❗A novella elolvasásához egyáltalán nem szükségesek az előismeretek! Viszont, ha érdekelne még egy történet Szakival, Somával, és Barnival keresd a Titkok Tábora c. könyvem.
Jó olvasást 🥰
"Adjatok még inni jöhet vodka meg a sprite.
Nem akarok húszezerért terapeutát."
Manuel - Terapeuta (feat. Mxrci)
Gréti
Osztálykirándulás.
Ez most nagyon komoly lesz. Az tuti. Tizenegyedikesek vagyunk, vagyis ez lesz az utolsó kirándulásunk.
Egyébként, ha belegondolok ez az osztálykirándulás nem pontos szó.
Mivel a mi giminkben az osztályok kég csoportra vannak osztva. A mi csoportunk az "emelt bioszos" csoport. Röviden: elvárás, hogy emeltezz bioszból, ha nem húzás van.
Csoportkirándulás.
Ez nagyon szrul hangzik. Hiába vagyunk tízen, inkább használjuk az osztálykirándulás szót.
Ilyeneken és ehhez hasonló dolgokon agyaltam, amíg a fogamat mostam.
- Széphalmi Gréta! Mindjárt indulunk!! - hallottam meg anya éles hangját. Hogy tud korán reggel üvöltözni?
- Minyá készz vaok! - kiáltottam fogkefével a számban. Majd egy nagyot köptem, és fáradtan léptem ki a fürdőből.
Hát igen. Nem valami sokat aludtam, mert hát reggel pakoltam be. Anya már tényleg készen állt az indulásra, mintha ő menne kirándulni. Utcai ruhában volt - vagyis volt rajta cipő - haja szépen megfésülve, kezében a kocsi kulcs.
- Csipkedd magad! - tette kezét fenyegetően a csípőjére.
- Jó - vágtam rá hepciáskodva.
- Ha ilyen lesz a tempód az átszállásokkor is - motyogta az orra alá.
Felhúztam a cipőm, a vállamra kanyarítottam a táskám, másik kezemmel pedig a bőröndöt húztam.
Noel
Már szinte indulásra készen álltam. Éppen a vodkát csomagoltam.
- Kettő törölközőbe tedd, nehogy kifoljon - okoskodott apa.
- Ha vodkás lesz a ruhád, te mosod ki! - kiáltotta anya.
Megfogadtam a tanácsukat. Majd fogtam a bőröndöt és a gitáromat. Elindultam.
- Majd jövök - intettem egyet.
- Hová is mennek? - súgta apa anyának.
- Mit tudom én - legyintett.
Nem tudtam elkerülni az elkerülhetetlent.
Egy hatalmas cuppogós puszit nyomott a fejemre.
- Érezd jól magad! - adott anya még egy ölelést is.
- Azért még nem akarunk nagy szülők lenni! - tette hozzá apa.
- Előbb kijárom az orvosit - vigyorogtam, és becsaptam magam mögött az ajtót.
- Végre - fújtam ki az eddig bent tartott levegőmet. Három nap a szülők nélkül, de még sincs szülinapom? Komótos léptekkel indultam el a vasútállomás felé. Elég közel lakok hozzá, még csak sietnem sem kell.
A reggeli hűvös szél borzolta a hajamat. A kis madarak vidáman csiviteltek. A Napocska felhők mögé bújva kukucskálta a vasútállomás elé érkező álmos diákokat. Nem volt valami nagy élet - persze a mi csoprtunkon kívül, őket hamar kiszúrtam - csak néhány ember ráncigálta maga mögött a bőröndjét. Még egy kicsit ködös volt az idő. Ez akár lehetett volna egy zombis film első jelenete is.
Lassan somfordáltam Gréti mögé. Észre sem vett igazából, Diával, Aidával és Laurával beszélgetett. Először Laura virító sárga hajtűjét vettem észre.
Gréti persze, gyönyörű volt, mint mindig. Egy fekete garbót viselt, egy trapézszárú farmerrel. Szőke haja hullámosan hullott a vállára, feje tetején napszemüveg.
- SPRITE? - ragadtam meg hátulról a vállát.
- BAZMEG! - nevetett fel ijedségében.
- Na de, Széphalmi Gréta - fordult felénk Ofő.
- Elnézést - kuncogott fel halkan.
- Nem válaszolnál a kérdésemre? - fontam keresztbe magam előtt a kezem.
- Mi van? - dörzsölte meg álmosan a szemét. A füléhez hajoltam:
- Hoztál sprite-ot a vízhez? - A víz persze a vodka álneve.
- Ja, igen - vágta rá. - Hoztad a vizet?
- Maguk mit sugdolóznak? - kapta fel a fejét a tanárnő.
- Ja - mondtam gyorsan. - Csak megdícsértem Grétit. Ma is olyan szép - mondtam mosolyogva.
- Rajtatok tartom a szemem - nézett ránk szigorúan a nyugdíj előtt álló Földesi Tanárnő. De fura ezt így kimondani, mivel szimplán csak "Vakondnak" szoktuk hívni.
Szaki
Már egy kicsit bánom, hogy beültem ma reggel Szőkéék kocsijába. Barni és Soma a legrosszabb féltestvérek a világon. De komolyan. Ők ültek hátul, én az anyós ülésen, az apukájuk pedig vezetett.
- Most amúgy min is veszekednek? - fordult felém Robi bá a piros lámpánál.
- Fingom sincs - vontam meg a vállam. - De nem tudom, hogy fogok kibírni ezekkel a hisztis picsákkal három napot! - emeltem fel a hangom.
- Ő a van rákattanva a csajomra! - vágta rá Barni.
- Aida mióta a csajod? - röhögött fel Soma. És újra veszekedni kezdtek.
- De jó volt régen - sóhajtott Robi. - Akkor még csak kisautókon vesztek össze, abból tudok kettőt venni.
- Ne aggódjon, Robi bá - tettem a kezem a vállára. - Majd bedobom mind a kettőt a Dunába.
- Milyen legjobb barát vagy te? - kérdezte Soma számonkérő stílusban.
- Aki bármikor bele dobna a Dunába - vágtam rá.
- Na kiszállás! - állt meg Robi bá egy buszmegállóban. - Nincs időm parkolóhelyet keresni! Gyerünk már!
Gyorsan kipattantunk, és óvatosan kiszedtük a táskáinkat.
- Mértékkel fiúk, oké? - nézett végéig rajtunk. Vigyorogva bólogattunk. - Szakács Milán bízom benned - És azzal a lendülettel el is hajtott.
- Amúgy kajak ne vesszetek össze egy csajon - indultunk el az osztály felé. Egyből kiszúrtuk ezt a hangos társaságot. - Főleg ne Aidán, azon a világ legnagyobb ribancán - suttogtam.
Mivel Aida a hűvös idő ellenére is úgy érezte magát, mint a Lupa beachen. Egy apró fehér shortot viselt, egy vérpiros ujjatlan toppal. Nem valami sokat takart na. Egészen érdekes képet nyújtott a mellette álló Gréti, aki garbóban volt. Még érdekesebb, hogy a két lány ég és föld, de mégis jól kijönnek.
- Jó reggelt! - üdvözöltük tényleg normális hangnemben Vakondot, és Dani bát.
- Jó reggelt srácok! - köszönt vissza a pót ofőnk, Dani bá.
- Hol van Hedwig, és Elizabeth? - üdvözölt minket Vakond egy nem túl megszokott módon. Most ahogy körbe fordultam láttam, hogy egyikőjük sincs itt. Ez eléggé nagy probléma.
- Nem tudjuk - ásított Barni egy nagyot, és máris Noelhez lépett.
- Ugye hoztad a vízet? - suttogta a fülébe.
- Persze. És te az almalét? - kérdezett vissza. Persze az almalé a sör álneve volt.
- Hogyne - vigyorgott. - Szaki meg hozta a szőlőt - Eléggé egyértelmű, hogy ez meg a bor.
- Hol van Hedwig és Lizzie? - kérdeztem kissé ideges hangnemben.
- Folyamatosan hívom őket, de semmi - csörgette őket Gréti kétségbeesetten.
Sokkosan néztünk össze. Csak Hedwig és Lizzie töltötték be a tizennyolcat. Oké, mára elég ez a pia... De mi lesz velünk holnap?
Lizzie
Hedwiggel konkrétan rohantunk a vasútállomás felé. Eléggé fura látványt nyújthattuk, ahogy börőnddel rohanunk az állomás felé, reggel fél hatkor.
A többiek amikor észrevettek, elénk rohantak és kivették a cuccainkat a kezünkből. Persze tudtuk, hogy ez nem nekünk szól. Inkább a holnapi szomjas torkuknak.
- Akkor most már, hogy végre mindenki itt van - nézett ránk Vakond szúrós szemmel - végre elindulhatunk.
A rohanásunk egyértelműen a "Reszkessetek betörők" jelenetére hasonlított. Egy fejvesztve rohanó csapat, és egy vonat, amit éppen nem késtek le.
A maratoni futás után, fáradtan estünk be a kabinkjainkba. Írtam anyának egy üzenetet, és én konkrétan el is aludtam.
Egy nagyon fura álomba kerültem.
Egy asztalnál ültem, megbilincselve. Előttem az asztalon egy hajtű, egy üres pizzásdoboz, és valami üvegcse álltak.
- Maga szerint mik ezek? - kérdezte tőlem a velem szembe ülő csávó.
- Hát, azok amiknek látszanak.
- Ezek mind gyilkos fegyverek. Maga tette? - csapott az asztalra.
- Mit?
- A gyilkosságot - vágta rá.
- Lizzie!! - rázogatta valaki a vállam.
- No! Nem én voltam!! - kiáltottam fel.
- Was? - nézett rám Hedwig, nagy kidülledt szemekkel.
- ERRE NINCS IDŐNK! MINDJÁRT ÁT KELL SZÁLLNUNK! - üvöltötte Dia a folyosón. - Kész vagytok? - nézett be hirtelen a mi fülkénkbe.
- Ja - vettem fel gyorsan a táskám. Átaludtam kb három órát? Az kom gec.
Tényleg gyorsan lecuccoltunk a vonatról, de hát Budapesten a Keletiben tíz perc átszállásra? Vicc kategória. Persze, hogy nem sikerült. Ofő tajtékzott. Dani bá próbálta nyugtatni őt sikertelenül.
- Srácok mi van veletek? - röhögött Noel.
- Egy óra múlva jön a következő vonat, és addig itt kell dekkolnunk. Mondjuk az van - vágta oda Aida.
- Nyugalom van, gyerekek - lépett oda hozzánk Pót ofő. - Tartsunk egy gyors létszámellenőrzést - vette elő a telefonját. - Szaki, Soma, Barni és Noel? - A fiúk vigyorogva bólogattak. Ezek már vagy ittak, vagy valami hülyeséget eszeltek ki erre az egy órára. Vagy mind a kettő.
- Gréti, Dia és Aida? - fordult feléjük. Éppen flancos kávét kortyolgattak. Egy legyintéssel konstatálta, hogy akkor meg vannak. - Hedwig és Lizzie és...
- Itt vagyunk - néztem rá kicsit furcsán.
- Hol van Laura? - kérdezte teljesen sokkos állapotban.
Már itt elkezdőttek a problémák. Laura eltűnt.
De ez még csak a kezdet.
Jó kis osztálykirándulás lesz ez.
Remélem tetszett! A hétvégén vagy jövő hét elején hozom a folytatást! ❤️🥰