-Popcorn vagy chips?-kiabálta a konyhából Ally, miközben a szobájában ülve a Disney Pluson böngésztem, és azon gondolkoztam, hogy a Rock tábort vagy a Randiztam egy sztárralt nézzük meg előbb.
-Mindegy.-kiáltottam vissza, kényelmesen kinyúlva az ágyán.
-Akkor hozom mindkettőt.-mondta végül, majd több tányérral felpakolva visszajött a szobájába, hogy végre elkezdjük a filmmaratont.
Most ezek után a sok pasi dráma után pont erre volt szükségem. Egy kis kikapcsoló csajos napra a legjobb barátnőmmel, aki mindig feltöltött és mosolyt csalt az arcomra.
-Döntöttél már?-huppant le mellém a tömérdek kaja mennyiséggel együtt, mire természetesen egyből rávetettem magam a chipses tálra.
-Joe Jonas vagy ....?-kérdeztem rá a világ legkomolyabb nézésével.
-Egyértelmű! Nick és Joe Jonast a képernyőre!-kiáltotta, mire ellenkezés nélkül kikerestem a tévén a Rock Tábort és el is indítottam a filmet.
Allyvel sipákolva és gyerekkori kedvenc filmünket elemezve néztük a filmet, amikor pár perc után épp az egyik éneklős jelenetet a telefonom hangos csörgése szakította félbe.
Ally csúnyán meredt rám.
-Nem némítottad le.-bosszankodott, mire szabadkozva nyúltam a készülékért, hogy kinyomjam, amikor is megláttam, hogy kinek a neve villog a képernyőn.
Nick
A meccs nemsokára kezdődött, úgyhogy elég különösnek tartottam, hogy Nick pont most keres. Vagy egyáltalán miért. És bármennyire is szerettem volna félredobni a telefonom és nem foglalkozni vele éreztem, hogy Nick nem véletlenül keress. Sőt mivel szinte sose telefonáltunk egymással, így tudtam, hogy valami nincs rendben.
-Ezt muszáj felvennem.-mutattam Nick nevét Ally felé, aki kíváncsian felkapta a fejét és bólintott, hogy vegyem fel.
-Szia!-szóltam bele, mire a vonal végéről egy hatalmas sóhaj fogadott.
-Végre!-csendült bosszús és egyben ideges hangja. Összevont szemöldökkel meredtem Allyre, aki tátogva kérdezte, hogy mivan. Én csak vállat vontam és vártam, hogy Nick mondjon valamit.-Hol vagy?-kérdezte kapkodva.
-Allynél, mié...?-de már fel sem tudtam tenni a kérdést, amikor Nick idegesen közbevágott.
-Azonnal ide kell jönnöd!-utasította, és már épp feltettem volna a következő kérdést, amikor folytatta.-Itt vannak anyámék.-felelte idegesen, mire kis híján kiesett a szemem a döbbenettől.
-Mi! Miért?-kezdtem el automatikusan felállni, miközben a cuccaimat kapdosva a táskámba kezdtem dobálni.
-Kiderült, hogy mégis itt tudnak lenni és ahelyett, hogy szóltak volna, úgy gondolták tök szuper meglepetés lenne, ha a meccs előtt tudnám meg.-hadarta gúnyolódva, mire egy jó nagy káromkodás hagyta el a számat.
-Oké, odamegyek!-kapkodtam magamra a pulcsimat, miközben Ally értetlenül nézett rám, de azért segédkezve odahozta nekem a táskámat.
-Siess! Az előbb találkoztam velük. Azt mondtam, hogy mosdóban vagy.-mesélte.
-Remélem említetted, hogy iszonyúan megy a hasam és egy darabig még ott maradok.-vágtam rá már én is idegesen, mire a vonal végéről egy ideges kacaj érkezett.
-Majd elmondod te, ha ideértél.-mondta, majd bontottuk a vonalat. Ally pedig kérdőn meredt rám ez az egész után.
-Mi történt?
-Most nincs időm elmagyarázni. Bocsi Ally, de nagy gáz van. Muszáj elmennem a meccsre.-hadartam a cipőmet húzva, mire Ally is hasonlóan tett.
-Megyek veled.-egy percig sem vitatkoztam, amikor barátnőmmel együtt elhagytuk a házat és bepattantam a kocsimba.
Kapkodva indítottam be az autóm és hajtottam el Allyék házától.
-Elmondod már mivan?!-türelmetlenkedett mellettem ülve.
-Lily és Nico mégiscsak eltudott menni a meccsre, de ezt persze Nicknek egy szóval se említették.-feleltem idegesen.
-És te nem vagy ott.-ámult Ally, mire hevesen bólogattam. Ez a baj. Ha kiderül, hogy én mint Nick barátnője nem vagyok ott a meccsen, Lilyék nagyon csalódottak lesznek, anyám pedig lefejez. Ez egyértelműen a barátnői cím meggyalázása lett volna.-Ez gond.-jelentette ki Ally, amivel kicsit sem segített.
-Nézd meg a suli honlapján, hogy holt tart a készülődés, ilyenkor mindig szoktak live-olni.-pillantottam segélykérőén barátnőmre, mire ő készségesen böngészni kezdte a weboldalakat.
-5 perc és felvonulnak a pályára.-húzta el a száját, mire idegesen tapostam bele a gázba megszegve a kresz szabályait. Még minimum 10 percre voltunk a sulitól. Nem fogok odaérni a meccs előtt! Ha pedig nem érek oda, hogy még előtte beszéljek Nickel az olyan lesz, mintha ott sem lettem volna. Mintha nem támogatnám a barátomat. Francba!
-De nyugi még úgyis tart beszédet az igazgató is, azzal is megy az idő. Még odaérhetünk.-próbált biztatni Ally, miközben görcsösen szorongattam a kormányt. Miért nem mentem el a hülye meccsre? Persze, hogy makacskodnom kellet.
-A táskám oldalsebében van pár smink. Ideadnád?-mutattam magam mellé, mire Ally engedelmesen tette a mit mondtam. Amikor pedig megálltunk a pirosnál szélsebesen nyúltam az ecsetekért és a palettáért, hogy gyorsan az arcom két oldalára rajzoljak egy zöld és kék csíkot. Ez volt a csapat színe.
Mikorra a sulihoz értünk nem egy közlekedési szabályt megszegtem, úgyhogy nem csodálkoztam volna azon sem, ha másnapra egy büntetés landolna az ölembe. Úgy voltam vele, majd Nick kifizeti.
Igen ám, de a suli környéke tele volt autókkal. Bosszúsan állapítottam meg, hogy egy nyamvadt parkolóhely sem volt sehol. Max kilométerekkel odébb, ami garantált késést jelentett.
-Menj! Én elviszem a kocsidat.-ajánlotta fel Ally, mire hirtelen meglepetten pislogtam rá. Ez fantasztikus ötlet volt. Bólintottam, megálltam és kiszállva a kocsiból mindent úgy hagyva rohantam befelé a stadionba.
Átverekedtem magam a bejárati kapun és az embertömegen, miközben a pálya felé masíroztam. Már szinte minden néző elfoglalta a helyét a lelátón és a pályán díszelgő zöld-kék és piros-fehér mezes fiukat nézte. A szurkolókat elnézve kissé elszégyeltem magam, amiért én egy egyszerű fekete farmerben és pólóban álltam ott, míg mindenki a csapat színében szurkolt. De legalább az arcom kifestettem.
És itt voltam. Átverekedtem magam a kordonokon és a pálya szélén állva próbáltam a sok egyen mezes ember között kiszúrni Nicket. Elég hamar észrevettem, ahogy a pálya szélén állt, bár nem láttam az arcát a testtartása görnyedt volt és feszültnek tűnt.
Hirtelen nagyon megsajnáltam. Nagyon fontos volt neki ez a mai meccs, ő volt a csapatkapitány biztos nagyok ideges volt és már rég az elkövetkezendő játékra kellett volna koncentrálnia, de én innen is láttam, hogy azon agyal vajon ide érek-e időben, vagy lebuktatom magunkat.
Heves integetésbe kezdtem, mint egy idióta, hogy magamra hívjam a figyelmét. Kb egy percbe telt, majd amikor észrevett felkapta a fejét és oda szólva a többieknek futni kezdett felém.
Ahogy hozzám tartott kirajzolódott, hogy az arcán egy megkönnyebbült mosoly ül.
-Ideértél.-állt meg előttem mosolyogva az egyen mezében feszítve, rajta az egyes számmal.
-Mondtam, hogy itt leszek.-mosolyodtam el, mire Nick hirtelen felém lépett egyet és megragadva a karomnál fogva váratlanul az ölelésébe vont. Totál meglepett ez a reakció, de azért kényelmesen bújtam a keze közé, miközben széles hátára tapasztottam a kezemet és a mellkasára hajtottam a fejem.
Megtudtam volna szokni.
-Anyámék jobbra a 9. sor végén ülnek.-súgta a fülembe, mire kibontakozva az ölelésből bólintottam. Most aztán tényleg minden vágyam volt közéjük ülni. Ez kiülhetett az arcomra, mert Nick folytatta.-Van még hely a VIP részlegen. Ha gondolod oda is ülhetsz. Csak bemondod, hogy a barátnőm vagy és felengednek.-mondta kedvesen, mire az ajánlata teljesen letaglozott. Nick sose vette igénybe a VIP helyeit. Még a szüleinek se adta oda. Meglepett, hogy most először átadja nekem.
Rendkívül örültem, mert semmi kedvem nem volt a szülei mellé ülni.
-Köszönöm.-illetődtem meg, mire Nick csak bólintott és idegesen a társai felé pillantott. Ideje volt mennie.-Sok sikert!-néztem rá biztatóan, mire Nick bólintott és elindult visszafelé, de én hirtelen utána szóltam.-Nick!-kiáltottam, mire a fiú érdeklődve fordult vissza hátra-3 gól.-címeztem felé magabiztosan, mire a szája széles mosolyra húzódott. Kihívóan meredt rám.
-Sky! Csak ennyit nézel ki belőlünk?-kérdezett vissza peckesen, mire nem bírtam ki és elmosolyodtam.
-Ha ennyire nagyképű vagy legyen 5 gól!-mondtam kihívóan.
-Kérésed számomra parancs.-kacsintott rám, majd hátat fordítva visszaszaladt a csapatához.
Vigyorogva néztem utána.
5 gól.
Nicknek és a csapatának ennyit kellett rúgnia.
Hajrá!
----------------
Sziasztok!
Nick és Sky kapcsolata igazán zavaros. A következő részben kiderül, mi is volt ez az utolsó kihívó beszélgetés kettőjük között.
Folytatást?
Úristen már 10k felett van vagyunk.😍Köszönöm a 11,8k megtekintést!❤️