Auka!
Valami nyomja a fejem.
Ja ez csak egy gally..
Várjunk mi?
A szemeim konkrétan kipattantak és ezáltal szembetaláltam magam a gyönyörűséges erdővel.
Már süt a nap, eléggé úgy tűnik hogy elszundikáltam. Viszont az büszkeséggel tölt el, hogy sikerült megszöknöm.
Hahh! Ez olyan nevetséges.
Basszus 2 hónapja még az volt a legnagyobb gondom, hogy nem akartam egyedül vécépapírt venni Sarah meg nem akart eljönni velem...
Most meg konkrétan egy random erdő közepén ülök és mindjárt éhen halok!
Lassan feltápászokodtam, majd tettem egy 360 fokos fordulatot. Erdő, erdő és erdő.. remek, innen meg, hogy jutok ki?
Ezen agyaltam miközben egyre beljebb haladtam a sűrű növényzetben.
Még mindig az edzős cuccomban voltam amire már eléggé rá fért volna egy mosás. Mondjuk egy-két helyen már kiszakadt úgyhogy lehet inkább ki kéne dobnom.
Mondjuk most nem nagyon vagyok abban a helyzetben hogy válogassak.
-Ahhj Istenem, miért büntetsz?-Kérdeztem az égre meredve.
És ekkor meghallottam egy hangot. Olyan volt mintha egy motor haladt volna el nem messze tőlem.
A hang irányába kaptam a fejem majd elkezdtem futni. Basszus, mostanában többet futok mint eszem...
Ez nem jó. Nagyon nem.
Egyre csak futottam de nem láttam semmit. Már kezdtem feladni a reményt de aztán megláttam egy autóutat.
Ezt el se hiszem! MEGCSINÁLTAM!!
Amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam az útra és reménykedtem hogy ne csapjon el semmi. De pechemre nincs itt senki és semmi.
Mit is vártam egy erdő közepén lévő autóúttól?
Hát bevallom ennél többet.
Még álltam egy darabig aztán lehuppantam a patkára és onnan kémleltem az utat.
Igazából simán felállhatnék és elindulhatnék valamerre de az nem vallana rám, tekintve hogy undorítóan lusta vagyok.
Úgyhogy inkább ülök.
Már itt ülhetek egy órája de semmi.
Lehet tényleg fel kéne állni és elindulni gyalog.
És pontosan ekkor feltűnt előttem egy fekete autó. Azonnal felpattantam és elkezdtem neki ugrálva integetni.
Egy kicsit se nézhettem ki furán...
A kocsi végre odaért mellém majd megállt. Az ablakok le voltak sötétítve úgyhogy nem láttam a sofőr arcát.
Majd az ablak szépén lassan lehúzódott és akkor megpillantottam egy nagyon nagyon nagyon ideges Christ.
Ilyedtemben hátrálni kezdtem majd megfordultam és egyenesen berohantam az erdőbe. Hallottam ahogy nyílik a kocsi ajtaja majd erősen bevágódik.
Minden energiámat bevetve futottam de ez nem volt elég. Elkapott hátulról majd hirtelen maga felé fordított.
Az arca pár centire volt az enyémtől úgyhogy mondhatni szemtől szemben álltam vele. A szemében borzalmas idegesség tükröződött. Lehet tényleg idegbeteg.
Az arca ha lehet még idegesebb volt amikor elkezdtem rángatni meg ütögetni hogy valahogy kiszabaduljak de ez persze nem jött be mivel sokkal erősebb volt nálam.
-Engdej el te szadista állat!- Üvöltöttem a képében mire még jobban rászorított a csuklómra. A fájdalomtól halkan felnyüszítettem.
-Elárulnád hogy mégis mi a fasz volt a terved?-Kérdezte ingerülten.
Mivel azt nem mondhattam hogy nem is volt tervem ezért inkább hallagttam.
-Na mivan? Megnémultál?
Most komolyan. Hogy lehet egy ember ennyire idegesítő? Könyörgöm még nem is ismerem de már gyűlölöm.
Pedig eddig anyámon kívül még nem gyűlöltem senkit.
Miközben Chris kezét rángattam gyorsan körbenéztem. Nem messze volt tőlünk egy fa, talán ha valahogy ki tudnám rántani a kezem akkor valami csoda folytán bele tudnám verni a fejét...
-Abbahagynád?-Kérdezte unottan.
-Nem terveztem. De ha végre elengednél és hagynád hogy elfussak soha többet nem kéne látnod.-És végszóra sikerült egy akkorát rántanom a kezemmel hogy sikerül kiszabadítanom magam a fájó szorításából.
Azzal a lendülettel megfordultam, hogy elfussak, de ekkor szembetaláltam magam egy vaddisznóval.
EGY VADDISZNÓVAL!
Pár másodpercig meredten bámultam aztán sikítva elfutottam Chris kocsiáig és elkezdem rángatni az ajtaját.
-MI A FRANCOT CSINÁLSZ?-Kiálltottam kétségbeesetten mivel nem láttam,hogy jönne.-Ha megevett a disznó ugye nem bánod ha lenyúlom a kocsid?
-Ne kiabálj már megyek.-Kiáltja idegesen.
-Siess már! Ki tudja hogy még mennyien vannak.-Mondtam neki egyre kétségbeesetten.
-Te nem tudsz csöndben maradni?-Kérdezi miközben kinyitja az autót.
Rögtön bepattanok. És ekkor tudatosult bennem hogy konkrétan önként visszasétáltam a fogvatartóm kocsijába.
Ledöbbenten bámulom Christ aki gázt ad a kocsinak ami lassan elindul.
Aztán az ámulatból felébredve kicsapom az ajtót és kiugrom a mozgó járműből.
-Ezt nem hiszem el!-Üvölti Chris, majd leállítja a tőlem kb 10 méterre lévő autót.
A fájó végtagjaimra ügyet se vetve felpattanok és elkezdek rohanni visszafelé.
Lehet tényleg kellett volna egy terv...
Aztán eszembe jut a disznó ezért megfordulok és nekimegyek egy kemény melkasnak. Már térnék ki előle de ő rögtön lefogta a kezeimet és elkezd a kocsi felé húzni.
-Engdej el én nem akarok veled menni!-Jelentem ki határozottan.
-Rohadtul elegem van belőled-Ordít rám.
-Egy perce te ültél bele abba a kurva kocsiba úgyhogy fogd be a szád és ülj vissza!-Mordult rám.
-De én csak véletlenül ültem be!-Nyafogtam tovább.
Ekkor megérkeztünk a kocsi mellé aminek lendületből nekilökött majd olyan közel hajolt hozzám, hogy az orrunk majdnem összeért. Rettegés lett rajtam urrá, mert ahogy belenéztem a fagyos zöld szemeibe csak haragot láttam bennük. Semmi mást.
-Úgy érzem még mindig nem sikerül felfognod azzal a csinos kis fejecskéddel hogy itt én vagyok a főnök. Örülhetsz annak, hogy szükségem van rád, különben már rég kinyírtalak volna, és ha még egyszer megfordul a fejedben a szökésnek csak a gondolata is, akkor már nem leszek ennyire kedves.-Morogta ijeszően halkan.
Minden erőmet összeszedve, összekapartam a maradék magabiztosságom darabkáit.
-Miért mit csinálsz? Ja várjunk, már mondtad! Megölsz. Hát tessék, itt vagyok. Ölj meg!-Mondtam gúnyos mosolyt erőltetve magamra, ami nem volt könnyű mert kezdtem egyre jobban elbizonytalanodni.
-Ó, én szívesen megöllek drágám, de előtte megkínozlak. Úgy, hogy a végén már könyörögni fogsz a halálért.
Hatalmasat nyelek ami neki is feltűnik, a szememet csípik az elfojtott könnyek.
És ez mind azért történik mert végre rádöbbentem hogy ez az ember nem olyan mint Logen.
Igaz hogy Logen is meg akart ölni, de ez az ember meg is tenné. Méghozzá bűntudat nélkül.
Nem tudom mi visz rá valakit arra, hogy ilyenné váljon, de nem is akarom megtudni. Igen az előbb még azt mondtam hogy nyugodtan öljön meg de nem gondoltam komolyan.
Nem akarok meghalni.
Én csak a régi szánalmas és unalmas életemet akarom! A lakásomat, a barátnőmet, és még azt a hülye éttermi munkámat is vissza akarom kapni!
Hiányzik Sarah, hiányzik a picike konyhám és hiányzik hogy nem kell folyamatosan félnem.
Az emlékek miatt még jobban elködösült a látásom és engedtem egyetlenegy kósza könnycseppet kiszabadulni a többi közül.
Lassan folyt végig az arcomon, amit Chris figyelemmel követett végig.
Tessék! Elérted hogy megtörjek. Remélem most boldog vagy!
Szó nélkül löktem el magamtól és szálltam be a kocsiba.
***
Chris dolgozószobájában álltam és vártam hogy visszajöjjön.
Mikor megérkeztünk rögtön felküldött ide, ő meg elment valahova. Fogalmam sincs mit csinál de azt mondta várjam meg itt.
Úgyhogy most itt állok a kupis szoba közepént és azon gondolkozom mit tettem én hogy az univerzum ilyen emberekkel büntet?
Nem szóltam egy szót se amikor Chris belépett, azóta nem szóltam hozzá amióta az erdőben megfenyegetett azzal hogy megkínoz. Mondjuk ő se nagyon törte magát hogy szóra bírjon.
Sőt. Szerintem még élvezte is a helyzetet.
-A takaritőnőt ma reggel kirúgtam úgyhogy örülhetsz mert mostantól te fogod takarítani a házat.-Mondta minden előzmény nélkül.
Aztán megállt, gondolom várt tőlem valami reakciót. De én egyáltalán nem terveztem mostanában hozzászólni ezért nyugodtan bámultam tovább a földet.
-Khmm, szóval igen. Holnap kezdesz, és remélem mondanom sem kell, hogy ne próbálkozz a szökéssel mert esélytelen.
Tegnap is sikerült megszöknöm te barom.
Aztán hallottam, hogy elkezdett valamivel zörögni az asztalán úgyhogy befejezettnek tekintettem a beszélgetést. Szóval lassan elindultam az ajtó felé.
-Nem mondtam, hogy elmehetsz.-Hallottam a hangját közvetlen mögülem.
Megfordultam még mindig a földet nézve, de a cipőjéből láttam,hogy csak karnyújtásnyira van tőlem.
Megfogta az állam és felemelte hogy a szemembe nézhessen. Én ijedtemben összerezzentem. Erre valami átfutott az arcán amit nem nagyon tudtam kielemezni.
-Keresd meg Alyssát, ő majd körbevezet.
Válaszként biccentettem egyet amit szomorúan vett tudomásul.
Ez meg miért szomorú?
És még a nőkre mondják hogy bonyolultak...
Ezek után megkeztem Alyssa keresését aki nagyon úgy nézett ki, hogy felszívódott, mivel sehol sem találtam.
Már elkeseredetten indultam volna fel a "szobámba" amikor tányércsörömpölésre lettem figyelmes.
Elindultam a hang irányába és megláttam egy nagy étkezővel amihez konyha is tartozott.
Középen egy 8 személyes asztal foglalt helyet, körülötte székekkel.
A falak fehérre voltak festve, a padlót pedig szürke csempék borították.
Beljebb merészkedtem és megpillantottam egy nőt aki a konyhapulton ülve telefonozott.
Nálam nem lehetett sokkal idősebb. Viszont az tuti hogy magasabb volt. Ezt még úgy is sikerült leszűrnöm, hogy ült.
-Ömm szia. Alyssa ugye?-Kérdeztem félénken.
-Igen.-Biccentett. -Te meg gondolom az új lány.
Bólintottam, mire leugrott a pultról és olyan gyorsan hadarni kezdett, hogy majdnem olyan erősen kellett koncentrálnom mint a matek érettségin.
-Szóval, úgy mint nekem, neked is minden nap dolgoznod kell. Nincs szünet kivéve ha a főnök azt mondja. Én vagyok az úgymond szakács úgyhogy bármi kéne engem mindig megtalálsz itt. Ha pedig nem lennék itt akkor valószínűleg a szobámban vagyok, mert amúgy én is itt lakom még 2 sráccal együtt akikkel már elég jóban vagyunk.
Amúgy minden reggel együtt szoktunk reggelizni Chrissel és a fiúkkal együtt.
Én olyan 7 kor már készem szoktam lenni a reggelivel úgyhogy szerintem már akkor gyere le hogy minél előbb elkezdhesd a munkád.
Tudod az előző lány aki takarított az nem volt túl alapos, meg ő nem is lakott itt de az mellékes. Szóval lehetőleg aprólékosan és gyorsan dolgozz ha korán végezni akarsz. A takarítószertár a padléstéren van. Úgy tudom ott összesen 3 szoba van. Egy fürdő, ne kérdezd minek. Szóval egy fürdő, a takarítószertár meg egy szoba amiben fogalmam sincs mi van de ez most nem fontos.
-Ott alszom. -Sóhajtottam fáradtan.
Erre annyira meglepődött hogy elfelejtett tovább beszélni.
-Mi? Ezt most komolyan mondod?-Kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
-Ja, sajnos. Tudod milyen poros? Esküszöm még egy proszívóban sincs akkora por mint ott.
Erre a kijelentésemre felnevetett.
-Szerintem kedvelni fognak a többiek.-Mondta még mindig mosolyogva.
-Remélem.-Mosolyogtam vissza rá.
Nem akartam mondani, hogy teljesen hidegen hagy mit gondolnak rólam a többiek mert én itt egy fogoly vagyok. Egy fogoly akit rögtön megölnek ha már haszontalanná válik.
Megborzongtam.
Inkább a lányra néztem.
Göndör fekete haja volt, kék szemekkel. Tökéletes alakkal. Gyönyörű volt. Ezt még nőként is elismerem.
Szimpi volt a csaj. Kicsit Sarahra emlékeztetett.
Gyorsan kivertem a fejemből ezt a Sarah témát és csakis az előttem álló lánynak szenteltem a figyelmem.
-Kérsz valamit enni?-Kérdezte.
-Az jó lenne, már napok óta nem ettem.-Ültem le az egyik székre a hatalmas asztalnál.
-Akkor várj pár percet. Csinálok egy szendvicset.
Bólintottam mire eltűnt a konyhában.
Egy órával később
-Jó éjszakát.-Néztem hátra Alyssára.
Azzal kiléptem az étkezőből.
A kezemben egy ruhakupac volt amit most kaptam a lánytól. Volt benne két ruha meg egy váltás fehérnemű.
A ruhák a munkaruháim lesznek.
Még nem tudtam szemügyre venni őket de reméltem hogy nem olyan lesz mint amilyen azon a minyonon volt a Gru kettőben.
Asszem az a kettő volt...
Mindegy is! Most nem ez a fontos!
Hanem az, hogy hogyan jussak ki innen észrevétlenül.
Mert hogy én nem fogom ennek a pszichopata embernek a házacskáját suvickolni az biztos.
Csak vicceltem, ez az álommelóm.
Ez szarkazmus volt.
Dühöngélve mentem fel a padlástérre.
-Persze nem kaphattam volna egy normális szobát. Nem, nekem fent kell aludnom a retekbe.-Motyogtam amikor beléptem a szobának alig nevezhető valamibe.
-Hah szuper! Ennél szebb szobát nem is láttam. Hiszen van itt minden ami kell. Dobozok, kosz, pinpongütő, egy tojás...
Jesszus ki lakott itt?
Elkeseredetten dobtam le a ruhákat a földre.
Igaz még nincs este de annyira elfáradtam, hogy muszáj aludnom.
A kényelmetlen ágyamhoz sétáltam, majd belefeküdtem.
-Jó éjt Amelia!
....................
Meg is hoztam a következő részt, remélem tetszett!
Igazából ezt a történetet két évvel ezelőtt írtam, és eléggé kidolgozatlan még, de gondoltam kirakom, mert van egy-két rész ami szerintem vicces lett.
Szóval ha helyesírási hibát láttok benne elnézést kérek!
További jó olvasást!