𝐓𝐡𝐞 𝐨𝐧𝐞 𝐲𝐞𝐚𝐫 𝐬𝐜𝐡𝐨𝐨𝐥.

Szombat +Vasárnap. ★

Reggel visszamentem a koli szobámba, és lefürödtem. Még mindig havazott, ezért melegen kellett felöltöznöm, hogy ne fázzak meg. A kabátomat felvéve nyitottam ki az ajtót, majd zártam be magam mögött. A liftbe lépve megcsapott a hűvös levegő. Megnyomtam gombot amin a szám nulla szerepelt, és a lift el is indult lefelé. Addig is elővettem a telefonomat, és a tükörhöz fordulva, csináltam egy képet magamról. Mikor a földszinten megállt a lift, kiléptem, és elindultam a menzára. Nem voltak sokan ébren, hiszen ilyenkor még mindenki alszik. A hóban trappolva mentem a tanuló épülethez. Sötét és korán volt. Kissé fáztam, de a kabát és a pulcsim melegen tartott. A menzán levettem a kabátomat, és elvettem gyorsan a tálcámat. Akkor észre se vettem Dave-et, ahogy éppen a reggelijét választja ki. Olyan menőn nézett ki!!! Egy szürke pulcsit viselt, és egy fekete nadrágot. Jó ez nem olyan menő, de jól nézett ki. Egy kockás fekete-fehér vans cipőt viselt, és egy sima fehér zoknit. Elvett egy szendvicset, és hozzá narancslevet választott. Megálltam a gépnél, majd kiválasztottam lassan a reggelimet. Mikor elvettem a reggelimet, Emily állt meg Dave mellett, és egy puszit nyomott a fiú homlokára. Elsétáltam melletük, kezemben a tálcámmal, majd helyet foglaltam egy üres asztalnál. Fájdalmas volt nézni Dave-et és Emily-t nézni, de inkább a reggelim elfogyasztására koncentráltam. Ji-min leült mellém, kezében a tálcájával.
-Emily olyan fura...-Suttogta, és én felé fordultam.
-Tegnap szakított vele Dave. De Emily le sem száll róla. -Súgta nekem. Emily most Dave kezét cirógatta, aki lassan kihúzta a kezét Emily keze alól.
-Mióta?
-Tegnap előtt szakítottak. Tegnap Emily Sütés/Főzés órán készített neki muffint, mivel lebetegedett, asszem megfázott. -Kortyolt az almalevébe.
-Azóta mindenkinek arról panaszkodott, hogy milyen beteg szegény Davey. -Mosolygott gúnyosan Ji-min.
-"Igen, Dave lebetegedett, szegény megfázott még tegnap..."-Vigyorogva nézte a megsértődött Emily-t, aki inkább békén hagyta Dave-et. Kisietett a menzából, magára hagyva Dave-et.
-Hé, "Davey", nem akarsz ide ülni hozzánk? -Kiáltott Ji-min, és Dave felénk fordult.
-Mióta vagytok itt? -Kérdezte lepetten, és Ji-min arcáról =&lehervadt a mosoly.
-Ennyire láthatatlan vagyok? -Kérdezte suttogva, majd Dave a tálcájával a kezében elindult felénk. Leült a babzsák fotelbe egy lógó növény alá, majd tovább eszegetett. Párszor a fiúra sandítottam, le sem tudtam szedni a szememet róla. Szép fekete fürtjei az arcába lógtak,és a haja szanaszét állt, de ez jól állt neki. A mosolya még szebb a hajánál. A kis gödröcskéi felbukkannak, és olyan cukin néz ki velük.

Később a többiek is felébredtek. Sophie már előttünk fent volt, viszont ő elment kora reggel edzésre. Ji-min és én elmentünk Silva edzését megnézni, de én persze Dave-re koncentráltam. A kis szünetben megállt inni, majd az izzadság cseppeket letörölte a homlokáról egy kis kendővel, majd fáradtan megállt a pálya szélén, várva, hogy vége legyen a szünetnek, és folytatódjon az edzés. Silva a szünetben leült mellénk, és megitta a maradék korty vizet a kulacsából. Azt letette a pad szélére, majd ránk nézett:
-Shein, picit elbambultál!-Csettingetett, míg Dave-et bámultam, egy picit láthatóan. Arra nézett amerre én, majd leppetten vissza tekintett rám:
-Komolyan? Arra a fiúra hajtasz, akinek van egy barátnője, és minden lány között a leghíresebb? A suliban a leghíresebb a diákok, és a lányok között, sok rajongója van, te is egy vagy a rajongók közül. A szomorú az, hogy nem is tudja a nevedet. Esélyed sincs nála, Shein. -Rázta a fejét Silva lesajnálóan, és én kiguvvadt szemekkel meredtem rá. Mintha a gondolataimban olvasott volna.
-Mi?-Nézett furán rám és Silva-ra Ji-min, akinek fogalma sem volt miről zagyvál Silva.
-Semmi. Csak egy srácról van szó, aki nem is tudja a nevét, de még az arcát se ismerné fel ha odamenne hozzá. -Legyintett Silva, és én lecsaptam a telefonomat a padra, Silva-ra meredve.
-Valaki féltékeny? -Vigyorgott Ji-min, és most a lányra néztem. Egyszer Silva-ra tekintettem, egyszer Ji-min-re. Örülök, hogy Silva oly kedves, hogy nem mondta ki az illető nevét.