𝐓𝐡𝐞 𝐨𝐧𝐞 𝐲𝐞𝐚𝐫 𝐬𝐜𝐡𝐨𝐨𝐥.

Bevezető.

Ott álltam a kapu előtt. Mellettem testvérem Felix.

A bentlakásos iskola elött álltunk. A frissen nyírt fű illatta keringett körülöttem, és az iskola látványa megtette a magáét. A kocsiban voltak a díszek, kis bútorok, termékek. A testvérem mellettem állt, és sóhajtva nézte az iskolát. A pázsit, a fák, az üvegek, és az a kevés ember, erre számítottam. A bentlakásos iskola sokkal nagyobb volt, és összesen száz szoba volt benne. Egy másik ugyanúgy kinéző épület pihent mellette, az volt a tanuló épület. A kollégium előtt pedig egy lány állt. Vörös haja válláig ért, barna szeme volt, és egy kellemes mosoly volt az arcán. Fehér ruha volt rajta, amint a nap megvílágította a ruhát, a szabás láthatóvá vált. Egy táskával érkezett, és zsebében egy pénztárca feküdt. Megszorította a szoknyája végét, és arca most komorrá vált. Remegő kezeivel elengedte a táskáját, és nyújtózott egyet. Egy barna hajú lány, napszemüveggel a fején, lazán nézte az iskolát, míg kezét a zsebébe dugta. Kihúzta magát, és ásítozva, inasa segítségével, a kollégiumba cipelte a dolgokat amiket magával hozott. Egy vigyorral a fején rám kacsintott, és én elhúzva fejemet, sóhajtottam egyet. Felix magabiztosan indult el a kollégiumba, és én követve őt, néztem magam elé. Ökölbe szorított kézzel léptem be a kollégiumba, ahol a hideg levegő körbe vett. Egy fekete gép, lapos képernyővel állt mellettem, és bejelentkezést kért. Előhúztam a cédulát, amit még kaptam az anyámtól, majd az azon lévő kódot beírtam.

★𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐣𝐮̈𝐤 𝐚 𝐛𝐞𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭𝐤𝐞𝐳𝐞́𝐬𝐭!♥︎ 𝐒𝐳𝐤𝐞𝐧𝐧𝐞𝐥𝐞́𝐬 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐚𝐦𝐚𝐭𝐛𝐚𝐧! ★
Most megpillantottam magamat a képernyőn, és arcomon lévő kifejezést. Mosolyogtam, majd a gép egy fényképet készített, és azt szkennelni kezdte:
𝐂𝐚𝐭𝐫𝐢𝐬𝐡𝐚 𝐒𝐡𝐞𝐢𝐧. »𝐒𝐳𝐤𝐞𝐧𝐧𝐞𝐥𝐯𝐞! «.

Hajamat hátra simítottam, majd egy öntelt mosollyal tovább álltam. Megigazítottam a szoknyámat, és testvéremre vártam, aki a nyakkendőjét igazítva állt a gép előtt. Egy hiú mosolyt villantott, majd faképnél hagyta a gépet. Elindultunk a lift felé. Az arany gombok, és a szőrme szőnyeg díszítették a liftet. A tükör képemet figyeltem, és Felix most görnyedt tartással várta a hatodik emeletet. Egy hangos kattanással, a liftben lévő gépre a szám "6." lett kiírva. Kiléptünk a liftből, és a szobám felé vetettem az irányt. A hosszú fehér szőnyeg volt a földön, és poszterek a falon, amikre ezek voltak írva: 𝙳𝚘 𝚗𝚘𝚝 𝚐𝚒𝚟𝚎 𝚞𝚙! :3
Mélyen gondolkozva álltam meg a szobám ajtaja előtt, amin a név: "Catrisha.S." díszelgett. A kilincset markoltam, majd azt lenyomtam, és az ajtó kinyílt. Egy nagy szoba tárult ki elöttem, ahogy beléptem, és cipőmet alrébb tettem. A szobám egy oldala üvegből állt, amin keresztül, az udvarra láttam, és a nagy, tornyosuló épületekre.
Az irodák, és az eddigi látott munkahelyek, iskolák, számára ez a menny lenne. Egy nagy darab ágy állt az ablak mellett, és az előtt bolyhos, fehér szőnyeg. Egy fa íróasztal is volt, és egy jóga matrac. Fa keretes poszterek, bézs színű betűkkel rajtuk, a falat díszítették. A fürdőszobában, egy nagy kád, és tíz darab sampon állt, és sok tusfürdő. Bőrápolási krémek, maszkokra leltem egy szekrényben.