~~~
Amelia
Az utálat erősebb formája a gyűlölet. Már pedig az előttem álló személyt gyűlölőm. Tiszta szívemből. Nick mellém Isaac pedig inkább elém áll.
- Bocsánatot szeretnék...
- Ryan, már nem nagyon számít mit szeretnél.
- Távolságtartási végzésnek a jelentése, hogy hagyd békén. - szólal meg Isaac.
- Távolságtartási végzés? Mégis miről beszél? - Ryan kérdőn néz rám. - Ennyire gyűlölsz?
- Nem Ryan. Iszonyodom tőled. Undorító volt, amit csináltál. - lépek hozzá közelebb Isaac elé lépve. - Más boldogságát teszed tönkre. Azért, mert unatkozol. Undorodom tőled Ryan Wood. Már csak egy kérdésem maradt. Miért én? És ne gyere azzal, hogy szeretsz. Mert, ha az ember szeret valakit azzal nem tesz ilyen szörnyűséget.
- Miért ő talán szeret? - mutat Isaac-re. - Annyira megszállottja vagy Isaac-nek, a kedves, megváltozott Isaac-nek, hogy gondolkodás nélkül az ágyába futsz, minden kérés nélkül... - meglendítem a kezem és egy hatalmas pofon csattan el Ryan arcán. Megfogva a pofon helyét, megindul felém, de Nick és Isaac közbe lép. Isaac megfogja a vállát és elkezdi hátra felé tolni Ryan-t, míg Nick kigáncsolja és Ryan a földre érkezik.
- Megígértem neki, hogy nem ütlek meg. De, ha kiprovokálod akkor eggyé teszlek a földdel. - engedi el a vállát és feláll.
- Wood! Vidd innen a fiadat. Ha megtudom, hogy közel ment a lányomhoz, akkor nem állok le addig még börtönbe nem küldöm. - mondja apa. Dave időközben megérkezik a papírokkal, amit hamar alá is írok.
Ebben az elmúlt egy napban annyira stresszes voltam, hogy már a fejem is fáj.
- Valami baj van? - kérdezi Isaac a kocsihoz sétálva. Apuék még bent maradtak pár papírt aláírni, minket addig haza küldtek.
- Nem, csak fáj a fejem. - mondom neki egy halvány mosollyal és előveszem a kocsim kulcsát.
- Majd én vezetek. - kikapja a kezemből a kocsi kulcsot.
- Nem olyan vészes. - nyújtom a kezemet felé, hogy adja vissza a kulcsot, de megrázza a fejét.
- Nem, nem.
- Konok. - motyogom.
- Tessék? Nem értettem. - teszi a füle mögé a kezét.
- Azt mondtam, hogy konok.
- Én nem vagyok te vagy a konok.
- Nem igaz, mert te vagy a konok.
- Hm... Érdemes két konok embernek együtt lennie? - húzza fel a szemöldökét.
- Mondd meg te. - válaszolom, majd beszállok a kocsiba.
~~~
A hóesés elállt, de az ég mégis szürke maradt. Megtörölve a lábamat a lábtörlőbe belépek a házba.
- Kérsz teát? - kérdezem Isaac-től, aki épp a kabátját akassza fel a fogasra.
- Ezt nekem kéne kérdeznem. - köszörüli meg a torkát. - Kérsz teát? - megingatom a fejem.
- Tudsz teát csinálni?
- Hát persze, hogy tudok. - húzza ki magát és konyhába sétál. - Ülj csak le. - mutat a pult felé. A vízforralóba vizet enged, majd felteszi forrni. - Hol a tea?
- A szekrénybe. - mutatok mögé. Leveszi, majd kivesz két bögrét. Beleönti a forró vizet, majd bele tesz egy-egy filtert. Átfordul a másik oldalra, ahol a cukor van és elővesz egy kanalat. Felállok és a hűtőhöz sétálok egy citromért. Egy kést elvéve félbe vágom a citromot és elkezdem a teába facsarni.
- Te tényleg nem tudsz megmaradni anélkül, hogy bármit is csinálnál?
- Mint látod. - adok egy puszit az arcára és vissza leülök a pulthoz és magam elé húzom a bögrét. Pár perccel később anyuék lépnek be az ajtón.
- Loren és Gabe? - kérdezem tőlük.
- Loren elvitte Gabe-et a parkba hógolyózni a barátaival. Jól vagy kicsim? - kérdezi anyu.
- Igen, csak fáj a fejem és fáradt vagyok.
- Miért nem mentek el pár napra a tóparti házba? Hívd magaddal a barátaidat is. - szólal meg apu.
- Szombat van, egy napra nem éri meg lemenni.
- Ezért mondtam pár napot.
- Az iskolából nem maradhatunk ki.
- Rebecca és Isaac biztos nem bánja. Neked pedig kell egy kis kikapcs.
- Mindjárt itt az érettségi.
- Még van vagy 5 hónapod, pár napot, ha kihagysz nem maradsz le semmiről. Amúgy is egész szünetben és múlthónapban tanultál. Szerdáig tiétek. - adja át a ház kulcsát, amit az előbb leakasztott.
- Nem tudom... - húzom el a szám. Apa Isaac-re néz olyan ,,segíts már" nézéssel.
- Menjünk. Mindig előre haladsz a tanulni valóval. - mondja Isaac. - Szerintem Rebecca és Dylan is szívesen jönne. - néz rám boci szemekkel. Rá nézek, majd apára, majd megint rá.
- Szerdáig. - emelem fel a mutatom ujjamat. Mindketten elvigyorodnak, majd összecsapják öklüket. A telefonomért nyúlok, hogy írjak Rebecca-nak.
Én: Nincs kedvetek Dylan-el eljönni a tóparti házunkba szerdáig? Holnap indulnánk. - írom le, mire szinte azonnal válaszol.
Dinnye: Még szép, hogy van. Mindjárt megkérdezem Dylan-t is... Oh várj... akkor is megyünk, ha ő nem akar. Max a csomagtartóban utazik.
Én: Te olyan bolond vagy.
Dinnye: Igen, az meg lehet. Mikorra legyünk ott?
Én: 9?
Dinnye: Akkor 9-kor ott leszünk. - majd lezárva a telefonomat a pultra teszem. Apu és anyu a nappaliba mennek. Idő közben Gabe és Loren is megérkezik.
- Szia Isaac.
- Szia öcskös.
- Várjunk te mit keresel itt? - játssza el magát, mint aki nem tud semmiről.
- Már megbeszéltünk mindent. - válaszol Isaac.
- Akkor jó. Itt alszol?
- Itt alszok? - fordul felém.
- Igen itt alszik. - fordulok Gabe elé.
- Szuper. Van pár új autóm, majd megmutatom. - és ezt kijelentve felmegy az emeletre.
- Mi a helyzet Ryan-el? - kérdezi Loren kivéve a hűtőből a narancslevet.
- Fegyelmit kapott, felfüggesztették két hétre és kirakják a foci csapatból.
- Helyes. - kortyol a narancslevébe, közben megcsörren a telefonja. - Ezt fel kell vennem. - mondja és kisétál a konyhába.
- Menjünk hozzád, hogy összepakoljuk a dolgaidat, majd visszajövünk ide. - magyarázom a tervet.
- Ahogy szeretnéd. Hogy van a fejed?
- Kicsit jobban.
- Szeretnéd, hogy vigyelek a kezembe? - felnevetek.
- Vicces. Csak a fejem fáj.
- Nem baj. Szólj, ha meggondoltad magad.
~~~
- Az én kocsimmal megyünk. - jelenti ki mikor megérkezünk eléjük.
- Mi bajod a kocsimmal? - teszem csípőre a kezem.
- Nincs vele semmi bajom. De az én autóm jobb.
- Dehogy jobb.
- De, de.
- Nem.
- Sokkal simábban megy.
- Vagy csak rosszul vezetsz.
- Ez nem igaz. Én tökéletesen vezetek. - szegi fel az állát. - Tudod mit? Akkor ma versenyzünk.
- Esett a hó, ki van zárva.
- A Ps-en.
- Ez nem ér. Én abban béna vagyok.
- Nem vagy béna, csak én vagyok a jobb. - fordítja el a zárban a kulcsot.
- Oké. Ma versenyzünk. De ne lepjen meg téged, hogyha hozzád vágom a kontrollert. - mindketten nevetve lépünk be a házba.
- Sziasztok. - köszön a pultnál álló William.
- William ki jött?
- Szia anyu, mi vagyunk. - szól Isaac Amy-nek.
- Amelia veled van?
- Igen.
- Amelia tudsz egy kicsit jönni?
- Persze.
- Fent leszek, nem maradok itt vele. - biccent William felé. Bólintok és Amy-hez megyek.
- Szia. - köszönök.
- Szia Amelia. Kérlek segítesz ruhát választani? - bújik ki a szekrényből.
- Persze.
- Szóval szerinted, a piros, a fekete, vagy a kék legyen?
- Hova mentek?
- Vacsorázni.
- Akkor a kék.
- Biztos? Nem túl kihívó?
- Szerintem nem.
- Oké. Köszönöm. Nem is tartalak fel.
- Nem tartottál fel. - mondom egy mosoly kíséretével és kilépek a szobájából. Felmegyek Isaac után, aki már elővette a sport táskáját. Sőt már a ruhát is pakolt mellé az ágyra.
- Fehér vagy fekete? - emel fel két pólót a szekrény előtt.
- Fehér. - elmosolyodik és az ágyra dobja a többi közé.
- Mindjárt jövök, beszélek anyuval. - ad egy gyors csókot és kimegy a szobából. Én elkezdem behajtogatni a ruhákat a táskába.
~~~
- Vigyük fel a táskát vagy hagyjuk itt? - kérdezem tőle, mikor elénk érünk. Az én kocsimat ott hagytam náluk és Isaac-éval jöttünk, mert már ,, rég volt utakon."
- Maradjon itt. - válaszol és átkarol.
- Azt hittem már soha nem jöttök meg. - szólal meg Gabe, mikor belépünk a házba.
- Gabe négy óra. - nézek az órára.
- Nem baj. Elrabolhatom? - kérdezi Isaac-re mutatva.
- Nem tőlem függ. - vonok vállat, mire Gabe elkezdi felfelé húzni Isaac-et a lépcsőn. Majd két pillant múlva visszajön.
- Isaac üzeni, hogy tartozol neki egy versennyel. Szóval gyere minél hamarabb. - nem várja meg a válaszom és felmegy. Anyuhoz sétálok, aki épp a konyhába ügyeskedik.
- Segíthetek valamit?
- Már nem kell szívem, mindennel kész vagyok.
- Biztos?
- Igen. Nem akarsz a fiúkkal játszani?
- Nem igazán, még Gabe is elver a játékba.
- Amennyit a gép előtt ül, ne is csodálkozz. Végül mentek a tóparti házba?
- Igen, pedig nem szeretek kimaradni az iskolából.
- Figyelj Amelia. Én úgy neveltelek, hogy keményen dolgozz, tanulj. Mert ezt nem másért, hanem magadért teszed. De három napot megérdemelsz. Főleg, hogy mostanában ennyire stresszes vagy.
- Látszik?
- Nem, de én látom. Hisz az anyád vagyok. - felnevetünk. - Vezesd le a nyaralónkba a stresszt. Visszajössz újult erővel. És hidd el, hogy csak jobb lesz.
- Rendben.
- Menj és pakolj össze, aztán menj a fiúkhoz.
- Szeretlek anyu.
- Én is szeretlek kicsim.
~~~
Minden ruhámat az ágyra tettem, amit szeretnék elvinni. Már csak a sporttáska kell, ami a szekrényem tetején van. Amit egy alacsony lánynak igen nehéz elérnie. Így a székemet megfogva a szekrény elé húzom, és felállok rá.
- Te meg mit csinálsz? - érkezik egy hang az ajtóm irányából.
- Leveszem a sporttáskámat. - nézek a honom alól Isaac-re.
- Miért nem szóltál? - mellém lépve leveszi a táskát, majd az ágyra dobja és visszafordul hozzám és engem is levesz a székről.
- Köszönöm.
- Segítek bepakolni.
- Nem kell, már mindent előszedtem csak bele kell tenni.
- Nem mindent. - lép a zoknis fiókomhoz és előveszi a...
- Nem.
- Miért? Olyan szép színe van. - emeli magára a piros melltartómat.
- Mert már ott van két melltartóm. - szó nélkül oda sétál és elveszi az egyiket.
- Nem mondom, hogy ez a fekete nem áll jól. De ez... - emeli a magasba a pirosat. - ... ez visz mindent.
- Jól van te divattanácsadó, tedd már le a melltartóimat. - veszem el tőle mindkettőt.
- Divattanácsadó csak akkor lehetek, hogyha van egy modellem. Milyen bikiniid vannak? - húzza fel a szemöldökét.
~~~
Bepakoltam a táskába, most pedig itt ülök Gabe szobájába és nézem, ahogy versenyeznek.
- Jó, most Lia jön. - nyújtja át nekem Gabe az egyik kontrollert.
- Én meg vagyok azzal is elégedve, hogy nézlek benneteket. - emelem fel a kezemet.
- Az úgy nem jó, mert unatkozol.
- Nem, én nem.
- De. - Isaac is bólogat.
- Megint azt szeretnéd, hogy összetörjem a kocsidat?
- Nem baj, ha összetöröd, mert most sok pénzem van.
- Jó. - elveszem tőle és Isaac mellé ülök.
- Szokásosan az audi?
- Igen. - választom ki az R8-at.
- Akkor a verseny, amit megbeszéltünk.
- Aminek a végén a fejeden csapódik a kontroller. - felnevet.
- Mehet? - néz rám.
- Mehet. - és a visszaszámláló elindul. Sikerült időben elindulnom és a pályán maradnom. MÉG. Igen... Voltam eddig a pályán. Egy autó sikeresen nekem jött, én pedig elvesztettem az irányítást és egy másik autót magammal tolva lezuhantunk a hegyről.
- Te komolyan letoltál a hegyről? - igen, a másik autó Isaac volt.
- Nekem jöttek. - felnevetek. Újra a pályára kerülünk, csakhogy mindketten szépen összetörve.
- Lia, a te játékod tényleg sokba fáj nekem. - ingatja a fejét Gabe, Isaac pedig felnevet.
Sikerült mindkettőnknek beérni a célba. Szegény autók, már alig gurultak, de beértünk. Sőt...
- Én értem be hamarabb. - kiáltok fel.
- Nem.
- De de. Az én kerekem hamarabb érte el a célt. Szóval én nyertem. - vigyorgok rá.
- Lelöktél egy hegyről. Ez automatikusan levonja a győzelmedet.
- Véletlen volt.
- Te jössz öcskös. Vigyázz vele. - most én nevetek fel.
Isaac a földre ült és a combomra hajtva a fejét néz minket. Miután Gabe megnyerte a versenyt Isaac-re nézek, aki már mélyen alszik.
- Isaac. - cirógatom meg az arcát.
- Igen?
- Menjünk aludni.
- Én már alszom.
- Igen, azt látom. Gyere. - segítek neki felállni. - Jó éjt Gabe.
- Jó éjt.
- Nyertél? - kérdezi álmosan.
- Nem. Tessék. - dobok hozzá egy nadrágot, mikor a szobába érünk. - Ez a melegítőd egyszer itt maradt.
- Köszönöm. - mondja ásítás közben. - Segítesz levenni a pólót? - emeli fel a kezét, mint egy 5 éves. Nem mondok semmit, csak mellé lépek és segítek levenni a pólóját.
- Köszönöm. - majd átveszi a nadrágját és az ágyra fekszik. Én is gyorsan átöltözöm és bebújok mellé.
- Holnap ne kelj fel 6-kor. - birizgálom a haját.
- Itt nincs motor vagy épp garázs, ahol bármit is tudnánk csinálni. - válaszolja csukott szemmel én pedig elvörösödöm a sötétbe.
~~~
Reggel ráncigálásra kelek fel.
- Amelia kelj fel. - mondja Rebecca tovább ráncigálva.
- Mennyi az idő?
- Fél kilenc.
- Te mit keresel itt fél 9-kor, mikor 9-et beszéltünk meg?
- Hamarabb jöttünk. És milyen jól tettük. Ti még húzzátok a lóbőrt. - mutat Isaac-re, aki a derekamat átkarolva alszik.
- Jól van. - fogom meg Rebecca kezét, majd Dylan-re nézek, aki mindezt végig nézte az ajtóból. - Szia Dylan.
- Jó reggelt. Mondtam neki, hogy hagyjon, de nem hallgatott rám.
- Igen, ez az idegbeteg téged is a csomagtartóba akart tenni.
- Tudok róla.
- Hé, nem vagyok idegbeteg.
- Rebecca, nem érzem a karomat.
- Csak sok kávét ittam.
- Mindjárt elkezdünk készülődni.
- Gyere Bex. - karolja át a barátnőjét és kimennek a szobámból. Isaac felé fordulok és elkezdem felébreszteni.
- Kelj fel, ha nem akarod, hogy Rebecca hozzád vágjon egy vázát.
- Mennyi az idő?
- Fél kilenc múlt 5 perce.
- Felőlem maradhatunk örökké az ágyba. - ölel meg szorosabban.
- Nem rossz ötlet, de nem akarom, hogy egy váza a fejemen törjön össze. - adok neki egy puszit és felülök.
Felöltözve megyünk már le Rebecca-hoz és Dylan-hez.
- Vedd el tőle a kávét. - szólok Dylan-nek.
- Nagyon vicces vagy Lia. - kortyol a kávéjába Rebecca.
- Miért ordítoztok már kora reggel.
- Nick, 9 óra lesz. - mondja Rebecca.
- Az reggel van. Te pedig...? - mutat Dylan-re.
- Dylan, Rebecca barátja.
- Neked van barátod? - fordul Rebecca felé Nick.
- Jaj, ne légy ennyire meglepve.
- Rebecca Still-nek barátja van. Teljes sokk. - húzza tovább Rebecca agyát.
- Tömd be inkább a szád müzlivel.
- Nick Hayes... - ráz Dylan-el kezet. - ...Isaac szeretője. - köpöm vissza a kávémat. Mindenki Nick-re néz és mindenki elröhögi magát. Úgy érzem nem kapok levegőt úgy nevetek.
- Te hülye ezt titokba kellett volna tartani. - csapja Isaac tarkón Nick-et, beszállva a szerepjátékba, mire csak még jobban röhögünk.
Rebecca borzalmas ébresztőjét leszámítva jól indult a reggel. Nick is jönni akart, de mondtuk neki, hogy ez ilyen páros üdülés lesz, így nem jöhet. Rebeccá-ék átpakolták Isaac kocsijába a táskájukat és már el is indultunk.
- Ha szeretnél cserélni csak szólj. - mondom Isaac-nek egy idő után.
- Háromnegyed óra az út, az nem hosszú.
- De, ha mégis akkor szólj.
- Rendben.
~~~
Út közben még megálltunk tankolni. Míg a fiúk tankolnak addig Rebecca-val bejöttünk egy-egy kávéért.
- Nem kapsz kávé mérgezést? - kérdezem tőle, miközben kifizetem a kávét és a tankolást.
- Nem. Fel vagyok pörögve. Tavaly voltunk ott utoljára.
- Milyen rég.
- És mennyivel más volt minden.
- Más? Egyáltalán ki gondolta, hogy én összejövök valakivel? - nézek rá Isaac-re, aki Dylan-el nagyban cseverésznek.
- Én tudtam. - kortyol a kávéjába.
- Tudtad?
- Igen. Csak azt nem gondoltam, hogy vele. - biccent Isaac felé. - Úristen.
- Mi az? - nézek rá aggódva. Leforrázta magát?
- Én össze akartalak hozni Ryan-el. - kifújom a levegőt. Tehát nem leforrázta magát. - Úristen, ez a legnagyobb vétkem.
- Rebecca, nyugi.
- Fúj, mindjárt ide hányok. Én össze akartalak hozni Ryan-el. - mondja el másodjára is. Én csak megrázom a fejem és a fiúkhoz sétálunk.
Megérkezve a tóparti házhoz elöntenek az emlékek. Rebecca mindig jött velünk, mert az anyja mindig is nagyon sokat dolgozott. Ezért mindig magunkkal hoztuk, hogy ne keljen egyedül töltenie a nyarat. Téli szünetben is idejöttünk. Kis otthonos faház.
- Engem miért nem hoztatok ide? - kérdezi Dylan, a táskákat kivéve.
- Itt vagy, nem? - kérdezi Rebecca. - Na menjünk be, mert szét fagyok. - jegyzi meg Rebecca és én is a csomagomért nyúlok, de Isaac kiveszi.
- Köszönöm. - és az ajtóhoz sétálok. Elfordítva a kulcsot lépek be a hatalmas nappaliba. Kandalló, egy kanapé, egy tévé és egy hatalmas ablak. A nappali össze van nyitva a konyhával. Az alsó szinten még egy fürdő van, amúgy az összes szoba az emeleten.
- Valami eszméletlen, hogy milyen jól néz ki ez a ház. - néz körbe Dylan.
- Fiúk, menjetek ki fáért. - utasítja Rebecca a két fiút.
- A garázs mellett van. - teszem hozzá, majd kilépnek a hidegbe.
- De hiányzott ez a ház. - huppan le a kanapéra és én is mellé ülök. - Olyan jó volt itt minden. Semmi gond, semmi stressz, semmi érettségi. Az volt a legnagyobb bajunk, mikor Gabe leette a szőnyeget fagyival és ki kellett sikálni. - mondja Rebecca és mindketten felnevetünk.
- Most pedig miattam még be is törtetek egy házba. - hajtom le a fejem.
- Igen Lia, miattad. Mert itt mindenkinek fontos vagy. És én tulajdonképpen élveztem.
- Igen, te minden ilyet élvezel.
- Ezért jó, hogy van egy ilyen barátnőd, aki mindent meg tenne érted.
- Nagyon is hálás vagyok.
- Tudom. - ölelem meg a legjobb barátnőmet, aki tényleg mindig itt van mellettem. Időközben a fiúk is visszatérnek.
- Már nem sok fa maradt.
- Akkor majd el kell menni. De most elég. - áll fel Rebecca és segít a fiúknak.
- Ide szállítanak pizzát? - kérdezi Dylan.
- Nem tudom. Próbáld meg. - mondom neki. - Ugye azon gondolkozol, hogy hány törölköző van, nem pedig a történteken. - ül le mellém Isaac.
- Igen, a törölközőkön.
- Látom rajtad, hogy máshol jársz. Itt most kapcsolódj ki. Kapcsold ki az agyad. Ne gondolj, se Ryan-re, se semmire.
- Oké, igyekszem. - halványan rámosolygok ő pedig magához ölel.
- Tudod, mit láttam?
- Mit?
- Darts táblát.
- Oh, ne. - felnevetek.
- Fogadjunk darts-ozni sem tudsz.
- Oh, dehogynem tudok. Talán az az egyetlen sport, amiben jó vagyok.
- Vegyem kihívásnak? - kérdezi.
- Igen.
~~~
A darts tábla a kanapé mögött van, így aki nem dob az a kanapén hátra fordulva nézi a játékot. Míg a pizzára várunk, addig elővettünk néhány nasit és csináltam teát. Rebecca kezd, addig mindenki leül.
- Kezdhetem? - fordul felénk.
- Igen. - Rebecca nem tud játszani. Mindig úgy áll a tábla elé, hogy most ő fog nyerni, de sosem. De nem töri le a veszteség, mivel közben kilyukasztja a falat a tábla mellett. Így ő inkább a hangulatot tartja fent. Dylan nem tudom, hogy játszik, de az első három dobásából megállapítva körülbelül úgy játszat, mint Rebecca. Isaac dobásait megnézve, talán ő lesz az, akivel versenyeznem kell.
Folyamatosan jönnek az újabb körök.
- Rebecca, most a táblát célozd meg, ne a falat. - húzza az agyát Isaac.
- Lia, kérlek odaállíthatom a tábla mellé? Akkor tuti, hogy teli találatom lesz. - mint mondtam Rebecca fenntartja a hangulatot. Már csak Cole és Tony hiányzik.
- Mia, már megint mi jár az eszedbe?
- Semmin.
- Szóval?
- Igazából csak bűntudatom van, amiért Tony-t és Cole-t nem hívtuk magunkkal.
- Szeretnéd, hogy felhívjam őket? - nyúl a telefonjáért. Nem tudok választ adni a kérdésére, mert a csengő félbeszakít.
- Megjött a pizza. - mondja Dylan két dobás között. Rebecca felpattan és kinyitja az ajtót.
- Hát ez nem a pizza. - mondja, mire mindannyian oda kapjuk a fejünket.
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog. Ha pedig tetszett kérlek nyomjátok meg a vote-ot.☆ Kommenteket is nagyon várom.😉 Igyekszem mindenkiére reagálni, ez hol sikerül hol nem. Csak, hogy tudjátok mindenkiét látom és mindegyiknek nagyon örülök. Szóval nincs olyan hozzászólás, amit nem láttam volna. Sietek a következő résszel, addig is puszilok mindenkit.
⁸