Miután elment, nem bírtam szó nélkül hagyni. Túl fontos volt nekem így kihúztam magamból a drótokat és felültem. Amint ez megtörtént, valami eszméletlen fejfájás kapott el, de ez sem érdekelt, kikeltem az ágyból és a falba kapaszkodva dülöngélve elindultam ki, Riddick után. A fejfájás rosszabbodott és hirtelen szédülni is kezdtem. A végén már mindenbõl kettõt láttam, mint ha egy másik dimenzióba kerültem volna. A szédülés az elsõ fázis. Ahogy a folyosóra értem kezdett minden elhomályosodni... ez a második fázis. Tovább csoszogtam elõre, míg végül teljes sötétséget látva, elvesztettem az eszméletem és a földre zuhantam. Ez a 3. fázis.
Az ájulást sokan semmiségnek kezelik, viszont kevesen tudják hogy gyakorlatilag olyan mint ha valaki fojtogatna minket. A fojtogatás is ájulással végzõdik, viszont ha az ájulást követõen nem engedik el a torkunkat meghalunk. Ezt sokan tudják, de azt a tényt hogy ilyenkor nem kapunk levegõt sokan félre értik. Egy átlag ember ez alatt azt értelmezi hogy mivel a nyakunkat szorongatják, így a légcsõt zárják el és a tüdõ nem jut oxigénhez ám ez téves. Valójában a fojtogatásnál, az agy nem jut oxigénhez, ugyan is a vér szállítja az oxigént az agyba és ha valaki elzárja a nyaki verõeret, ami az agyba viszi az oxigént, az agy nem kap elég oxigént, így következik be az ájulás.
Egy mély hang ismételgeti a nevemet. 3x is elmondja, majd mint ha repülnék levegõt érzek. Egy másik hang szól hozzám. Kérdezget, de nem tudok válaszolni, majd kinyitom a szemem.
A doktor az és mellette John. Nagy nehezen végre ki tudom nyitni a szám.
- Riddick... Hol van Riddick?- kérdezem kétségbeesetten.
- Jött hozzá egy nõ. Most vele van. Talán munka ügyben, nem tudom. Nem is érdekel. Te jól vagy?- kérdi John.
- Rendben, vissza kötöttem a gépekre. Nem megmondtam hogy maradjon ágyban!?- kiabált az orvos.
Nem tudtam válaszolni. Leragadtam annál a mondatnál, hogy "jött hozzá egy nõ". Vajon ugyan az a nõ, aki a múltkor is itt volt? Mit akarhat tõle? Azt mondja szeret, de ha tényleg szeret, akkor most miért mással van és nem velem? Ahogy bele gondoltam a helyzetbe, egy könnycseppet éreztem kigördülni a szem sarkából.
- Nem szeret... Nem szeret! - zokogtam. John próbált vigasztalni, de felesleges volt. Csak rá tudtam gondolni. - Oda akarok menni! Oda kell mennem. Tudnom kell mi van köztük.- erõsködtem.
- Ha újra megpróbál felkelni, lehet hogy csak rosszabb lesz.- mondta az orvos. Ekkor könnytõl csillogó szemekkel John-ra néztem. - Segítened kell. Kérlek!
- Nem tehetem. Itt kell maradnod. Nem akarlak elveszíteni!- emelte fel hangját.
- John! Tudnom kell hogy mi van közte és a nõ között. Csak van más megoldás is.- pár percig mint ha vacilált volna, majd rám nézett.
- Miután betörtek hozzánk, minden egyes helyiségben elhelyeztünk egy mini kamerát. A mûhelyben is van.
- Meg engeded hogy megnézzem?- néztem rá reményteli szemekkel.
- Csak ha megígéred hogy itt maradsz és betartod az utasításait.- erre bólintottam. Elment és vissza tért 5 perccel késõbb egy tablettel. Le ült mellém és nyomkodott valamit, majd felém nyújtotta. Elvettem és a képernyõn Riddick-et láttam ugyan azzal a nõvel mint a múltkor.
- Ezt rögzítik? -kérdeztem Johntól.
- Ezt nem, csak a folyósóit. - ezt halván lehúztam a fejlécet és rá nyomtam a képernyõ rögzítésre, majd vissza engedtem. Sajnos hang nem volt, de ez is megtette. Riddick a székén ült a nõnek háttal, a nõ pedig állt. Látszott hogy a nõ szája mozog, így nyilván õ beszélt. Majd elindult Riddick irányába. Rá dõlt a hátára és elkezdte simogatni a vállát. Magamban csak reménykedtem hogy ellöki a nõt és ott hagyja, és vártam hogy ez mikor fog megtörténni, de látszólag nem érdekelte. Nem is ellenkezett, amikor a nõ oda sétált elé és felemelte a fejét, majd megcsókolta. Tisztán és világosan lehetett látni. Itt volt bennem a legnagyobb remény hogy most... Most feláll és leállítja, de nem történt semmi. A nõ az ölébe ült és elkezdett levetkõzni elõtte. Ezt már nem bírtam és John kezébe nyomtam a gépet. Próbáltam megállni, de nem ment. A könnyeim sorban potyogtak a takarómra, miután végig folytak az arcomon. Tehát igaz, mégsem szeret... Itt vesztettem el mindent, amit eddig kétesnek éreztem vele kapcsolatban. És itt jöttem rá arra hogy a szavaknál hangosabbak a tettek és az övéi fülsiketítõek!
- John, állítsd meg a videófelvételt és mentsd le.- utasítottam. Õ így is tett. Csak meredtem elõre, majd letöröltem a könnyeimet és mint ha a falat utasítanám mondtam a magamét. - Hívd ide Riddick-et, AZONNAL! - rá néztem üres tekintettel. Õ csak meghajtotta a fejét és elindult. A laptopot a széken hagyta. El vettem és megkerestem a felvételt. Nem sokkal késõbb John Riddick-el tért vissza.
- Jól vagy?- kérdezte ijedten Riddick. A kezemért nyúlt, de elhúztam és az ellenkezõ irányba néztem.
- John kérlek menj ki és csukd be az ajtót magad után.- utasítottam ismét. Õ nem szólt semmit csak ki ment és becsukta az ajtót. Riddick leült mellém és mit sem sejtve adta nekem az ártatlan, aggódó férfit.
- Baby mi a baj? John azt mondta, hogy össze estél és majdnem meghaltál.- nézett aggósó tekintettel.
- Miután ki mentél, utánad akartam menni. Amit John mondott igaz volt. Össze estem a folyosó közepén. Ha nincs John, halott lennék.- néztem ki az ablakon.
- Én úgy sajnálom, nem kellett volna...- itt félbe szakítottam.
- Nem baj. - ezen meglepõdött. - Bármi is volt közünk, mindennek vége! - néztem a szemébe üres tekintettel. Nem szólt semmit, csak ledöbbent. Várt egy kicsit, majd értetlenül ki nyögött egy kérdésszerûséget.
- Mi...Miért?- ráncolta homlokát. Elõ vettem a tabletet és elindítottam a felvételt, majd átnyújtottam neki. Csak nézte a videót fapofával majd vissza adta. Én lefordítottam és rá néztem. Vártam a magyarázatot, vagy valami olyasmit, hogy " ez nem az aminek látszik" de õ is tudta hogy felesleges.
- Nincs hang. És mivel nincs hang, ezért nem tudod hogy mirõl beszélgettünk.
- Nem kell hang hozzá. Ha engem szeretnél akkor elutasítottad volna õt. Ehelyett te hagytad hogy csináljon amit akar.
- Én mondtam neki hogy hagyjon. - nézett rám.
- Lehet hogy mondtad, de a test tartásod és a viselkedésed az ellenkezõjét mutatja. Ha nem küldöm el Johnt meg is dugtad volna. - jelentettem ki. Erre nem válaszolt semmit. - Menj el.
- Mi? - kapta fel a fejét.
- Csinálj a mit akarsz, engem nem érdekel. De engem hagyj békén! Mondanám hogy ne keress, de nem szokásod, szóval viszlát. - fordítottam el a fejem.
- Kár lenne gyõzködni igaz?
- Igen. Menj vissza ahhoz a szõke ribanchoz és baszd meg!
Nem szólt semmit csak elment. Késõbb John be jött látogatóba, és neki sírtam ki magam. Ha végig gondoljuk, õ az akire mindig számíthattam, aki mindig ott volt nekem. Õ törõdik velem és vigyáz rám. Már lassan 1 órája sírtam, majd ezt végig gondolva abba hagytam és John-ra néztem.
- Köszönöm.
- Na de mit? Ez csak természetes.- mosolygott rám.
- Köszönöm hogy mindig itt voltál mellettem és hogy sosem hagytál cserben. Gengszter ellenére, egy igazi jó fiú vagy.
- Ehhe.. ezt ne használd rám mások elõtt. Ront az Imi dzsemen.- nevetett fel. Erre én is elnevettem magam. - Egyébként igen, az vagyok. De csak a magánéletemben. Amúgy brutális rossz fiú vagyok.- mesélte ironikusan.
- Igen, az a bõrdzsekis, motoros rossz fiú- nevettem vele.
- Igen!- vágta rá. - Mint a filmekben.- nevettünk együtt.
- Te vagy az én rossz, jó fiúm!- mosolyogtam rá. Abba hagyta a nevetést és mosolyogva rám nézett.
- Igen, a te rossz külsõs, jó fiúd! Ahogy mondod.- valahogy úgy éreztem vele jobb lesz. Közelebb hajolt hozzám. A szemembe nézve, lassan közelített az arc az enyémhez.
- John... Én...- ekkor megállt. Nem vacilláltam és megcsókoltam.