Megtört lélek P.G | Befejezett

Ötödik fejezet

Gretchen Hartley

November 1. vasárnap

Mire reggel felkeltem, kint az udvaron egy idegen fehér autó állt. Pierre pedig már felöltözve és kiegyensúlyozottan várt a konyhában apával. Én még sehogy sem álltam, így zavarba is jöttem a tökéletes külsőjétől.

- Megbeszéltem Michaellel, hogy elmehetünk Austinba –mondta, miközben apám mellette kávézgatott.

- Ohh én el is felejtettem --vallottam be még, ha tegnap rá is kattantam a témára.

- Akkor készülj –mondta, mire apa felemelte a telefonját majd ránk nézett.

- Nem akartok maradni pár napot? Jobban szét tudnátok nézni --mondta hirtelen, mire úgy néztem rá mintha egy szellem vonult volna végig mögötte.

- Apa jól vagy? –érdeklődtem, mire Pierre elnevette magát.

- Persze --biccentett.

- Bízom Pierreben és rá merlek bízni --közölte, de nekem akkor is fura volt.

- Oké, szóval ott maradjunk Austinba? --néztem a srácra.

- Nekem jó --bólintott azonnal.

- Oké, akkor összepakolok --indultam fel a szobámba vissza. Elővettem a nagy utazó táskámat, majd bele pakoltam pár dolgot. Éppen el is készültem, amikor Pierre bekopogtatott a nyitott ajtón, majd belépett és persze végig mérte a szobámat.

- Foglaltam szállást és hozz fürdőruhát –mondta, mire összeráncoltam a homlokom.

- Még is hova megyünk? --álltam meg az ágyam előtt, amin a táskám hevert.

- Majd meglátod --mosolygott.

- Oké... --indultam a szekrényemhez ismét, és elővettem a pink két részes fürdőruhámat és azt is bele süllyesztettem a táskámba.

- Vihetem le? --állt meg az ágyam mellett.

- Igen –bólintottam, és ismét körbe néztem nem-e szükségem lesz-e valamire. Pierre könnyedén felkapta a teli táskámat és már az ajtóban járt, amikor utána szóltam.

- Neked nem fura, hogy elakar minket paterolni napokra? –kérdeztem, mire megállt és felém fordult.

- Szerintem csak szeretné, ha jól éreznéd magad és kikapcsolódnál --vont vállat, de ő nem ismerte úgy az apámat, mint én.

- Remélem --kaptam fel a kistáskámat, amiben a pénztárcám, telefonom és az irataim voltak.

- Mehetünk --álltam meg mellett és pont a válláig értem.

- Rendben --indult el és a lépcsőn előre engedett. Apa még mindig a konyhában volt és sokkal feszültebbnek tűnt, mint általában. Míg Pierre kiment az autóhoz, én a pulthoz léptem.

- Mi a baj? Miért akarod, hogy lelépjünk? --vontam kérdőre.

- Mi? Én csak tudom, hogy szeretsz Austinba menni! Gondoltam ellehetnétek ott --magyarázta.

- Pierre egyértelműen unatkozik itt és most látom jóba vagytok, szóval nem látom akadályát Austinnak --vont vállat végül.

- Nem félsz attól, hogy megerőszakol? Vagy kinyír? Vagy valaki más csinálja ezt velem? --fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.

- Bízom Pierreben, szóval nem tartok semmitől --vont vállat, én pedig hitetlenkedve néztem rá.

- Ahh tuti valamit titkolsz előlem --morogtam sértetten.

- Jaj, istenem, menj inkább --mutatott az ajtóra.

- Jól van --kerültem meg a pultot, majd szorosan megöleltem.

Kék farmerben, fehér topban, bézs színű zakóban és szintén fehér sportcipőben léptem ki a verandára. A fehér Honda terepjáró mellett Pierre már várt, és úgy tűnt boldog amiért leléphet innen. Sértésnek vettem volna, ha nem tudom átérezni a helyzetét.

- Könnyen tudsz barátkozni? --kérdeztem ahogy beszálltunk az autóba, aminek még új illata volt.

- Miért? --indította be az autót.

- Mert én szeretnék ismerkedni --jelentettem ki, mire Pierre keze megállt a válton.

- Mármint pasizni akarsz? Még is hol? --fordult ki az útra végül.

- Menjünk buliba –mondtam, mire Pierre rám sandított.

- Már értem apád miért csak velem enged el már másodjára is –mondta, én pedig felvontam a szemöldököm.

- Ezt szóra se méltatom --csattantam fel sértetten.

- De ugye tudod, hogy rám vagy bízva így nem engedek meg mindent --mondta mosolyogva és egyértelmű volt, hogy felakar húzni. Persze sikerült is neki.

- Nem vagy te abban a pozícióban, hogy uralkodj felettem --akadékoskodtam.

- Idősebb vagyok nálad, szóval én vagyok a felnőtt, akinek vigyáznia kell a tizenéves csinos popsidra --összeráncoltam a homlokom és a kiakadásomtól meg se tudtam szólalni.

- Először is többet nem nézhetsz a fenekemre! --mondtam végül, mire ő csak tovább vigyorgott és kiértünk a kövesútra.

- Másodszor pedig, mennyivel vagy idősebb nálam két évvel? Szóval ne játszd a felnőttet --vettem biztosra, hogy húsz vagy huszonegy éves, szóval a következő válasza teljesen kiakasztott.

- Huszonnégy vagyok, úgyhogy én vagyok a főnök –mondta, én pedig nem hittem volna, hogy hat évvel idősebb nálam.

- Remek --motyogtam végül, és az ablak felé fordultam.

Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla (új videó van kint)