Mark mellett a reggeleim másak lettek. Már egy hete együtt lakunk, és nem is lehetnék boldogabb mellette. Az esküvő időpontját is kitűztük már. Egy hónap múlva lesz. Ha csak belegondolok, máris összehúzódik a gyomrom, és elönt az idegesség, és az öröm, egyszerre, így próbálom kiverni a fejemből, de elég nehéz, tekintve, hogy a leendő férjemmel élek, az ő házában, így szinte pedig lehetetlen.
A reggel szokásosan indult, én keltem hamarabb, lefőztem a kávét, majd reggelit csináltam, Mark pedig utánam olyan 20-25 perccel szintén felkelt, majd lekutyagolt a lépcsőn, belekortyolt a kávéjába, és mögém lépve átkarolt.
- Mit csinálunk ma, Dan'?
Mondanám, hogy meg lehet szokni a reggeli hangját, de ha ezt mondanám, hazudnék.
- El kéne menni bevásárolni, mert fogyóban van úgy szinte.. Minden. El akarsz jönni velem? - Felé fordulva felnéztem rá.
- Mhm. Elmehetünk. - Odahajolva megpuszilta az arcom, majd el lépett tőlem, és megterített. Mire megterített, pont kész lett a tojás, így elzártam a gázt, és tettem ki Marknak belőle.
- Fűszeresen, ahogy szereted. - mosolyodtam el.
- Jobb férjet nem is kívánhatok. - Nyilván ezt csak akkor mondja, ha valami olyat csinálok, amit imád.
- Nyilvánvalóan én vagyok a legjobb férj, azért kérted meg a kezem. - vigyorogva néztem rá, majd leültem én is enni.
- Lehet, hogy van benne valami. - mosolyogva megvonta a vállát.
- Oh! Tényleg. El kell mennünk majd hívogatni.
- Hívogatni? -felvonta a szemöldökét.
- Tudod, az esküvőre. Családot, barátokat.
- Kinél kéne kezdenünk? - néz rám.
- Kinél szeretnél?
- Ha nem gond, először az én szüleimhez kéne. Tuti ott kell majd éjszakáznunk, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy jobb, ha hamar túl vagyunk rajta.
- Nekem mindegy. Mehetünk felőlem hozzájuk. - dőltem hátra a széken, mivel közben már befejeztem a reggelit. Marknak sem volt sok belőle. - Felhívod őket? Mehetnénk akár ma. De ne mondd meg előre, miért megyünk. Szeretném látni a reakciójukat.
- Anya tudja, hogy megkérem a kezed, de azt nem, hogy mikor. Bár, már hordjuk a gyűrűt, de hátha nem veszik észre.
- Remélem. Mondtad, hogy mikor akarod megkérni a kezem?
Megrázta a fejét.
- Egyáltalán nem. Még azt sem, hogy kb mikor. Csak azt válaszolta, hogy nagyon örülne neki, mert már így is a család tagja vagy, meg mondta, hogy végleg együtt maradunk. Nagyon tartott tőle, hogy az ingadozó akaratom miatt szétmegyünk. - simított rá a kezemre. Elmosolyodtam. - De így azt hiszem, kicsit megnyugodott.
Lassab felálltam, és elvittem a tányérokat a mosogatóba. Mark utánam jött, és a hátamhoz simult.
- Ne most.. - szívtam be élesen a levegőt, ahogy a karomra simított, és a nyakamba puszilt gyengéden. Minden egyes porcikám érte sóvárog, mivel már hozzánk képest már nagyon régen feküdtünk le. Elkezdődött a vizsgaidőszak, és semmi erőm sincs már szinte a hajnalokig tanulás után semmire. Marknak is vizsgaidőszak van, de neki valamilyen okból kifolyólag kiapadhatatlan energiaforrása van mindenhez. Főleg a szexhez.
- Most nem tanulsz. - folytatta a csóksorozatot.
- De.. Akkor is.. Hm..
Ajtónyitódás hallatszott. Valaki jött. Mark felmordulva elszakította az ajkát a nyakamtól, és a hang irányába nézett, de nem mozdult egy centit sem.
Baszki! Meghívtam Emilyéket is, mert úgy voltam vele, hogy jobb, ha gyorsan egyszerűen letudjuk ezt a hivatalos bejelentősdit, de teljesen kiment a fejemből, hogy jönnek. Fránya vizsgaidőszak! Teljesen szét vagyok csúszva miatta. Mindketten pizsamában vagyunk, egymáshoz simulva. Gyorsan eltoltam Markot magamtól.
- Emilyék jöttek, hogy bejelentsük nekik az eljegyzést, meg az esküvő időpontját. Szólj már nekik, hogy jövök mindjárt. - elindultam fel futólépésbe, Mark pedig nem zavartatva magát odasétált hozzájuk pizsamanadrágba, félmeztelenül.
Gyorsan fogat mostam és felöltöztem. Lementem a lépcsőn sietős léptekkel, és a konyhába érve már Emily és Theo előtt egy-egy kávé volt. Mark megkínálta őket. Haladás.
- Sziasztok. - mosolyogva léptem oda Emilyhez, és ő pedig felállva a székről megölelt, én pedig viszonoztam. Nem láttuk olyan sokat az elmúlt pár napban.
Elengedve elléptem tőle, és leültem velük szembe az asztalhoz. Mark még a kávéfőzőnél állt, valamit babrált vele.
- Annyira örülök nektek, Dan'! - kiáltott Emily és hallottam a hangját, hogy a sikítást próbálja visszafogni. Theo csak visszafogottan mosolygott.
- Szeretnénk titeket meghívni. Mindketten a legjobb barátaim vagytok, szóval.. Ott kell lennetek. - Mark odament a kezében a kávéjával, és a másik kezében pedig eléjük csúsztatta a meghívós lapot. Leült mellém, és belekortyolt a kávéjába, majd megszólalt.
- Bár, nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatom egyikőtökkel sem, de én is szeretném, ha ott lennétek. Fontosak vagytok Dan'-nek. Meg egy kicsit nekem is. Nagyon örülnénk, ha ott lennétek. - az asztal alatt lassan a combomra simított, és gyengéden megszorította. Ritkán ilyen együttműködő.
- Biztos, hogy ott leszünk! - szólt Emily, miközben Theoval a lapot nézegették, és elemezték.
- Apropó, kértek valami sütit? Tegnap hoztam. - állt fel Mark, és komótosan a hűtőhöz sétált, majd kivette belőle a sütiket, és szedett tányérokat, majd villát is. És letette az asztalra. Nagyon csodálkoztam. Süti? Sejtette, hogy jönni fognak? Lehet mondtam neki. Összeszedetebb, mint én. Ami nem feltétlen rossz, csak fura.
Theo és Emily is megpakolta a tányérját sütikkel, és enni kezdtem.
- Ami azt illeti.. Szeretném, ha a tanúim lennétek. Másokat nem is tudnék nagyobb bizalommal megkérni.
Mindketten rámnéztek.
Először Theo szólalt meg.
- Szívesen leszek tanú. Egy feltétellel.
- És mi az?
- Korlátlan pia, cigi, és remélem, hogy lesznek majd szobák elvonulni. - elvigyorodott halványan.
- Lesz. - válaszolt helyettem Mark.
- Akkor leszek tanú.
Emily is megszólalt.
- Dan', el is várom, hogy a tanúd legyek.
Még egy órát maradtak, és elmentek, mindketten fáradtan sóhajtottunk fel.
- Ameddig kimegyek cigizni, felhívom anyát, és megbeszélem vele, hogy holnap elmegyünk, és ott alszunk, oké? Addig összepakolhatnál, légyszi nekem is. - húzott magához, majd a hajamba puszilt, és elengedve kiment dohányozni.
Felmentem, és összepakoltam. A nap további részében tanultam, ő pedig sorozatozott. Este összebújva elaludtunk, majd reggel miután megreggeliztünk, majd még egy kicsit visszafeküdtünk, és lustálkodtunk. Lassan elkészülődtünk, és olyan ebéd időben elindultunk, miután becuccoltunk Mark kocsijába. Már nekem is venni kéne egy kocsit, mivel jogsim van, de annyira még nem volt szükségem rá. De egyre többet gondolok arra, hogy ha majd örökbe fogadunk egy kisgyereket, akkor majd elkél egy kocsi.
Egyszer megálltunk útközben, mert tankolni kellett a kocsiba, meg addig Mark cigizett is. 2 és fél óra az út a szüleihez, ami azért nem olyan kis táv.
Ahogy odaértünk, Mark leparkolt a ház elé, én pedig szinte rögtön kiszálltam, hogy kinyújtózzak. Mark anyukája már ott várt minket a kapuban, és rögtön odajött engem megölelgetni, ami kicsit váratlanul ért, de nagyon jól esett. Markkal csak megpuszilták egymás arcát.
- Jaj, Daniel, olyan régen nem láttalak már! A nyaralás óta! És még nem is voltál itt. Mark, majd meg kell mutatnod a házat.
Mark éppen a táskákat pakolta kifelé, és csak biccentett egyet.
- Ne bajlódj már azokkal, majd az Ethan behozza.
- Mit csinál?
- A gépet nyomja. - ásított, a szája elé téve a kezét. De szólok neki.
Mark megvonva a vállát visszatette a táskákat a csomagtartóba, és bemetünk a házba. Felmértem a helyet, igyekezve arra, hogy annyira azért ne bámészkodjak mindenen, csak körülnézni, hogy mi merre van. Ahogy bementünk a házba, az előtér fogadott minket, ahova felfelé vezetett egy lépcső. Lent teljesen nyitott volt a hely, jobbra a konyha, balra pedig a tágas nappali. Kifejezetten otthonosnak tűnik, és mindenhol szürke-fehér berendezés honol.
- Mivel Mark tegnap hívott, nem nagyon volt időm összerakni valami kreatív vacsorát, így majd elmegyünk este valahová enni. - mosolygott rám kedvesen Mark anyukája. Mark csak biccentett, és lassan elindult fel a szobába.
- Nekem teljesen megfelel. Úgy is rég voltam már étterembe. Nem nagyon van időnk mostanában, mert viszgaidőszak van.
- Ha van bármira szükséged, szólj nyugodtan. Tudod, hogy nem harapunk. - mosolyogva a konyhába ment, én pedig Mark után indultam, fel a lépcsőn.
Körültekintettem. Az emeleten ahogy felmentem, újra egy kis előtér fogadott, amiből négy szoba nyílt. Egy fürdőszoba lehetett, a másik három pedig hálószoba. Remélhetőleg a jó helyre nyitok be.
Odamentem találomra egy tetsző ajtóhoz, és csendben benyitottam. Szerencsére Markot találtam meg. Az ágyon ült, és a szobát mérte fel. Közelebb léptem hozzá, és az ujjaimat a hajába. Rámemelte a tekintetét, és hirtelen az ölébe húzott. A szemébe néztem egy kis ideig, majd körül a szobában.
- Ez a te szobád? - mértem fel a monoton sötét kék berendezést. Volt pár könyv a polcán, de nem hiszem, hogy olvasta volna őket. Inkább arra tippelek, hogy az anyukájáé lehet, csak idehozta, hogy műveltnek tűnjön, ha egyszer lesz barátnője.
- Mhm.. - a fejét a mellkasomba fúrta, és nagy levegőt vett. - Jó illatod van.
Mark hátradőlt az ágyon, és magával húzott, így felette támaszkodtam. A fenekemre simított, én pedig halványan elmosolyodtam.
- Mi az? - nézett rám kíváncsi tekintettel. A keze a nadrágom szegélyét simogatta, mintha várna az engedélyemre.
- Nem fogok a szüleid házába szexelni veled, mert bármikor benyithat anyukád.
- Nem fog. Kiteszünk valamit az ajtó elé.
Felvontam a szemöldököm.
- Gondolom hozzászokott az ilyen helyzetekhez. - forgattam meg a szemem.
- Naa.. Daniel. Kérlek.. Olyan régen nem érintettél meg.. - boci szemekkel fürkészett engem.
Lassan közel hajoltam az ajkához, és nyomtam rá egy csókot.
- Szó sem lehet róla. - szálltam le róla, és megigazítottam magamon a ruhát, meg a hajamba túrtam.
- Most húzod az agyam? - háttal álltam neki, de hallottam, ahogy felül az ágyon, és valószínüleg sértődötten és értetlenül nézett.
- Bírd ki ezt az egy éjszakát. Holnap úgy is megyünk haza. - fordultam meg, és valóban úgy ült, ahogy elképzeltem. A kezeit összevonta maga előtt, és elhúzta a száját.
- Jó.
A vacsora előtt még filmeztünk, meg beszélgettünk egy kicsit. Átöltözve és elkészülve elmentünk végül vacsorázni Markkal, meg a családjával. Meghívtuk őket az esküvőre, aminek nagyon örültek. Teljesen kicsattantak a bejelentéstől. De tényleg, sokkal pozitívabban reagáltak, mint gondoltam volna. Nem utasíthattam el a bort, amit rendeltek, mert ünnepelni akartak. Hazaértünk, és bebújtunk az ágyba, és sorozatoztunk, egymáshoz bújva. Már befordultam volna aludni, de Mark hirtelen teljesen közel simult a hátamhoz, megmarkolta a csípőméz, és hát.. A fenekemhez ért a merevedése.
- Mit csinálsz? - suttogtam halkan neki. A szülei házában vagyunk, és pár méterre pedig az ő szobájuk van. Mielőtt jobban belefeledkeztem volna a gondolatmenetembe, megéreztem Mark forró lehelletét a nyakamon. Nem tehettem róla, hogy hirtelen felsóhajtottam.
- Bocsi, de be vagyok indulva.. - lassan leengedte a kezét rólam, és picit arrébb csúszott.
Felé fordultam, ránézve.
- Te azt hitted, hogy alszom? - vonom fel a szemöldököm. Fogalmam nincs, mi volt az eredeti terve. Remélem, nem fog kamuzni. Enyhén összeszorította a száját, majd a szemembe nézett.
- Igen, azt hittem.
- Akkor mit akartál csinálni? - megdöbbentrn néztem rá, és hirtelen nem tudtam mire gondolni.
- Hát.. Egy-két alkalommal előfordult már, hogy betettem a két combod közé, mert olyan mélyen aludtál, és nem akartalak felébreszteni.. - Ezt kissé elhalkuló hangon mondja.
- És most is ezt tervezted? - nézek rá elkerekedett szemmel. Bólintás rá a válasz, de közben az arcomra simít.
- A szüleid házában vagyunk, Mark.. Nem akarom, hogy halljanak bármit is..
- Nem szólnának ránk, ha felkelnének, hidd el.. - Vigyorodik el magabiztosan. Valószínüleg igaza van, de nem fogom betölteni az egész házat a hangommal. Mikor nyaralni voltunk, akkor is gyakran eltűntünk, de akkor is. Ez más. De amit Mark mondott, egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből. A combjaim közé..
Nem válaszolok az önelégült kijelentésére semmit, helyette megcsókolom, és a mellkasára simítok. Hevesen viszonozza a csókomat, és újra a csípőmre simít.
Az ajkamra súg, forró lehelletével.
- Megőrülök, Daniel. Remélem kurvára nem csak húzod az agyam.
- Fogd be, Mark. - csitítom el a csókommal, és a nyelvünk összeér. Hirtelen minden lelassul körülöttem, és mintha minden porcikám érte sóvárogna. Az érintése után. Mindennél jobban akarom, hogy hozzámérjen. Hirtelen fölém mászik, én pedig a hajába túrok az egyik kezemmel, közel vonva magamhoz, a csípőmet pedig az övének nyomom. A csókunkba nyög, és elválik tőlem. A szemei sejtelmesen csillognak. Az elmémet teljesen elvette a köd. Csak rá tudok koncentrálni.
- Ne csináld ezt velem, Dan'. Ne nézz így rám.
- Hogyan? - enyhén lihegek, és érzem hogy ki vagyok pirosodva a csóktól.
- Ittál. És most úgy nézel rám, mint aki fel akar falni.
- Az a te szokásod. - mosolyogok el, majd teszem hozzá. - Nem sokat ittam.
- Úgy tűnik, ennyi elég volt. - Mielőtt visszavághatnék valamivel, a nyakamba csókol, én pedig azonnal megfeledkezek mindenről. Gyengéden a hajába túrok, ő pedig megszívja a bőrömet. Újra felsóhajtok.
- Mark, utállak..
- Ne hazudj. Oda vagy értem, édes. - a merevedését az enyémnek nyomja, amitől úgy érződik, mintha a testem bármelyik pillanatban felrobbanna. Letér a kulcscsontomra, amibe gyengéden beleharap. Halkan felnyögök, és a fürtjeibe markolok.
- Ne kínozz.. Kérlek.. - húzom vissza hirtelen egy újabb nyelves csókra. Lent matatva megtalálja az alsóm szegélyét, és szinte letépi rólam. Én pedig megszabadítom az övétől. A teste az enyémhez simul, durván. Ezúttal mindkettőnk a csókba nyög, és elválunk egymástól.
- Dugj meg, kérlek.. - könyörgően nézek rá. Talán tényleg az alkohol hibája.
- Oh, Dan'... Nem kell kétszer kérned. - nyom egy puszit a hajamba, és kihúzza a fiókját. Valami tubus akad a kezébe. Síkosítónak tűnik, de ilyet még nem láttam.
- Mi az? - nézek rá kérdően.
- Ettől majd kurva jól fogod magad érezni. - végignézem, ahogy lassan rákeni a farkára. Nem rejtem el a kíváncsiságomat. Miután bezárta a tubust, rámnéz.
- Síkosító?
- Nem-nem. Ez valami más. Mindjárt meglátod.
Belémhatol, könnyedén. Az biztos, hogy csúszik. a karjába markolok, és felnyögök, hangosabban, mint szerettem volna. Lökni kezd, mivel ő is türelmetlen. A lábamat tartja, miközben egyre mélyebbre ér bennem. Először nem éreztem ezt a cuccot, de egyre forróbbnak érzem magam tőle. Mi ez?
- Na? Érzed? - Vigyorogva néz le rám.
Hirtelen megremegve nyögök fel. Ez tényleg kibaszott jó. Fogalmam nincs mi ez, de talán ennél jobban sosem éreztem magam. Újra közel húzom Markot, hogy kiszívjam én is pár helyen.
- Oh, basszameg.. - sóhajtok fel újból.
Hirtelen kihúzódik. Kérdően nézek fel rá, enyhén lihegve.
- Fordulj meg. - néz végig rajtam. Ilyenkor a szemei elsötétednek. Teljesen tisztában van azzal, mekkora hatással van rám ilyenkor.
Megfordultam, és bepucsítottam neki. A fenekemre simított gyengéden.
- Borzasztóan várom már a nászéjszakát.
- Még az esküvőről is a szex jut eszedbe? - hitetlenkedve néztem magam elé.
- Te jutsz eszembe róla, Daniel. - előre hajolt, a mellkasa a hátamhoz ért, és a tarkómra csókolt. Elpirultam. Folytatta a csókokat, végig a vállamon.
- Most te húzod az agyam.. - súgtam magam elé halkan.
Lassan belémhatolt újból, és lökni kezdett, lassan, és gyengéden, miközben az oldalamra simított. Egy idő után pózt váltottunk, és én ültem rajta. Lassan ringattam a csípőmet, miközben ő néha türelmetlenül lökött egyet felfelé a csípőjével. A mellkasára simítottam, és vadul lecsaptam az ajkaira. A fenekemre simítva belemarkolt, és viszonozta a csókot. Nem tudom, mennyi ideig, de újra és újra, majdnem egész éjszaka szeretkeztünk.