𝑨𝒛 𝒆́𝒏 𝒓𝒂𝒔𝒛𝒕𝒂́𝒎 |𝒫ℴ́𝓈𝒶 ℛ𝒾𝒸𝒽𝒶́𝓇𝒹|/✔️/

-⚠️1 ÉVES A STORY⚠️-

Sziasztok! A címben is látható, hogy miről fog szólni ez a ,,rész", de azért itt kifejtem. Igen, ma egy éves a story. Tavaly, december 28-án raktam ki az első részt, és nem hittem, hogy sokan ennyire szeretni fogják. Hihetetlenül hálás vagyok minden olvasómnak, hogy szebbé tették a napjaim a kedves kommentekkel, és a story iránti érdeklődéssel. Nagyon szeretlek titeket, és azt is nagyon szépen köszönöm, hogy 76,3K megtekintést, és 4,4K vote-ot hoztatok össze a végére!<3 De most nem is húznám az időt, kezdjük is Az én rasztám összefoglalójával, ami annyit takar, hogy: lássuk a fontosabb idézeteket a részekből, amik megalapoztak mindent! Olvassátok szeretettel végig, ha van kedvetek!💕

1. rész-Reni:

,,- Mi a baj? - simítottam meg a kezét.
- Tessék? Ja, semmi. Minden oké, nyugi. - szorította meg a kezem nyugtatás képpen, mire mosolyogva bólintottam. Megnyugodtam."

,,- Kedves Virág... Mi van? - kérdezte Kinga kedvesen.
- Lányok.. gond van. Fogalmam sincs, mit csináljak! - könnyezett be, mire ösztönből átöleltem.
- Mi a baj? - simítottam meg.
- Asszem... Asszem én már nem Ricsit szeretem.. - jelentette ki halkan, mire megfagyott bennem a vér, és láthatóan Kinga is meglepődött.
- Tessék? - kérdeztem."

,,- Ricsiii! - futott oda hozzá Virág.
- Mondjad, Emó! - karolta át vidáman Ricsi.
- Khm... Suli után beszélnünk kell.. - nézett a rá, mire a raszta szemében ijedtséget láttam, de gyorsan kontrollálta az érzéseit, és megrázta a fejét.
- Persze, oké. Hol? - kérdezte.
- Nálunk? - kérdezett vissza Virág.
- Oké. - vont vállat, majd tovább beszélt a fiúkkal, Virág meg vissza jött hozzánk."

,,Délután, órák után Cortez nem várt meg engem, csak oda kiáltott nekem, hogy ,,Majd keres". Mondhatom, nagyon jól esett..
Amikor kiértem, egy világ dőlt bennem össze. Megláttam Cortezt, hogy Vikivel beszélget. A többiek mögöttem meredten bámultak rájuk.
- Mi a sz@r? - tért észhez Zsolti, mire a páros felénk kapta a fejét. Viki elvigyorodott, és megcsókolta Cortezt, aki.. viszonozta..
Ott, abban a pillanatban eltört bennem valami, és nem érdekelt semmi, csak feltört belőlem egy jó mélyről jövő zokogás. Ricsi és Virág azonnal átkaroltak, Zsolti és Kinga Cortezt szidta, Dave meg.. videózott.
- Reni.. bocs, de... - biccentett nekem a kezükre nézve Cortez, mire olyat mondtam, amit nem hittem, hogy valaha kimondok többet.
- Na menj a francba! Szerinted ennyi elég? Bíztam benned, Cortez! Utállak, te utolsó.. - ordítottam zokogva, de Ricsi vissza fogott.
- Ren, nyugi. Minden rendben, oké? - suttogott a fülembe, mire kicsit lenyugodtam, és jól eső érzés járt végig a testemen. De miért?"

2. rész-Ricsi:

,,Átmentünk Emóhoz. Nagyon féltem, hogy mit szeretne mondani, hisz.. azért mégis csak szeretem őt... Vagyis.. ebben nem nagyon vagyok biztos. Mármint.. imádom, de.. kezdem úgy, érezni, hogy csak barátként. Nem tudok már rá barátnőmként tekinteni. Megbántani meg nem szeretném, ezért egyelőre kussban maradok."

,,- Ricsi.. utállak bántani, de nem tudom már magamban tartani! Nem tudok már rád szerelmemként tekinteni... Én.. én.. sajnálom! - sírta el magát - Egyszerűen már csak azt érzem, hogy barátnak kéne lennünk! Pedig naon jó fej srác vagy, és ezért utálom is magam, csak...
- Emó, nyugi. Én is így érzek! - szóltam közbe, majd kínosan bele túrtam raszta hajamba.
- Té..tényleg? - kérdezte döbbenten. A szeme könnyes volt, így átöleltem.
- Igen. De nehogy azt hidd, hogy nem szeretlek! Szeretlek, csak.. barátként. - néztem rá.
- Én is téged, Ricsi.. - motyogta"

,,Aztán eszembe jutott, hogy C mit tett Rennel. Nem bírtam már C-t. Ezután a húzása után?! Random elkezdtem dobálni a köveket, így levezetve a feszültséget.
- Ren ezt érdemli? - kérdeztem magamtól, majd hirtelen ötlettől vezérelve elindultam arra, amerre a szívem húzott.
Amikor oda értem a ház elé, becsöngettem.
- Szervusz, Richárd! Reni alszik. Álomba sírta magát. - dörzsölte a szemét fáradtan Ren anyja - Gyere csak be, szólok neki!
- Rendben.. - léptem be óvatosan.
- Mehetsz. - intett nekem, amikor kijött Rentől.
Szó nélkül beléptem.
- Szasz Ren! - köszöntem neki kínosan mosolyogva.
- Szia Ricsi.. hát te? - kérdezte csodálkozva. Leültem elé, és csak néztem. A szemeit. Most nézem, hogy milyen szép zöldek... Ő is a szememet nézte, majd óvatosan elmosolyodott."