Mindig is szerettem a Kpop-ot. Bár Koreában élek azért nem mindenki kedveli.
Már 7 éves korom óta halgatom őket hála a nővéremnek és most 14 évesen is fojtatom. Nem szeretném abba hagyni.
Van egy legjobb barátnőm aki olyan mintha a testvérem lenne. Mióta beavattam a Kpop világába nem is akar másról beszélgetni.
Éppen hozzá siettem egy fotó albummal a kezemben mivel régi képeket akartunk megnézni egymásról.
A telefonom a kezembe volt és mivel nem figyeltem így nekiütköztem valakinek. Az arcát nem láttam mivel én leestem. Az albumot elejtettem és egy kép kieset belőle. Pont az a kép amin egy fiúval vagyok.Soha se tudtam rájönni hogy ki lehet az.
Ahhogy megláttam a képet a földön észrevettem ahogy egy férfi kéz utána nyúl. Felnéztem a fejemet fogva mert beütöttem és mégjobban elkezdett fájni ahhogy negláttam hogy ki fogta meg a képet. Niki volt az az Enhypenből. Azt hittem nem látok jól.
Hirtelen lemeredtem egy pár másodpercre. Aztán megszólaltam.
-Bocsánat! Nem vettelek észre. A telefonomat figyeltem.- próbáltam úgy viselkedni mintha nem tudnám ki ő, vagyis mintha nem lenne híres.
-Nincs semmi baj! De te jólvagy? Elég jól elestél!
-Óó persze! Jól vagyok!
Felsegített a földröl aztán megnézte a képet és egy elléggé meglepődött képet láttam az arcán.
- Ez a kép! Neked honnan van ez a kép rólam?
- Rólad? De hát ez én vagyok egy fiúval!
És akkor leesett hogy ő van rajta.
Azt tudni kell hogy én nem emlékszem erre a bizonyos fiúra , de a szüleim azt mesélték hogy legjobb barátok voltunk még Japánban,mielőtt még elköltöztünk volna.
-y/n!? Te vagy az? -kérdezte Niki egy meglepődött fejjel.
- Igen! Így hívnak. Te emlékszel rám?
-Igen! Miért te nem emlékszel rám?
-Hát nem igazán. A szüleimtől tudom hogy ezzel a fiúval aki mostmát tudom hogy te vagy legjobb barátok voltunk régen.
-Ez igaz! Azok voltunk de elköltöztünk ide mikor 9 éves voltam.
- Aztán mi is ide költöztünk pár év után.
- Nagyon rég nem láttalak y/n.De nekem most sietnem kell. Késésben vagyok. Mit szólnál ha holnap meg innánk egy kólát valahol?
- Benne lennék! De hánykor?
-Mondjuk 1 körül találkozzunk ugyan itt?
-Nekem megfelel!
- Akkor megbeszéltük ! Örülök hogy újra láttalak!Szia!
- Én is! Szia!
Miután elköszöntünk egymástól csak csodálkozni tudtam .Hogy hogy nem tuttam hogy ki is volt a képen. A szüleim el sem mondták hogy hogyan hívták. Mondjuk én se kérdeztem.
Na de visszatérve a lényegre mikor odaértem a legjobb barátnőmhöz úgy döntöttem hogy nem említem meg neki az esetet. Nem azért mert nem bízók meg benne de lehet hogy ennyibe marad az egész és akkor meg semmi értelme hogy felesleges infókkal tömjem a fejét.
Megnéztük az én kiskori képeimet és hála az égnek hogy amikor arra a bizonyos képre esset a sór nem jött rá hogy ki van a képen .De mikor rákérdezet hogy én nem e tudom azt válaszoltam hogy az eggyik unoka tesóm az. Remélem hogy ebből semmi sem fog rosszúl kisülni.
Aztán neki láttunk az ő képeinek. Sokkal cukibb volt kiskorában mint én. Ez egy tény.
Miután végeztünk haza mentem.
Sziasztok!
Ez az első povom amit eddig csináltam.Remélem tetszeni fog. Tudom nem a leghosszabb de tőlem ez a max.😅
Ha van ötletetek hogy milyet írhatnék még nyugottan írjátok meg.😗