Figyelem!
Ebben a részben 18+ van. Csak saját felelősségre!✋✋🔞🔞🔞❤❤❤❤
Daenerys:
-Téged.
Egyetlen szó, amit minden nő hallani akar a partnerétől. Na nem mintha Hardyn a partnerem lenne. A csupán egyetlen randinkat, több évnyi szívatás és utálkozás előzte meg, de most mégis beleborzong minden porcikám és az sem érdekel, hogy nem vagyunk egy pár.
Az jó, mert én meg téged.
Persze ezeket a szavakat nem mondom ki hangosan. Egyrészt hülyén hangzana, másrészt sokkal jobb a tettek mezejére lépni.
Az alsó ajkamba harapok és feljebb kúszom hozzá, majd megcsókolom. Finoman és érzékien, de ezzel is fellobbantom a tüzet magamban, ahogy Hardyn kezei a derekamra vándorolnak. Óvatosan bevezeti a kezét a pólóm alá, miközben viszonozza a csókom, de amikor megmozdítom a csípőm az ölében, lefog és elhajol tőlem.
-Mit csinálsz?-Kezdi az arcom fürkészni azonnal.
-Megteszem azt, amire mind a ketten vágyunk-felelem mélyen a szemébe nézve.
-Daeny, arról volt szó, hogy ne...
-Nem sietünk, de ezt akarjuk. Mind a ketten ezt akarjuk-hangsúlyozom ki.-Mások már a kapcsolatuk előtt összefekszenek és mégis ugyanolyan teljes lesz az a kapcsolat, mint az, amelyik lassan halad. Te tapasztalt vagy és én sem vagyok már ártatlan. Arról nem is beszélve, hogy szinte szikrázik a levegő köztünk, ahányszor csak egy légtérben vagyunk, akkor mi a gond? Az előbb mondtad ki, hogy engem akarsz. Én téged akarlak.
-Igen, akarlak, de...-az alsó ajkába harap, miközben finoman kisimít egy tincset az arcomból.-De tudod, hogy sok lánnyal volt már dolgom és nem akarom, hogy azt hidd, hogy egy vagy a sok közül.
-Ugyan, nem hiszem-legyintek.-Te leszel nekem egy a sok közül-cukkolom, mire meghúzza a hajam.
-Most komolyan.
-Hardyn, tudom, hogy kismillió csajjal voltál már, nagy ügy. Igen, az elején tartottam, hogy erről van szó, de azóta épp elégszer bizonyítottad már, hogy nem így van. Velem voltál a legnehezebb időszakban, sőt, még most is itt vagy; velem aludtál és saját bevallásod szerint, nem is tudsz anélkül aludni már, hogy én ne lennék veled, amit nem hiszem, hogy sok lány mondhat el magáról; elvittél randizni, ami csodálatos volt; velem akarsz menni a bálra a suliban és amikor együtt fürödtünk, nem tettél semmit, amit más fiú már biztos, hogy megtett volna.
-Ki ne hagyd Jared szüleinek az esküvőjét-szúrja közbe, amitől felszalad a szemöldököm.
-Oda is együtt megyünk?
-Szerinted? Ez nem is volt kérdés-ingatja meg a fejét.
-Akkor meg pontosan miért is aggódsz? Tudtommal egyik egyéjszakás kalandod sem mondhatja el ugyan ezeket magáról. Ráadásul én ezt akarom. Ha megtennénk és utána kiborulnék, akkor egy hisztis picsára hasonlítanék és, ha ezt hiszed rólam, akkor nem ismersz-rázom meg a fejem.
-Nem hiszem ezt-vágja rá határozottan.-Tudom, hogy nem vagy olyan.
-Ha olyan is lennék, de te tényleg nem csak ennyire akarnál, akkor azt érzékeltetnéd velem, ezt egyszerűen érzem. Vagyis akkor csak ismét bebizonyítanád ezzel, hogy többet akarsz tőlem.
-Igazad van-simogatja az arcom édes mosollyal.
-Akkor több lettem egy kísérletnél?-Vigyorodom el, amivel kicsalok egy kacajt belőle.
-Így is mondhatjuk. Még várom, hogy milyen lesz ez a kaland, hiszen csupán egyetlen randink volt, de azt hiszem, hogy nem akarom, hogy ez-mutogat köztünk-eltűnjön. Az van, hogy kedvellek, Hercegnő.
A mellkasomban a szívem akkorát dobban, hogy szerintem a bordáim is beleremegnek. Nem számítottam egy ilyen beszélgetés után erre a vallomásra. Persze ez nem egy szerelem vallás és nem is örök hűség fogadás, de hatalmas lépés. Tudom, hogy Hardynnak ez mennyire új és nehéz, és ettől nekem ez még jobban esik.
-Én is kedvellek-ismerem be megsimítva az arcát.-Lám-lám, betörtem Hardyn Hayest?
-Attól tartok, hogy igen-kacag fel újra, s ez a hang simogatja a dobhártyámat.-Viszont ez azt is jelenti, hogy mostantól csak az enyém lehetsz-kerekedik fölém és megtámaszkodik a fejem két oldalán.
-Kezdem megszokni a birtoklás mániád-fonom a karjaim a nyaka köré.
-Azért ennyire nem vagyok vészes-hajol közelebb hozzám.
-Nem? Biztos vagy te ebben? Mit reagálnál, ha mondjuk...
Azzal, hogy az ajkaimra hajol, belém fojtja a szót, s én képtelen vagyok ezt nem viszonozni.
-Sokkal jobb dolgokat tudok tenni veled, minthogy vitatkozzak veled-suttogja a csókunkba, majd az ajkaival elindul az állam felé.
A szemeim lecsukódnak, miközben Hardyn puha, forró párnáival felfeledezi az arcom, az állam és a nyakam környékét.
-Kényeztetni akarlak, Hercegnőm-búgja a fülembe, amikor odaér.-Meg akarlak kóstolni.
A szavaitól borzongás száguld át rajtam és mindenem libabőrös lesz. A szívem egyre gyorsabban kezd verni, minden alkalommal, amikor Hardyn szája a bőrömhöz ér és a vérem is felpezsdül az ereimben. Amikor megunja, hogy csak a nyakamhoz fér hozzá, a póló szegélyéhez nyúl és óvatosan áthúzza a fejemen.
-Annyira gyönyörű vagy-néz végig a meztelen felsőtestemen, de mielőtt reagálhatnék rá, már le is hajol és kezelésbe veszi a melleim.
Ahogy rácuppan a bimbómra, a számat elhagyja egy hatalmas nyögés és a lábam között, hatalmas feszültség jelenik meg.
-Halkabban-suttogja mosolyogva-, nem titkolom ezt, de azért nem kéne felkelteni mindenkit a házban.
Meglendítem a kezem, hogy megüssem, de elkapja és mellém szegezve azt, hajol vissza a mellemre. A szabad kezével sem lustálkodik. Bevezeti kettőnk közé és elhúzza a bugyim, majd elkezdi a csiklómat finoman izgatni. Sóhaj szakad ki belőlem, mielőtt még megállíthatnám magam és a hátam ívbe feszül, ahogy a nyelve körbejárja a mellem tájékát.
Amikor úgy érzi, hogy eleget kínzott-, amivel nem téved túl nagyot-, végre elindul lefelé az édes csókjaival és rendesen lehúzza rólam a bugyim. A pulzusom még magasabbra szökik és a gyomromban furcsa érzés jelenik meg, amikor a nyelve végigfut a combom tövénél. Hihetetlen, hogy mennyire felébresztette bennem a vágyat, ami annyi ideje szunnyadt. Az ujjai az enyémekre fonódnak, amikor a szája látalál annyira sóvárgó nőiességemre, s az alsó ajkamba kell harapnom, hogy ne nyögjek fel hangosan. Ahogy a nyelve és az ajkai körkörösen járnak a csiklómon és fokozzák a beteljesülés vágyát, nekem úgy okoznak a körmeim újabbnál újabb nyomokat a vállán. Minden megszűnik a számomra. Az idő és a tér többet feleslegesnek tűnik, csakis Hardyn létezik és az isteni érzés, amit a szájával okoz bennem. Szabad kezével visszatalál a mellemhez, s finoman simogatva izgatja azt, amivel kicsit sem könnyíti meg azt, hogy ne legyek hangosabb ennél. A testem szinte könyörög a megkönnyebbülésért, de én nem akarom, hogy csak nekem legyen jó. Látni akarom, ahogy Hardyn szemei elhomályosulnak a gyönyörtől.
-Várj-szólok rá a kelleténél vékonyabb hangon, amitől azonnal elválik tőlem.
-Mi a baj?-Kezdi az arcom fürkészni.-Fájdalmat okoztam?
-Nem-rázom meg a fejem kótyagos fejjel.-Csak...-elharapom a mondatot, mert korábban nem mertem ennyire nyíltan kimondani az ilyeneket, de már késő.
Hardyn érdeklődését felkeltettem.
-Csak?-Vonja fel a szemöldökét.
Lehunyom a szemeim és veszek egy mély levegőt, majd újra összeakasztom a tekintetünk:
-Húzz óvszert és térj vissza hozzám. Be akarlak fogadni.
Megpróbálja uralni magát, de a torkából előtörő morgás elárulja.
-Biztosan ezt akarod?-Kérdezi rekedtesen.
-Szerinted azért mondtam, mert nem?-Vonom fel a szemöldököm, mire mosolyogva megrázza a fejét.-Veled szeretnék elmenni.
-Kérésed számomra parancs-nyalint még egy utolsót, amitől összerezdülök.-Pedig el tudtam volna még lenni itt egy darabig-teszi hozzá, majd felmászik hozzám.
-Jaj, te szegény-biggyesztem le az alsó ajkam.-Egy lány arra kér, hogy hatolj belé, mekkora szemét.
-Igazából egy tündér-ad puszit, majd a szekrényéből előkotor egy tasakot, miután megszabadítottam az igencsak szűk bokszerétől.
Miután kinyitotta azt, kiveszi belőle a gumit és magára görgeti. Megnedvesíti az ajkait, majd abban a pillanatban, hogy megcsókol, belém is hatol. Mind a ketten egyszerre nyögünk fel, s szorítjuk meg a másik kezét, de nem tudom kihagyni, hogy ezt ne jegyezzem meg neki.
-Halkabban, mert nem kéne mindenkit felkelteni a házban.
-Te csak ne beszélj-mozdul meg, elérve, hogy megint ívbe feszüljön a hátam.-Inkább nyögd a nevem-suttogja a fülembe, újabb libabőrt kiváltva belőlem.
A testem ebben a pillanatban gyullad fel teljesen. De nem csak az enyém. Ahogy Hardynnal egy emberré olvadunk, úgy érzem, hogy már nem csak szikrák pattannak körülöttünk, hanem szabályosan felperzseljük az egész házat. Minden mozdulattal egyre közelebb érzem magamhoz is és egyre kevésbé tudom, hogy hol kezdődik ő és hol érek véget én. Ez az érzés pedig tökéletes. A testemen izzadtság cseppek gördülnek végig, s amikor Hardyn kettőnk közé vezeti a szabad kezét és elkezdi finoman dörzsölgetni a csiklóm, a szemeim szinte fennakadnak, ahogy összerándul a testem és végigsöpör rajtam az orgazmus forró érzése. Hardyn még lök rajtam párat, mielőtt az ő száját is elhagyná a nevem gyönge suttogása, s a csúcsra érne. Miután viszont ez megtörténik, hevesen lihegve húzódik ki belőlem és ölel magához az óvszertől való megszabadulás után.
Jó így a karjaiban feküdni. A testem izzadt, a fejemen még a gyönyör ködje lebeg, a szívem zakatol és a levegőt is kapkodnom kell, arról nem is beszélve, hogy gyengének érzem magam, mégsem tudnék elképzelni meghittebb jelenetet jelenleg.
Tudom, hogy Hardyn félt attól, hogy ez túl korai, de most valahogy azt érzem, hogy csak még közelebb kerültünk egymáshoz, egy teljesen új értelemben.
-Jó a karjaimba zárni mindezek után-morogja rekedtesen a nyakamba fúrt arccal.
-Pont azon gondolkoztam, hogy menyire jó ez így-suttogom még mindig vékony hangon.
-Viszont van egy rossz hírem.
-Mi a baj?-Kapom rá a tekintetem.
-Mostantól még annyira sem fogok tudni betelni veled.
-Az nem baj, mert én sem veled-suttogom, s csókot lehelek a homlokára, majd jobban befészkelem magam a karjaiba.
Hardyn:
-Ennyi! Nem húzhatod tovább, hogy elmond mi volt-ingatja a fejét a bátyám a képernyőn másnap reggel.
Még mindig nem mondtam el neki, hogy mi volt a randin, de azt hiszem, hogy már tényleg járna neki egy kis mese. Mondjuk a tegnap estét kihagyva. Azt nem kéne tudnia, hogy lefeküdtünk egymással. Nem mintha bánnám, vagy szégyellném, de lehet, hogy kinyírna miatta. Pedig én azóta másra sem tudok gondolni. Sokkal közelebb érzem magamhoz őt. Elvégre tudom, hogy Daeny mennyire nem szeret sebezhető lenni és a szex az az ember egy sebezhető oldalát mutatja meg. Valahogy nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy előttem hajlandó volt megmutatni azt az oldalát. És az utána lévő összebújás és közös zuhany onnantól még meghittebbre sikerült. Szeretek összebújni a lányokkal, de még sosem élveztem egyikkel sem annyira azt a bizonyos összebújást, mint Daenyvel, aki meg teljesen meglepődött azon, hogy mennyire ragaszkodom ehhez.
Nem hittem, hogy a délutáni sírás után majd ide lyukadunk ki, de határozottan örülök neki. Mostantól minden napot hasonlóan akarok vele tölteni.
-Csak akkor mondom el, hogy milyen volt és hogy éreztük magunkat, ha utána nem fogod az orrom alá dörgölni.
-Ezt sajnos nem ígérhetem-vigyorog-, de azt igen, hogy nem sűrűn fogom az orrod alá dörgölni.
Végülis ez egy fair ajánlat.
-Legyen-sóhajtok fel a hajamba túrva.-Szóval az egész nagyon jó volt. Mindenről beszélgettünk. Komoly dolgokról, kis hülyeségekről, olyan semmiségekről, amik mégsem azok, mert nekünk fontosak, szóval kábé tényleg mindenről. Aztán amikor hazaértünk, még kifeküdtünk egy kicsit csillagokat nézni, amikor pedig bementünk, anyáék elkaptak, hogy nem nézünk-e velük filmet, szóval még az is becsúszott. Komolyan jól éreztem magam vele és azt láttam rajta, hogy ő is így van vele. Meg igazából azt is mondta, hogy így van. Furcsa, mert a lányuk, de amikor vele vagyok, valahogy elfelejtem a fájdalmat, amit Aidenék halála okoz. Persze nem ezért vagyok mellette, amikor csak tudok, meg nem ezért kötődöm hozzá, félre ne értsd-rázom a fejem, amivel Flynn vigyorát szélesebbre varázsolom.
-Szóval kötődsz hozzá?
-Igen-hagyja el egy újabb sóhaj a számat, s megdörzsölöm az arcom.-Kedvelem őt, nagyon.
-És azzal mi a baj?
-Semmi-vágom rá gondolkozás nélkül, ugyanis ez komolyan nem baj-, csak nekem sosem volt még barátnőm és gőzöm sincs, hogy ezt hogyan kell kezelni. Meg, hogy mi lesz, ha beleszeretek.
-Akkor elmondod neki-vonja meg a vállát.
-Nagyon vicces. Én komolyan mondom.
-Én is-érkezik azonnal a válasz, de aztán oldalra biccenti a fejét.-Vagy te félsz?
Összepréselem az ajkaim. Az ember nem szereti beismerni a gyengeségeit, vagy a félelmeit, mert sebezhetővé teszik és az szívás tud lenni, ha olyan ember előtt történik ez meg, aki előtt nem kéne. Kicsiként féltem a sötétben, de ezt sosem voltam hajlandó beismerni. Mindig csak azt mondtam, hogy szimplán nem szeretem, mert kiszámíthatatlan. Persze a szeretteim ebből is rájöttek, hogy mi az igazság, de belőlem aztán nem szedték ki nyíltan, hogy félek.
Viszont a bátyám nem az az ember, aki előtt nem szabad gyengének lennem. Még akkor is, amikor Faye majdnem öngyilkossága miatt ék volt köztünk, akkor is számíthattam rá, ha szarban voltam. Azóta pedig csak még erősebb lett a kapcsolatunk, úgyhogy még annyira sem kell ezen aggódnom.
-Talán igen-ismerem be.-Nem konyítok a szerelemhez és gőzöm sincs, hogy ezt hogyan kell kezelni. Soha nem is akartam valakihez ennyire kötődni. Vagyis ez így nem igaz. Egy részem szeretett volna, de a másik mindig is félt.
-Hogyan viselkedtek most Daenyvel?
A kérdése annyira váratlanul ér, hogy nem is értem, hogy mire akar kilyukadni.
-Hogy értve hogyan viselkedünk egymással?
-Amikor suliban vagytok vagy kettesben vagy barátokkal, esetleg nyilvános helyen.
-Hát-kezdem, de annyira zavarban vagyok, hogy erről kell beszélnem, hogy egy kicsit megakadok benne-, általában mindig hozzáérünk egymáshoz valamilyen módon. Megfogjuk egymás kezét, az ölembe húzom, átkarolom, csókolózunk, meg ilyenek. De ez hogy jön ahhoz, amit mondtam?
-Oké, figyelj, ha összejöttök és belezúgsz, akkor sem fog változni semmi. Ugyanígy működik, csak azt is elmondod majd neki, hogy szereted. De amúgy jönni fog minden magától, nem kell ezen stresszelni. Egyébként meg nagyon egyszerű a dolog-hajol közelebb a kamerához.-Az egyéjszakásokban te vagy az ász, azt nem tudom, hogy abban Daeny mennyire van benne. Bár van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom megtudni-grimaszol.-Tartok tőle, hogy akkor komoly gyilkolásba kellene fognom.
Ezen a kijelentésén majdnem felnevetek. Kíváncsi vagyok, hogy akkor is tényleg gyilkolna, ha megtudná, hogy Daenerys összesen csak két fiúval volt eddig és abból az egyik én voltam. Másokat talán tényleg előszedne, de így...elég vicces helyzet alakulna ki.
-Viszont neki volt egy hosszú kapcsolata, ezt fixen tudom-folytatja kiszakítva a gondolataimból.-Ebben most neked kell rá támaszkodnod és ez nem gáz. Egy kapcsolat amúgyis a kommunikáción múlik. Nem kell ettől félned. Daeny remek lány és te is tudsz, ha akarsz-kacsint rám, mire bemutatok neki.-Jól van-nevet fel.-A lényeg, hogy nem kell félned és hagyd, hogy ez ösztönből jöjjön neked. Menni fog.
-Majd igyekszem-ígérem.
-Egyébként ő hol van?
-Öltözik a szobájában. Tudod, van akinek minden nap be kell járnia-nézek rá jelentőségteljesen, ugyanis olyan órarendje van, amilyet minden gimnazista kíván magának.
A bátyámnak van olyan napja, amikor egyáltalán nem kell bemennie és van, ahol csak két órája van összesen.
Alig várom, hogy nekem is ilyen életem legyen jövőre a Harvardon. Be kell jutnom oda. Kicsi korom óta az az álom iskolám.
-Kár, pedig akartam vele is beszélni.
-Kénytelen leszel várni rá estig. Vagy valamelyik szünetben kell felhívnod majd.
-Megoldom. Gondolom anyáék sincsenek a közelben.
-Lent készítik a reggeliket. De, ha akarod, akkor leszólok neki, meg Daenyt is idehívom.
-Hagyd, felhívom őket mindjárt.
-Okés-biccentek.-Nálatok mi a helyzet egyébként? Minden rendben?
-A lehető legnagyobban-bólint mosolyogva.-Adriana és köztem minden a lehető legjobban alakul, az egyetemet továbbra is élvezem, a bulik zseniálisak és jól állok mindenből. Csak ti hiányoztok, de az őszi szünetben hazamegyek és akkor nem szabadultok tőlem egy darabig.
-Már alig várom-felelem őszinte örömmel.-Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk majd valami tesós programot is, mint régen.
-Jól hangzik-mosolyodik el.
-Adriana is hazajön majd veled?
-Pár napra biztosan. Szeretném bemutatni otthon.
-Anyáék tuti, hogy imádni fogják.
-Remélem-túr a hajába szerelmes pillantással.
-Én biztos vagyok benne-szólal meg mögülem egy női hang.-Bocsi, nem akartam hallgatózni, csak látni akartam Flynnt-lép be a szobámba Daeny.
-Nem tudom, hogy ezt sértésnek vegyem-e, hogy a bátyám érdekel vagy örüljek, hogy visszajöttél-húzom be az ölembe, amivel Flynnből kiváltok egy sokat mondó mosolyt.
-Nem az a lényeg, hogy itt vagyok?-Néz rám Daeny, s elkezd a hajammal játszani.
-De, azt hiszem-mérem végig szemérmetlenül, majd finom csókot lehelek az arcára.
-Én is így gondoltam-mosolyodik el, majd a gép felé fordul.-Ami pedig Adrianát illeti, tuti, hogy anyudék imádni fogják. Én alig várom, hogy megint találkozzak vele.
-Ami lehet, hogy előbb lesz, minthogy te hazajössz-szólok bele.
-Na és minek köszönhetem majd a látogatást?
-Megyünk elbeszélgetésre a Harvardra, plusz Daenynek lesz ugye a Julliardos szereplés is. Nem mi szerveztük így, de egy napon lesz a mind a kettőnk elbeszélgetése úgyhogy akkor együtt mennénk.
-Okés, már alig várom. Tudjátok, hogy ide bármikor jöhettek, csak beszéljünk előtte, hogy bekészítsem az ágyneműket, meg rendet rakjak itthon.
-Mindenképp-ígéri Daenerys, s a fejét a mellkasomra hajtja, amitől megcsap az isteni illata.
-Hát halljátok, jól néztek ki együtt-méreget minket a tesóm, már amennyire ez lehetséges a távolság miatt a gépeken keresztül.
-Ugye? Szupercukik vagyunk, nem igaz, Hardyn?-Utánozza Daeny a zaklatómat az osztályunkból, mire a combjába csípek, amitől ő felsikkant.-Most mi az? Nem hoztam jól a figurát?
-Tudod, hogy rosszul vagyok, amikor így beszélsz-borzongok meg, határozottan nem a jó érzéstől.
-Bocsi-simítja meg az arcom, de még mindig pimaszul mosolyog.-Köszönjük-néz vissza Flynnre.-Képzeld, az öcséd nagyon érti a dolgát, ha le akar nyűgözni.
-Igen, mondtam én neked, hogy nem olyan vészes, mint azt te gondoltad.
-Ugye tudjátok, hogy itt vagyok?-Vonom fel a szemöldököm, mire Daenerys rám néz.
-Igen, de hogy miért? Hardyn, mindjárt indulnunk kell a suliba és te még mindig pizsamában ülsz itt. Nyomás készülődni-áll fel és elkezd ritmust tapsolni.-Gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!
Nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne nevessek fel. Daenerys az aprócska termetével annyira komolyan vehető, mint egy kislány, mégis van benne valami, ami engem mozgásra késztet.
-Tudod, tegnap azt mondtam, hogy kedvellek-állok fel a szemébe nézve-, hát, ezek után még ezt átgondolom.
-Ugyan-legyint.-Már késő visszaszívni.
-Meg ne lepődj-csapok a fenekére, majd annál fogva magamhoz húzom.-Kérek puszit.
Daeny édesen felnevet.
-Mi az, mégsem vonod vissza, hogy kedvelsz?
-Fogd be, Hercegnőm és adj egy csókot.
Annak ellenére, hogy csípkelődött, nem vitatkozik sokáig. Lábujjhegyre áll, s a karjait a nyakamba akasztva megcsókol. Épp elmélyíteném a csókunk, amikor a bátyám megköszörüli a torkát odaát:
-Még hívásban vagyok.
-Majd este befejezzük-suttogom Daeny ajkaira, s lopok tőle még egy csókot, aztán elengedem.
-Na mesélj, kislány. Hardynt már kifaggattam a randitokról, de hallani akarom a te oldaladat is.
-Vigyázz, hogy mit mondasz-pillantok rá mosolyogva, miközben előszedek magamnak valami ruhát mára.
-Mert, mi lesz, ha nem?-Néz rám Daeny a válla fölött.
-Ne akard tudni-ingatom meg a fejem.
-Inkább menj öltözni-küld csókot felém.
-Még nem is vagyunk együtt, de máris parancsolgat-sóhajtok fel a plafonra nézve, de képtelen vagyok nem mosolyogni.