A mekiben ülve beszélgettünk. Vagyis a többiek. Én csak próbáltam néha-néha bekapcsolódni, de sosem volt olyan téma, amibe bele tudtam volna szólni. Csak ültem, és ettem. Keserű íz volt a számba. Igaza volt Vikinek. Minek jöttem el?
- Figyu.. én megyek. - álltam fel, mire azonnal rám nézett mindenki.
- Jól van, molyka. Amúgy sem volt rád senki sem kíváncsi. - legyintett Viki.
- Igaza van.. minek is jöttél el, Renáta? - nézett rám gúnyosan Cortez.
- Cortez, elég.. - sziszegte Zsolti.
- Nem elég! Miért jöttél? Senki nem kíváncsi rád! - intézte újból hozzám a szavait.
- Cortez, szerintem ez tényleg nem jó ötlet.. - szólt közbe Dave is, de a fiú leintette.
- Na, már válaszolni sem válaszolsz? - hangjából csak úgy csöpögött a gúny.
- Én.. - kezdtem, de legnagyobb meglepetésemre Ricsi közbe vágott:
- Fejezzétek már be! Ren ugyanúgy a barátunk, hányszor mondjam még el? Gyere, hagyd őket. - ragadta meg a karom, és kimentünk.
Még soha nem láttam ilyen idegesnek Ricsit, mint most.
- Ricsi, nyugodj meg.. - próbáltam nyugtatni, de nem hallgatott rám.
- Mégis hogy?! Ahogy téged bántanak, az már nekem fáj! - nézett rám fájdalmasan.
Szembe fordítottam magammal, és úgy válaszoltam;
- Te csak ne foglalkozz az én gondommal. Miattam van, magamnak csináltam, én viselem. De te ne.
- De Ren.. ez így nagyon nem jó.. - nézett szomorúan szemeimbe.
Közel voltunk egymáshoz. Túl közel. Végül Ricsi törte meg az idilli pillanatot.
- Khm.. és most?
Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Aztán amikor megláttam Ricsi kérdő tekintetét, megköszörültem a torkom, és válaszoltam:
- Nem tudom.. valami ötlet?
Az előttem álló fiú gondolkodott, aztán hirtelen apró mosollyal nézett rám.
- Deszkapark?
Meglepetten bólintottam, majd kínosan megszólaltam.
- Nem is tudok deszkázni..
- Nyugi Ren. Addig én haza nem engedlek, amíg meg nem taníthatlak! - jelentette ki, mire halkan felnevettem, majd elindultunk.
Csend volt. De nem kínos. Inkább megnyugtató. Egészen addig, amíg...
- Ren, csörög a telód. - nézett rám Ricsi, mire zavartan elhalásztam.
- Arnold.. - suttogtam csalódottan.
- Oh.. menj, beszélj Neményivel. - mosolyodott el kínosan.
- De.. Ricsi.. - kezdtem, de ő leintett.
- Menj!
Felvettem a telefont.
- Áh, szia Reni! Mondd csak, hogy vagy? - szólt bele, és a hangja miatt összeszorult a torkom.
- Szia, Arnold. Kösz, megvagyok. Te? - kérdeztem vissza, miközben fél szemmel Ricsit lestem, aki engem nézett, és türelmesen várt. De mintha csalódott lett volna...
- Jól vagyok, köszönöm kérdésed. Mondd csak, mi van van Cortezzel? - a kérdése váratlanul ért. Lehunytam a szemem, és igyekeztem nem elsírni magam.
Ahogy Ricsi meglátta az arcom, a tekintete megenyhült, s úgy lépett oda hozzám.
- Ren, mi a baj? - simította meg a kezem.
Elvette a telefont, és lenémított minket.
- Arnold.. Cortez felől kérdezett. Ezért hívott... Csak ezért.. - suttogtam csalódottan.
- A szemét.. add, beszélek vele. - nyomta vissza a hangot.
- Reni? Itt vagy? - szólalt meg, szerintem sokadszorra Arnold.
- Neményi. - szólt bele Ricsi.
Valószínűleg meglepődött az említett, mert egy ideig nem szólt bele.
- Szervusz, Richárd! Mondd csak, esetleg megtudhatnám, hogy miért is van nálad Reni mobilja?
- Ide figyelj, Neményi! Nincs sok időm, tehát mondom, mi a szitu! Tudni szeretnéd, mi van C-vel? Hát jó! A kedves Cortez tegnap megcsalta Rent, úgyhogy örülnék, ha nem keresnéd ez ügyben. Mellesleg.. komolyan ennyire s***fej vagy, hogy csak ezért keresed?? - kiabált, mire meglepődtem, és szerintem Arnold is - Jó, oké. Elmondtam, amit akartam. És ha most megbocsájtasz.. - és kinyomta.
- Ricsi... Én... Köszönöm! - öleltem át hirtelen ötlettől vezérelve.
- Nincs mit... Na, akkor Deszkapark? - nézett rám szórakozottan.
- Deszkapark. - bólintottam...
Jooo reggelt drága olvasóim!:D Meghoztam a várva várt folytatást! Naaoon szépen köszönöm, hogy ennyien szeretiteek🥺💕
TikTok: @llauraesharrypotter_