-Skylar, gyere le! Mindjárt itt vannak a vendégeink.-ordibált fel anyám a szobámba, miközben a tükrön előtt állva idegesen igazgattam a hajam.
Még sose paráztam ennyire egy családi vacsorától. Amióta Nick és én csókolóztunk szinte nem is beszéltünk. Mindketten sikeresen elkerültük egymást. Szerencsére a héten egyszer sem kellett együtt jönnünk vagy mennünk suliba, mivel Nicknek folyton edzése volt, a suliban pedig olyannyira elkerültem, amennyire csak tudtam. Hála az égnek a szüleink sem panaszkodtak emiatt hisz tudták, hogy Nicknek most nagyon zsúfolt ez a hét, igy anyám se rótta a szememre, hogy alig töltök időt mostanában vele.
Végre a sors egyszer nekem kedvezett. Persze nem tudtam örökké elbújni a problémám elöl, így idegesen battyogtam le a lépcsőn magassarkúmban és testhez simuló majdnem földig érő fekete ruhámban.
-Mondtam, hogy ne ezt a ruhát vedd fel!-sipította anyám, amikor a nappaliba leérve meglátott. Tudtam hogy ez lesz, de ma csak azért sem akartam magamra húzni azt a pink combközépig érő ruhát, ami olyan nejlonos anyagból volt, hogy viszketett tőle a bőröm. Ma olyan ruhában akartam lenni, ami tényleg én vagyok nem abban, amit anyám rám aggatott.-Menj és öltözz át!-kiáltotta, mire már épp tiltakozni akartam, amikor is csengettek. Majdnem elmosolyodtam, amikor anyám savanyú képpel legyintett.-Most már akkor mindegy. Gyere!-intett az ajtó felé, mire szófogadóan követtem.
Az ajtóban elegánsan öltözve Lily és Nico jelent meg, akiket a gyors üdvözlés után teljesen lefoglalt anyám csivitelése, így most kivételesen háttérbe szorultam.
Nick az apja és az anyja után lépett be az ajtón, a haja most az ég felé meredve volt bezselézve, ami felfedte homlokát. A megjelenése pedig iszonyat szexi volt, mint mindig. Lábán fekete, elegáns szabású, kockás nadrágot viselt bőrcipővel, felül éjfekete inggel, aminek felső két gombja nem volt begombolva felfedve mellkasának egy szegletét.
-Szia édeske!-villantotta meg felém pimasz mosolyát azt a becenevet használva, amivel én szoktam gúnyolni őt, miközben tekintetével alaposan feltérképezte a testemet. Úgy, ahogy én öt az előbb.
-Szia!-sóhajtottam oda, miközben Nick egy szál rozsát húzott elő a háta mögül. Nem kellett volna, de a szívem egy hatalmasat dobbant. Pedig nagyon jól tudtam, hogy mindezt csak azért hozza, hogy a szüleimet lenyűgözze.
-Köszönöm.-vettem át a virágot, miközben egy puszit nyomtam köszönetképp az arcára, majd mint egy jól nevelt gyerek a szüleim előtt meglebegtetve megmutattam mit is kaptam.
Nem sokkal később helyet foglaltunk az asztalnál.
-Izgulsz a holnapi meccs miatt, Nick?-fordult kíváncsian apám a mellettem ülő fiú felé.
-Persze, de ezt el ne áruljátok a csapattársaimnak. Csapatkapitányként példát kell mutatnom.-mondta, mire az asztalnál ülő társaság felnevetett.
-De ez normális.-védte meg az anyja, majd hirtelen elszomorodott-Olyan kár, hogy nem tudunk holnap ott lenni.-búslakodott, mire megértően próbáltam bámulni rá, bár nem tudtam őszintén bánkódni rajta. Ugyanis így, hogy Nick szülei nem jöttek, nekem se kellett részt vennem a meccsen. Kínszenvedés volt 90 percen keresztül Lily és Nico mellett szurkolni. Helyette az volt a tervem, hogy Allyvel töltöm a délutánt és megnézzünk egy rakat Disney filmet.-Majd szurkolj helyettünk is, Skylar.-fogta meg a kezem kedvesen, mire bőszen bólogatni kezdtem.
-Mindenképp!-mosolyogtam rá a nőre-De nem kell izgulni, Nicky ügyes lesz.-nyugtattam meg az anyját, mire Nick az asztalon pihenő kezemre helyezte az övét. Hirtelen megdermedtem az érintésétől, amit a mosolyommal próbáltam palástolni.
Ezek után a téma másfelé terelődött a szüleink pedig élénk beszélgetésbe kezdtek a munkájukról. Ebbe annyira beletudtak merülni, hogy ilyenkor alig figyeltek ránk, így mi is feloldódhattunk egy kicsit.
Ekkor Nick közelebb hajolt hozzám és lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mit tervez, miközben intenzíven megcsapott az arcszesze.
-Ma máshogy vagy felöltözve.-jegyezte meg a fülembe súgva, mire kishíján elmosolyodtam. Feltűnt neki.
-Ma kihagytam anyám miniruháit.-súgtam vissza, miközben Nick a másik széken ülve alaposan végig futtatta a tekintetét rajtam. Fészkelődve igazítottam meg a gyűrődést a hasamnál.
-És megengedte?-kérdezte kételkedve, mire egy halvány mosoly ült ki az arcomra.
-Nem.-feleltem, mire Nick elismerően elmosolyodott, majd nemes egyszerűséggel kijelentette.
-Nekem tetszik.-vett el egy szelet sütit, mire áldtam az eget, hogy nem látta milyen kifejezést vágtam. Nick Blye most komolyan bókolt nekem?! Pír szökött az arcomra.
Végül miután a vacsora véget ért és a desszertből is fogyasztottunk a társaság szerte oszlott. Anyám és Lily kimentek a kertbe, hogy megcsodálják az új pavilont, amit készítettek, míg apám és Nico valami férfias témával foglalkozva diskuráltak.
Semmi kedvem nem volt közöttük ülni és hallgatni őket. Nick is hasonlóan vélekedett, mert az emelet felé biccentve kérdőn meredt rám.
-Nem megyünk fel?-kérdezte unottan, mire bólintottam, és már el is indultam a szobámba.
Amikor kitártam az ajtóm és beléptünk a szobába akkor jutott eszembe, hogy ez mégse volt valami jó ötlet. Kicsit sem tetszett, hogy kettesben kell maradnom Nickkel.
De a fiú kicsit sem zavartatta magát, ledobta magát a fotelembe és bekapcsolva a tévét máris a Netflixemet böngészte, hogy elindítson valami filmet.
-Akció, krimi vagy horror?-pislantott hátra rám, mire hirtelen válaszolni se tudtam a meglepettségtől. Nem gondoltam, hogy kikéri a véleményemet mit nézzünk.
-Krimi.-vágtam rá végül, mire Nick már keresgélni is kezdett és kiválasztva egy számára szimpatikus filmet elindította.
Így hogy kedvemre volt a dolog, az ágyamra ülve én is nézni kezdtem. Úgy egy 10 perc után, amikor már kezdett végre beindulni a sztori a Netflix lefagyott és a tévé kiírta, hogy az internet kapcsolat megszakadt.
-Oh már megint!-kiáltottam fel bosszúsan, miközben átcsörtettem az előszobába az internet routerhez, és csodát próbáltam tenni azzal, hogy kikapcsoltam, majd újra be az eszközt. Amikor 5 perc várakozás után szintén nem történt változás és a router továbbra is hibát jelzett, akkor idegesen igazgattam meg a kábeleket hátha az a baj.
Már Nick is megunhatta a dolgot, mert érdeklődve jött ki a szobámból utánam.
-Ez nem fog használni.-jegyezte meg a szerencsétlenkedésemet bámulva, mire csípőre tett kézzel bosszúsan fordultam felé.
-Van jobb ötleted?
-Hagyjuk a francba.-mondta fáradt hangon, mire felvont szemöldökkel meredtem rá. Nick sose hagyta annyiban a dolgokat. De mivel várta, hogy visszainduljak a szobámba, rájöttem, hogy tényleg nem volt mit tenni, ezért engedelmeskedtem neki és visszaindultam, amikor is beugrott, hogy a telefonomat ott hagytam a polcon. Azzal a lendülettel visszafordultam, amikor is a szorosan mögöttem haladó Nickbe ütköztem. Kishíján elestem, ha el nem kapja a derekamat én pedig megnem támaszkodok izmos felsőtestén.
-Basszus!-csúszott ki a számon a meglepettségtől, mire Nick halványan felnevetett.
-Mit művelsz, Kicsi?-szólított a becenevemen, mire szerettem volna egy lépéssel hátrébb lépni, hogy olyan távolságra kerüljek tőle, ahonnan nem bódít el így kellemes illata, de a keze nem olvadt le a derekamról. Szerettem volna válaszolni, de semmi értelmes nem jutott az eszembe főleg, amikor Nick tekintete a szememről lentebb vándorólt a számra én pedig nem bírtam megállni, hogy ne harapjak bele idegesen az ajkamba. Ekkor Nick alig hallhatóan felmordult, és már nem tudtam megakadályozni a történéseket.
Nick megcsókolt. Olyan szenvedéllyel érintette össze ajkainkat, hogy kis híján beleszédültem és rendkívül áldottam az eget, amiért még mindig a mellkasának támaszkodtam. Nem tudtam uralni a testemet. A szám automatikusan reagált az övére és ajkaink táncot jártak.
Csak amikor levegőhiányban elváltunk jutottam szóhoz.
-Mit művelsz?-pihegtem megismételve a nekem legutóbb feltett kérdését a vállába kapaszkodva, miközben a homlokunk súrolta egymást és egymáson éreztük leheletünket.
-Ma nekem van rossz napom.-felelte halványuló hanggal, majd pedig már gondolkodási időt se adott, újra összeforrasztotta ajkainkat. Tagadhattam volna, de élveztem. Úgy éreztem Nick ajkai megbűvölnek, és valami távoli meseszép szigetre repítenek. Ez a csók nem olyan volt, mint az ezelőtti száz, amit a fiúval váltottunk. Ez tüzes volt, éhes és szenvedélyes. Úgy csókoltuk egymást, mintha ezen múlt volna az életben maradásunk. Mintha egymás elől akarnánk elszívni az oxigént. Mintha csak mi ketten lennénk, és ez mámorító érzés volt, ami körbejárt minket.
Nick egy idő után megunhatta a kényelmetlen helyzetet, amiben meggörnyedve lekellett hajolnia, hogy elérjen hozzám, így a fal felé terelgetve neki szorított annak. Hirtelen csapott meg a fal hűvössége, de nem tudtam vele foglalkozni. Nick rövidesen egyik kezével lenyúlt a fenekemhez, és tökéletes technikával úgy emelt fel és ösztökélt arra, hogy a dereka köré kulcsoljam a lábamat, hogy a szánk egy pillanatra se szakadt el egymástól.
Így, hogy a lábaimmal kapaszkodva a derekán csüngtem Nick számára kényelmesebbé vált a helyzet, és a falnak nyomva kiegyenesedett, miközben én a biztonság kedvéért, hogy le ne essek a nyaka köré fontam a karomat, miközben a jobb kezemen lévő ujjaimat óvatlan fentebb vezettem a tarkóján cirógatva azt, míg föntebb érve a hajába nem túrtam. Imádtam a puha, rövid fürtjeit piszkálni.
Nem sokkal később Nick újabb felfedezőútra indult a nyakamon, miközben én hátrafeszített fejjel élveztem édes csókjait.
-Eltűnt a folt.-mormogta a nyakamba, és mintha bosszúságot hallottam volna ki a hangjából. Először fel se fogtam miről beszél, míg egyik ujjával végigsimított a nyakamon lévő érzékeny folton és megborzongtam.
-Csak lealapozóztam.-suttogtam türelmetlenül izegve az ölében arra várva, hogy folytassa azt, amit az előbb a nyakammal művelt, miközben kirázott a hideg, ahogy a bőrömet megcsapta Nick szusszanásai.
-Megvan.-vigyorodott el kajánul, majd a következő pillanatban újból megéreztem telt ajkait a nyakamon, amint a múltkori kiszívott részt körbe csókolja. Egy hatalmas sóhaj szakadt ki a torkomon, ami látszólag Nicknek tetszett, mert még jobban bele vetette magát a nyakam kényeztetésébe.
Nem tudom mennyi idő teljetett el, amikor odalentről egy éles hang kiáltott fel.
-Skylar, Nick gyertek le egy kicsit!-hallatszott fel anyám hangja, mire legszívesebben visszakiabáltam volna hogy nem, kösz. De bármennyire is szívesebben élveztem volna tovább Nick csókjait, le kellett mennünk.
-Nick.-szoltam a fiúnak, aki vagy megsem hallotta anyám hangját vagy nem érdekelte, mert tovább folytatta azt, amit elkezdett.-Nick!-szoltam rá erélyesebben, amikor is egy nem tetsző morgással végre elszakadt a nyakamtól.
-Muszáj lemennünk?-kérdezte reménykedve meredve a szemembe, mire annyira aranyosan nézett rám, hogy egy pillanatra majdnem nemet mondtam neki.
-Te is tudod.-sóhajtottam lemondóan, mire Nick a szemét forgatta, majd szépen lassan elengedett, ezzel leeresztve a lábamat a földre. De ahelyett, hogy elindult volna a lépcső felé, lehajolt hozzám és egy gyors és rövid csók erejéig újra összeérintette az ajkainkat. Csak ezt követően indult meg lefelé.
-----------------
Sziasztok!
Itt is volnék a következő résszel, ami szintén hot-ra sikerült.🥵
Irjátok meg kommentben eddig, hogy tetszik a könyv, és ki a kedvenc karakteretek és miért.😁
Köszönöm a 9.14k megtekintést!❤️