From Best Friends To Lovers-(Enhypen Niki)Hun.

Harmadik rész

Elősször is megreggeliztem. Csináltam egy kis melegszendót közben néztem a kedvenc sorozatomat.Aztán bementem a szobámba és kiválogattam hogy mit vegyek fel zenehalgatás közben. A választásom egy bőszárú fekete farmerre,egy fehér rövidujjura, egy barna feszülös kardigánra és egy fekete bakkancsra esett. Megcsináltam a hajamat és a sminkemet ami egy kis szájfényből és szempillaspirálból ált. Nem szoktam sok sminket használni. Aztán felvettem a bördzsekimet és elindultam a megbeszélt helyre.Mikor odaértem láttam hogy Niki már ott volt.

-Szia!Sokat vártál?

-Szia! Nem én is 1 perce értem ide.Milyen jó az izlésed!-dícsért meg.

-Te sem nézel ki rosszúl!

Egy bézs bő farmer,egy fekete pucsi,fekete bőrdzseki és egy fekete nike volt rajta.

-Köszi! Szóval akkor elindulunk?

- Persze! De hova is megyünk?

- Van erre egy kissebb kávézó, a nevére már nem emlékszem ,de jó hely hidd el.

- Ok hiszek neked!

Az úton csak őt figyeltem. Szerencsére nem vette észre. Nem volt messze a kávézó kb 5 percet sétáltúnk.

- Itt vagyunk!-szólalt meg.

-De szép!

-Ugye?

Előre engedett mint egy igazi férfi.

- Üljünk ide!

-Jó! - válaszoltam.

-Kérsz valamit?

-Hát egy kapucsínónak örülnék!

- Jó választás! Lehet én is azt kérek.

Megrendeltük az italokat majd elkezdtünk beszélgetni.

-Amúgy a nevemet azóta se tudod? -kérdezte kicsit elmosojodva.

-Valamit el kel mondanom neked.

-Halgatlak.

-Szóval én tegnap megkértem a szüleimet hogy meséljenek rólad. A neved is elmondták. Nishimura Riki.

-Igen!

- Elmondták hogy legtöbbször a faházatokban és nagyon jó barátok voltunk. Meg hogy a szüleink is jóba  voltak.

-Ú tényleg a faház!-szólt közbe.

- De van még valami! Szóval az van hogy...-kínos nevetés- én ismerlek.

- Ezt most nem értem! Mikor tegnap találkoztunk azt mondtad hogy nem ismersz!

- Mivel nem akartam hogy kínosan érezd magad. Meg hogy én se érezzem úgy magam.

-Miért is?

- Mert én ismerem a csapatodat és nagyon bírlak titeket. Most nagyon hülyén érzem magam.

És amikor ezt kimodtam mejöttek az innivalók. Én egyből beleszippantottam mintha ettől eltüntem volna. De sajnos nem így lett.

- Szóval eléggé jól tudod ki vagyok. Várj van egy kédésem. Lehet hogy kínos lessz.

-Ennél kínosabb! Nem hiszem!-vágtam rá.

- Ki a biászod?

Lehet hogy egy ici picit hamar ítélkeztem , de csak egy nagyon picit mivel ez egy eléggé kínos kérdés volt. Na de főleg a válasz.

- De ez mégis kínosabb!

- Na kérlek ! Tudni akarom!

- Nem mondom ki a nevét de leírom neked. Most pont 16 éves és egy bőrdzseki van rajta.- hajtottam le a fejem.

Soha senkin nem láttam még ekkora mosolyt eddig a pilanatig.

- Szóval az egykori legjobb barátom biásza vagyok és eddig nem jött rá hogy én vagyok a képén? Ez most komoly?- röhögi el magát.

- Soha nem nézegettem ezt a képet! Jó?

Mindketten elkeztünk kacagni ezen a szituáción. Én pedig örültem hogy ezért nem hagyott ott.
Közben megcsörrent a telefonom.

-Ú! Bocs de ezt fel kell vennem . Mamám az.

-Nyugottan!

Felvettem és mama aggódó hangját hallottam.

- Az Istennek adok hálát ,hát merre járkálsz ? Már vagy 3 hívtalak és nem vetted fel.

-Tényleg? Bocsi nem hallottam!
Emlékszel Rikire?

- Arra az aranyos kis fiúcskára?

-Aha!

- Persze hogyne emlékeznék rá!

- Na éppen vele találkoztam és beültünk egy kávézóba beszélgetni.

- Óú! Hát akkor hagylak! De ne maradj túl sokáig. Rendben?

-Jólvan! Szereltlek! Szia!

- Én is! Szia!

Ahhogy leeaktam  a telefont és ránéztem Nikire egyből azt mondta durcisan:

- Bezzeg mamád emlékszik rám!

- Jólvan na!- válaszoltam kicsit gúnyosan.

Beszélgettünk még egy csomót meg megittuk a kapucsínókat.

- Öröm volt veled találkozni, de nekem mostmár mennem kellene,mamám már vár.

-Mamádnál laksz?

-Jaj nem. Csak a szüleim elmentek 3 napra velneszbe és addig mamám esténként nálunk alszik.

- Ááá! Jó, értem! Ne kísérjelek haza? Későre jár már ahoz hogy egyedül menj haza szerintem.

-Hát ha szeretnél velem tartani akkor nekem okés.

-Akkor menjünk!

Kifizettük a számlát. Felvettük a dzsekinket és elindultunk. Míg haza nem értünk elléggé sokat beszélgettünk.Eléggé jól kijövünk. Mint régen. Vagyis hát ezt mondják.
Az ajtónknál mama meghallotta ahogy beszélgetünk és kinyitotta az ajtót.

- Mama! A szívbajt hozod rám! -Nem szégyellem tényleg meijedtem.

-Jaj! Sajnálom! Csak hallottalak beszélgeni és arra gondoltam hogy mi lenne hogy ha Riki is velünk vacsorázna ha már itt van.

-Mit szolsz hozzá? - kérdeztem tőle.

- Ha nem zavarok akkor örömmel.

- Gyere csak! - Válaszoltuk.

Bementünk és leültünk az asztalhoz. Mama csinált vacsorát. Nagyon finom volt. Aztán beszélgettünk arról hogy milyen rég nem láttuk egymást és hogy milyen jó hogy talánkoztunk. Be kell valjam eléggé jófej volt Riki. Jobb mint gondoltam.

- Úh! Már ennyi az idő! - monta.- mennem kellene. De örülnék ha találkoznánk máskor is. Ugyan olyan jófejnek tűnsz mint voltál.

-Én is örülnék neki!

- Megadhatnád a számod és beszélgethetnénk.

- Persze! Tessék!

Megattük egymásnak a számunk és elment.

Hát itt a harmadik rész is. Ez elléggé hosszabb. Remélem tetszik!