𝑨𝒛 𝒆́𝒏 𝒓𝒂𝒔𝒛𝒕𝒂́𝒎 |𝒫ℴ́𝓈𝒶 ℛ𝒾𝒸𝒽𝒶́𝓇𝒹|/✔️/

-28-

♡︎ℛ𝒾𝒸𝓈𝒾 𝓈𝓏ℯ𝓂𝓈𝓏ℴ̈ℊℯ♡︎

Ott táncoltunk Rennel. A terem szélén. Imádtam mindegy egyes percét.
Minden a legnagyobb rendben van jelenleg. Azt szeretném, hogy ez így is maradjon... A végsőkig.
Tudom, nem vagyok egy romantikus alkat, és ezért én is szidom magam legbelül, főleg, hogy hányok ettől a zenétől is, de ha Rennek ez jó (márpedig Rennek ez így jó, mert gondolkodás nélkül jött velem), akkor természetesen megteszem. Renért bármit.
Soha nem akarom elengedni. Se most, se máskor.
Ahogy táncoltunk, rádöbbentem arra, hogy mostmár tényleg szeretem, és nem hiszem, hogy ez változni fog. De ez van. Imádom ezt a lányt..
A gondolataimba voltam merülve (eléggé más helyeken jártam... XD), amikor Ren hangja rázott vissza a valóságba.
- Ricsi.. - kezdte félve.
- Igen? - emeltem rá a tekintetem.
Megállt a táncba, és egy kicsit hátrébb lépett.
Mondhatom, eléggé megijedtem, hogy elronthattam-e valamit. Csak ezzel az volt a baj, hogy én sem tudtam, hogy mit.
- Mi a baj? Elrontottam valamit? - néztem rá nagy szemekkel.
- Dehogy. - legyintett, majd sóhajtott egy hatalmasat - Mondhatok valamit? Végig hallgatsz?
- Mikor nem hallgattalak meg? - mosolyodtam el óvatosan, majd elkomolyodva ránéztem - Baj van?
- Nincs. Na de. - vett újra nagy levegőt, majd a szemembe nézve belekezdett - Te vagy a legjobb barátom. Tényleg. Nálad jobb barátot nehéz találni. Viszont... Tudom, vagyis sejtem, hogy ezzel el fogom rontani a barátságunkat, de nem bírom már magamban tartani.
Amikor Cortez megcsalt, te voltál az, aki tényleg gondolt rám. Azóta itt vagy nekem jóban rosszban, és szeretném, hogy tudd, ez kölcsönös. Aznap, amikor átjöttél megkérdezni, hogy vagyok, már jobb kedvem lett. Aztán a Deszkaparkban rádöbbentem valamire. Ami valószínűleg a kezdetek óta ott volt bennem, csak aztán jött Cortez. Én... Szeretlek, Ricsi. És nagyon köszönök mindent. Mindent, amit értem tettél. Azt, hogy vigyáztál rám. Hogy meg tudtál nevettetni akkor is, amikor teljesen magam alatt voltam. Hogy ott voltál nekem. Szerettél. Beszéltél velem. Sétálni vittél... Egyszóval tényleg mindent köszönök. És nagyon szeretlek, Ricsi. Akkor is, ha ezek nem igazán vannak viszonozva... - fejezte be, mire sokkoltam néztem rá.
- Ren... - suttogtam, majd a mosoly egyre nagyobb lett az arcomon.
Közelebb léptem hozzá, mire, már-már ösztönből lépett oda hozzám ő is.
Átfogtam a derekát, és behunyt szemekkel fölé hajoltam.
Éreztem, hogy a lélegzete elakadt, de egyben fel is gyorsult. Majd végül ő szüntette meg ajkaink között lévő távolságot...
Nem tudom mennyi ideig csókoltuk egymást.
Nem érzékeltem a külvilágot. Csak Rent.
Akit végre megkaptam.
Azt hiszem, ez életem legjobb szülinapja.
Szüntelenül csókoltam újra és újra, eszemben sem volt elengedni.
Csak mi ketten voltunk. Ő és Én. A külvilágtól távol.
Végül amikor már elfogyott a levegője, elvált tőlem.
Egyből hiány érzetem támadt.
Homlokát az övének döntöttem, és suttogva, hatalmas mosollyal az arcomon megszólaltam:
- Én is téged, Ren. Mindennél jobban. És örökre. - suttogtam a szemébe nézve.
Elmosolyodva bólintott, majd elkomolyodott.
- Boldog szülinapot. - hajolt felém újra, mire felnevettem, de azonnal viszonoztam a csókot...

•VÉGE•

Hát elérkezett ez is...
Nem hittem volna, hogy ekkora nézettsége lesz ennek, és ennyien szeretni fogjátok... Még lesz egy Epilógus, és utána búcsúzunk ettől a storytól..
Köszönök nektek mindent! Köszönöm, hogy támogattatok, és itt voltatok velem!
Megszerettelek titeket💕 És hálás vagyok nektek. Nagyon.
Tényleg nem gondoltam volna, hogy egyszer írok egy ilyet, és ekkora sikere lesz.
De most, hogy végig gondolom, örülök, hogy megírtam. És annak is, hogy kitettem.
Nagyon nagyon NAGYON köszönöm így a végére a közel 37K nézettséget, és a majdnem 3K vote-ot!🥺💕
Tényleg köszönök mindent, imádlak titeket!<3
TikTok: @llauraesharrypotter_