Az élet csupa meglepetés

55. rész《Hogy kikészítselek》

18+ tartalmaz. Csak saját felelőséggel!

~~~

- Tudod Isaac. - lépek hozzá közelebb.

- Mindig mikor veled vagyok. Minden egyes perc, amit a közeledben töltök segít. És tudod mi vigasztal? - fogom meg a vállát.

- Mi?

- A tudat, hogy szeretsz.

~Amelia

- Mindennél jobban, Mia. - az arcát megfogva egy csókba húzom. Ösztönösen a hajába kapok, mire egy halk sóhajjal válaszol.

- Menjünk be. - távolodok el tőle, de nem engedi, hogy hátra lépjek.

- Ne menjünk be.

- Miért ne?

- Azt szeretném, hogy most minden így maradjon. - én is ezt szeretném. Hogy megálljon az idő és csak mi ketten legyünk. A tekintetemet az övébe fúrom, kék szeme csak úgy csillog a halvány fénybe, amit az utcai világitás nyújt.

- Menjünk be. - ismétlem meg az előbbi mondatot. - Fázom. - a kabátom bent maradt anyuéknál. Isaac is észreveszi, hogy csak egy szál pulcsimban állok előtte, majd szó nélkül leveszi a sajátját és rám teríti. - Köszönöm.

- Látod, már nem is kell bemennünk.

- Így te fázol meg.

- Nem izgat. - majd a kabát alányúl, hogy a derekamnál fogva magához húzzon egy ölelésbe.

~~~

Végül megtudtam győzni, hogy bejöjjünk. Épp akkor léptünk be, mikor apa nagyba beszélgetett valakivel. Vagyis inkább kiabált, de neki ez a beszéd. Az ügyvédes beszéde. De úgy tűnik nem neki lett igaza, mert trappolva fordul ki az egyik irodából.

- Mi a helyzet David? - kérdezi Loren.

- Itt mindenki hígagyú. Komolyan mondom én magam fogom a hátsó ajtón kivonszolni Ryan seggét és elütöm az autómmal.

- Miért mi van? - kérdez újból Loren.

- Ragaszkodik a szüleihez.

- És akkor most mi lesz? - fordulok apához.

- Most? Most haza megyünk.

- Mi lesz Ryan-el?

- Bent marad. Holnap pedig elintézem, hogy sírja vissza azokat a perceket, amikor még nem ismert engem. - anyát átkarolja és kiindul, Loren pedig utánuk. Én a kabátomért nyúlok, majd kibújva Isaac kabátjából átadom neki.

- Tehát csak a pólóim kellenek? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.

- Hm... És a pulóverek. -mondom széles vigyorral, majd átkulcsolom ujjainkat és elindulunk mi is kifelé.

~~~

Isaac leparkol a kocsimmal a ház előtt.