Gretchen Hartley
November 3. kedd
Könnyeimmel ásztattam a farmerem, és elképesztően fájt a mellkasom. Miközben töröltem le a vizes arcomat, két bála között megjelent Pierre. Elkomorodott ahogy megpillantott, majd azonnal letelepedett mellém és magához húzott.
- Minden rendben lesz, Gretch --próbált nyugtatni, én pedig a mellkasának nyomtam a fejem.
- Gyere --húzott a lábai közé és átölelt az izmos karjaival a fejemet a mellkasának döntöttem és ahogy cirógatta a karomat, a légzésem kezdett visszaállni a rendes ütembe. A szemeim égtek, de szerencsére a könnyek már nem homályosították el a látásomat.
- Anyád nem érdemel meg ilyen csodát, mint te --hajolt hozzám Pierre és puszit nyomott az arcomra. Annyira jól estek a szavai, és olyan biztonság érzetett nyújtott, hogy még szorosabban akartam, hogy öleljen.
- Elfog apától mindent venni --szipogtam.
- Majd megoldom, ezzel ne törődj --cirógatta a combomat, majd ismét a kezemet.
- Mi? Még is hogyan akarod ezt megoldani? --kérdeztem értetlenül, de közben éreztem ahogy a fáradtság hulláma megcsap.
- Azzal most ne törődj --legyintett.
- Most ellenkeznék, de túl fáradtnak érzem magam --vallottam be.
- Gyere, akkor menjünk be --ajánlotta, de én megingattam a fejem.
- Nem maradhatnánk itt még egy kicsit? --érdeklődtem nehezedő szemhéjjal.
- Amit csak szeretnél --ölelt tovább, nekem pedig leragadt a szemem.
Egy hatalmas reccsenésre pattant ki a szemem, de az álmosságtól nem is igazán fogtam fel csak azt, hogy még mindig Pierre karjai között vagyok, aki a fejét a falnak döntve aludt. A bálák közötti világosság kezdett fakulni, így jól tudtam, hogy órákat aludtam át. Amint megmozdultam, Pierre felkapta a fejét.
- Basszus, én is bealudtam --dörzsölte a szemét, én pedig elhúzódtam tőle és felálltam a bálán egyensúlyozva.
- Sajnálom, hogy látnod kellett a kiborulásomat --motyogtam zavartan és tényleg szégyelltem a viselkedésemet.
- Örülök, hogy melletted lehettem --nem erre a válaszra számítottam, de elképesztően jól esett.
- Köszönöm --mondtam végül és közben Pierre is feltápászkodott.
Elindultam ki a két bála között, majd leugrottam a lépcsőzetesen rakott bálákon. Reménykedtem benne, hogy anya és a pasija már nincs itt, mert nem akartam ismét szétesni.
- Éhes vagyok --állt meg mellettem Pierre, mire felnéztem rá.
- Akkor valamit készítek –mondtam, és nagy levegőt véve kimentem az épületből. Rögtön megláttam, hogy a BMW már nincs a ház előtt. Akkora kő esett le a szívemről, hogy rögtön másképp haladtam a ház felé. Ahogy beléptünk a házba, hallottam a bentről szóló tévének a hangját és azonnal elindultam volna a nappaliba, de Pierre megállított.
- Szerintem fürödj le és öltözz át, én meg intézek valami kaját, oké? --fordított magával szembe és megsimogatta az arcomat, majd mintha valami rosszat tett volna, azonnal elhúzódott tőlem félméter távolságra. De képtelen voltam most ezen fennakadni, csak hallgattam rá és inkább a szobámba vettem az irányt.
Pierre Gasly
Rettentően sajnáltam Gretchen-t és közben annyira szerettem volna, ha rendbe hozhatom a helyzetét. Segíteni akartam rajta és ahogy a bálákon ülve öleltem őt, rájöttem mi lenne számára a legjobb segítség. Miután Gretch sikeresen felment, én bementem Mr. Hartleyhoz és nagyon reménykedtem benne, hogy elfogadja az ötletemet.
- Jó estét --léptem be, és bár ezerszer megengedte, hogy tegezzem, én még sem tudtam mindig megtenni. Gretch apja az egyik fotelban ült, sörrel a kezében és nem tűnt túl boldognak. Bár ebben a helyzetben nem is vártam mást leolvasni az arcáról. Viszont miközben én azt hittem, hogy Mrs. Hartley a problémája, kiderült, hogy nem teljesen. Nem köszönt vissza, amit furcsának találtam, de azért leültem a kanapéra.
- Michael bá --kezdtem és közben kiakartam találni, hogy adjam magam elő a legjobban.
- Arra gondoltam, hogy a farm érdekében kifizethetném Mrs. Hartley részét és így nem kellene eladni ezt a helyet –mondtam, mire Mr. Hartley sötét tekintettel rám nézett.
- Miért akarnád ezt megtenni? Hogy enyhítsd a bűntudatodat, amiért kikezdtél a lányommal? --kérdezte vádlón, mire teljesen lefagytam. Még is honnan tudja, hogy mit csináltunk Austinba? De aztán rákellett jönnöm, hogy biztos nem tud arról, hanem valami mást értett félre.
- Nem kezdtem ki Gretchennel, semmi sincs közöttünk --közöltem azonnal, de Mr. Hartley egyértelműen nem hitt nekem.
- Bíztam benned, ezért engedtem el veled a lányomat, te meg visszaéltél vele! --morogta, én pedig nem tudtam mit válaszolhatnék neki, hiszen nem hisz nekem.
- Mr. Hartley, tisztelem lányát, én nem... --kezdtem mire leintett.
- Holnap reggel tűnj el --sokkoltak a szavai, de jobbnak láttam, ha nem ellenkezem.
Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla