és hívni készültem Logent, hogy közöljem vele megyek vissza, de Chirs kikapta a kezemből.-Mit művelsz?
-Elviszlek.
-Igazán?
-Nincs választásod.-Vont vállat, és kinyitotta nekem az ajtót.
-Pontosan hova is viszel?
-El.
-Istenem, de imádtam amikor nem kellett napi szinten ezeket az informatív válaszokat hallgatnom!-Szavaim ellenére becsusszatnam az anyós ülésre.
Logen csak nem bánja ha kiruccanok kicsit. Talán azt is megtudom mi Chris terve.
Pár perccel később megtörte a csendet.
-Szóval most válaszolsz?-Mélyet sóhajtottam. Megbeszéltem magammal, hogy a tegnapi után most összeszedett leszek, és nem engedem szabadjára a valódi énemet.
-Attól függ. Mit kapok cserébe?-Rám sandított.-Tudod ha semmit az úgy nem túl jó üzlet.
-Mit akarsz?-Na azt még nem tudtam.
-Majd kitalálom.-Mintha csak szokásává vált volna, végig nézett rajtam.
Most összeszedetten néztem ki. Fekete blúz, fekete bő fazonú farmer, és egy fekete tornacipő.
Kész gyásszerelés.
Ha az anyám látna..
De nem tud, mert be van zárva valahova ahova ezek a nyomurult idióta, szadista állatok..
Nyugi.
-Akkor kérdezek, te pedig ajánlom, hogy ezúttal válaszolj.-Intettem, hogy mehet.-Miért öltözöl özvegynek folyamatosan?
A kérdése kellően összezavart.
-Te komolyan ezt akarod megtudni?
-A hajad is más.
Pislogtam.
-Fodrásznál voltam.-Hallgatása várakozó volt, és tudtam nem tágít.-Egyáltalán miért zavar ahogy öltözöm? És..
-Csak régen nem ilyen voltál.
-Ezt te.. ö.. honnan is tudod?
-Már mondtam. Körülbelül egy évig megfigyeltelek.-El is felejtettem, hogy mekkora egy pszichopata. Fanyar mosolyra húzódott a szám.
-Hogyne.
-Szóval többé nem vagy hippi.
-Najó nem tudnánk témát váltani?-Meredtem rá idegesen. A szája széle megrettent mintha mosolyogni akarna. Annyira.. fura volt.
Elképzelhetetlenül fura.-Inkább azt mondta meg veled mi történt!
-Semmi.-Mondta a szélvédőnek.
-Hát. Nekem úgy tűnik mégsem. Tudod amikor utoljára találkoztunk eléggé.. durván dühkezelési problémáid voltak. Bár tegnap csak olyan negyed órára találkoztunk szóval nem tudhatom. De az biztos, hogy nehezebb felidegesíteni.
-Amikor utoljára találkoztunk Alyshából vér folyt, téged meg le akartak lőni.-A kezei erősebben markolták a kormányt, én pedig elhúztam a számat.
Igaz is.
-Hogy van?-Kérdeztem csöndesen, egy pillanatnyi szünet után.
-Jól.-Érkezett a tömör válasz.
-Sajnálom.-Mikor nem nézett rám folytattam.-Ha nem megyek ki aznap este a kertbe minden máshogy történik.
Fogalmam sem volt merre megy az autó, de az biztos, hogy nem a szálloda felé ami Logenéké volt.
-Szóval,-Köszörülte a torkát.-Miért vagy még északon?
Nem kellett volna válaszolnom, de a dolgaim jól haladtak és azt is meg akartam tudni mit akar Chris, vagy, hogy hogy áll a saját tervével.
-Mert van valamilyük ami kell nekem.
Összevonta a szemöldökét, és lekanyarodort. Beértünk a városba.
Nem értettem hova visz, és miért. Nem hittem, hogy vissza akar vinni délre mivel akkor magára haragította volna az északiakat.
Eszembe jutott amikor utoljára kettesben kocsikáztunk. Ekszöktem tőlük, ő pedig megtalált. Érdekes, hogy mennyivel másabb volt mikor tegnap a szekrénynek tolt, mint amikor aznap a kocsijának.
Most nem volt ott a szemében az a hátborzongató vérszomj, és nem akart annyira felakasztani.
És.. tegnap este.. Nem éreztem magam veszélyben mellette.
Huh. Micsoda probléma!
-Gondolom nem árulod el mi az.-Rángatott ki a gondolataimból.
-Nem.-Körbe néztem.-Hova viszel?
-Valahova.-Az orrnyergemet kezdtem maszírozni, és keményen visszafogtam magam, nehogy a fejéhez vágjam, hogy mekkora egy seggfej.-Tényleg más vagy. Sokkal kevesebb beszólást osztogatsz.
-Vigyázok, nehogy megsértsem a drága sofőrömet, mert véletlenül szakadékba hajt mérgében.-Ezúttal a szája határozott mosolyra húzódott, de gyorsan el is tűntette.-Te, hogy haladsz?
Nem válaszolt.
-Talán emlékeztesselek, hogy tisztában vagyok a terveddel?
-Nem vagy tisztában semmivel.
-Najó. Akkor csak a körvonalaival. De tudod engem igazán érdekelne.
-Hogy elmondhasd a kurva Jaxon családnak?-Csattant fel.
-Azok meg kik?-Kérdeztem összezavarodva. Hitetlenül pillantott felém.
-Komolyan nem tudod Logen vezeték nevét?-Felhorkantam.
-Lehet a csodás idő alatt amit együtt töltöttünk elfelejtettem megkérdezni!-Sikerült is felidegesíteni magam. Mégis honnan kéne ezekkel tisztában lennem?
-Pedig ahogyan tegnap láttam elég jóban voltatok.-Morogta.
-Persze! Elválaszthatatlanok vagyunk! Azt sem tudom, hogy bírom ki, hogy most nincs mellettem..-Mondtam ironikusan, és rohadtul megijedtem mikor Chris satufékezett.
Apró sikoly szakadt fel a torkomból ahogyan kalapáló szívvel körbe néztem. Kiértünk a városból és valami elhagyott úton ácsorogtunk.-Mit művelsz?-Kérdeztem borzasztóan magas hangon. Felé fordultam, hogy meghallgassam a válaszát, de arra nem számítottam, hogy egy megfeszült állkapcsal, és egy lángoló szempárral találom szembe magam.
-Mond, hogy nem vagy vele együtt.-Mély hangja visszafogott volt, de ott csengett benne a szemében látható düh.
Mély levegőt vettem, és próbáltam megnyugtatni a szívemet.
Nem halok meg. Egyenlőre.
-Mi?-Fel sem fogtam mit kérdez.-Miért?
-Mert Logen egy szar ember.
-Te nem vagy az?-Igazán érdekelt mi váltotta ki nála ezt a reakciót, és miért érez ekkora gyűlöletet Logen iránt.
Jó. A csávó nem volt egy szent de..
-De.-Szűrte a fogai közt.
-Akkor meg? Amúgy meg nem mindegy neked? Ha végre engednéd soha többet nem is kellene találkoznunk.-Nem mondtam neki, hogy nem vagyok együtt Logennel mert ezzel fura mód eléggé fel tudtam idegesíteni amit élveztem.
Viszont fogalmam sem volt honnan jött neki ez a szürreális gondolat.
-Te is tudod, hogy szükségem van rád.-A szavai sokkoltak.
-És mégis mit akarsz velem kezdeni?
-Gondolom tudod, hogy nem bájcsevegni hoztalak el.-Gyorsan összeszedte magát.-Megtudtam valamit amit szerintem érdekelne téged.
-Aha.-Vajon tud anyáról?
-Van pár információm miszerint.. apám valahol messze elbújt európában. És talán.. ha a te drága apádról végre kiderülne minden akkor visszatérhetne.
-Szóval..
-Bármit is csinálsz segíteni akarok.
-És cserébe én intézzem el az apádat.-Láttam, hogy nehezére esik, de bólintott.-És.. te mégis honnan gondolod, hogy ennyire fontos lettem itt, hogy máris ilyen dolgokat tehetek, vagy kérhetek?
-Ott voltál a tegnapi estén. Oda nem engednek akárkit.
-Az..-Haboztam.-Én...-Végül nem fejeztem be.
-Gondoltam, hogy dolgozni küldtek, de akárhogy is nézzük megbíznak benned.
Volt értelme annak amit mondott, de ő ezt nem érthette.
-És ez nekem miért lenne jó? A segítséged?
-Mert én nem az északi seggfejek közé tartozom.-Mélyet sóhajtottam, és hátra dőltem az ülésen. Chris végig engem figyelt, de most ezzel nem tudtam foglalkozni.
Északi seggfejek mi?
-Mit csináltak veled? Miért utálod ennyire őket?
-Hosszú sztori.-Morogta.
Nyílván
-Tudod te olyan nyitott vagy, és kommunikatív!-Forgattam a szemem.-De ehez már hozzászoktam. Mindegy. Időt kérek, hogy átgondoljam a dolgaimat, és most megkérlek, hogy vigyél vissza a seggfej északiakhoz.-Határozott hangom hallatán csak bámult rám.-Haló!-Fordultam felé, mikor egy hosszabb idő után sem válaszolt.
-Nem én viszlek vissza.-Nyitotta ki végül a mellette lévő ajtót.
-Akkor?-Fordultam utánna.
És ekkor megjelent az az ember akire rohadtul nem számítottam.
-John?-Most történt meg talán először, hogy a nevét nem ujjongva mondtam ki. A kopasz férfi most is mogorva képet vágott mint mindig.
-Tessék.-Tárult ki mellettem az ajtó mire összerezzentem. Chris a kezembe nyomta a telefonomat.-Benne van a számom.
-De... Hogyan?-Mégis mikor csinálta? És, hogyan? Én durván sok időt öltem abba, hogy legalább az internetre fel tudjak menni vele, de semmire nem reagált az a hülye cucc.
-Jó utat!-Csapta be az ajtót.
Szemforgatva csúsztam lejebb az ülésen, és azt kívántam bárcsak ismét a hörcsögömet etethetném.
Milyen jó is volna az.
*****
-Csöndes vagy kislány.-Szólalt meg John, mikor leparkolt a szálloda elé.
Odabent biztos ki fognak nyírni.
-Sok mindent kell átgondolnom.
Behunytam a szemem, és próbáltam egy pillanatig azt képzelni, hogy Chris nem nehezíti meg így a helyzetem.
Vajon tudok neki nemet mondani?
-Vigyázz magadra.
-Csak nem aggódsz értem?-Húzódott halvány mosolyra a szám.
Hát... John az John ugyebár..
-Isten ments.-Motyogta a kopasz.
-Hát akkor,-Összeszedtem magam és a kilincsre tettem a kezem.-Jó volt látni. Köszönöm a fuvart!
-Hé!-Megállított a hangja. Felé fordultam.-Tényleg légy óvatos.
Bólintottam bár nem értettem miért volt ennyire féltő.
Hisz több hónapot lehúztam már itt, és még élek.
Inkább gyorsan kiszálltam a kocsiból.
Viszont ahogyan a lábam földet ért karok ragadtak meg, és még csak nem is kellett gondolkodnom azon, hogy mi történhet.
Nyilván William emberei voltak, és hozzá vittek.