Amin utolsónak megakadt a szemem, az egy név volt, amit ezer közül kiszúrok.
"Jihun0213"
Emlékszik rám.
Szívem hevesebben kezdett el verni. A gyomrom összeszorult, és mint egy mese figura felett, ezernyi kérdőjel jelent meg a fejem felett. Hogyan lehet, hogy akkor nem emlékezett, most mégis ezt az élő adást nézi? Ezernyi videó közül az enyémet, vagyis azt az egyet, amiben én szerepelek találta meg. Lehet ilyen véletlen az életben?
Nem voltam benne biztos, hogy szeretném látni a véleményét. Sose sincs szükségem, hogy megsebezzen, főleg most. Én megtettem, és ismerem, visszaadná. Mindig is kedvelte, ha életem útján vezethetett. Akkor is, ha ilyen drasztikus módszerekkel.
Amíg én tétováztam, aközben a komment lepörgött, mégis visszahajtottam. Ez a nagy esélyem. Talán bepótolhatom, amit akkor nem tudtam megtenni. Ha nem is menthetem meg most már, de talán van esélyem megbocsátást nyerni tőle vagy bárkitől. Ha belepusztulok a szégyenbe, se fogom elengedni ezt az sanszot. Átadom a szívem, zúzza darabjaira.
Nem kellett sokat keresnem, meg is találtam. A mámor viszont, mint a gyertya lángja egy fújással elaludt bennem. Gyenge pontomra tapintott, hisz ő maga gyenge pontom. Ezt akartam, megkaptam. Darabjaimra hullottam.
"Szabad-e egy barátot cserben hagyni?"
Pechemre, a szám előbb olvasta fel ezt a gondolatot, mint az agyamat gondolkodásra késztethettem volna. Éreztem, hogy mindenki engem bámul.
-Szóval én úgy gondolom, hogy... mármint nem, nem szabadna.
Zavarom vörös porfelhőként szállt az arcomra, úgy nézhettem ki, mint akit elrontott a sminkes. Ám ezt tudtam, nem foghatom a két bunkó lányra, ők vér profik csak én vagyok ilyen szerencsétlen.
Ám szerencsétlenségemre egy újabb komment ugrott fel tőle. Akár el is bagatellizálhattam volna, választhattam volna valaki mást, de mellettem a lányok már felolvasták a folytatást.
-Jihun0213 reakciója - lelkesen kezdte, de aztán szépen lassan elhalt beszéde - egy hazug vagy, akkor is mindig csak magadat mentetted - amikor rám nézett Donna, tudtam, hogy érzi valamit nem mondtam el.
A helyzetet a legkisebb mentette meg, amikor elkezdte énekelni Sistar So cool című számát. Donna azonnal csatlakozott hozzá, én viszont, mint egy szobor csak álltam.
Csak a komment szekciót tudtam nézni, amikor egy újabb hozzászólás érkezett, ám ez nem tőle, hanem Ha Eun unnie-tól.
"A múlton csak az rágódik, aki bukni akar. A jövőn, pedig az változtat, aki úgy dönt, nem akar bukni. A jelen viszont nehéz, de gondolj arra, a jövő lehet akár a következő perc is."
Szememet könny lepte el, ám egy mozdulattal letöröltem. Végtelenül hálás voltam neki. Ő volt mindig is a példaképem és megmentőm a szüleim helyett. Ha kellett velem sírt, ha kellett együtt örült, ha úgy volt megszidott. Embert faragott belőlem, mert erre volt szükségem. Egy gyenge, kissé önző, megtört lányból olyan egészséges nőt teremtett, ami azt hittem sose leszek. Idol-ság komoly, bonyolult dolog, de az élet nem csak ennyi. Nem idol vagyok, nem Sea, hanem Sae Jin. Sae Jin akar idol lenni és nem Sea Sae Jin.
Sose tudtam jól kezelni a helyzetet, mert rossz végéről fogtam meg mindig. Gondolatban fejbe csaptam magam. A múlt nem való a jövőbe.
Megráztam magam, a gondolataimat kizártam, és inkább erre a fantasztikus és utánozhatatlan pillanatra koncentráltam. Belekezdtem Tiffany I just wanna dance zenéjébe. Először halkabban, de közeledve a refrénhez szinte el is felejtettem miért búsultam, hisz életem legjobb évei ezek. Neki kezdtem koreográfiának, lelazultam teljesen. Nem fogok bukni, csak szárnyalni.
Ő nem tudja, hogy szerettem őt. Ő nem tudja, hogy mennyit szenvedtem azóta, hogy hányszor, de hányszor át akartam írni a múltat. De nem tudom, ezért változtam meg, már nem ismer engemet. Nem ítélhet meg. Mindent meg fogok tenni, hogy a mostani barátaim ne sérüljenek. Azzal kezdem, hogy magamat megmentem. Beadom a dalt! Ha nem tetszik a cégnek, írok egy másikat, és azzal is megpályázom, hogy az albumon legyen.
Bíztatni fogom Donnát is, hogy írjon még többet. Nem leszünk másolatok, mi magunknak fogunk dalt írni. Ha ő nyer én is nyerek, ahogy ha én nyerek ő is nyer. Egy csapat vagyunk!
Az adrenalin végig szánkázott a testemen. Minden porcikám egyszerre mozdult, majd átváltottam Tiffany unnie számáról Sunmi unnie zenéjére.
A sweet tagjai velem együtt felpörögtek, tartották velem a ritmust. Hisz egy banda tagja vagyunk.
Ekkor a fejemben újabb dal fogant meg. Muszáj volt leírnom, de hogyan? És hová?
Egy pillanatra nem gondoltam, hogy milyen önző dolog tőlem. Így neki kezdtem kiénekelni magamból minden fájdalmam.
-Szeretlek ma, pedig megbántottál. Utállak holnap, pedig mellettem voltál.
A lányok mellettem megkövültek, éreztem. Nem mertem senkire se nézni, csak folytattam, mert muszáj volt. A dallam végig szánkázott a bőröm minden négyzetcentiméterén. Gondolni se akartam, arra hogy kikaphatok a feletteseimtől. Én művész vagyok, előadó. Talán úgy nézek ki, mint egy idol, de belül közel se vagyok az. Nem vagyok tökéletes, nem tudom eljátszani, hogy mindenhez értek, hogy mindig kedves és boldog vagyok.
-Ma még sírok, mert egy barom vagyok. Holnap már nevetek, hisz a színpadon leszek mostantól mindennap. - Nagy levegőt vettem, és teljes szívemet beleadtam a refrénbe. - Két ellentét, két érzés, ez a kettőség vagyok én.
Egy pillanatnyi csöndet hagytam, hogy megérjen bennem a gondolat, de másnak nem hagytam lehetőséget. Tudtam, hogy ha akarnánák túl kiabálhatnának, hogy leállíthatnák, de valamiért nem teszik, így éltem a lehetőséggel. Meg kellett mutatnom Jihun-nak a gondolatoimat, hogy szeretem, és bánom minden vétkem ellene. A gyávaságom, a lehetetlen természetem, és hogy nem volt az, aki segíteni tudott volna.
-Meddig megy ez így? Lesz ennek vége? Szeretlek ma, pedig megbántottál. Utállak holnap, pedig mellettem voltál. Két éjszakán át hívogattalak. Két napon át sírtam utánad. Még két nap csak ordibáltam. Utána elmentem hozzád, de ajtót nem nyitottál. Két éven át nem is hívtál.
Nyeltem egyet, és vettem a bátorságot, hogy körül nézzek. A kamera forgott, a lányok csápoltak, mintha az, hogy random elkezdek egy ismeretlen dalt énekelni teljesen mindennapi lenne. Utolsónak Park menedzser szemébe néztem, láttam düh lángjait kivirágozni az arca két oldalán. Hallottam prüszkölni lélegzetvételét, de szája, mint Júdás elárulta. Egy aprócska fél mosoly. Akkor tudtam, hogy tetszik neki, még ha őrültségnek is tartja a tettem.
Büszkeséggel eltelve kezdtem neki a dal második egyben utolsó refrénjének.
-Két ellentét, két érzés, ez a kettőség vagyok én. Talán több, mint két éve, de lehet egész életemben. Szeretlek ma, hisz több voltál, mint barát. Utállak holnap, mert sose bocsájtottál.
A stúdió kongott az ürességtől, senki se tudta, hogy mi legyen ezek után. Bennem azonban az erő szánkázott, és életem egyik legjobb tanácsa: Tégy úgy mintha bármire képes lennél és legyél megállíthatatlan!
A továbbiakban a megbeszéltek szerint haladtunk, feloldódtunk és úgy tettünk, mintha a hangunk nem remegne, a lábunk nem lenne ólomból. Majd a végén elköszöntünk, és kinyomták a kamerát, mintha nem lenne ezer komment és ember, aki tudni akarná mi volt az a zene, amit énekeltem.
-Mi volt ez? Várj, nem is akarom tudni. A nézettség az egekbe volt tőle, ami nekünk nagyon jó. Ezt a dalt mindenképp felveszük az albumra. Énekeld el újra, a nagyasszonyt majd én lerendezem. Nem volt rookie, sőt debüt előtt álló bandának ilyen rekord számai.
Majd megfordult és elkezdett telefonálni, ám nem volt alkalmam belefülelni miről. Bár gondolom nem nagy rejtély, hogy rólam. A két lány behúzott a sarokba.
- Mi volt ez? Nem a megbeszéltek szerint haladtunk. Egy csapat vagyunk, ehhez igazodj. Ne akarj a központba lenni mindig. – Mi Hi megrázott, mint egy ébresztőként
- Muszáj volt.
- Semmi se muszáj, ezt jegyezd meg.
Mint egy végszóra, kivágódott az ajtó.
-Vége a próbának, menjetek. – Park menedzser elengedett minket, irány a tánc stúdió. Leakarom rázni ezt a sok érzést végre.
- Hey, Sae Jin! – Basszus, túl ismerős hang, kinek van kedve még egy fiúhoz, ha az egyik már majdnem tönkre tette – Táncolni gondoltam, csatlakozol?
Kit akarok hülyíteni, de komolyan, ahogy átkarolta a vállam minden józan eszem elhagyott.
Remélem tetszett ez az új rész, és együtt izgultál a lányokkal. Van tipped ki lehet a táncos lábú fiú?
GAcat voltam.