Ott álltam a kapu előtt. Mellettem testvérem Felix.
A bentlakásos iskola elött álltunk. A frissen nyírt fű illatta keringett körülöttem, és az iskola látványa megtette a magáét. A kocsiban voltak a díszek, kis bútorok, termékek. A testvérem mellettem állt, és sóhajtva nézte az iskolát. A pázsit, a fák, az üvegek, és az a kevés ember, erre számítottam. A bentlakásos iskola sokkal nagyobb volt, és összesen száz szoba volt benne. Egy másik ugyanúgy kinéző épület pihent mellette, az volt a tanuló épület. A kollégium előtt pedig egy lány állt. Vörös haja válláig ért, barna szeme volt, és egy kellemes mosoly volt az arcán. Fehér ruha volt rajta, amint a nap megvílágította a ruhát, a szabás láthatóvá vált. Egy táskával érkezett, és zsebében egy pénztárca feküdt. Megszorította a szoknyája végét, és arca most komorrá vált. Remegő kezeivel elengedte a táskáját, és nyújtózott egyet. Egy barna hajú lány, napszemüveggel a fején, lazán nézte az iskolát, míg kezét a zsebébe dugta. Kihúzta magát, és ásítozva, inasa segítségével, a kollégiumba cipelte a dolgokat amiket magával hozott. Egy vigyorral a fején rám kacsintott, és én elhúzva fejemet, sóhajtottam egyet. Felix magabiztosan indult el a kollégiumba, és én követve őt, néztem magam elé. Ökölbe szorított kézzel léptem be a kollégiumba, ahol a hideg levegő körbe vett. Egy fekete gép, lapos képernyővel állt mellettem, és bejelentkezést kért. Előhúztam a cédulát, amit még kaptam az anyámtól, majd az azon lévő kódot beírtam.
★𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐣𝐮̈𝐤 𝐚 𝐛𝐞𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭𝐤𝐞𝐳𝐞́𝐬𝐭!♥︎ 𝐒𝐳𝐤𝐞𝐧𝐧𝐞𝐥𝐞́𝐬 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐚𝐦𝐚𝐭𝐛𝐚𝐧! ★
Most megpillantottam magamat a képernyőn, és arcomon lévő kifejezést. Mosolyogtam, majd a gép egy fényképet készített, és azt szkennelni kezdte:
𝐂𝐚𝐭𝐫𝐢𝐬𝐡𝐚 𝐒𝐡𝐞𝐢𝐧. »𝐒𝐳𝐤𝐞𝐧𝐧𝐞𝐥𝐯𝐞! «.
Hajamat hátra simítottam, majd egy öntelt mosollyal tovább álltam. Megigazítottam a szoknyámat, és testvéremre vártam, aki a nyakkendőjét igazítva állt a gép előtt. Egy hiú mosolyt villantott, majd faképnél hagyta a gépet. Elindultunk a lift felé. Az arany gombok, és a szőrme szőnyeg díszítették a liftet. A tükör képemet figyeltem, és Felix most görnyedt tartással várta a hatodik emeletet. Egy hangos kattanással, a liftben lévő gépre a szám "6." lett kiírva. Kiléptünk a liftből, és a szobám felé vetettem az irányt. A hosszú fehér szőnyeg volt a földön, és poszterek a falon, amikre ezek voltak írva: 𝙳𝚘 𝚗𝚘𝚝 𝚐𝚒𝚟𝚎 𝚞𝚙! :3
Mélyen gondolkozva álltam meg a szobám ajtaja előtt, amin a név: "Catrisha.S." díszelgett. A kilincset markoltam, majd azt lenyomtam, és az ajtó kinyílt. Egy nagy szoba tárult ki elöttem, ahogy beléptem, és cipőmet alrébb tettem. A szobám egy oldala üvegből állt, amin keresztül, az udvarra láttam, és a nagy, tornyosuló épületekre.
Az irodák, és az eddigi látott munkahelyek, iskolák, számára ez a menny lenne. Egy nagy darab ágy állt az ablak mellett, és az előtt bolyhos, fehér szőnyeg. Egy fa íróasztal is volt, és egy jóga matrac. Fa keretes poszterek, bézs színű betűkkel rajtuk, a falat díszítették. A fürdőszobában, egy nagy kád, és tíz darab sampon állt, és sok tusfürdő. Bőrápolási krémek, maszkokra leltem egy szekrényben.
Egyszer csak a televízió a nappaliban, bekapcsolt: -Kérek minden diákot, hogy a "computer" szobában jelenjen meg, a napi órarend választására. -Felkapva fejemet, kiszaladtam a folyosóra, majd a kártyámmal, amit még kaptam, bezártam az ajtót magam mögött. Szaladtam, majd beszálltam a liftbe, ahol egy lány állt rózsaszín hajjal, és éppen a két fonott tincsével játszott. Rám nézett, majd intett felém, köszönés képpen. Bólintottam, majd mellé álltam. Neki döltem a korlátnak, és vártam míg leérünk a földszintre. A lift most megállt, és én kisétáltam, és elhagytam a kollégiumot. Kezdett sötétedni, későn érkeztünk, így megértettem miért. A botanikus kert, a kollégium előtt állt, és amellett pedig az üvegház. Elsétáltam a kettő mellett, és a tanuló épülethez értem. A magas, és modern épület, és az üvegablakok, mélyen beleszerettem a helybe. Barna szemeimmel a többieket figyeltem, ahogy egyedül megérkeznek. A fények most világítani kezdtek, és a medence vizéről vissza tükröződött a milliónyi fény, ahogy megvilágítják az iskola környékét. Besétáltunk az épületbe, és egy kis táblát pillantottam meg, amire a termeket írta le. Újjammal megkerestem a computer szobát, ami kiderült, az első emeleten található. Keresni kezdtem, és azt meg találtam, egy kivilágított sarokban. Beléptem, a modern kompúter szobába. Balra fülkék álltak, azokon táblák, és a beosztások. jobbra asztalok, és azon kompúterek. A kompúterek mellett névtáblák álltak, én pedig az enyém elött megtorpantam. Megigazítottam a masnit a hajamba, és helyet foglaltam. A fényes képernyő most egy üres órarendet ábrázolt. Klubba is lehetett csatlakozni, és külön órákat is lehetett venni. Az órák bő mennyiségben álltak. Észre vettem egy táblán, egy kis tablett volt, és benne egy üres órarend. Most a gépen utasítások jelentek meg, amiket követni kellett:
1. Válassza ki órarendjét.
2. Azt az egérrel, húzza a napi táblázatba, és, hogy hanyadik órában vegyen részt.
3. Ezt másolja be tabletjába, amit kérem mindig tartson szobájába.
4. A tabletben, taláni fog egy "mod"-ot, hogy azt a mondatot, szót, színessel aláhúzza, kérem tegyen is így.
5. Töltse ki az egész táblázatot.
6. Majd válasszon egy foglalkozást egy, kettő napra.
7. Hogyha akar, csatlakozzon egy klub-hoz.
8. Nem kell minden órát be húzni a táblázatba pl.: Semelyik nap nem vesz rajzot, vagy kertészetet stb. De maximum tíz tantárgyat hagyhat ki, összesen húsz tantárgy van.
9. -Maximum nyolc\Hét tantárgya lehet egy nap, legalább öt órája legyen egy nap, ne kevesebb.
10. Köszönjük szépen, hogy elolvastad! Legyen szép tanéve.
- Az utasítás most eltűnt a szemem elől, és most az órák, és az üres óra rendek bukkant fel. Érdeklődve Olvastam a tantárgyakat:
1. 𝐊𝐞𝐫𝐭𝐞̀𝐬𝐳𝐞𝐭.
2. 𝐌𝐚𝐭𝐞𝐦𝐚𝐭𝐢𝐤𝐚. (Muszáj, legalább egy héten kettőször. )
3. 𝐃𝐫𝐚́𝐦𝐚.
4. 𝐆𝐞𝐨𝐦𝐞𝐭𝐫𝐢𝐚.
5. Í𝐫𝐚́𝐬.
6. 𝐑𝐚𝐣𝐳.
7. 𝐒𝐚𝐤𝐤.
8. 𝐅𝐢𝐳𝐢𝐤𝐚.
9. 𝐀𝐧𝐠𝐨𝐥. (Muszáj)
10. 𝐏𝐥.: 𝐉𝐚𝐩𝐚́𝐧. (𝐕𝐚́𝐥𝐚𝐬𝐬𝐳 𝐤𝐢 𝐞𝐠𝐲 𝐧𝐲𝐞𝐥𝐯𝐞𝐭, 𝐚𝐦𝐢𝐭 𝐬𝐳𝐢𝐯𝐞𝐬𝐞𝐧 𝐭𝐚𝐧𝐮𝐥𝐧𝐚́𝐥.)
11. 𝐓𝐨̈𝐫𝐭é𝐧𝐞𝐥𝐞𝐦.
12. 𝐅𝐨̈𝐥𝐝𝐫𝐚𝐣𝐳.
13. 𝐊𝐞́𝐦𝐢𝐚.
14. Sütés/Főzés.
15. 𝐁𝐢𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚.
16. 𝐓𝐚́𝐧𝐜.
17. 𝐓𝐞𝐬𝐭𝐧𝐞𝐯𝐞𝐥é𝐬. (Muszáj)
18. 𝐄́𝐧𝐞𝐤.
19. 𝐃𝐢𝐠𝐢𝐭𝐚́𝐥𝐢𝐬 𝐤𝐮𝐥𝐭𝐮́𝐫𝐚.
20. 𝐑𝐨𝐛𝐨𝐭𝐢𝐤𝐚.
Az órarendet néztem, és kiengedtem egy fáradt sóhajt. A hétfői órarendnek ezt választottam:
1. Ó.: Sakk.
2. Ó.: Dráma.
3. Ó.: Történelem.
4. Ó.: Koreai nyelv.
5. Ó.:Sütés/Főzés.
6.Ó.: Matematika.
Boldogan néztem az órarendemet. A szobát halk kattintások töltötték be, majd lassan a keddi órarendemet is kitöltésével is kész lettem:
1. Ó.: Angol.
2. Ó.: Kertészet.
3.Ó.: Történelem.
4. Ó.: Koreai nyelv.
5. Ó.:Digitális kultúra.
Matekra rápillantottam, de úgy döntöttem, hogy kedden kimaradjon. Így hát maradtam az öt óránál. Kezemet tarkómra helyeztem, és most hátra döltem a székben. Pár perc múlva a szerdai órarendemet készítettem:
1. Ó.: Testnevelés.
2. Ó.: Tánc.
3. Ó.: Dráma.
4. Ó.: Kertészet.
5. Ó.: Sütés/Főzés
6. Ó.: Matematika.
A szerdai nap, mindig pörgős lesz, legalább kimerülök. Elkezdtem csinálni a csütörtöki órarendet:
1. Ó.: Koreai nyelv.
2. Ó.: Sakk.
3. Ó.:Dráma.
4. Ó.: Főzés/ Sütés.
5. Ó.:Történelem.
6.Ó.: Írás.
7. Ó.: Angol.
A többiek is a csütörtökinél tartottak, és fáradtan néztek körül a szobában. Én is ugyanígy tettem, de úgy döntöttem, hogy megcsinálom a pénteki órarendemet:
1. Ó.: Kertészet.
2. Ó.: Matematika.
3. Ó.: Angol.
4. Ó. : Sakk.
5.Ó.:Tánc.
6. Testnevelés.
Megdörzsöltem a szememet, és a tabletba átmásoltam az órarendemet. Egy pasztell barna aláhúzót választottam a menüből, és gyöngybetűkkel írtam, amit a beállításoknál választottam ki. Halkan aláhúztam az órákat, majd a számítógépen újjab utasítások jelentek meg: -Kérem válasszon egy sportot:
1. Yoga.
2. Tennisz.
3. Kézilabda.
4. Kosárlabda.
5. Úszás.
6. Atlétika.
7. Foci.
8. Football.
9.stb.
Kiválasztottam a Yogát, és a tenniszt. Yogát keddre,szerdára tenniszt pedig csütörtökre, péntekre.Mikor kitöltöttem, a gép ezt írta ki:
☆𝐑𝐞𝐧𝐝𝐛𝐞𝐧! 𝐊𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐣𝐮̈𝐤, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐤𝐢𝐭𝐨̈𝐥𝐭𝐨̈𝐭𝐭𝐞. ☆
Most a televízió bekapcsolt, és minden fej felfigyelt rá. Sokak most a térdükre helyezték a kezüket, sokak az egeren hagyták.
-𝐊𝐞𝐝𝐯𝐞𝐬 𝐝𝐢𝐚́𝐤𝐨𝐤, 𝐦𝐢𝐤𝐨𝐫 𝐤𝐞́𝐬𝐳𝐞𝐧 𝐯𝐚𝐠𝐲𝐭𝐨𝐤, 𝐢𝐬𝐦𝐞𝐫𝐣𝐞́𝐭𝐞𝐤 𝐦𝐞𝐠 𝐞𝐠𝐲𝐦𝐚́𝐬𝐭, 𝐞́𝐬 𝐦𝐞𝐧𝐣𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐯𝐚𝐜𝐬𝐨𝐫𝐚́𝐳𝐧𝐢, 𝐤𝐨̈𝐬𝐳𝐨̈𝐧𝐨̈𝐦 𝐚 𝐟𝐢𝐠𝐲𝐞𝐥𝐦𝐞𝐭. -Egymásra néztünk, a testvérem pedig némán összekulcsolta kezét, és felállt. A számítógép lekapcsolt, és Felix elhagyta a termet, és kiegyensúlyozott emberként, a teendőket jegyzetelte le. Leírta a fontos tudnivalókat, és a szabályokat. Én is felálltam, és kecses lábamat nyújtóztatva, indultam el a kijárat felé, mikor egy lány feljött hozzám. A lány volt az aki rám kacsintott, mikor megérkeztünk. Egy mosollyal mért végig engem, majd kinyújtotta kezét: -Sophie Hearting. -Kinyújtott kezét megráztam az ellentétes kézzel, és válaszoltam: -Catrisha Shein. -A néma csendet megtörve, így szólt: -Jó tudni. A fiú az öcséd, vagy bátyjád? -Én némán elfordítottam a fejemet, és egy kínos röhögéssel néztem az ajtó felé. -Ő a bátyjám. Igazából ugyanannyi éves mint én, csak kettő másodperccel előbb született. Nem jó a kapcsolatunk, ő utál engem, mivel eggyütt osztozunk a családi pénzen.
-Érdekes, na mindegy inkább nem szólok hozzá.
-Te melyik sportot választottad?
-Röplabda. Gyerekkoromban, apámmal kimentünk a strandra játszani, aztán eladta a strandon lévő villánkat, és egy apartman-be költöztünk.
Pár percig beszélgettünk, mikor úgy döntöttem, hogy elindulok Sophie-val a menzára. Mikor odaértünk, egy svédasztal állt, rajta minden pikáns étel, amit valaha láttam: Ehető kristályok édességnek, bubble tea, mini palacsinta áfonyával, és juharsziruppal, saláta paradicsom nélkül, tészta, sütemény, kávé, forró csoki. Elvettem egy fehér tálcát, és egy kávét, meg kettő habos süteményt. Felvettem a tálcámat, és helyet foglaltam egy hosszú asztalnál, Sophie mellett. Leült mellém a lány, akit reggel láttam, és halkan evett. Bele kortyoltam a karamellás kávéba, és az aroma most szédítően jól esett, mert egy pohár vizet nem ittam ma.
Bele haraptam a süteménybe, és a lágy, puha hab elolvadt a nyelvemen. Bele kanalaztam a kávéba, és a kakaó por keserű íze pihent a torkomon. A habos süteménybe újra bele haraptam, és tea süteményből csak apró morzsák maradtak. Sophie egy lánnyal osztozott a süteményén, és halkan beszélgettek. A mellettem lévő lány megszólalt: -Hello. Rosaline vagyok. És te? -Rá pillantottam, és így válaszoltam: -Catrisha Shein! Örvendek.
-Te bármelyik klubba jelentkeztél?
-Klub?
-Lehetett jelentkezni összesen kettő klubba ha akartál, a computer szobában lehet csak, és válaszolnod kell kérdésekre, és úgy kijelöl neked egy klubbot. Nekem a kertész klub jött ki.
-Köszönöm, hogy elmondtad. Te melyik szobát kaptad? -Kérdeztem, és bele haraptam a másik krémes süteménybe.
-Én a második szinten a huszonnégyest. És te?
-Én a hatodik szinten a hatvankilencedik szobában.
-Az messze van a földszinttől, de biztos szép a kilátás. És, hogy néz ki a szobád neked?
-Nem mindegyik szoba ugyanúgy néz ki?
-Nem, te nem kaptál tesztet, mikor ide jelentkeztél?
-Szóval az is személyiségen számít.
-Igen, azon. -Bele kortyolt teájába, és felvágta a csirke májat darabokra.
Meg ittam a kávémat, és az üres tálcát ott kellett hagyni. Felálltam és Rosaline-nal megnéztük az éppen záró botanikus kertet. Díszes fények álltak a falakon, és a növények nedves felületükön megcsillant az ezüstös fény. Tegnapi eső cseppek megszáradtak a levelek között, és a pára hűvös leheletként mutatkozott a növények között. A csillagok alatt álltam, és Rosaline egy liliomot szemlélt. -Rosaline, holnap találkozunk, lehet, hogy lesz óránk eggyütt, és hogyha nem, attól még reggelinél találkozunk. -Hadartam, mire Rosaline megértette mire célzok, és egy lágy bólintással válaszolt: -Amúgy is zár a botanikus kert...-Elkisért engem a szobámhoz, ahol elköszönt tőlem, én pedig be léptem a szobába. Letettem a tabletomat, és a pizsamámat fogva, bementem a fürdőbe. A víz felszínén úszó hab, betöltötte a kádat. Most a víz felszínén csak a hab látszódott. Beszáltam a kádba, és a világító épületeket néztem, a szembe lévő ablakon keresztül. Feltettem egy frissítő arcmaszkot, majd masszírozni kezdtem az arcomat. Pár perc múlva, kiszálltam a kádból, és pizsamámat felvettem, és fogatmostam. A tükörben a fáradt arcom nézett vissza rám, ahogy fogamat mostam. Megmostam az arcomat, és krémet tettem fel rá, amit végül bele masszíroztam a bőrömbe. Kibontottam a hajamat, és beléptem a hálószobába. Most a gép az előszobában bekapcsolt, és lapos képernyőjén, egy hosszú mondat jelent meg. Odafutottam hozzá, és robot hangon, elkezdte felolvasni magától a gép: -✦•𝐤𝐞𝐝𝐯𝐞𝐬 𝐝𝐢𝐚́𝐤 𝐭𝐚́𝐫𝐬𝐚𝐢𝐦. 𝐇𝐨𝐥𝐧𝐚𝐩 𝐤𝐢𝐥𝐞𝐧𝐜𝐤𝐨𝐫 𝐤𝐞𝐳𝐝ő𝐝𝐧𝐞𝐤 𝐚𝐳 ó𝐫𝐚𝐤. 𝐊é𝐫𝐞𝐦 𝐩𝐢𝐡𝐞𝐧𝐣𝐞́𝐤 𝐤𝐢 𝐦𝐚𝐠𝐮𝐤𝐚𝐭, 𝐤ö𝐬𝐳ö𝐧ö𝐦. •✦ - Lültem az ágyamra, és a mellette lévő bőröndből kivettem a holnapra szánt ruháimat. Elfeküdtem az ágyon, és betakartam magamat. A ruhák a székemen feküdtek, és holnapra vártak. A kinti fények lágyan beáramlottak a szobába. Hunyorogva néztem az épületeket, míg el nem aludtam.