- Egy! – mondtam ki hangosan és egymás után lőtték fel a tűzijátékokat, amelyek millió színben festették az eget.
Minden egyszerre lassúlt le, mindenki mindenki karjában volt, ölelkeztek, sikonyáltak, megvoltak az új évi csókok, a koccintások és mindenki ujjongott. Ránéztem a társaságra Aron éppen meghúzta a pohara tartalmát és egy ''BUÉK'- ot ordított, aztán Darren-ékra tért a figyelmem mikor is egy kiáltás után mindketten mosolyogva egymásra fordultak és Darren egy mozdulattal Avery- t derekánál fogva közelebb húzta magához és megcsókolta. Kikerekedett szemekkel és ledöbbenve néztem őket majd mielőtt meglátták volna, hogy nézem őket gyorsan elfordultam és eltakartam a mosolyomat, de egy másik dolog is szembecsapott mikoris megláttam magam előtt Joaquin-t, ahogy nagy levegőt véve odament Felix- hez, aki még mindig összefont karral állt és a tűzijátékokat nézte. Megállt előtte, a fiú lenézett rá és Joaquin habozás nélkül lehúzta magához és megcsókolta Felix pedig nem tiltakozva közelebb húzta magához a fiút. Végre! Mostmár fülemig ért a szám annyira örültem. Csak elnézelődtem, míg mindenkit lekötött az új év varázsa én pedig a még mindig eget befestő tűzijátékokat figyeltem. Elmondhatatlanul gyönyörű látvány volt és órákig el tudnám nézni őket. Pár perc nézelődésem után elfordultam balra, ahol megláttam az eget vizslató Joshua-t és mintha megérezte volna, hogy valaki figyeli lenézett tekintetünk pedig egymásba kapaszkodott. Néhány pillanat múlva, mintha egy apró mosoly jelent volna meg a szája szélén, elfordult és beviharzott a házba. Felhúzott szemöldökkel néztem utána majd egy vállrántással annyiban hagytam.
- BUÉÉÉÉK! – ugrott a nyakamba Joaquin és vele együtt kezdtem el én is ugrálni.
- BUÉK! – mondtam nevetve majd kiszakítva magam az öleléséből átestem egy másik karba, ahol Darren jobbra- balra dölöngélt és vele együtt én is. Nagyjából kiszellőztettük a fejünket, ami arra következtetett, hogy a fiúk és Avery kicsit kijózanodott, de innen kezdődött a móka ugyanis ezért akartak még inni. Nem baj, legalább előbb elalszanak. Beértünk a házba és egyből a konyha felé vettük az irányt. Úgy voltam vele, egye fene iszok velük, ha már ünneplünk.
- Tessék, tessék és tessék. – nyomott a kezünkbe Felix egy-egy felest, amit egy koccintás után le is húztunk.
- Huh! – vágtam fancsali képet az íz hatására. – Mi a halál ez?
- Ja, nem tom. – forgatta Felix a poharát. – Itt volt egymagában a pulton, bontatlanul, senkinek se kellett gondoltam jó lesz.
- Ja, jó szar. – tettem le a poharam és a hűtőhöz sétáltam, hogy keverjek magamnak valamit.
- Nekem is légyszi. – kért Aron
- Szerintem mindenkinek tölts.
- Nemár, nem is volt ez olyan rossz. – öntött ki Felix magának még egy kört és lehúzta. Egyből elfintorodott és letette a poharát. – Nem szóltam.
Miután eleget ittunk még ott maradtunk a konyhába és beszélgettünk aztán valaki hirtelen berontott a helységbe.
- Csá srácok! Az emeleten játszunk a többiekkel, nincs kedvetek csatlakozni? – mondta az ismeretlen fiú.
- Milyen játék? – érdeklődtem és kezdett érdekelni a dolog.
- Felelsz vagy Mersz? – mondta és ezzel el is hagyta a konyhát.
- Na, én ki nem hagyom. – indult meg Aron és követtük őt az emeletre egyenesen a nyitott szobáig. Már majdnem ott voltunk mikor Joaquin mellém csapódott és átkarolta a vállam.
- Imádlak.
- Tudom. – karoltam át a derekát és úgy sétáltunk.
- Köszi a tanácsokat. Erőt vettem magamon.
- Tudod, hogy segítek, ha kell. Meg akkor is, ha nem. – rántottam meg a vállam és mindketten felnevettünk. Éppen beléptünk a szobába, ami (nem túlzok) hatalmas volt. Ott volt a fele társaság és egy nagy körben ültek középen pedig egy üres üveg volt. Körbenéztem az embereken és megakadt a szemem Joahua- n, aki szint úgy engem figyelt, de mikor meglátta, hogy észrevettem elfordult. Joaquin megragadta a karom és a társaság olyan részéhez ült le, ami kellő távolságra van Joshua- tól, csakhogy azt nem vette észre, hogy így egymással szemben kötöttünk ki. Mindegy, ez legyen a legnagyobb bajom. Joaquin leült én a baljára csapódtam, Felix pedig a jobbjára. Lara elment Joshua mellé, a fekete hajú sráccal, Aron szerintem fel se jött, Darren és Avery pedig tőlünk nem messze foglaltak helyet.
- Na jólvan, mindenki itt van, aki akart jönni, többi meg majd csatlakozik ha akar. – mondta egy végzős és térdén odabotorkált az üres üveghez. – Mehet? – kérdezte izgatottan, mintha aki tombolát sorsol.
- Menjen! – kiabálták be és ezennel megkezdődött a játék. Mindenki lélegzet visszafolytva figyelte az üveget, ami minden másodpercben egyre lassabban és lassabban forgott végül megállt és egy lány felé mutatott. Ránézett a végzős és pimasz mosolyra húzta a száját.
- Ez jó lesz.
- Jézusom nem, kiszállok! – védekezett és kijebb csúszott a körből.
- Naa, Em. – dőlt hátra a srác. – Felelsz vagy Mersz?
- Fúúú, felelek. – jött vissza a körbe és unottan nézett a fiúra.
- Felelsz?
- Igen!
- Nemár, ne legyél ilyen nyuszi!
- Akkor merek.