Az élet csupa meglepetés

4. rész 《Nagyi Georgiából》

~~~

A reggel ugyanolyan átlagos volt, mint mindig. Gabe a pultnál ülve ette a müzliét. Anya munkába készülődött. Én pedig csak ittam a finom kávémat.

- Anyu, muszáj iskolába mennem? - kérdezi Gabe tele szájjal.

- Először is. Ne beszélj tele szájjal. Másodszor. Igen kisfiam iskolába menni kell.

- Ahj. - mérgelődött magába.

- Én mentem. Sziasztok. - köszöntem el tőlük. Két perc sem telt el, mikor Becca megállt a házunk előtt.

- Hé. - szól ki a lehúzott ablakon. - Hamar jöttél. Nem dudálhattam. - háborodik fel.

- Most is dudálhatsz.

- Igen, de az nem olyan.

- Szeretnéd, hogy bemenjek? - kérdezem.

- Igen. - mint egy gyerek. Bemegyek és bezárom. Rebecca dudál egy jó hosszút, majd vissza kimegyek hozzá.

- Most már jó? - kérdezem.

- Igen, te vagy a legjobb. - mondja széles vigyorral.

- Amúgy, mizu Gabe-el? - kérdezem, mikor lehajt a járdáról.

- Hát... Nem is tudom. Nagyon szerény.

- És az baj?

- Igazából nem, de jó lenne, ha egy kicsit próbálkozna vagy valami. Viszont. Mit fogsz felvenni?

- Mit fogok felvenni? Mikor? - ennek a lánynak duda van az agyában.

- Te lüke. A randin.

- Milyen randin? Nem hívott el senki randira. - mondom neki.

- De majd fog. Mégpedig Ryan Wood.

- Csak egy könyvemet ragasztja meg.

- Jaj, ne légy ennyire naiv.

~~~

Megállva a szekrényeinknél Rebecca folytatja a mondandóját.

- Szóval, ha megkérdezi mit válaszolsz?

- Igent. - sóhajtok egyet.

- Pontosan. - mondja és bebújik a szekrényébe elővenni a biosz füzetét.

- Szia Amelia. - köszön Ryan.

- Oh, szia Ryan.

- Itt a könyved. - mondja és átnyújtja. Belelapozgatva a könyvbe megborzongok.

- Köszönöm. - erőltetek mosolyt az arcomra. A gesztus meg volt.

- Lenne kedved velem eljönni vacsorázni? - kérdezi. A hátam mögül Bex köhög egyet utalva, hogy most kéne igent mondanom.

- Persze.

- Tényleg?

- Igen.

- Oké, akkor hétre érted megyek.

- Rendben. - mosolygok.

- Akkor majd találkozunk.

- Igen, szia. - azzal elsétál.

- Juj...

- Halkabban. - csitítgatom a barátnőmet.

- Liának ma randija lesz.

- Oké fejezd már be. Így úgy nézel ki, mint egy Lüke.

- Nem, nem. Te vagy a Lüke. - erre mindketten elröhögjük magunkat.