Végül a vacsora után a két apa ismét lelépett valahová, hogy valami rendkívül férfias társalgást folytassanak, miközben mi többiek kivonultunk a nappaliba.
Én szinte egyből leheveredtem a háromszemélyes kanapé szélére, miközben Nick a kutyájával, Brodyval kezdett el játszani. A két anyuka pedig az új kárpitról kezdett el csacsogni, amikor is nem sokkal később kiszúrtam, hogy mind a ketten jelentőségteljes pillantást vetnek egymásra. Ez sosem jelentett jót számunkra.
-Carol, nézd meg mit vettem az előszobába.-vonultak ki nagy zajjal, direkt kettesben hagyva minket Nickel. Csak szemforgatva néztem utánuk és örültem, hogy végre lehet egy kis nyugtom, így elővettem a kis táskámból a telefonomat, amin üzenetem érkezett a barátnőmtől.
Ally: Már legalább 3 órája itthon vagy és még mindig nem láttalak. Kezdek kételkedni, hogy nem te vagy már a legjobb barátnőm és lecseréltél valami olasz fruskára.
Írta, mire nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el ott helyben. Ez egy tipikus allys megnyilvánulás volt.
Istenem, de hiányzott már!
Ez alatt az egy hónap alatt, míg távol voltam nem elég, hogy nem tudtunk találkozni, de még chatelni vagy telefonálni se nagyon volt időnk. Ally keményen dolgozott a nyáron egy helyi kávézóban, míg az én időmet szinte mindig lekötötte, hogy élvezzem az Olaszország nyújtotta szabadságot.
Én: Ígérem, amint lehet rohanok hozzád, de hiszed vagy sem, látnom kellett a pasimat.
Ally: Ott vagy náluk?
Én: Hol máshol? Amint hazaértem egyből rohantunk ide.
Ally: Oh, na jól van, megbocsátok. De azért miközben csókolgatod a kamupasidat gondolj néha rám is, hogy már hiányzol és várlak.
Én: Jójó. Nekem is hiányzol már!
Írtam vissza mosolyogva, amikor is Nick huppant le mellém a kanapéra varatlanul.
-Mit csinálsz?-szaladt egyből ráncba a homlokom, mire Nick csak unottan nézett vissza rám.
-A szüleink bármelyik pillanatban beléphetnek, szerencsésebb, ha egymás közelében vagyunk, nem?-kérdezte, úgy meredve rám, mint egy idiótára, mire csak elmormogtam egy káromkodást az orrom alatt.-Amúgy jössz a szombati bulira?-fordult felém hirtelen, mire összehúzott szemmel meredtem vissza rá. Sosem kezdett el csevegni csak úgy velem. Valamit akart.
-Mármint Adamekhez?-kérdeztem vissza, miközben a reakcióját figyeltem és próbáltam rájönni mit is akar.
-Aha.
-Még nem tudom.-vontam vállát nem törődően. Tényleg említette Ally, hogy lesz egy ilyen party, de még nem beszéltünk konkrétan róla, hogy egyáltalán szeretnénk-e elmenni.
-Adamtől hallottam, hogy a nyaralójukban lesz, ami hatalmas. Ráadásul, ez az év utolsó medencés bulija, úgyhogy biztos király lesz.-ragozta, mire kezdtem kapizsgálni honnan is fúj a szél.
-Ennyire akarod, hogy ott legyek?-kérdeztem rá ravasz mosollyal.
-Dehogy! Felőlem azt csinálsz amit akarsz.-legyintett lezseren, de én átláttam a szitán.
-Persze. Ha nem megyek el "veled", Lily téged se enged el. Szánalmas vagy Nick. Ha akarsz valamit térj a lényegre.-fintorodtam el szánakozva meredve rá.
-Ha megkérdeztem volna biztos, hogy nemet mondasz!-vágta hozzám kicsit sem kedvesen-Csak azért is. Dacból.
-Én nem vagyok ilyen!-háborodtam fel, mire Nick idegesítően felvonta a fél szemöldökét, amolyan na persze fejet vágva.
-Francokat nem!-vágott vissza-Pedig jössz nekem.
-Oh és mégis mivel?
-Rémlik, hogy te egy hónapot Olaszországban nyaralgattál?-kérdezte gúnyosan- Hát én nem! Én tartottam te érted is a hátam.
-Jaj nehogy már megsajnáljalak! Szerinted az én szüleim nem nyaggattak engem?
-De, biztos. Viszont azzal a lendülettel le is szarhattad egy másik országban. Ezzel szemben én voltam az, aki itthon volt és tűrte egy hónapon keresztül, hogy a szüleink folyton felőled érdeklődjenek, hogy beszélünk-e rendszeren és állandóan elkellett játszanom mennyire rettenetesen hiányzol. Esküszöm baszki több bajom volt velük, mint máskor. Szóval ne mond, hogy te neked megkellett erőltetned magad egy másik kicseszett országból.-közölte olyan elsöprő indulattal, hogy egy pillanatra ledöbbentem, de csak hogy újabb erőt merítsek a belsőmben munkálkodó haragnak.
-Szóval mostantól ezt fogjuk méricskélni? Ma én, tegnapelőtt te voltál az, aki többet tett az alkunkért? Hol a fizetség?!-gúnyoltam most én ki.
-Úgy mondod, mintha valami irtózatos dologra kényszerítenélek. Csak azt mondom, hogy gyere el abba a buliba. Most mit makacskodsz?-dőlt hátra egy sóhaj kíséretében. Kezdett belefáradni a beszélgetésbe. Nem volt vele egyedül.
-Majd meglátom. Mondom, ha lesz kedvem elmegyek, ha nem, nem.-vontam keresztbe a karjaimat, véletlenül sem megadva neki azt, amit akart. Lehet igaza volt, makacs voltam. De ezt neki semmi pénzért sem vallottam volna be.
-Hogy mekkora egy bosszantó...-kezdett el szidni, de mielőtt a végéhez ért volna mérgesen közbeszóltam.
-Jaj nehogy már ne bírj ki egy napot bulizás nélkül. Vagy nem tudsz máshonnan összeszedni butácska lányokat, akik lefeküdnek veled? Szegény.-biggyesztettem le az ajkaimat szipogást színlelve.
-Nekem legalább van társas életem.-vágta hozzám, de nem tudott megsérteni.
-Ezt játszva se lehet annak nevezni...
-Nekem legalább van.-mért végig lekezelően, mire felment bennem a pumpa.
-Tájékoztatnálak, hogy...-akartam durván hozzávágni a fejéhez a mondanivalómat, amikor léptek zaját hallottuk. Valaki felénk tartott, a szoba pedig vibrált a közöttünk húzódó feszültségtől. Nem épp egy romantikus kapcsolatnak látszott, így Nickel aggódva néztünk egymásra. Gyorsan kellett cselekedni.
Másodperceken belül húzódtam közelebb hozzá, miközben Nick a combjára húzva megfogta az egyik kezem, míg én hirtelen ötlettől vezérelve a tarkójára fontam az ujjaimat.
Szinte épphogy elhelyezkedtünk, amikor az anyám betopogott magassarkús cipőjében, és egy pillanatra megtorpant, amint meglátta milyen pózban is ülünk Nicckel. De persze a döbbenete nem tartott sokáig, gyorsan összeszedte magát, és bujkáló büszkeséggel az arcán megszólalt.
-Lilyvel arra gondoltunk, hogy még a suli előtt csinálnunk kéne valamit így közösen.-jelentette be ünnepélyesen, mire legszívesebben a falba vertem volna a fejem.
Az anyák és az ötleteik....
-Az nagyon jó lenne.-szolalt meg Nick jókedvűen, amit nem tudtam hova tenni.-Csak lehetőleg ne szombaton, akkor Sky és én egy buliba megyünk.-sütötte el anyám előtt a rakétát, mire majdnem hangosan elkáromkodtam magam a meglepettségtől.
Mégis hogy képzelte?!
-Nem is mondtad Skylar.-vont kérdőre az anyám szigorúan.
-Mert az előbb beszéltük meg.-mosolyogtam édesen Nickre, miközben az engem fogó kezét megszorongattam, próbálva beleadni minden dühömet.
-Akkor legyen péntek. Arra gondoltunk, elmehetnénk a lovardába. Már nagyon rég nem voltunk kint.-közölte anyám, mire egy pillanatra tényleg felcsillant a szemem. Szerettem lovagolni, és már valóban nagyon rég nem voltam.
-Benne vagyunk.-szolaltam fel, mire anyám boldog mosollyal az arcán hagyott ott minket, hogy visszainduljon Lilyhez, és elújságolja a nagyszerű hírt.
Amint ismét kettesben maradtunk kiszabadítottam a fogva tartott kezemet, és minden erőmet beleadva ráütöttem Nick mellkasára egy nagyot a tenyeremmel.
-Te álszent gazember!-próbáltam dühösen még egy csapást rámérni, de a következő alkalommal megfogta a kezemet, és erősen eltartotta magától. Még ha nem lettem volna elég mérges attól, hogy most már kénytelen voltam elmenni abba a buliba, még az arcán ott ült az a kaján, győztes mosoly, ami megőrjített.
-Mondtam hogy ne makacskodj.-közölte egyszerűen, mire fentebb ágaskodtam, hogy egyszerűen itt helyben a saját házában megfojtsam, amikor meghallottam Nico és apám nevetését a másik helyiségből. Gyorsan reagálva Nick egy egyszerű mozdulattal lerántott az ölébe én pedig meglepetten konstatáltam, hogy tényleg rajta ülök.
-Hát mondtam én, hogy....-lépett be a nappaliba Nico nyomában az apámmal, mire kissé meglepődve pislogtak ránk, de mindez szinte azonnal elmúlt. Nico egy kacsintással vette tudomásul milyen jól elvagyunk, apám pedig rám mosolygott.-Bocsi gyerekek, de jöttünk nézni a meccset.-ültek le apámmal egy-egy fotelbe, mire átkozva magamat jöttem rá, hogy most aztán nem fogok egy könnyen megszabadulni innen.
Miközben apáink teljes extázisban, hangosan kiabálva elkezdték nézni a legújabb foci mecset, el is felejtkeztek rólunk. De attól persze nem tehettünk úgy, mintha utálnánk egymást, a szerepünkben maradva lestük a két ősünket.
-Ezt a hülye helyzetet.-morogtam az orrom alatt, de mivel Nick ott volt tőlem pár centire, pontosabban alattam, persze, hogy meghallotta.
-Talán nem kényelmes?-kérdezte szarkasztikusan, mire felsóhajtottam, és odasúgtam neki.
-Meddig kell még így maradnunk?-kérdeztem szenvedve, mire Nick közel hajolt a fülemhez és szintén halkan belesúgott, miközben a forró lehelete megcirogatta a bőrömet.
-Apád folyton minket figyel.
-Dehogyis!-néztem az említettre.
-Ne néz rá!-szólt rám gyorsan-Nézi a meccset, de közben időnként ide téved a tekintete. Szerintem annyira nincs oda, hogy az ölemben ülsz.
-Hát ezzel nincs egyedül.-morogtam.
-Ne vágj már ilyen morcos képet, még a végén azt hiszi, hogy miattam van.
-Nem is tévedne olyan nagyot.-mondtam ezt már édesen mosolyogva Nickre, mire a fiú gonoszan elmosolyodott. Nem tetszett ez nekem. A következő pillanatban pedig meg is tudtam, hogy miért. Nick megragadta a csípömet és közelebb húzott magához, miközben a keze egy leheletnyivel lentebb csúszott a kelleténél. Ideges pillantást vetettem rá.
-Mit művelsz?-sziszegtem a fogaim között továbbra is mosolyogva.
-Eljátszom a tökéletes párt.
------------------
🌷Sziasztok!🌷
Itt is volna a következő rész.
Nagyon örültem, hogy már az eddigi részek is felkeltették az érdeklődéseteket és, hogy vártátok a következő részt.
Folytatást?