Este hétkor már a tükröm előtt álltam és próbáltam kitalálni mit szokás felvenni egy ilyen helyre.
Hát igen. Sarahnak végül sikerült rávennnie hogy elmenjünk. Viszont azt nem tudtuk hogyan kéne felöltözni.
Végül egy fekete koktélruha mellett döntöttem mert az úgyis mindenhova jó.
Sarah egy méregzöld ruhát vett fel. Míg én az ő haját kivasaltam, ő inkább begöndörítette az enyémet.
A tükör előtt állok és próbálom leellenőrizni hogy minden stimmel e.
A ruha jól állt rajtam.
Sarahval sokmindenben hasonlítunk, viszont ő legalább öt cm-vel magasabb nálam. Hát igen, én vagyok az idősebb de alacsonyabb barátnő.
-Na mivan, még bámulod magad vagy mehetünk?-Kérdezte miközben belépett a szobámba.
-Hát, nem is tudom, ezt a csodát muszáj bámulnom.
-Tudom, de azért te is jól nézel ki.-Jelenti ki miközben megáll mellettem.
Nevetve meglöktem a vállát, ő pedig visszalökött, ez így ment még egy darabig, én már a táskámmal püföltem amiért megdobott a cipőjével. Viszont ekkor egy baromi nagy dudaszót hallottunk a lakóház elől.
-Úgy tűnik megjött a taxi.-Motyogta miközben elindul kifelé.
-Sasa! Cipő.-És azzal nekidobtam a fekete darabot, amit nagyszerű reflekszének köszönhetően elkapott, majd belelépett és kiment az ajtón. Követtem, kulcsra zártam az ajtót majd lebaktattunk a lépcsőn mivel sajnos nincs liftünk.
30 perccel később
-Hallod Sasa hova a fityfenébe megyünk ennyi ideig?-Kérdezem kultúráltan, tekintve, hogy a taxis pasas nem nézett ránk túl jó szemmel, lehet nem tetszett neki hogy kielemeztük mit és milyen sorrendben fogunk meginni.
-Fogalmam sincs, én csak a címet tudom, azt is onnan hogy tegnap a gazdag pasas rá írta a kézfejemre.
-Fhú valaki nagyon azt akarta, hogy elgyere.-Vigyorogtam rá kajánul.
-Nem is tudom...
-Mégis mit?-Kérdeztem összezavarodottan.
-Hát tudod amennyire emlékszem jól nézett ki meg volt humora is, de nem olyan amilyet én keresek.
-És még te mondod nekem hogy válogatós vagyok. Ha így folytatjuk tényleg nutellával a kezünkben halunk meg miközben örökbe fogadjuk a hatvanadik kutyánkat.
-De én macskákat akarok.-Nyafogott mire összeráncoktam a szemöldököm.
-Komolyan? Macskákat? A macskák kényesebbek mint te.-Poénkodtam mire sértődötten elfordult és kinézett az ablakon.
-Ahj... Najó lehet fele-fele. 30 macska 30 kutya. Oké?-Kérdeztem tőle.
-Uuu és az egyik neve morci lesz.-Kezdett ábrándozni vidáman.
Sóhajtva előre néztem hogy láthassam merre haladunk, és még a sofőrünk értetlen arckifejezésénél is érdekesebbet pillantottam meg.
Házakat. Nagy és kurvadrága házakat.
Nem mintha tudnám mennyibe kerülnek de el tudom képzelni.
-Sasa, amikor azt mondtad a pali gazdag én azt nem teljesen így értettem.-Bámulok még mindig ledöbbenve.
-Baszki az a ház ott elől még annál is nagyobb mint amiben te laktál!
Hát igen. Apámnak volt pénze, nem is kevés. De én ezzel sose szerettem felvágni. Nem akartam az a tipikus hülye gazdag picsa lenni. Viszont most hogy egy albérletben lakom már elszoktam ettől a luxustól.
-Szerintem oda megyünk.-Jegyztem meg halkan.
A kijelentésemet követően a sofőr leállította az autót és közölte hogy innen biztos nem megy tovább mert hogy neki ilyen messziről is elég a látvány.
Az az igazság, hogy igazat kellett neki adnom. A ház nem nézett ki túl bizalomgerlyesztően. Nagy volt, mint egy palota, inkább amolyan luxusvilla kinézete volt. Hasonlított arra a helyre ahol régen laktam. Viszont ezelőtt nem csak öt. Hanem legalább ötvenöt luxusautó állt. Úgy tűnik tényleg gazdagok a vendégek
Kifizettem a sofőrt aki boldogan elhajtott. Nem volt túl olcsó ez a negyvenöt perc
Sarahval megindultunk a hatalmas ház felé amiből már ötven méterről is hallatszott, hogy üvölt a zene.
-Figyelsz Lia?
-Persze, bocsi.
-Szóval csak azt mondtam hogyha akármi van, rögtön keress meg. Ha érzed hogy beütött a pia akkor is.
-Tudom anya.-Válaszolom unottan. De belül mosolyogtam. Nem sokszor fejezzük ki, de nagyon szeretjük egymást. Csak mi maradtunk egymásnak. Sarah szülei két éve autóbalesetben meghaltak. Akkor ismerkedtünk meg. Nagyon maga alatt volt én pedig megsajnáltam, és átsegítettem a gyászon.
-Hé, nem én tehetek róla, hogy nem bírod a piát.-Mosolygott rám lekicsinlően.
Jó, tény hogy nem bírom olyan jól mint ő de kikérem magamnak hogy...
A gondolatmenetemet egy ütközés szakította félbe, mivel nekimentem egy magas öltönyös férfinek.
-Elnézést, nem láttam.-Mondtam zavartan miközben hátraléptem Sarah mellé aki túl feltűnően próbált nem felnevelni.
-Azt vettem észre.-Morogta nem túl barátságosan a kopasz férfi
- Szabad tudnom a nevüket?-Nézett ránk felváltva miközben kinyitott egy nagy, fekete borítású füzetet.
-A nevünket?-Kérdezte zavartan Sasa.
-Miért? Szerinted ide bemehet bárki kislány?-Meg se várva a válaszukat folytatta.-Nem. Úgyhogy ha nincs a nevetek a listán akkor ajánlom hogy forduljatok meg és tipegjetek oda vissza ahonnan jöttetek.-Mondta gorombán.
Már éppen vágtam volna neki vissza, hogy mégis hogy képzeli hogy így beszél velünk amikor egy férfi állt meg mellettünk.
-Nyugi John, velem vannak.-Mosolyogott Sarahra aki erre elpirul.
Várjunk csak, ez komolyan elpirult??
És még azt mondta nekem hogy nem kell neki a csávó.
A kis hazug.
Miközben ezen elmélkedtem besétáltunk a házba, ami egyébként tele volt. Sokkal többen vannak mint ahogyan azt vártam.
Mégis hova kerültem?
Mire feleszméltem az ámulatból Sasa felé fordultam. Aki NEM VOLT mellettem.
Ez komolyan itt hagyott ennyi ismeretlen emberrel együtt?? Hát én nem bírom ezt a stresszt. Muszáj innom valamit. Átfurakodtam a tömegen, ahol megpillantottam egy komplett bárt. Mégis ki tart bárt a házában? Najó, inkább nem gondolkozom ezen mert még ennél is idegesebb leszek. Pedig én eskü nem vagyok egy stresszes ember. A stresszről rögtön eszembe jutott a tény, miszerint jelenleg munkanélküli vagyok úgyhogy a kezembe vettem egy poharat aminek a tartalma gyorsan a szervezetembe került.
Még sose esett ennyire jól az alkohol.
Harminc perccel később már eléggé megéreztem az elfogyasztott alkohol hatását.
Nem vagyok rá büszke de sokat ittam. Magamhoz képest túl sokat. De mivel nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni ezért azzal ütöttem el az időt hogy furábbnál furább nevű koktélokat iszogattam. Eszembe jutott amit Sarah mondott, ha megérzem az alkohol hatását azonnal keressem meg, nehogy valami hülyeséget csináljak. Hát igen, van aki részegen őszinte, van aki szimplán hány, és van aki elveszti a gátlásait és mindent megtesz ami csak az eszébe jut. Hát én ebbe a csoportba tartozom. Szóval felpattantam ami nem ment túl könnyen mivel rögtön szédülni kezdtem.
Amikor a rossz érzés alább hagyott megindumtam a keresőútra.
Valahol a téncparkett közepénél járhattam amikor felcsendült a kedvenc számom. Nem tudtam megállni hogy ne kezdjek el táncolni. Csak egy tánc. Nem lesz gond. Gondoltam.
Ekkor megéreztem két kart magam körül. Annyira megijedtem, mivel egyáltalán nem számítottam erre, azonnal megfordultam, és szembetaláltam magam egy gyönyörű kék szempárral. Egy ideig csak néztük egymást, aztán egy hirtelen részeg ötlettől vezérelve átöleltem a nyakát és együtt folytattuk a ringatózást.
Aztán megpillantottam a barátnőmet aki egy lépcsőn lépkedett felfelé. Mintha egy álomból keltettek volna fel, rájöttem hogy mit csinálok és hogy kivel. Bármint fogalmam sincs, hogy kivel. Amilyen gyorsan csak tudtam kirántottam magam az idegen kezei közül és otthagytam a tánctér közepén.
Lehet picit gonosz voltam de nem foglalkoztam ezzel, mivel azon voltam, hogy utolérjem Saraht.
Fogalmam sincs mit akar csinálni odafent egyedül, de nem volt túl jó előérzetem. A női megérzések pedig általában bejönnek.
Tehát mint valami nyomorék próbáltam utat törni magamnak, hogy megállítsam a barátnőmet. Mert ekkor már kezdtem sejteni mire készül...