18+ tartalmaz. Csak saját felelőséggel!
- Hát ez nem a pizza. - mondja, mire mindannyian oda kapjuk a fejünket.
Amelia
- Mi az? - állok fel a kanapéról. Rebecca egy dobozt emel fel a lábtörőről, ami félig elázott a hótól. A két fiú is mellénk sétál, Rebecca pedig kinyitja a dobozt.
- Ebben nincs semmi. - mutatja körbe.
- Akkor csak valamelyik szomszéd trolkodik.
- Hát itt nem nagyon vannak szomszédjaink. - mondom Dylan-ek. Bezárni készülöm az ajtót, viszont egy fekete bakancs megakadályozza. Összehúzott szemöldökkel nézem a bakancsot, majd szép lassan elkezdek hátra felé lépkedni. Isaac-re nézek, aki a mutatóujját a szája elé teszi, ezzel utalva arra, hogy maradjunk csendbe. Majd kivágódik az ajtó és belép rajta egy ember. Helyesbítek, mert ketten vannak. Aztán...
- Meglepetés. - kezdenek el csillámmal szórni minket. Cole-nak és Tony-nak mindkét kezükben van egy-egy festékszóró. Csak festék helyett ez csillámot szór. Mikor már az utolsó csepp csillám is ránk kerül újra megszólalnak.
- Ezt azért, mert nem hívtatok meg minket. Most már kvittek vagyunk. - zárja be maguk után az ajtót. Mind a 4-en csak úgy csillogunk.
- Tehát nincs harag? -kérdezem két köhögés között. Holnapután is a csillámot fogom köhögni.
- Most már? Nincs. - röhögik el magukat.
- Jaj, de jó, hogy már ti is itt vagytok. - szólal meg Rebecca, majd Dylan-el összenézve elindulnak egy ölelésre Cole-hoz és Tony-hoz.
- Ne, ne, ne... - ellenkeznek, de már mindegy. Szoros ölelésbe zárták őket. Isaac-el mi csak röhögünk.
- Isaac, igazán jól áll a csillám. - húzza tovább az agyát Cole, mire Isaac válasz helyett csak felemeli a középső ujját. - Lia, te pedig csak még ragyogóbb lettél. A csillagokra lehet nézni, de rád nem. - felnevetek. - Milyen kaja van? - sétál a kanapéhoz.
- Le ne ülj! - szólok rá. Ugyanúgy csillámos, mint mindannyiunk.
- Tea... A kedvencem. Persze a tequila és a whiskey mindent felül múl. Most, hogy így eszembe jut. Kint van négy üveg pia. Idehoztam nektek a bulit. - vigyorog ránk, majd feláll és behozza a piát.
- Király lakás. - jegyzi meg Tony és a konyhába sétál. Majd elkezd a poharak között matatni. - Pont hat. - veszi le a hat feles poharat és megfogva mindet visszajön hozzánk a nappaliba. Cole kinyitja a vodkát és megtölti a poharakat.
- Igyunk ránk. - és koccintva mindenki lehúzza a pohara tartalmát.
~~~
Néhány pohár után folytattuk is a darts-ot. Tony mindenáron a tábla mellé akart állni, annyira bízik bennünk. Csakhogy ebben az állapotunkba nem bízunk annyira magunkba, mint ő bennünk. Rebecca és Dylan feladta a játékot, így csak én és Isaac maradtunk. Mindkettőnkben ég a versenyszellem. Talán ez az egy sport, amiben lenyomhatom. Jelenleg Isaac-nek 24 pont kell még, nekem 26.
- Készülj a vereségre. - vigyorog rám önelégülten. Már csak egy tűje maradt. Ha dob egy dupla 12-est akkor nyer. Becéloz és... Épp, hogy mellé ment. Így csak egy sima 12-est dobott. Isaac-re vigyorgok, majd helyet cserélünk. Egy 6-ost és egy dupla 10-est kell dobnom és megnyerem. Eldobom az első tűt, amivel kiütöm a 6-ost. Megcélzom a dupla 10-est, de csak egy sima 10-est sikerült dobnom. Így változik a tervem és a dupla 5-öst célzom meg, és... telibe. Ezzel én nyertem meg a versenyt.
- Szép volt. - ráz velem kezet.
- Szuper, erre innunk kell. - emeli fel a poharát Cole.
- Játszunk kártyás-piás játékot. - áll fel Tony.
- Hogy mit? - kérdezi Rebecca, és mindannyian kérdőn nézünk rá.
- Kártyás-piás játék. Van póker kártya? - kérdezi tőlem, mire bólintok. Leguggolok a szekrényhez és kihúzva a fiókot, kiveszem a kártyát, majd átadom neki. - Töltsetek meg egy poharat. - adja ki az utasítást, míg kinyitja a kártyát. Rebecca tölt az egyik pohárba vodkát, majd Tony ráhelyezi a paklit.
- Játékszabály: Mindenkinek le kell fújnia valamennyi kártyalapot. Aki lefújja az egészet az iszik. - hadarja el az egészet.
- Én kezdek. - emeli fel Rebecca a kezét. Lehajol és lefúj néhány kártyát a pohárral.
- Lia, te jössz. - mondja Cole. Én is lehajolok és vagy a fél paklit sikeresen lefújom.
- Az szép. - mondja Tony. Most ő jön, utána Dylan, Cole és utolsónak Isaac. De egyikőjük se fújta le.
- Ezen már csak egy darab van. - mutat Rebecca a pohárra.
- Ha jól megnézem, akkor kettő. - állapítja meg Cole. Rebecca mindkettő papírlapot lefújja, ezzel elveszítve a játékot. Lehúzza a poharat, aztán önti is a következőt.
~~~
Pár ilyet játszottunk még. Tony volt a legravaszabb, mindig csak egy vagy két kártyát hagyott a poháron. De mindenki veszített legalább egyszer. Én háromszor is. Jelenleg a nappaliban ülünk és beszélgetünk. Én már rég elvesztettem a fonalat, de Tony valami kutyáról beszélt. Azt hiszem. A fotelban Cole ül, a kanapénak támaszkova Tony a földön. Rebecca és Dylan egymás mellett ül a kanapé egyik végében. A fejem Isaac ölébe pihen a kanapé másik végébe. Isaac is csatlakozik a beszélgetésbe én pedig csak az arcát figyelem. Néha felröhög, néha elmosolyodik, valamikor komoly marad. Majd lepillant rám. Tekintetébe olyan dolgot érzékelek, amit semelyik vicc, és semelyik emlék nem váltott ki belőle. A kanapé tetejéről leveszi az odaterített pokrócot és betakar vele. Miután halkan megköszöntem neki el is nyom az álom
~~~
Másnap sokáig aludtunk. Óvatosan keresem a telefonomat a kanapén, majd megtalálva megnézem az időt. Lassan délután 4 óra. Rebecca és Dylan a kanapén alszanak. Vagyis Dylan csak félig, mivel félig lelóg a kanapéról. Cole a kanapén szunyókál, Tony a földön. Isaac pedig engem átölelve alszik. A lehető legnagyobb óvatosággal gubancolom ki magam Isaac öleléséből. Majd Cole mellől elveszek egy pokrócot, mert nála kettő is van, és ráterítem az alvó Tony-ra. Isaac-re is visszahúzom a takarót és Dylan-t is beljebb igazgatom, nehogy leessen. Majd a kávéfőzőhöz sétálok, hogy lefőzzek egy kávét. Míg a fő, addig előveszek egy fájdalomcsillapítót. A pulton pizzás dobozok díszelegnek. Nem is emlékszem mikor jött meg a pizza.
Télen hamar sötétedik. Mindjárt négy és már megy le a nap. És a hó is szakad. Miután megittam a reggeli-délutáni kávémat, úgy döntök, hogy csinálok valami vacsorát. De a hűtőbe nincs semmi. Megnézem a mélyhűtőt, hátha ott találok valamit. Mirelit zöldség és rántott sajt. Ez a tartalma. Holnap el kell menni valahova vásárolni, vagy megint pizzát kell rendelünk. Kiveszem a zöldségeket és a sajtot. Az elővett fazékba kezdem el párolni a zöldséget, mikor elkezd egy telefon csörögni. Gyorsan odafutok és elkezdem keresni, hogy ki telefonja csörög... Isaac-é. Letérdelek a kanapé mellé és benyúlok a párnája alá. De nem sikerül olyan óvatosan benyúlnom a feje alá, így sikeresen fel is keltettem.
- Próbáltam elnémítani...
- Jó reggelt. - mosolyog rám.
- Jó reggelt.
- Gyere vissza. - tárja ki a karját.
- Nem lehet. Meg ég a zöldség.
- Egy perc? - néz rám kis kutya szemekkel. A konyha felé pillantok, majd mellé fekszem. - Köszönöm. - öleli át a derekamat.
- Jó reggelt mindenkinek. - nyújtózkodik Cole. - Micsoda finom illat. Ez mi? - borzolja meg a haját.
- Zöldség. - válaszolom.
- Oh, akkor visszavonom. Van kávé?
- Van. - adok Isaac-nek egy puszit, majd visszamegyek a konyhába. Cole leül a pulthoz és nemsokkal utána Isaac is csatlakozik.
- Meddig hagyjuk őket aludni? - kérdezi Cole a többiek felé mutatva.
- Szerintem még hagyju...
- JÓ REGGELT! - kiáltja el magát. Tony olyan gyorsan ül fel, hogy beveri a fejét az asztal aljába. Dylan leesik a kanapéról. Rebecca pedig szúrós szemekkel néz Cole-ra, majd felé hajít egy párnát.
- Elmehetnék ébresztő órának. - fordul vissza felém, majd felnevetünk. Előveszek mindenkinek egy bögrét és lefőzök még egy kávét. Majd visszalépek a tűzhelyhez és hirtelen már nem látok semmit.
- Nem tudom ki oltotta le a lámpát, de oltsa vissza. - hallom Tony hangját.
- Te hülye, mindenki itt ült melletted. Elment az áram. - válaszol Dylan. Nem látok szó szerint semmi. Próbálok a telefonomért nyúlni, de nem találom sehol.
- Valaki egy telefont!
- Mindenkié a nappaliban van. - mondja Isaac.
- Akkor próbáljunk elmenni oda, mert nem akarok vak maradni. - válaszol Cole. Hallom, hogy két ember felállt. Majd két koccanást.
- Áu. - szólalnak meg egyszerre.
- Mi a francért jobbra indultál el? - kérdezi Tony.
- Te mi a francért indultál el balra? - kérdez vissza Cole. A fiókokat nyitogatom és keresem a zseblámpát. A harmadikban meg is találom. Majd bekapcsolva feléjük irányítom.
- Ne vakíts tovább. - teszi maga elé a kezét Cole.
- És most? - ül vissza Tony.
- Most várunk. - válaszolom.
~~~
Fél óra, de az áram még nem jött vissza. Mindenkin egy takaró van. Hoznunk kell be fát, mert különben megfagyunk.
- Hozok be fát. - állok fel a kanapéról.
- Nincs több fa. Tegnap betettük a maradékot.
- Akkor menjünk és szedjünk.
- Mindenki?
- Igen Cole, legyen valami hasznod is ne csak leitass minket. - áll fel Rebecca is.
Miután mindenki felöltözött három csapatra váltunk és három felé indultunk, hogy minél hamarabb meg legyen a fa mennyiség. Én Tony-val jöttem. Rebecca Isaac-el és Dylan megy Cole-al. Gallyakért és kisebb fákért hajolok és adom Tony kezébe.
- Remélem te egy nagyon bátor ember vagy. - mondja Tony és a háta felé pillant.
- Miért? Te nem vagy bátor?
- Dehogynem. Nagyon bátor vagyok. Szóval ne aggódj. Megvédelek.
- Rendben. - mosolygok rá és még egy fát rakok a kezébe.
10 perc után úgy döntöttünk visszaindulunk a házhoz.
- Hallottad ezt?
- Mit? - kérdezem hátra felé nézve.
- Mintha elment volna valami mögöttünk.
- Ugye nem megijeszteni akarsz Tony, mert akkor megütlek.
- Nem, tényleg hallottam valamit. - veszi komolyra a figurát. Majd mögöttünk megmozdul egy bokor.
- MEGHALUNK! - sikítunk fel egyszerre.
- Ugye hallottad?
- Hallottam. - erősítem meg. Gyors léptekkel elindulunk a ház felé, de tényleg olyan, mintha valami követne. Már lassan futunk, mikor Isaac és Rebecca megjelenik mellettünk.
- Hála a jóégnek. Nem halunk meg. - fújjuk ki egyszerre a levegőt Tony-val. Majd a mellettünk lévő bokorból előugrik valami, én pedig Isaac nyakába ugrok, aki rögtön a derekam után nyúl. Aztán észreveszem, hogy Tony is Isaac kezébe landol.
- Haver, ez az erdő tele van állatokkal. - húzza feljebb a lábát Tony. Csoda, hogy Isaac mindkettőnket elbír.
- Várjatok, hagyj csináljak egy fotót. - teszi le Rebecca a fákat, majd előhúzva a telefonját lekap minket. Mikor megbizonyosodtam, hogy nincs semmi a közelbe lemászok Isaac öléből és megnézem a fotót. Isaac rám nézve mosolyog én pedig a vállába kapaszkodva mosolygok rá vissza. Tony a kép baloldalán pedig teljesen rémült arccal néz oldalra. Valami csodálatos ez a kép.
~~~
A kandallóba beteszünk egy adag fát és a takarók alól várjuk, hogy melegedjen végre a lakás. Addigra az áram is visszajött.
A kaja egyszerű volt, de finom. Tony azt mondta elmegy zuhanyozni és lefoglalt egy vendégszobát. Cole, Rebecca és Dylan ugyanígy tettek. Cole Gabe szobájába ment. Rebecca és Dylan a másik vendégszobába.
- Nem vagy fáradt? - kérdezem Isaac-től, aki nekem segít eltörölgetni a tányérokat a konyhába.
- Nem igazán. És te?
- Nem. - teszem be az utolsó tányért is a szekrénybe. - Unatkozom és van egy ötletem mit csináljunk. - nézek rá.
- Oh, igen? És mi? - támaszkodik a pultra.
- Gyere megmutatom. - fogom meg a csuklóját és elkezdem magam után húzni a garázsba. - Segíts behozni. - mutatok a biliárdasztalra.
- Én nem éppen erre gondoltam.
- Tudom. - felnevetek és az asztal végéhez sétálok. - Segíts.
- Maradjon itt.
- Mi? Miért maradjon itt?
- Játszunk vetkőzős biliárdod.
- Mit?
- Minden golyó után, amit sikerül betalálnom leveszel magadról egy ruhadarabot. Ha te találsz be, akkor én vetkőzőm.
- Mások is vannak itt.
- Ezért maradunk a garázsba. - kacsint rám és a dákókhoz sétál. - Te kezdesz. - nyújtja át az egyik dákót.
- Úgy gondolod, hogy előnybe lennél? - ébred fel bennem a versenyszellem.
- Talán. - állítja be a golyókat. A fehér golyó mögé állok, hogy kezdjem az első lökést. A golyó eltalálja a háromszög csúcsát, majd egy teli narancssárga golyó a lyukba gurul.
- Vetkőzz. - mondom neki, majd kibújik a cipőjéből. Megint a fehér golyó mögé állok és megcélozva a piros golyót lökök egyet a dákóval, majd az is a lyukba érkezik. Isaac-re mosolygok, mire leveszi magáról a zoknit. A következő körnél nem találok el golyót, így Isaac következik. Neki sikerül belöknie a zöld csíkosat. Rám néz és kibújok a cipőmből. Megint lehajol és megint talál. Én is a zoknival folytatom. Aztán megint a lyukba löki a kék csíkosat. Leveszem a pulóverem, mire elmosolyodik. A következő köre nem sikerül. Én jövök. Először sikerül a zöld telit, majd a sárga telit is a lyukba juttatnom. Lekerül róla a pulóvere és a pólója.
- Remélem nem fogom elterelni a figyelmedet.
- Nem fogod. - állok az asztal mellé. Isaac lehajol és elkezdi mérni a lehetőségeit. Izmai táncolnak a bőre alatt. Hátra húzza a dákót és eltalálja a barna golyót, ami sikeresen a lyukba gurul. Kibújok a pólómból és a többi ruha közé hajítom.
- Persze, hogy ilyenkor kell a piros melltartódba lenned.
- Remélem nem terelődik el a figyelmed a játékról. - válasz helyett kihúzza magát, majd megint az asztalra szögezi a szemét. Céloz és lő. De nem ment be egy golyó sem. Nekem sikerül eltalálnom a lila telit és a kék telit. Így Isaac-ről lekerül az öv és a nadrág is. Nekem már csak a barna golyó és a fekete maradt. Lehajolok közben Isaac mellém sétál. Érzem a testéből áradó hőt, mire megborzongok. Fel se nézek, de tudom, hogy önelégült vigyor ül a képén. Koncentrációmat a barna golyónak szentelem.
- Ha mellé találsz, akkor a következő körnél már pucér leszel. - súgja a fülembe, mire véletlen meglököm a fehér golyót.
- Csaltál. - fordulok felé. Megtámaszkodik a biliárdasztalon bezárva engem.
- Képzeld el, ha még hozzád is értem volna. - mondja alig hallhatóan és a fehér golyó mögé sétál. Bement neki a piros csíkos, mire lehúzom magamról a nadrágot. Majd a narancssárga is a lyukba végzi. - Na melyiket veszed le? Az alsót. - mutat a bugyimra. - Vagy a felsőt. - vezeti a melltartómra a szemét.
- Ezt. - majd hátra nyúlva kikapcsolom a nyakamba lógó nyaklánc kapcsát.
- Ez nem ér.
- Ez is rajtam van. Így számít. - most én vigyorgok rá. Leteszi a dákót az asztalra majd hozzám lép és felvesz az ölébe egy csók kíséretével. Az asztalra ültet és a lábam közé áll. Én mohón csókolom, majd áttérek a nyakára, utána a kulcscsontjára. A derekamról a melltartókapcsához csúszik a keze, amit ki is kapcsol. Most ő csókolgatja a nyakam, majd a kulcscsontomhoz, aztán a mellem közé érkezik. Remegő kézzel húzom le róla a boxert, majd elkotorva a hátam mögül a golyókat az asztalra fektet. Megemelem a csípőmet, hogy letudja húzni rólam a bugyit. Szája visszatér a mellem közé, majd lejjebb és lejjebb halad. - Kérlek... - könyörgök neki. Úgy érzem szétrobbanok és ő csak tovább húzza az agyamat. Elhátrál a lábam közül és lehajol. Nem látom mit csinál, de mire felkönyöklök már fel is áll. Több értelemben is. Magára húzza az óvszert, majd a kezét a derekamra teszi és belém hatol. Ingerlően lassan kezd el körözni. - Isaac... - nyöszörgök. Veszi az adást és végre elkezd normális tempóba mozogni. A mellettem támaszkodó kezére szorítok, mire elvéve onnan átkulcsolja az ujjainkat. Majd egyre gyorsabban és mélyebben kezdi el ostromolni a testem. Hátam megfeszül lábaim remegni kezdenek. Ő hamarabb végzett, de folytatta a mozgást, míg én is elértem a beteljesülést. Mindketten lihegve nézünk egymás szemébe, majd mindketten elmosolyodunk. A mellkasomra hajtja a fejét, én pedig a hajával szórakozom.
- Többet kéne biliárdoznunk. - szólal meg egy kis idő múlva.
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Mivel nem Ryan toppant be, így megélem a holnapot. Remélem tetszett a rész. Kérlek nyomjátok meg a csillagot☆, jelezve, hogyha hozhatom a következő részt. Kommenteket hagyjatok. 😉
Puszilok mindenkit.
⁸