Végig kiabáltam az egész meccset. Konkrétan torkom szakadtából szurkoltam a csapatért. Visítottam, amikor a fiúk gólt lőttek vagy ügyesen cselesztek, és szidtam a bírót, amikor büntetést rot ki rájuk, majd ismét üvöltöztem, amikor a másik csapat lőtt gólt.
Bármennyire is nehéz volt kimondani, de az évek alatt megszerettem ezeket a meccseket. Soha nem rajongtam a fociért, és abszolút nem is értettem hozzá, egészen addig, amíg Nick focizni nem kezdett. Amikor még Nick és én barátok voltunk minden mecssére eljártam, és az volt nálunk a szokás, hogy előtte sosem kívántam neki sok sikert, hanem fogadásokat kötöttünk. Mondtam egy számot, pontosabban egy gól számot, amit elkellett érnie. Ez nálunk egy komoly egyezség volt, amit Nick mindig a végsőkig próbált tartani. Persze volt olyan, amikor nem tudta hozni a beígért gól számot, de igazából nem is ez volt a lényeg. Ez egyfajta megállapodás és biztatás volt kettőnk között.
Azóta tehát megismerkedtem a foci szabályaival és előszeretettel néztem meccseket akár apával is.
A meccs nagyon szoros volt. A másik csapat őrültek módjára játszott, és mindig felzárkóztak egymáshoz. Az első félidőben nem is történt csak egy gól az ellenség csapata részéről, így nehezen tudtam elképzelni, hogy Nick betartja a szabályt, miszerint 5 gólt rúgnak. De aztán a második félidőben mindenki megtáltosodott, és Nickék és az ellenséges csapat is sorra rúgta a gólokat.
Már csak 5 perc volt a játékból, amikor is 4-4 volt az állás. A körmömet rágva izgultam, hogy mi lesz, vajon bármelyik csapat képes még ebben a pár percben rúgni egy gólt, amikor is egy gyönyörű csapatmunka történt. Nick és Troy előkészítette a helyet Chadnek, aki úgy tört előre, mint egy kos és egy cseles rúgással belőtte a labdát a kapuba.
A szurkolók őrjöngtek főleg, amikor másodperceken belül véget ért a meccs, és kiderült, hogy Nick csapata győzött. Kereken 5 góllal.
Elképesztő.
Az az idióta pontosan betartotta az ígéretét. Megáll az eszem.
A csapat egymást ölelve és ugrálva kiabált és örült a pályán a győzelemnek. Chadet ünnepelték, aki a legutolsó végső gólt rúgta.
Miközben a fiúk örvendeztek én lemásztam a nézőtérről, és a bejárat felé vettem az irányt. A többi hozzátartozó is így tett. Itt vártunk a csapat kivonulását.
Nem sokkal később a fiúk el is kezdték kiszivárogni. Egy mosoly kíséretében gratuláltam az ismerős arcoknak, amikor Chad bukkant fel. Kiabálva hívtam fel magamra a figyelmét, így elindult felém.
Amikor ideért gondolkodás nélkül vetettem magam a fiú karjába, és kitörő boldogsággal öleltem meg az izzadt fiút.
-Gratulálok!-visítottam kibontakozva az ölelésből.-Az az utolsó rúgás elképesztő volt.-vigyorogtam a fiúra, aki szintén hatalmas mosollyal az arcán buzgón hallgatott és itta magába a bókokat.
-Köszönöm! Bár tényleg nem sokon múlt...-magyarázta Chad szerénykedve, amikor egy ismerős hang szakította félbe.
-Lenyúlod a csajomat, Chad?-ingatta a fejét a fiú vállára támaszkodva Nick, miközben a szemében szórakozottság villant. Persze, hogy csak poénkodott, de teljesen meglepett, hogy a barátja előtt a barátnőjeként hivatkozott rám. Ez eddig nem fordult elő. Még csak viccből sem. Hiszen Chad is, ugyanúgy mint Ally, mindent tudott a kis alkunkról, így előtte nem kellett megjátszanunk magunkat. Ez elég különös volt, de nem tudtam ezzel foglalkozni, ugyanis túlságosan lekötött Nick megjelenése. A meze izzadtan tapadt a mellkasára kidomborítva izmos mellkasát és hasizmait, amin lehetett volna igencsak számolni azokat a kockákat. Magam sem tudom meddig kalandozott el a figyelmem nyál csorgatva izmos alkatán, amikor is végre fentebb emelve a tekintetem szembesültem boldog arcával és csatakokban izzadt hajával. Lehet velem volt a probléma, de így izzadtan Nick csak még szexibb volt.
-Neked is gratulálok!-mosolyodtam el szélesen a fiút fürkészve. Így nem is tudtam pontosan ki hajolt közelebb hamarabb a másikhoz, amikor is ölelésbe vontuk egymást. Szorosan fogtam át Nick izzadt testét, amiből még egy 90 perces meccs után is kellemes férfias illat áradt. Megborzongtam.
-Megvolt az 5.-suttogtam a fülébe, amikor kibontakoztunk az ölelésből, de Nick továbbra is a derekamat átfogva állt mellettem és úgy vigyorgott, mint egy eszelős.
-Megmondtam Kicsi, hogy menni fog.-nézett rám boldogan csillogó szemekkel, mire a szívem hatalmasat dobbant főleg, amikor Nick lehajolt, hogy megcsókoljon. Mindez nem tartott csak pár másodpercig mégis szélesebb mosolyra húzódott tőle a szám.-Erre tartanak a szüleim.-simított finoman a hajamba elhajtva egy kósza tincset, miközben óvatosan mögém lesett.
Hirtelen olvadt le az arcomról az a nagy mosoly. Szóval csak is ezért csókolt meg. A szülei ide tartottak.
Ekkor a szülei szabály szerűen letámadtak minket. Lily először a fia, majd az én nyakamba borult, miközben folyamatosan beszélt és apró puszikkal borította be Nick arcát. Szórakozottan néztem, ahogy Nick viszolyogva tűri anyja ostromlását, miközben az apja folyamatosan a fociról beszélt neki és hol megdicsérte, hol pedig bírálta a teljesítményét.
Chaddel kínosan hallgattuk végig a jelenetet.
-Nem találkoztunk a meccs előtt.-tette mégiscsak szóvá az elmaradásomat Lily hozzám fordulva, miközben mellettünk Nick és Nico apa-fia megbeszélést tartottak.
-Volt némi gyomorproblémám.-mondtam fancsali képpel-De már jól vagyok. Nem hagytam volna ki semmi pénzért Nick meccsét.-fogtam rá a fiú alkarjára kihangsúlyozva mennyire fontos nekem is ez a meccs, mire Lily bólogatva itta a szavaimat.
-Oh, szívem! Feljöhettél volna hozzánk szurkolni.-búslakodott, amiért nem mellettük ültem végig a 90 percet. Szegény én.
Már épp készültem egy hihető kifogással válaszolni, amikor is Nick félbeszakítva apja szónoklatát megszólalt helyettem.
-Azt akartam, hogy Sky közel legyen hozzám.-fogta át szorosabban a derekamat, mire a válassza után elakadt a lélegzetem. Nem is tudtam, hogy figyel a beszélgetésünkre. De nem csak én döbbentem le, Lily is elkápráztatva meredt kettőnkre.
-Jaj, Nico! Hát nem édesek?!-meredt a férjére, mire az csak mosolyogva nézett ránk.
Nem sokkal később végre Lily és Nico elköszöntek tőlünk, és hazaindulva otthagytak minket. Nagyot lélegezve néztem utánuk, ahogy elmennek.
-Ez egy élmény volt.-szólalt meg a még mindig közöttünk álló Chad.
-Ilyen egy napom, barátom.-paskolta hátba Nick egy grimasszal, amikor mögöttünk kiabálásra lettünk figyelmesek.
-Irány a Részeg hableány!-kiáltották a foci csapat tagjai.
-Az első kört én álom.-kiáltotta valaki, mire hangos éljenzés követte szavait, miközben elindultak a kijárat felé. De mielőtt kimentek volna az egyik fiú, Berry megtorpant mellettünk.
-Gyere, kapitány! Ma este elverlek biliárdban.-kacsintott Nickre a fiú, mire az visszaszolt neki és hagyta, hogy távozzanak.
Borzasztó pletykák keringtek a foci csapatról, akik minden győzelmük után a Részeg hableányban élték ki magukat és itták csatag részegre magukat. Ez egyfajta hagyomány volt és olyan dolog, ami zárt körűnek számított. Ide meghívó nélkül senki be nem tehette a lábát, így ezer pletyka és találgatás volt mik is folynak ezeken a bulis estéken.
Nem mondom engem is hajtott a kíváncsiság, bár nagyon is eltudtam képzelni mik történhetnek ott. Vagy pontosabban Nick hány lánnyal játszadozhatott a meccs levezetéseként. Ezen gondolatokra éreztem, hogy az agyamat elönti a csúnya, tömény düh.
-Gyere velünk.-szolalt meg hirtelen Chad nekem címezve szavait, mire megdermedtem egy álltó helyemben. Ilyen ezelőtt még sosem történt. Igazából nem sok keresni valóm volt azon a helyen. Meglepett, hogy Ghad csak úgy meghívott. Érdeklődve meredtem Nickre, hogy mégis mit szól ehhez az egészhez, amikor rám nézve elmosolyodott.
Mosolygott!
-Jo buli lesz.-mondta meggyőzően, mire kis híján tátva maradt a szám. Most komolyan meghívott? Teljesen levoltam döbbenve, és bár semmi kedvem nem volt elmenni abba a bűzbarlangba, hajtott a kíváncsiság és egy apró kis ördögöcske a vállamon egy percig sem akarta egy ilyen buliban egyedül hagyni Nicket ezer lány társaságában.
Végül is elmegyek, ha ő is ezt akarja...
-Okés.-vágtam rá lazának tűnve, pedig minden sejtemben izgatottság fogott el.
Ezek után Chad és Nick bement az öltözőbe, hogy még beszéljenek pár szót az edzőjükkel, majd nem sokkal később Nick ismét visszatért hozzám, miközben én egy padon üldögélve vártam.
-Még lezuhanyzóm és átöltözőm. Addig ülj be a kocsimba.-adta a kezembe a Ranger Rover kulcsát-10 perc és ott vagyok.-mondta, miközben bólintottam és kisétálva a csarnokból megkerestem Nick autóját.
Megmelengette a szívemet a figyelmessége, amivel bánt ma velem. Valóban kényelmesebb volt a Nick illatával belengő kényelmes terepjáróban ülni, mint a stadionban egy padon.
Miközben várakoztam akaratlanul is elborította az elmémet az a gondolat, hogy én mégis most mi a jó istent kerestem itt? Mit műveltünk? Vagy legalábbis én mit műveltem? Már jó pár éve nem töltöttem el önszántamból 10 percnél több időt Nick Blyel, most mégis vele készülten bulizni. Teljesen összevoltam zavarodva. Nekem nem kellett volna itt lennem, hisz Nick és én utáltuk egymást, akkor most hirtelen miért akartam elmenni vele ebbe a hülye bárba és miért zavart volna, ha nélkülem megy? Persze nagyon jól tudtam ezekre a választ, de még csak gondolatban is elhessegettem. Ez nem volt így jól. Tudtam, hogy tisztáznom kéne ezt az egész helyzetet vele, hisz mégis mit műveltünk? Elkezdtünk tényleg egy párként viselkedni, amikor nem is voltunk azok?
A kusza gondolataimat Nick megjelenése szakította félbe. Már messziről kiszúrtam, ahogy az egyen iskolai sport pulóverében és melegítő nadrágjában a kocsi felé tartott. Mint minden, de ez az öltözék is nagyon jól állt neki. Majdnem annyira jól, mint mikor fekete ingben feszített.
Amikor bepattant mellém a vezetőülésre megcsapta az orromat friss tusfürdőjének illata és megbabonázott frissen mosott, édes fürtjei, amik félig még vizesen összevissza álltak a feje tetején.
-Hol állsz a kocsiddal? Nem láttam.-adta rá a gyújtást a Ranger Roverre.
-Nincs itt. Allynél van.-feleltem, mire Nick kérdőn pillantott rám-Amikor ideszáguldottam nem volt a közelben már egy parkoló se, úgyhogy én kipattantam, Ally pedig elvitte az autómat.
-Akkor jó helyen van.-kanyarodott ki a parkolóból Nick, a Részeg hableányba tartva.
-------------------
Sziasztok!
Itt is volna a kövi rész. Szeretnétek folytatást?
Elképesztő, hogy egyre többen olvassátok ezt a könyvemet is. Köszönöm a 17.4k megtekintést!❤️