Reggel hatkor keltem fel, és elmentem megreggelizni Sophie-val. Reggelire tükörtojást választottam baconnel, amit egy sarokban lévő asztalnál elfogyasztottam. Mindenki más még aludt, úgyhogy egyedül reggeliztem. De egyszer csak...Dave leült mellém. Én hihetlenkedve sandítottam rá, és ő mosolyogva köszönt nekem.
-Jó étvágyat. -Szólt, majd beleharapott a szendvicsbe.
-Uhm. Neked is. -Feleltem.
-Uhh, te tudsz korcsolyázni, ugye? -Kérdezte, és én mosolyogva bólintottam.
-Igen...Már három évesen megtanultam. -Válaszoltam, és ő elmosolyodott.
-Nahát, miket megtudok rólad. Mi a következő? Négy évesen megtanultad a spanyol ábc-t? -Nevetett, és én megráztam a fejemet:
-Haha, bárcsak. -Belekortyoltam a narancslevembe, míg vártam, hogy megszólaljon.
-Szóval. Szeretnél velem jelentkezni a korcsolya versenyre? -Kérdezte, és a szívemet elöntötte a boldogság. Hihetetlen! Tényleg megkérdezte! Úristen! Már szóra nyitottam volna a számat, mikor Silva leült mellém.
-Én már megkérdeztem őt. Még tegnap. -Mosolygott, és én megráztam a fejemet:
-Jó, de még nem döntöttem el. -Feleltem, és Dave legyintett:
-Ja! Ha már megkérdezte akkor jelentkezz vele. -Érőltettem egy mosolyt az arcomra, de közben dühös voltam Silva-ra. Pedig felléphettem volna Dave-vel. Szuper.
Az első óra sakk volt, és Ji-min-nek is az az első órája! Yay!♥︎
A sakk teremhez siettem Ji-min-nel, és mikor megérkeztünk az órára, helyet foglaltunk az ablak melletti sakk asztalnál, majd vártunk, hogy bekapcsljon a gép.
-Kedves diákok!★ °A mai órán, kötelező két játékot lejátszani, és ne legyen semelyik döntetlen. Köszönjük a figyelmet!-Kikapcsolt a gép, majd neki kezdtünk a sakknak. Szerencsémre, az első játékot megnyertem, a másodikat pedig Ji-min. Szerintem ez egy jó óra volt. Az első játékban majdnem legyőzött Ji-min, viszont a végén sikerült legyőznöm!
A jegyem:
Catrisha Shein! A teljesítménye 90%-kos lett.
•Egyszer nyert!
•Akivel játszott: -Ji-Min Huon-te.
•A-.
Boldogan elraktam a tabletomat, majd Ji-min-nel elindultunk a jégkorcsolya pályához. Silva-val jelentkeztünk végül...Lefoglaltuk a jégkorcsolya pályát mára. A pálya elötti gépnél megálltam, majd a kártyámat lecsippantottam, és a gép szkennelni kezdte az arcomat. Végül beengedett:
★Szkennelve!✩
Ji-min elment Rose-nak segíteni a botanikus kertben, míg Sophie az edzőteremben van. A korcsolya pálya egyik szélén egy gép állt, ami az edzés lépéseit mutatta. Nekem tetszett nagyon! Főleg, hogy a jégkorcsolya pályán edzettem :D. Amúgy nem volt olyan hideg. Hiszen a jégkorcsolya pálya egy zárt helyen van. Meg a lelátók is ugye oda tartoznak.
Jégkorcsolyázás után elindultam Dráma órára Silva-val.
Verset kellett megtanulni dráma órán. Majd a következő dráma órán pedig azt majd el kell mondani. Nekem ez a vers jutott, jó igaz, rövid, viszont mindenki ilyesmi féle verset kapott:
"Ó, Romeo, mért vagy te Romeo
Tagadd meg atyád, dobd el neved,
Vagy én nem leszek Capulet tovább"
A színpadon próbáltam nem...Röhejes lenni, vagy túl dramatizálni. De igazából a többiek nem is érdekelte, hogy mit csinálok, őket a saját versük lekötötte. Óra végén boldogan előkaptam a tabletomat, hogy megtudjam a jegyemet:
Catrisha Shein! A teljesítménye 100%-kos lett.
•Tökéletesen előadta a verset, és magának ajánlható a
Dráma klub. Vagy akár, a Versmondó klub. Szeretne csatlakozni az egyikbe?
♡
Nem. Igen.
•A+. Így tovább!★
Eltettem a tabletomat, és Silva-val elindultunk a koleszba. Az aulában megtaláltuk a többieket. Rose nyűgösen dörzsölte a szemét, míg Ji-min a füzetébe rajzolgatott, és aközben zenét hallgatott a fülhalgatóján.
Sophie valami gyümölcsszeletet eszegetett, és az egyik fehér babzsák fotelon ült. Letelepedtem az üvegablaknál elhelyezett fotelre, Silva pedig leült egy másik babzsák fotelbe. Ji-min kivette a fülhalgatót a füléből, majd mosolyogva köszönt:
-Hali!Milyen volt a dráma óra? -Kérdezte.
-Oh! Jó volt nagyon. Nekem nagyon tetszett! Verset kellett elmondani a színpadon. -Vontam meg a vállamat, majd Silva bólintott:
-Pontosan. Én élveztem ezt az órát. Nem volt túl uncsi. -Szólt Silva, majd előkapta a telefonját.
Történelem előtt még az egyik autómatánál vettem egy gyümölcsszeletet, majd elindultam a terembe Sophie-val. Leültünk egymás mellé egy padba, majd előkaptuk a tabletunkat. Mikor mindenki megérkezett a terembe a gép szokásosan bekapcsolt.
-Köszöntök mindenkit a mai órán! A mai teendők:
•A tabletodon kell írni egy házi dolgozatot, majd azt beküldeni a suli honlapján.
•Olyan kérdéseket tettünk fel, amit ez az iskola előtt tanultatok történelem órán az utolsó évben.
•Mindenkinek más kérdései lesznek.
•Képeket is be kell vágni a válaszok alá, de nem muszáj mindegyik alá!
•Ennyi is lenne! Lássatok hozzá a munkához.
-Házi dolgozat? Anyám! Ne már! -Hallottam egy fiú hangját. Mosolyogva megnyitottam a "Word"-öt, majd neki kezdtem a házi dolgozatnak. Mindenki szorgosan csinálta a házi dolgozatát, és végre csönd volt. Csak párszor tüsszentett valaki, vagy csak köhintett, azon kívül mindenki csak a feladatra koncentrált. Sophie mellettem a fejét fogva olvasta végig a kérdéseket, aztán Pinterestről letöltött pár képet, amit berakhatott a dolgozatába.
Óra után szünetben én még mindig a házi dolgozatomat csináltam. Mellettem Silva egy fagyit nyalogatva, értetlenül meredt rám:
-Nem értem miért pont most csinálod a dolgozatodat! Csinálhatnád suli után. -Szólt, én pedig idegesen megráztam a fejemet.
-Nem. Most fogom megcsinálni. -Feleltem könnyedén, majd belekortyoltam a Sprite-ba amit vettem az egyik autómatánál.
-Akkora nagy stréber vagy...-Suttogta Silva, én pedig dühösen ránéztem:
-Nem mintha te nem az lennél! -Kiáltottam, majd vissza néztem a laptopra.
Koreai nyelvre mentem Silva-val és Ji-min-nel, és az órán Activty-t játszottunk. Koreaiul. A kiejtésem szőrnyű. Úgy értem, borzalmas! Vagyis nem szerintem, hanem Silva szerint.
-그것은 자동차와 같습니다p.(olyan, mint egy autó.)아주 오래된...(Nagyon régi) -Magyaráztam, és Ji-min próbálta értelmezni ezt a két mondatot.
-Hintó? -Kérdezte Silva. A tanár szigorúan megállt mögötte, majd Silva fejére csapott egy újsággal.
-Koreaiul! -Mondta a tanár, és Silva mosolyogva bólintott:
-Oké! -Válaszolt, és most a tanár újra rácsapott a fiú fejére.
Szerintem jó volt a Koreai. Csak nagyon rossz a kiejtésem, még a tanár is mondta, hogy gyakoroljak többet :(
A sütés/főzés óra elmaradt, ezért abban az órában Silvával kimentünk korcsolyázni. A korcsolya pályán megpillantottam Emily-t és Dave-et.
Emily éppen a göndör hajával játszott, míg Dave-vel flörtölt, aki unottan hallgatta a lányt. Emily persze úgy nézett ki, mintha a Vogue címlapjából lépett volna ki. Mikor meglátott engem, közelebb lépett Dave-hez, és mosolyogva átölelte, aki a szemét forgatva próbálta leszedni magáról Emily-t. Féltékeny volt Emily-re? Nem, Á nem...Jó, de az volt! Életem szerelmét láttam Emily Porter Mc'g-vel ölelkezni. Emily sokkal szebb, sportosabb és csinosabb nálam. Kihúztam magamat, és magabiztosan elindultam Silva-val a pálya felé. Dave éppen a "csinibabával" csevegett, de mikor meglátott, rám mosolygott, és boldogan köszönt nekem.
-Szia, Catrisha! -Köszönt rám vidáman. Oké! Rám mosolygott! Úgy éreztem, hogy teljesen elpirulok. Gondolom úgy néztem ki mint egy paradicsom. Egy szerelmes paradicsom. Dave olyan jól nézett ki a fekete kabátjában és fehér sapkájában! Meg az újjatlan kesztyű amit viselt?! Emily gyilkos pillantásokat küldött felém. Én nyeltem egyet, majd mosolyogva vissza köszöntem:
-Helló, Dave! És Emily...-Néztem végig a lányon, aki göndör, szőkésbarna, szél borzolta haját igazgatta. Nyomott egy puszit Dave arcára, majd ìgy szólt:
-Na jó! Én mentem. Dave! -Mondta, és a fiú követte. Á nem vagyok féltékeny! (Csak egy picit)
Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, míg Emily elsétált mellettem, aztán Silva lesajnálóan megrázta a fejét:
-Jajj, Shein. Milyen szomorú, hogy látsz valamit abban a fiúban. -Motyogta.
Gyakorlás után, a szobám ajtaja elött Emily megállított engem.
-Beszélnünk kell, hercegnő. -Jelentette ki vigyorogva. Bárcsak letörölhettem azt a hülye vigyort az arcáról!
-Mivan? -Kérdeztem zsémbesen.
-Jajj, ne játszd az ártatlant! Tudom, hogy kedveled Dave-et! És ezért tökre pipa vagyok! -Mondta, míg eltette a szájfényét a táskájába.
-Miről beszélsz?! Én nem kedvelem! -Feleltem, mire ő megforgatta a szemét.
-Jajj kérlek! Mikor megláttad Dave-et, azonnal elpirultál! Mellesleg úgy néztél ki mint egy paradicsom! -Röhögött.
-Térjünk a lényegre, hercegnő! Ne állj szóba,és ne flörtölj vele! Különben megkeserülöd! -Mondta, és hátra dobta a haját. Elsétált,miközben én hihetlenkedve meredtem rá. Szuper! A népszerű csajszi már is megutált. Úgy értem teljesen megőrült! Mindenki szerelmes belé, mindenki imádja őt! Ő az iskola csinibabája. Az összes tanár kedvence. A stílusa az annyira menő! Tök trendi, mármint ezt szokták mondani.
Úgy kétszáz diákot tudna ellenem fordítani. Na mindegy is! Norah már utál engem, szóval egy kipipálva.
Matematika órán Silva látta, hogy valami gond van.
-Uhh....Jól vagy? -Kérdezte felvont szemöldökkel, én pedig megvontam a vállamat.
-Ja, ja! -Válaszoltam lazán, aztán előhalásztam a tabletomat a táskám legaljáról.
-Aha, persze. Na! What's up? -Röhögött. Nem t'om mi annyira vicces ebben...Na jó, persze Silvának elmondtam azt, amit Emily mondott. Párszor furán nézett rám, majd felvonta a szemöldökét.
-Ennyi. -Fejeztem be a mesélést, és Silva bólintott.
-Háát...Én inkább nem szólok bele. De...Tudod mit mindegy. -Rázta a fejét, aztán ő is elővette a tabletját. Mit jelent az, hogy "De"?!
Matematika után vége volt a napnak. Én a hatodik óra után elmentem ebédelni a többiekkel, és az ebédlőben mindegyik diák a korcsolya versenyről beszélt! Én se tudtam kívárni. Silvával igazából nem volt rossz korcsolyázni. Még délutánra terveztünk gyakorlást. Mindenki a verseny napjáról dumált, és kiderült, hogy a nyeremények azok ezek lesznek:
Egy ipad (?!!!!) (Első helyezetnek)
Második helyzetnek 500 dollár!!!
A harmadiknak pedig 200 dollár.
Mennyire menő ez már?!
Leültem Rose mellé, aki éppen egy szobanövényt tanulmányozott. Silva helyet foglalt mellettem, és Ji-min szólalt meg először:
-Uramisten! Nagyon sokak neveztek a versenyre! -Vigyorgott, és felénk fordította a tabletot.
-Figyu! Itt vannak a párok! Emily és Dave egy ilyen lassú, romantikus zenére fognak korcsolyázni! Tök uncsi lesz! -Jelentette ki Ji-min, és én mosolyogva a tablet képernyőjére pillantottam.
-Fúú, Emily tök hülye. -Nevettem, és most Emily-re néztem, aki éppen Dave-vel beszélgetett. Megforgattam a szememet, aztán gyorsan elkaptam a fejemet.
Kiderűlt, hogy nincsen esélyünk nyerni!
Ebéd után elmentünk gyakorolni, és akkor még voltak a pályán. Megnéztük őket, és szuperek voltak! Tökre elszontyolódtam. Sokan nézték a gyakorlást, valószínűleg a barátaik.
Ekkor Emily és Dave ment fel a pályára. Emily a kezét Dave vállára tette, és a fiú tarkójánál összekulcsolta az újjait. Dave sóhajtott egyet, aztán elkezdtek korcsolyázni. Nagyon jók voltak! A végén Dave megragadta Emily derekát, majd közelebb hajolt hozzá.
Silva megforgatta a szemét, és rám sandított. Tudta mire gondolok.
Mikor Emily és Dave lement a pályáról, én halkan köszöntem Dave-nek, aki rám mosolygott.
-Szia! Nagyon jók voltatok! -Szóltam vigyorogva.
-Köszi! Láttalak titeket múltkor gyakorolni. Ti is nagyon jók voltatok! -Felelte a fiú, és én megráztam a fejemet:
-Nem jobb nálatok! Hidd el! -Mosolyogtam, aztán kínos csend következett. Silva megragadta a kezemet, és ő törte meg a csendet.
-Ha nem gond, akkor mi most gyakorolnánk! Na szia. -Köszönt el Dave-től, aki kissé meglökve Silvát elsétált.
-Milyen kedves vagy...-Súgtam oda a fiúnak.
-Csak megmentettelek Emily-től. -Röhögött.
Korcsolyázás után elmentem a koleszba, és Silva felkisért engem a szobámba. Elköszöntem tőle, aztán becsaptam az ajtót. Leültem az íróasztalomhoz, és megnéztem a házi feladatokat. Mindegyiket megcsináltam, aztán fáradtan elmentem fürödni. Ekkor valaki rám írt. Megnyitottam a Messengert, és megnéztem az üzeneteimet. És...
Dave írt nekem! Mutatom, hogy micsodát.
Dave: -Halló. Mizu?
Catrisha: -Uhh semmi.
Dave: -Le akarsz jönni sétálni? Unatkozom :(
Catrisha: Aha jövök!
Dave: Király, várlak akkor a szobád elött.
Mosolyogva leraktam a telefonomat, és tapsikálva a szekrényemhez rohantam. Felvettem a rózsaszín pulcsimat, meg egy fehér nadrágot.
Vettem egy mély levegőt, és kinyitottam az ajtót. Dave állt az ajtóban, és egy szürke pulcsit, meg egy fekete buggyos gatyát viselt.
-Helló! -Köszöntem, és ő elmosolyodott.
-Hali. Gyere. -Mondta, majd eggyütt elindultunk. Dave-vel beszélgetni nagyon jó volt. Kint sétálás közben, Dave megállt egy pad mellett.
-Amúgy te és Silva jártok? -Kérdezte röhögve, és én kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Mi?! Nem! -Vágtam rá azonnal.
-És te meg Emily? -Kérdeztem és ő megrázta a fejét.
-Dehogy! Emily tökre beképzelt! -Felelte, és én elnevettem magamat. Bárcsak tudnám min :D
-Haha, egyetértek. -Feleltem halkan. Ekkor megpillantottam Silvát a futó pályán. Megvontam a vállamat, aztán visszanéztem Dave-re.
-Amúgy, Cat. A korcsolya verseny után lesz a karácsonyi bál...És tudod...Emily biztos el fog hívni! Viszont én nem akarok vele menni, mert tökre hülye. Szóval tudsz velem jönni? Mert veled szeretnék menni. -Motyogta, és én hihetlenkedve meredtem a fiúra. Igen, igen, igen! Tökre boldog voltam! Visítva átöleltem, és örömömben táncoltam volna ott egyhelyben, de persze ezt nem tehettem meg.
-Igen. -Böktem végre ki. Oké, nem tűntem izgatottnak, a helyzet inkább kínosnak bizonyult.
-Köszi! Yay. Ööö, nekem mennem kell. Edzésre. -Felelte, és én lassan bólintottam. Láttam ahogy elrohan, aztán végül tényleg elkezdtem örömömben táncolni. Ekkor Silva állt meg mellettem.
-Wow. Elhívott. -Suttogtam. Silva most lesajnálóan megrázta a fejét.
-Lehet, hogy tényleg szerelmes Emily-be. Nem láttad hogy néz rá?
Nem azért mondom, de nem csak azért hívott el, mert féltékennyé akarja tenni? Vagy mert nem akar vele menni. "Nem akarok vele menni mert tökre hülye. Szóval jössz velem?" -Utánozta Silva Dave-et, és én kissé meglöktem.
-Vagy te vagy féltékeny Dave-re. -Röhögtem, és ő megrázta a fejét.
-Bocsi, Shein. Én csak -Kezdte, de én félbeszakítottam:
-Tudom, tudom, Silva! -Nevettem, és boldogan Dave után néztem.