"Egy turista ma is készített olyan fényképet,
amin elsétálok a háttérben.
Nemsoká hazaviszi,
és egy másik országban, egy másik időzónában,
egy másik kontinensen megmutatja
a családjának, az ismerőseinek,
és számomra teljesen idegen emberek
egy ismeretlen nyelven egy olyan fotóról fognak beszélni,
amin épp rád gondolok." Dékány Dávid
Clarissa Herrera
Nem bántam, hogy Harry ott feküdt az ölemben, sőt. Ez így nem volt annyira nyálas, hogy soknak bizonyult volna nekem és jól éreztem magam. Folyamatosan az arcát vagy a mellkasát simogattam s figyeltem. Olyan szép arca van, férfias és kemény, de ha elmosolyodik gödröcskék jelennek meg rajta, ami által a férfiasság aranyossággá alakul. Imádom a mosolyát. A szemei is szépek, zöldek és különlegesek. Korábban mindössze egy zöld szemű embert láttam csak, általános iskolában volt egy barátnőm. Neki is szép zöld szemei voltak és emlékszem már neki is gyakran megjegyeztem milyen különlegesek.
Harry vonzó. Nagyon vonzó a szememben. A legszebb férfi akin valaha a szememet pihentettem. Az a típus, akire felkapod a fejed ha belép a helyiségbe. A külső nem minden, de azért az önbecsülésemnek rendszerint jót tesz ha arra gondolok, ő is szívesen választja az én társaságom néha magától.
Már egy ideje csend uralkodott közöttünk, viszont a tv ment. Jobb híján elindítottam egy Disney mesét, a Lecsón akadt meg először a tekintetem és egyből eszembe jutott, hogy egyszer elkezdtem nézni de félbehagytam. Harry persze kinevetett, megint ráerősítettem neki arra, hogy egy nagy gyerek vagyok, de nem bántam és látszólag ő sem, hiszen akár mennyire is nem törődöm próbált lenni feltűnt, hogy rendszerint megakad hosszabb időre a TV-n a tekintete és belemélyed a mesébe. Na ugye.
- Van kedvenc Disney meséd? - kérdeztem. Szavaimra visszafordította a fejét az arcomra.
- Nem láttam még soha egyet sem.
- Ne - háborodtam fel egyből. - A legtöbb Disney mese jobb mint egy egy film, muszáj megnézned párat ezen kívül is - magyaráztam még mindig hitetlenkedve, amin ismét elmosolyodott. Ha ezt tudom nem a Lecsóval kezdeném. Inkább a Jégvarázzsal, vagy a Szépség és a Szörnyeteg filmesített verziójával. Azok olyan gyönyörűek és jók.
- Neked mi a kedvenced?
- Hmm.. - gondolkodtam el csücsörítve és el is pillantottam az arcáról, hogy jobban gondolkodjak és ne rá figyeljek addig. - Az Aranyhaj - válaszoltam határozottan. A számon egyből izgatott mosoly húzódott, egyszerűen csak annyira túlbuzgó vagyok amint olyan témáról vagy dolgokról beszélgetek, amiket szeretek. Egyből érzem, hogy felmegy bennem az adranalin.
- Miért? - kérdezte. Meglepetésemre tényleg kíváncsinak tűnt, folyamatosan a szemembe nézett, de közben ő is mosolygott, minden bizonnyal rajtam, de nem bántam.
- Aranyhaj vagány csaj benne, Flynn Ryder is az, akivel egymásba szeretnek. Tetszik a humor a mesében, na meg van benne egy ilyen tipikus könyvekre emlékeztető dolog, hogy Flynn Ryder egy rossz fiú, aki aranyos Aranyhajjal és jó útra is tér.. ezer meg egy ilyesmi könyvet olvastam már és nem nagyon tudom őket megunni soha.
- Mindig romantikus könyveket olvasol? - faggatott tovább.
- Ühüm, nem vagyok képes elolvasni egy könyvet ha nincs benne szerelmi szál - ingattam a fejem halkan kuncogva.
- Szóval nem rajongsz a kapcsolat ötletéért sem, és nem vagy romantikus típus, de mesékben, könyvekben és filmekben szereted..?! - ráncolta a szemöldökét, mintha megérteni próbálna. Már a mondata közben is hevesen bólogattam.
- Így van, olyan mintha ott élném meg azt, amit a való életben én nem. De egyébként azokban sem szeretem a túlontúl nyálas sztorikat, megvannak a határaim - válaszoltam.
- Értem.
Az egész délutánunk ilyen nyugodtan telt. Azután a beszélgetés utána persze fellélegzés volt. Végignéztük a Lecsót, amit én is most láttam először és meglepetésemre Harry nem panaszkodott közben sem, sőt kifejezetten figyelmesen nézte velem egyetemben. Lehet csak bebeszéltem, de még mindig olyan furcsa volt, mintha törékenynek tűnne. A tekintete üveges, szemei alatt a karikák sötétebbek mint korábban. Az a fránya roham mintha kiszívta volna a testéből az energiát. Többek között ezért sem bántam, hogy csak lustálkodtunk a TV előtt. A beszélgetésen sem kellett agyalnunk, néhányszor maximum a mesét kommentáltuk. Meg is jegyeztem magamban, hogy legközelebb ennél izgalmasabbat indítok majd, de kezdetnek ez is tökéletesen megfelelt.
Én korábban felmentem az emeletre. Harryn amint mondtam láttam, hogy fáradt és amint felajánlottam, hogy ma menjünk korábban aludni a megszokottnál, egyből egyetértett. Egy hosszú, homlokomon hagyott puszi után eltűnt a fürdőszobában, hogy lezuhanyozzon, én pedig az emeletre mentem, hogy vegyek egy forró fürdőt. Én még annyira nem voltam álmos, így még egy pléddel a kezemben kiültem a teraszra és olvasni kezdtem. Sötét volt, nem sok mindent láttam a tájból, de az óceán zúgását igen, és a tücskök ciripelését is, ami kellemes volt nekem háttérzajnak. Jó sok minden történt ma, jó volt a könyvek világába menekülni és kikapcsolni az agyam még mielőtt én is nyugovóra tértem volna.
Kifejezetten izgatottan lépegettem a lépcsőn másnap reggel. Azt terveztem csinálok magunknak reggelit, aztán sétálhatnánk egyet a városban vagy grillezhetnénk esetleg, amit tegnap terveztünk, de nem lett belőle semmi a lustaságunk miatt. Izgatott voltam, hogy újra eltölthetek egy napot kettesben itt Harryvel, hiszen tegnap is olyan jól éreztem magam vele.. aztán csalódás ért.
El kellett jönnöm, ne haragudj. H
Az az izgatottság, ami bennem volt egyből nullára zuhant, amint a hűtőn pihenő üzenetet bámultam. A szívem igaz butaság, de összeszorult. Én buta, még hogy tökéletes nap kettesben egy férfival. Úgy sem lehet bennük bízni. Harry megbízhatatlan, hiszen mivel mással tudnám magyarázni azt, hogy szó nélkül lelép amikor én ott fent alszom? Annak a tudatában vagyok, hogy itt van, nem vagyok egyedül aztán bumm, de mégis. Elmondhatta volna hova megy, miért. Gyors elintéznivalója van, vagy.. vagy hát persze. Lehet megint hónapokra ment, ahogy mindig.
A szemeimet forgatva markoltam bele a papírba a hűtőn. A mágnes, ami fogta egy nagyobb csattanással találkozott a parkettával, miközben a kezemben összegyűrtem a lapot Harry írásával és a kukába dobtam. Soha nem érek neki annyit sem, hogy elmondja hol van. Sőt, még csak fel sem készít rá. Úgy etet, mint egy hülye libát akit eltűr maga mellett amikor éppen unatkozik a városban és ráér. Mint mint egy buta libát, hiszen az is vagyok. Én vagyok az, aki minden alkalommal ugyan olyan szívélyesen áll Harryhez, mint akkor, amikor elment. Meddig tartott mindig a haragszom rád?! Öt percig, esetleg egy óráig, aztán olyan minden, mintha semmi nem változott volna.
Nos mostantól ez nem így lesz.
Ha érzéseim vannak felé, ha nem, erősnek kell lennem.
Minél több idő telik el, annál közömbösebb leszek vele.
Persze ha holnap esetleg szemben állna velem valahol is már minuszról indulna, csak mert így elrontotta most a napom.
És innentől csak csökkenni és csökkenni fog.
július vége
Hiányzik, már hetek óta nem hallottam róla.
augusztus közepe
Zayn végre elérte, de neki sem mondta el hol van. Elmondása szerint magányra van szüksége.. nos, megkapja. Akkor is hiányzik, de a napok mennek.
augusztus vége
Mi lenne ha úgy tekintenék Harryre, mint egy nyári szerelemre? Igaz nem csak ezen a nyáron ismertem, de ezen a nyáron jöttem rá, hogy vannak felé érzéseim. Ezen a nyáron kerültünk igazán közel egymáshoz. Akkor talán jobban le tudnám zárni? Ahogy jön az ősz, az érzéseim is elhidegülhetnek az idővel egyszerre.
szeptember közepe
Anya szerint kedvetlennek tűnök néha. Igaz, van olyan napom, amikor kicsattanó örömmel és nemtörődömséggel tengek a hétköznapokban. Viszont vannak, amikor nagyokat sóhajtva bámulok ki a fejemből akárki is legyen körülöttem. A női dolgaimra fogom, a havimkor úgyis mindig szomorúbb vagyok ok nélkül.
szeptember vége
Olyan szép az ősz. Az egész egyetemi park narancssárga, sárga, piros levelű fákkal van tele. Már ugyan a földön nem ülhetek olvasás közben, de már találtam egy padot, ami a legtöbb esetben szabad, így ide járok mostanában gyakrabban olvasni, mint ahogy szoktam.
október közepe
Harry még mindig minden egyes gondolatom része, a nap bármilyen szakáról is legyen szó. Istenkém, hogyan sikerült így beleesnem?! Már saját magamra is dühös vagyok miatta, nem még Harryre. Bár amilyen jó színésznő és drámakirálynő vagyok, ha elém állna most biztosan remekül játszanám a közömbös lányt, akit valójában abszolút nem érdekli ő. Biztosan bennem lenne az a fránya csak azért is, hogy kibírjam akár hetekig, hónapokig, hogy azt sem hagyjam, hogy megérintsen. Korábban volt itt szülinapi meglepi, aludj a lakásomban.. aztán volt egyenes hurrá, újra itt vagy szex. Nos, most a szián kívül tőlem nem fogja több futni, abban biztos lehet.
Az érzéseimet majd én letudom, elfelejtem, lezárom.
Tudom, hogy soha nem voltunk kapcsolatban, de azt hittem vagyunk olyan jó barátok, vagy barátok extrákkal, ahol megérdemli a másik az őszinteséget. Tudom, hogy Zaynnel régebb óta ismerik egymást. Tudom, hogy egyiken sem vagyunk az érzelmes típusok.
De többet érdemlek.
Nem hagyom, hogy egy baba legyek, akit levesz a polcról, leporol, aztán tovább játszik velem akár hányszor ebbe a városba lép.
Elég volt.