- Többet kéne biliárdoznunk. - szólalok meg egy kis idő múlva.
Isaac
Felállok és Mia-nak is segítek felülni.
- Úgy gondolod? - kérdezi tőlem, majd leszáll az asztalról és felszedi a földről a ruháit. Soha, de soha nem hagyok ki egyetlen egy olyan percet sem, mikor végig nézhetek a tökéletes testén. - Akkor most ki nyert? - húzza magára a bugyit.
- Hát mindketten pucéran végeztük... - húzom magamra a boxert.
- Pedig nyerésre álltam. - kapcsolja be a melltartóját, majd a nyaklánccal bajlódik, de azt nem sikerül bekapcsolnia. Mögé sétálok és elveszem a kezéből és bekapcsolom neki. - Köszönöm.
- Tessék. - dobom neki a pólómat.
- Van sajátom. - emeli fel.
- De az enyémben jobban nézel ki. - széles vigyorral húzom magamra a pulóvert.
~~~
Másnap reggel Tony kelt minket.
- Jó reggelt álomszuszékok. - rohan be a szobába. - Kitaláltam valamit, szóval gyerünk felkelni.
- Tony, aludj még egy kicsit. - húzza a fejére a takarót Mia.
- Nem, nem. Én már nem vagyok álmos, és ti is keljetek. Gyerünk, gyerünk. - csapja össze a tenyerét. Úgy döntök csatlakozok Mia-hoz és én is bebújok a takaró alá. - Azt hiszitek, hogy megment titeket egy takaró? - kérdezi és abban a pillanatban lehúzza rólunk a paplant.
- Tony, menj aludni. - húzok a fejemre egy párnát.
- Miért ti ketten mit akartok csinálni? - húzza fel a szemöldökét.
- Aludni.
- Aha. Persze, persze. - Mia felül és Tony-hoz vág egy párnát.
- Áu. - szorítja a homlokára a kezét. Mia az éjjeliszekrény felé fordul és felveszi a vázát. - Jól van. - teszi fel a kezét. - Értettem. Csinálok nektek kávét. Zavarjátok le gyorsan. - és kimegy mielőtt még egy párnát hozzá vághattam volna.
- Tényleg hozzá akartad vágni a vázát?
- Igen, képes lettem volna rá. - neveti el magát.
Lesétálva a konyhába Dylan-t és Rebecca-t már ott találjuk.
- Titeket sem hagyott aludni? - kérdezi Mia a kávéfőzőhöz sétálva.
- Nem. - válaszol Rebecca.
- Hol van? - mert persze Tony nincs itt.
- Szegény Cole sem marad ki ebből a csodás ébresztésből.
- Mit talált ki? - fordul kérdőn Rebecca felé Mia, miután kitöltött magának is és nekem is egy bögre kávét. Rám mosolygok és halkan meg is köszönöm neki.
- Nem tudom. De lehet meg kéne fojtanunk egy párnával.
- Benne vagyok. - emelem fel a kezemet és lehúzom a kávét.
~~~
Miután Cole is megitta a kávéját, Tony felöltözve sürgetett minket, hogy haladjunk, mert lemegy a nap, mire végzünk. Egyikőnk sem sejt semmit, hogy mit tervez, vagy hova készül. Így mindannyian a sötétben tapogatózunk és rettegünk Tony tervétől. Mert, hisz Tony nem az eszéről híres.
- Gyerünk már! - szólal meg már egy sapkát is a fejére húzva. - Komolyan mondom egy csiga csordát is hamarabb tessékelnék ki ezen az ajtón, mint titeket. - sóhajtozik. Mia mellettem áll már teljesen felöltözve.
- Tessék. - húz a fejemre egy fekete sapkát.
- Minek?
- Hogy nehogy megfázz.
- De nem kell. Már nagy fiú vagyok. És már nem egyszer bizonyítottam. - húzom vigyorra a szám.
- Tudom nagyon jól. - mondja és elvörösödik, pedig még nem is léptünk ki a hidegbe. - De nem akarom, hogy megfázz.
- Van különösebb oka?
- Nem akarok neked levest főzni. - tekeri magára a sálját.
- Mehetünk? - szól közbe Tony, még mielőtt válaszolhatnék.
10 perc gyaloglás után végre megállunk.
- Nem tudom, hogy tudod-e Tony, hogy nem télen szokás kirándulni. - jegyzi meg Rebecca átbújva egy ág alatt.
- Ügyes vagy Tony. Itt egy befagyott tó. Talán horgászni akarsz? - kérdezem ironikusan.
- Nem is tudom miért barátkozom veletek. - fordul felénk, majd folytatja. - Itt egy befagyott tó és egyikőtöknek sem jut eszébe, hogy csúszkáljunk rajta?
- Akkor megkérdezem én is. Miért is barátkozunk veled? Itt egy tábla, hogy veszélyes a tóra lépni, de te rá akarsz menni. - teszi csípőre a kezét Rebecca.
- De nem tilos. - emeli fel a mutató ujját. - Gyere Lia, legalább te érts velem egyet. - fogja kézen Mia-t és a jégre vezeti.
- Én nem tudok korcsolyázni. - csúszkál össze-vissza. Csakis azért nem esett még el, mert Tony tartja.
- Na gyertek már, jó buli. - invitál minket is.
- Gyere Isaac fogd meg a nődet, mert már nem érzem a karomat. - a tóra lépek és melléjük sétálok. Amint átadja Amelia-t megy a többiekért. Először Rebecca-t húzza a jégre, majd Dylan-t.
- Na engem nem. - teszi maga elé a kezét védekezően Cole.
- Ha a seggeden csúszol is feljössz. - fogja meg Cole kabátja ujját Tony és a jégre húzza. Mikor már Cole is a jégen van elkezd csúszkálni. Mia-n és Cole-on kívül mindenki meg tud állni. Dylan és Rebecca egymás mellett siklanak. Cole elvesztette az egyensúlyát így össze-vissza lépkedve próbál talpon maradni. Sokáig bírta, majd egyszercsak kicsúszik maga alól a lába és seggre esik.
- Áu. - mondja a jégen ülve. Tony mellé csúszik és segít neki felállni.
- Behorpasztottad a jeget! - mutat oda, ahol Cole ült pár pillanattal ez előtt. Mindenki hangos nevetésbe tör ki.
- Fogadjunk, hogy te még korcsolyázni is tudsz. - mondja Mia az alkaromat szorítva.
- Még szép. Én mindenben jó vagyok.
- Gondoltam. - mondja és megrázza a fejét.
- Gyere. - indulok meg hátra felé.
- Oh, ne, ne. El fogunk esni.
- Ezt már nem egyszer hallottam, és még egyszersem estél el, mikor a karjaim között voltál. - felnevet.
- Igaz. - válaszolja és még jobban megszorítja a karomat.
Már csak sötétedés után indultunk vissza. A délután hátralévő részét filmezéssel töltöttük. Pizzát rendeltünk, és jelenleg a kanapén ülve nézünk valami béna vígjátékot.
- Cole, most te csinálsz popcorn-t. - nyomja Cole ölébe Rebecca a tálat.
- Az előzőt is én csináltam. - sóhajt egyet, de feláll és a konyhába sétál.
~~~
Mindenki a kanapén aludt el. Másnap reggel erősen süt a nap a szemembe és Mia is hunyorogva szuszog mellettem. Így gyorsan átfordítom a másik oldalamra, hogy takarjam az arcát.
Késő délután indultunk, hogy ne keljen nagy forgalomba vezetni. Tony és Cole már elindultak taxival, mi pedig az utolsó táskát tesszük be a csomagtartóba.
- Meg van minden? - kérdezi Rebecca.
- Megnézzem? - kérdezi Mia, és kihúzza a zárból a kulcsot.
- Biztos minden meg van. - mondom neki, majd Mia bólint egyet és bezárja az ajtót.
Fél úton Rebecca megszólal.
- Ma csajos napot tartunk.
- Igen? - kérdezi Mia hátra fordulva.
- Igen. Ezek itt. - mutat rám és Dylan-re. - Túl sokak voltak. - néz rá Dylan-re hatalmas mosollyal. - Menjetek bulizni. Élvezzétek ki, hogy nem vagyunk ott Amelia-val. DE! - emeli fel a mutatóujját. - Ha megcsaltok, akkor Isten az atyámra, hogy lyukatok lesz a farkatok helyett. - fenyít be minket. Félelmetes, mit ne mondjak. De neki el is hiszem.
Mia-t és Rebecca-át kirakjuk Mia-ék háza előtt. Rebecca Dylan-hez fordul, Mia pedig hozzám.
- Ha bármi baj van hívj. - karolja át a nyakam és megcsókol.
- Ne lepődj meg, ha felhívlak.
- Csak ne haljatok meg.
- És ne csaljatok meg. - kiált fel Rebecca. Majd vissza beülve a kocsiba elindulunk Cole-ért és Tony-ért.
Miután felvettük őket egy kisebb bár mellett döntöttünk.
- Mivel kezdünk? - ül le a pulthoz Cole.
- Nem tudom, de nem akarok a wc előtt ülni. - jelenti ki Tony.
- Tudjátok mit csináltunk régen?
- Mit?
- Ki bírja tovább... - húzza ravasz mosolyra a száját Cole.
- Na nem. - mondja Dylan.
- Azt nem. - válaszolom én.
- Ki van zárva. - jelenti ki Tony.
- Jaj, ne már.
- Az egy kegyetlen játék.
- Igen, és régen játszottunk.
- Azt hiszem nyáron volt utoljára. - emlékszik vissza Dylan.
- És Isaac nyert. - felnevetek. A Ki bírja tovább játékot még nyáron találtuk ki. A lényege az, hogy minden kört más fizet. Először a gyengébb piákkal kezdünk, majd a végére jönnek az erősebbek. Lehetőleg úgy, hogy ne keverjünk sok mindent. Aki a legtovább bírja ájulás és hányás nélkül az nyer.
- Jó legyen. - egyezem bele.
- Ne szivass már. - fordul felém Tony.
- Oké, én is benne vagyok. - ül mellém Dylan.
- Ne már. Csak én vagyok ellene? - kérdezi Tony.
- Ez úgy hangzik, mint aki fél a vereségtől. - húzom ki a mellettem lévő széket Tony-nak.
- Én nem félek... Tudjátok mit? Legyen. - ül a másik oldalamra. - Viszont... Most nem keverünk.
- Oké.
- Akkor csak mi legyen? - kérdezem.
- Tequila. Ez kérdés? - felnevetünk.
~~~
Már a sokadik körnél tartunk. Ha jól számoltam akkor több, mint 10-et már megittunk. Kicsit émelygek, de bírom még. Cole fel van pörögve. Tony kéri a következő kört és elnézve ő is bírja még. Most szerintem Dylan lesz az, aki kiesik.
- Dylan, haver. Egybe vagy még? - lengeti meg a kezét Dylan előtt Cole.
- Még szép.
- Akkor itt a következő kör. - tolja elé. Tony hátra felé bámészkodik.
- Nem hozzuk be azt a szabályt is, hogy nem üthetsz meg senkit? - kérdezi vissza fordulva felénk.
- Tessék? - nézünk mindannyian rá, mégis miről beszél. Majd biccent a hátunk mögé, ahol a felénk közeledő Ryan van.
- Oh, igen. Ez egy jó ötlet. - egyezik bele Dylan.
- Már elkezdtük a játékot, nem lehet módosítani a játékszabályt. - mondom nekik.
- Isaac Reed. - áll meg Ryan. Lehúzom a pohár tartalmát és felé fordulok.
- Ryan Összevert Wood. Ja, várjunk. Még nem vagy összeverve. - állok fel a székről.
- Isaac, hagyd. - fogja meg a vállamat Cole.
- Ryan, jobb, ha most eltakarodsz innen. - mondja Dylan.
- Ugyan már. Mindannyian leittátok magatokat.
- Hidd el, én nem vagyok olyan részeg, hogy a fejedet ebbe, a szép márvány pultba csapjam és repedjen szét. Szóval, hagyj minket. Vagy akár kimehetünk az utcára is.
- Nem látom a lányokat. - Dylan-nek láthatóan megfeszül a háta.
- Teszek róla, hogy ne csak őket ne lásd. - indulok meg felé.
- Isaac, nem ér ennyit. - áll fel Tony is.
- Hallod Isaac. Hallgass a barátaidra.
- Csak nem félsz?
- Én? Tőled? Nem igazán.
- Szuper. - majd a jobb öklömet az arcába lendítem.
- Jaj. - hallom Dylan hangját. Ryan visszanyeri az egyensúlyát, majd én is kapok egy szép balost. De a következő ütéstől elhajolok és az oldalába szúrom az öklöm, majd mikor összegörnyed az állkapcsát célzom meg. Az ütés erejétől megtántorodik, de még áll. Ez csak nekem kedvez.
- Isaac, téged teljesen elpuhított. Nézz magadra. Ez vagy te. Ez. Aki véres ököllel várja, hogy megüssön valakit. Ez, aki csak akkor lép, mikor nincs a közeledbe ő. Amúgy pedig hagyod. Ez szánalmas.
- Ne aggódj, most nem hagyom. - ütöm meg egyszer, majd kétszer. Aztán még egyszer és még egyszer. Nem tudom hanyadik ütést viszem be, mikor megfogják az öklömet.
- Isaac elég.
- Még lélegzik, úgyhogy nem.
- De hisz megölöd.
- Épp ez a lényeg. - húzom ki Cole kezéből az öklömet és még egyszer megütöm.
- Haver elég. - lép Tony is közbe, majd leemelnek Ryan-ről. Dylan elvesz pár szalvétát, majd kihúzva a karomat a kezükből kiindulunk. - Örülj, ha nem jelent fel. - mondja már kint Tony.
- Hát nem látod, hogy nem érdekel? - rivallok rá. - Az sem érdekel, hogyha börtönben fogok ülni, azért, mert megöltem. De holtan akarom látni.
- És megéri? Hm? Megéri egy szarházi miatt évekig a börtönben ülnöd?
- Te mit tettél volna a helyembe Tony? Mit tettél volna, ha ez a te csajoddal történik meg? Vagy épp a tiéddel. - mutatok Cole-ra. - Vagy épp Rebecca-val? - fordulok Dylan felé. - Mi a jó büdös francot tettetek volna a helyembe? Mert két hét felfüggesztésnél nem értünk el többet a rendőrséggel. - már szinte üvöltök, de nem válaszolnak. - Igen, szerintem is. Szóval ne gyertek itt azzal, hogy nem éri meg.
- És Lia nézze végig, ahogy elitélnek téged emberölésért. Oké, téged bevisznek a börtönbe. De mi lenne Amelia-val? Miatta csinálnád. De miatta nem csinálhatod. - fogja meg a vállam Dylan. - Isaac gondolkodj.
- Épp azt teszem, Dylan. Minden áldott percben az ő érdekét nézem. Ha Ryan nem lenne, nem lenne rá semmilyen fenyegető veszély.
- Honnan tudod? Ryan kiiktatásával nem érnél el semmit. Sőt, ártanál neki.
- Ez nem igaz. - rázom meg a fejem.
- Igen? Mi van Lydia-val? Mert úgy emlékszem ő volt a másik, aki ártani akart Lia-nak.
- Lydia leállt.
- Lehet. De az is lehet, hogy nem. Azzal tudod megvédeni, ha mellette vagy. Nem pedig rácsok mögött. - most én maradok csöndbe. Igaza van.
- Megyünk együnk valamit. - mondja Dylan, majd a két fiúra néz, akik egy padon ülnek és alszanak. - Ezek szerint mi nyertünk.
- Hívok taxit.
- Isaac, te vagy a legjobb barátom. Tudod jól, hogy nem mondok hülyeséget.
- Tudom.
A taxiba betesszük a két fiút, majd Dylan is beszáll.
- Te nem jössz?
- Kiszellőztetem a fejem.
- Ne menj vissza.
- Nem fogok. - majd a taxis elhajt.
Néhány utca után azon kapom magam, hogy Mia-t hívom.
- Igen? - szól bele álmosan, mire elmosolyodom.
- Szia.
- Isaac?
- Az egyetlen.
- Mennyi az idő?
- Lassan hajnali kettő.
- Ugye mindenki él? - felnevetek.
- Mindenki.
- Menjek érted?
- Már mindjárt ott vagyok.
- Hol?
- Otthon.
- Akkor miért hívtál?
- Hogy nyiss ajtót.
- Azt mondtad haza mész.
- Igen haza.
- De én otthon vagyok.
- Nekem az a második otthonom.
- Ki mondta ezt?
- Én. - hallom, hogy halkan felnevet. - Itt vagyok.
- Megyek. - majd megszakítja a hívást. Leülök a kis padra, majd pár perccel később kisétál egy papucsban és egy köntösben.
- Mennyire vagy részeg? - néz rám mosolyogva, majd meglátva a mosolya el is tűnik. - Mi történt? - fogja meg az arcomat.
- Olyan szép vagy.
- Isaac, mi történt az arcoddal és a kezeddel?
- Semmi. - húzom hátra.
- Kivel verekedtél?
- Mi van, ha csak neki mentem egy oszlopnak?
- Nem, túl sokszor láttam ezeket a sebeket, ahhoz, hogy tudjam verekedtél. Kivel verekedtél?
- Ryan-el.
- Ugye nem...
- Nem, sajnos leállítottak, mikor bármit is csinálhattam volna.
- Jó.
- Dehogy jó. - engedi el az arcomat.
- Gyere, haza viszlek.
- Miért?
- Mert nem akarok veszekedni veled.
- Én sem akarok.
- Helyes. Akkor gyere. - lengeti meg a kocsikulcsot.
- De én itt szeretnék aludni.
- De nem tudsz, Rebecca itt van.
- És a földön nincs több hely?
- Most a padlómon szeretnél aludni, mikor legútóbb még hisztiztél, hogy kemény?
- Azzal a tudattal, hogy van keményebb dolog a világon elfogadtam a padlódat. - nem válaszol, csak beharapja az alsó ajkát.
- Legyen. - egyezik bele.
A fürdőbe vezet és előveszi a kötszeres dobozt.
- Nem kell.
- De kell. - majd egy gézlapra nyom egy kis fertőtlenítő krémet. Megfogja az államat, hogy betudja kenni az arcomat.
- Szeretlek. - mondom neki a szemébe nézve.
- Ne mozogj.
- Te nem szeretsz?
- Ne mozogj. - ismétli meg. Majd mikor elengedi az arcomat a doboz felé fordul és hátra tűr egy tincset.
- Most már akkor szeretsz?
- Igen, Isaac. Szeretlek.
- És haragszol?
- Nem, nem haragszom.
Lekapkodva pár párnát és egy takarót megágyaz nekem a földre.
- Miért nem magad mellé?
- Mert arra van az ablak, és nem szeretném, hogy megfázz.
- Tudom, tudom. Mert nem akarsz nekem levest főzni.
- Pontosan. - felnevet.
~~~
Reggel arra kelek, hogy valaki rám esett. Pontosabban belém rúgott és rám esett. Mint kiderült Rebecca volt az.
- Mi volt ez? - ül fel hirtelen az ágyon Mia. - Jesszusom Rebecca, ugye nem akarod megölni?
- Megölni? Szerintem eltört miatta a lábam.
- Még te rinyálsz? Kirúgtad a gyomromat.
- Egyáltalán mit keresel itt? A szoba közepén? Elrontottad a csajos nap legfontosabb részét.
- Mi van?
- Amelia-t én keltem fel mindig azzal, hogy ráugrok.
- De Rebecca, most is te keltettél fel.
- Rám ugorva. - jegyzem meg.
- Igaz, így legalább édes a bosszúm. - nyújtja ki rám a nyelvét.
~~~
Látszik, hogy új félévbe léptünk. Azt hiszik, hogy a nyakunkon az érettségi és bombáznak a feladatokkal. Mia nem egyezett bele, hogy nálam vagy nála tanuljunk. A tanulókra zúdítják a stresszt, ami Mia-nal működik is. Így a csütörtök az így telt.
~~~
Pénteken, francia után Mia Dylan-el sétál ki a teremből. Én Cole-al megyek ki, aki egy lányról beszél és közben a szendvicsét eszi.
- Várj, mindjárt jövök. - mondja nekem és elmegy. Nemsokkal később mellém csapódik Rebecca.
- Szia Isaac.
- Szia Rebecca.
- Neked nincs több igazolásod?
- Miből?
- Tesiből.
- Nem akarsz tesizni?
- Nem. Gondolom futni fogunk, mint mindig. - felnevetek.
- Nincs.
- Kár. - majd Mia-ékozhoz sétálunk. - Na mi megyünk átöltözni. - karolja át Rebecca a barátnőjét és elindulnak a tesi terem felé.
~~~
Órák után, Mia már a kocsinál vár.
- Rebecca-val megyünk az edzésetekre.
- Hogy-hogy?
- Nem tudom, csak megkérdezte megyek-e, és mivel mindig jön velem a könyvtárba, így én is megyek vele.
- És, ahogy látom könyveket is hozol.
- Nézzem, ahogy izzad fiúcskák futkosnak össze-vissza? A könyvek érdekesebbek.
- Az egyik fiúcska a barátod.
- De attól még izzad fiúcska marad. - felnevet én pedig magamhoz húzom egy csókra.
Amelia
Ahhoz képest, hogy Isaac-nek azt mondtam olvasni fogok egyszer nem vettem a kezembe. Túlságosan is lekötötte a figyelmemet, mikor megállt és a pólójába törölte homlokát, ezzel meg villantva tökéletes hasát. Az edző nagyon komolyan veszi ezt az egészet, és szigorú is. Mindent kijavít, amibe csak bele tud kötni. Kötött már bele Isaac-be is, hogy ne tegye ki annyira a lábát. Cole-be is, hogy alacsonyabban pattogtassa a labdát. De Dylan, Tony és a többiek sem maradtak ki. Isaac szépen vezeti a labdát és ziccert dobva be is megy a labda. A dobásból leérkezve a lába megcsúszik a földön ezzel teljes súlyával a karjára esik...
Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Mindig olyan jó részeknél hagyom abba. Ez most sem változott.😉 De sietek a következő résszel, ígérem. Ha tetszett, akkor kérlek nyomd meg a kis csillagot☆ a bal sarokban, jelezve nekem, hogy tegyem már ki a következő részt. Kommenteket, mint mindig, alig várom.
Puszilok mindenkit!
⁸