Egy sötét helyen ébredtem. Nem láttam semmit. Megpróbáltam felállni de a lábaim meg voltak kötözve, ugyanúgy mint a kezeim. Bár nehéz bevallanom elkezdtem félni. Sok olyan filmet láttam, és sok olyan könyvet olvastam ahol a főszereplővel ugyanez történt. Ezekben az következett hogy lejött egy helyes csávó aki persze abban a pillanatban beleszeretett a lányba ahogy meglátta, a csajjal is ugyanez történik, szenvednek egy kicsit aztán bumm esküvő és bumm gyerek. Meg persze boldog befejezés.
De sajnos ez a valóság. Itt nincsenek helyes bűnözők akik elvesznek minket feleségül. Ha pedig léteznek is valahol amilyen szerencsés vagyok valószínűleg pont elkerülöm őket.
Az az igazság, hogy nem nagyon emlékszem arra hogyan kerültem ide. Az dereng hogy Sarahval elmentünk egy buliba ahol sokat ittam és... és ennyi.
Erősen gondolkodtam és ekkor bevillant egy emlékkép. Sarahval állunk egy nagy szobában és ő éppen leejt egy vázát.
A felismerés arcon csap, de rendesen és ennek hatására elkáromkodom magam.
-Basszameg!-Nem hiszem el hogy Sarah tényleg képes volt lopni! Azt meg végképp nem hogy el is kaptak minket! Emlékezni nem emlékszem rá de nyilván így történt ha itt ülök, kötözöttsonkaként egy retkes, büdös, undorító, gyomorforgató..
A gondolatmenetemet egy reccsenés zavarja meg. És egy rózsdás fém ajtó lassan elkezd nyikorogva kinyílni.
Most tuti meghalok. Jól van akkor gyorsan kezdjünk el imádkozni..
Ekkor elkap egy nagy erős kéz és egy határozott mozdulattal felránt. Már nem vagyok megkötözve. Észre sem vettem, hogy eloldozott. Basszus ki gondolta volna hogy valaha kimondom ezt a számon? Persze ha valami menő kalóz életét élném akkor ez előfordulhatna, de sajnos nem vagyok kalóz. Csak egy 21 éves lány aki azt se tudja hol van vagy, hogy megéli -e a holnapot. Miközben ezen gondolkodtam a pasas kirángatott a pince szerű helyiségből. Felmentünk egy rozoga régi lépcsőn és kiértünk egy folyosóra ahol végre voltak ablakok. Szememet először nagyon bántotta a fény de amint sikerült hozzászoknia azzonal felismertem az embert aki rángatott. John volt az. Aki a véndégeket ellenőrizte az ajtónál. Egy kicsit megnyugodtam mert belőle nem néztem ki hogy megölne. Igaz, goromba volt de ez még nem ad okot rá hogy csak úgy random embereket zárogasson pincékbe. Már csak az volt a kérdés hogyha nem ő zárt be akkor ki tette?
És hova visz?
Nem is figyeltem merre haladunk, össze voltam zavarodva, nem számított hogy milyen magabiztos vagyok, vagy, hogy mekkora a szám. Abban a pillanatban féltem. Féltettem az életem.
Amikor egy újabb lépcsőn haladtunk fel úgy döntöttem taktikát váltok. Lehet, hogy nagyon be vagyok szarva és mindjárt megölnek de nem tölthetem utolsó perceimet rettegve. Akkor már csináljuk stílusosan. Hirtelen belerúgtam az előttem lévő férfi térdhajlatába aki a fájdalom miatt összerogyott. A pillanatot kihasználva elkezdtem futni. Nem tudtam merre megyek csak rohantam. Folyosóról folyosóra. Viszont mivel rendesen másnapos voltam nem haladtam olyan gyorsan mint ahogy én azt szerettem volna. John már csak pár méterre lehetett tőlem amikor elestem valamiben. Egy kurva cipőben. Mégis mit keres itt egy cipő?? Ezt direkt nekem állították ide csapdának?
-Végre megvagy kislány!-Ragadott meg a karomnál és azzal a lendülettel a hátára csapott.
Akárhogy próbáltam rugdosni vagy ütni nem működött. Inkább hatott szerencsétlen vergődésnek.
-Megmondtam, hogy jobb lett volna ha visszafordulsz és hazamész a barátnőddel eggyütt.
Baszki Sarah. Róla el is feledkeztem. Vajon mi van vele? Ő is itt van ebben a házban?
John eközben lecipelt egy lépcsőn és ekkor jöttem rá hogy ugyanabban a házban vagyok ahol tegnap este is. Csak már nincs itt az a rengeteg ember.
Hírtelen ajtónyílást hallok és alulról látom ahogy John átcipel egy vastag küszöbön. Egyszer csak ledob egy székre amire nagy puffanással érkezem és felnézek rá. Most nincs rajta napszemüveg mint tegnap este, nem is értem ezt az embert. Este hordja nappal meg nem? Egyáltalán érti a NAPszemüveg fogalmát?
Najó Amelia ne ezzel foglalkozz. Inkább azzal az asztallal ami mellett áll. Hát hogy is mondjam, cuki terítős asztalka volt a tetején különböző nagyságú késekkel. Basszus ez ugye nem akarja egyeséve kivagdosni a szerveimet?? Nem, nem, nem. Túl fiatal vagyok ahhoz hogy szervbár legyek. Ha egyáltalán van ilyen. Aggodalmamnak hangot is adok.
-Hé! Ugye nem akarja eladni a szerveimet? -Kérdeztem kissé hisztérikusan.-Hallja? Ne közelítsen azzal a késsel! Komolyan ne jöjjön közelebb én szeretem a májamat!!!
John hirtelen pofonvágott aminek következtében a fejem jobbravágódott. Fájdalmasan összehúztam a szemem, aztán kinyitottam. Bár ne tettem volna. Hirtelen szembetaláltam magam egy csomó öltönyös férfival. Ugyanúgy néztek ki mint John csak nekik több hajuk volt.
Eközben John megragadta az államat és azt megszorítva maga felé fordította az arcom.
-Maradj már csöndben kislány, már fáj a fejem tőled.-Morogta mérgesen.
-Ha úgy néznék ki mint maga nekem is fájna a fejem.-Upszi. Ezt kimondtam? John kopasz fejét elnézve igen.
-Ne szórakozz velem kislány mert megbánod!-Azzal egy hideg pengét nyomott a torkomhoz.
Annyira megijedtem hogy levegőt is elfelejtettem venni.
-Most pedig válaszolsz pár kérdésemre.
-Kezdjük azzal hogy kinek dolgozol?
Zavarodottan néztem barna szemeibe.
-Tessék?-Kérdeztem, mert tényleg nem értettem.
-Ne színészkedj kislány, válaszolj különben elvágom a torkod!-Válaszolja mély és félelmetes hangon.
-Nézze, nekem fogalmam sincs hogy miről beszél. Én csak egy egyszerű ember vagyok akit a barátnője iderángatott. Nekem fogalmam se volt arról hogy el akar lopni valamit. Pont megállítani akartam amikor...
-ÉLÉG!-Üvölt az arcomba majd hátarlép és elveszi a kést a nyakamról.
-Mégis milyen barátnőről beszélsz? -Kérdezi értetlenül.
-Ne mondja már, hogy nem emlékszik. Hiszen maga engedett be minket.-Résnyire összehúzott szemekkel, hitetlenül meredtem a férfira.
Arcára fura mosoly terült szét majd megszólalt.
-Ó te kis naiv, tényleg azt hiszed hogy beveszem ezt a mesét?
-A 'barátnőd" elmondta, hogy te meg akartad ölni, hogy azért voltatok az emeleten hogy senki se halljon meg titeket. Hogy azt mondtad neki mutatsz valamit, hogy felcsald az emeletre, és amikor beléptetek az ajtón te nekidobtál egy vázát.
Döbbenten meredek az előttem álló emberre. Majd hangosan flenevetek. Még akkor sem hagyom abba amikor közelebb jön hozzám és megrakdja az állam.
-Most meg min nevetsz kislány?-Kérdezi összezavarodottan.
-Tudja nem gondoltam, hogy olyan hülye hogy azt higgye majd beveszem ezt az elárulós sztorit. De most hogy maga kimondta ezek a szavakat rádöbbentem hogy még annál is hülyébb mint amilyennek hittem.-Válaszolom folyamatosan röhögve.
De ekkor megérzek egy baszottnagy ütést az arcomon, nagyobbat mint az előző. Ez behúzott nekem, döbbenek rá. Mivel nem számítottam erre, az eggyensúlyomat sem tudom megtartani ezálltal egyenesen lefejelem a földet.
Még hallottam hangokat, az egyik ezt mondta: idióta óvatosabban a főnök lányával!
Talán félelmet fedeztem fel a hangjában, de nem tudtam ezen tovább gondolkozni mert elnyelt a sötétség.
Már megint....
******
Puha ágyban ébredtem. Lassan felültem és ásítva nyújtózkodtam egyet. Hmmm, milyen szépen süt ma a nap. Jól megvilágítja a szobámat.
Várjunk csak nekem mióta van szürke szőnyegem?? Talán ez csak egy álom. Felemelem az egyik kezem és megütögegem vele a fejem. Oké ezt határozottan éreztem. Azt is éreztem hogy a fejem jobban fáj a kelleténél. És ekkor beugrott hogy mi történt, és hogy miért ájultam el megint
-Basszus basszus basszzuuusss!!-Kiálltom miközben felpattanok.
-
Könyörgöm hogy ez csak egy rossz álom legyen!-Suttogom elkeseredetten
-Nem állmodsz, nagyon is ébren vagy.-Mondta valaki a jobb oldalamról.
Lassan oldalra fordítottam a fejem és megláttam egy érdeklődő kék szempárt.
Olyan ismerős ez nekem, mintha már láttam volna valahol.
-Na mivan, már nincs akkora szád mint tegnap reggel?-Kérdezte miközben felállt a fotelből amiben ült és lassan elindult felém.
Ahogy ő egyre közelebb jött én úgy hátráltam, egyszercsak a hátam nekiütközött a szoba falának, de ő nem állt meg olyan közel jött, hogy már érzeztem a lehelletét az arcomon. Közel volt. Túl közel. Becsukotam a szemem majd lehajtottam a fejem. Féltem, mert nem tudom mit akar tőlem.
Az idegen egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett majd a másikkal megfogta az állam és felemelte azzal a szándékkal, hogy rá nézzek. De a szemem még mindig csukva volt.
-Nézz rám.-Mondta halk de parancsoló hangon.
Lassan kinyitottam a szemem és belenéztem abba a gyönyörű kék szempárba és azzonnal beugrott, ő az a férfi akivel tegnap táccoltam.
-Mond csak drága, elmagyaráznád mégis, hogy kerültél ide?-Kérdezte és én válaszoltam, válaszoltam mivel csapdába ejtett.
És én féltem. Féltem annyira hogy mindent félretéve válaszoltam