18+ tartalmaz. Csak saját felelőséggel!
~~~
Amelia
- Húzod az agyamat?
- Meglehet. - nevetek fel, mire elém lép.
- Tényleg nagyon sajnálom.
- Szeretsz? - kérdezem felnézve rá.
- Mindennél jobban. - válaszától elmosolyodom és átkarolom a nyakát. Átöleli a derekamat, mire a lábam automatikusan a csípője köré csavarodik.
- Ez is hiányzott. Hogy a tested minden érintésemre tudja a választ. - mosolyodik el ő is.
- Akkor most zuhanyozunk vagy nem? - nyúlok le az öv csatjáért. Kigombolom a nadrágját és ameddig tudom le is tolom. A keze az én pólóm alá siklik.
- Melltartó nélkül vagy 3 fiúval egy házban?
- 4 fiúval egy házban. - javítom ki.
- De én kivétel vagyok.
-10 perce még nem voltunk együtt. - rántom meg a vállam. - Ugyanolyannak számítottál, mint a többi.
- Egy barát voltam?
- Nem.
- Akkor mi voltam?
- Idegen. - mondom lehorgasztott fejjel. - Idegen sok-sok emlékkel. A baráti kapcsolat nálunk nem működik. Hisz akkor nem lenne közös múltunk. Nem hazudok neked. Ez a másfél hónap maga volt a pokol. - gyűlnek könnyek a szemembe, mire jobban magához húz. - Tényleg az volt. Mert bármennyire is akartam, nem tudtam túl tenni magamat rajtad. Nem ment. Egyszerűen az agyam azt akarta, hogy felejtselek el. Hogy töröljelek ki. De nem sikerült. Mert ugyan fájt... Pokolian fájt. De a szívem még is a boldog pillanatokat idézte fel.
- Mia, én annyira sajnálom. - megölel. Istenem annyira hiányzott ez. A széles vállába temetem az arcom, ő pedig a hajamat simogatja.
- Úgy éreztem erről tudnod kell.
- Köszönöm, hogy elmondtad. Mia, adjak egy kis időt? - megrázom a fejem. - Teret? - elenged és elhúzódik tőlem. De a lábammal átkarolom a csípőjét és vissza megamhoz húzom.
- Nem. Kérlek Isaac ne. - ne hagyj megint egyedül.
- Biztos? -bólintok és letörlöm az arcomról a könnyeket. Az egyik kezével megfogja az arcomat a másikkal a fülem mögé igazít egy tincset.
~~~
Reggel arra kelek, hogy Isaac épp át kulcsolja az ujjaimat. Az este folyamán mellém ágyazott. Hason fekszik és a fejét az ablak felé fordítja. Próbálom felidézni mi is történt tegnap. Óvatosan kiszedem a kezemet az övéből és ügyelve, hogy ne lépjek rá senkire lemegyek a konyhába. A pulton észreveszem a két üres whiskey-s üveget.
Az alkohol annyira megzavarja az ember gondolkodását. Főleg, ha Isaac Reed előtted áll félpucéran. A kék együtt érző szeméről az ajkára kúszik a szemem. A fürdőszobát ellepte a forró gőz, ami mindent beborít. Hirtelen nem kapok levegőt. És nem csak a gőztől. Hanem a hirtelen jött melegtől. Az arcát megfogva közelebb húzom, hogy megcsókoljam. Az ajka érintése is hiányzott. Kezemet visszaakasztom a nyakába. Ő a pólómért nyúl és lehúzza rólam. Közben gyorsan kibújik a nadrágjából és én is lehúzom a sajátomat a bugyival egütt. Belépek a zuhanyfülkébe, majd nem sokkal később ő is csatlakozik hozzám. Nagyon kevés helyünk van és túlságosan is simulunk egymáshoz.
- Részegek vagyunk. - mondja Isaac két csók között.
- Tudom.
- Nincs nálam óvszer. - gyorsan kiszaladok a zuhanyfülkéből és a fiókokban elkezdek keresgélni. A harmadik fiókba meg is találom, amire szükségem van. Visszaállok a víz alá és felmutatom Isaac-nek a szerzeményemet. Kikapja a kezemből és egy szempillantás alatt fel is görgeti magára. - Nem bánod meg? - megrázom a fejem, mire felkap az ölébe.
- Jaj.
- Mi a baj?
- Hideg a csempe. - mondom, mire elnevetem magam. Majd lassan mégis egy határozott mozdulattal belém fúrja magát. Hangosan felnyögök, mikor megérzem magamba.
- Mia, halkabban. - bólintok és a szám elé teszem a kezemet...
- Jó reggelt napsugár. - zavarja meg a gondolataimat Rebecca.
- Szia. - míg a hűtőt kinyitja addig gyorsan kidobom a két üveget. - Kávét?
- Jöhet. Lia, mi történt a vendégszobába?
- A vendégszobába?
- Igen, ott.
- Semmi. - fordulok a szekrény irányába és összeszorítom a combomat.
- Menjünk át a szobába. - lihegem.
- Mia, rajtunk kívül még 4-en vannak a házba.
- Igen, és?
- Te nagyon leittad magad.
- Nem. Elég józan vagyok.
- Ahogy szeretnéd. - elmosolyodom és leakasztva egy törülközőt magamra tekerem. Arra kapom fel a fejem, hogy Isaac már az ölébe kapott és a vendégszobába tart, velem együtt. Ott lefektet az ágyra, majd a lábam közé helyezkedik és belém csúszik. Egy csókkal fojtja belém a kiáltást. Ki-be siklik én pedig hol a vállába kapaszkodom, hol a lepedőt markolom meg. Érzem, hogy neki sem és nekem sem kell sok a csúcshoz...
- El van indítva egy mosás. - fordulok felé.
- Ja, igen. Véletlen leöntöttem a lepedőt. A katicás bögre jó lesz?
- Jó lesz. - majd a cukrot beletéve elé csúsztatom.
- Kibékültünk Isaac-el. - visszaköpi a kávét a bögrébe.
- Hogy mi?
- Oka volt, hogy szakított velem.
- Tehát elmondta.
- Igen... Várjunk. Te tudtad?
- Igen. Lia ne haragudj, hogy nem mondtam el. Isaac megkért rá. Épp megverni mentem...
- Megverni? Mikor?
- Mikor Dylan beteg volt. Aztán elmondta.
- Ki tud még róla?
- Senki.
- Dylan?
- Dylan sem tud róla. Ne haragudj Lia, hogy nem mondtam el.
- Ott sírtam neked, hogy Isaac nem szeret vagy, hogy megunt.
- Tudom és szörnyű barát vagyok, amiért nem szóltam. - temeti a kezébe az arcát.
- Dehogy vagy szörnyű barát. - ülök le mellé és megölelem.
- Ne haragudj.
- Nem haragszom.
- Tényleg? - bólintok. - Akkor találjuk ki, hogy hogy nyuvasszuk meg azt a férget.
- Milyen féregről beszélsz? - sétál le Dylan nyomába Isaac-el.
- Nem lényeg.
- Kértek kávét? - mosolygok a két fiúra.
- Kérek. - nézek Isaac-re.
- Én is kérek. - ülnek le mindketten. Megtöltök két bögrét, majd a cukorral együtt eléjük csúsztatom. Isaac a kezemre teszi a kezét, majd átadva neki a bögrét elhúzom onnan. - Veletek meg mi van? -kérdezi Dylan.
- Velünk? - kérdezek vissza.
- Nincs semmi velünk. - válaszol Isaac.
- Te is láttad nem igaz? - kérdezi Rebecca-tól.
- Mit?
- Na ne szivassatok. Tegnap meg megtudtátok volna ölni egymást. Most pedig itt mosolyogtok, mint a tökök. - Isaac-re nézek, aki ugyanígy rám.
- Dylan. - fordulok felé. - Kibékültünk.
- Oké? Ez jó hír nem?
- Ryan Kattos Wood a markában tartja Isaac-et egy videóval. Aki annyira megszállotjta Lia-nak, hogy megzsarolta.
- Megzsaroltak? Te pedig nem szóltál? - mutat Isaac-re.
- Te miért tudod hamarabb, mint én? - fordul Rebecca felé.
- Nem szóltam, mivel azt hittem megtudom oldani. - válaszol Isaac.
- Hát ezek szerint nem sikerült.
- Nem.
- Mi a terv?
- Nincs terv.
- Nincs terv?
- A lényeg, hogy nálunk kell, hogy legyen a telefonja.
- Miért a telefonja?
- Mert azon van a videó.
- És mi van, ha nem csak azon van meg a videó?
- Nekem talán van egy ötletem, de az nem fog tetszeni. - mondja Rebecca.
- Mi?
- Lia-nak el kell vele menni randizni.
- Ryan-el? Ki van zárva. - mondja Isaac.
- Miért kéne elmennem vele randizni?
- Hogy megszerezd a telefonját.
- Miért nem vesszük el egy edzésnél a telefonját?
- Próbáltam. Elteszi. - válaszol Isaac.
- Még mindig nem értem miért kéne vele randiznom.
- Hogy a telefon nálad legyen és, hogy eltereld a figyelmét.
- Eltereljem a figyelmét mégis miről?
- Rólunk. Hogy be tudjunk törni hozzá.
- Te be akarsz hozzá törni?
- Igen, és megnézzük a gépét.
- Én benne vagyok. - emeli fel a kezét Dylan.
- Én nem. Nem fogom Mia-t annak a rohadéknak a közelébe engedni. Ez felejtős.
- Van jobb ötleted? Vagy titkos kapcsolatot szeretnél Lia-val?
- Vigyázok magamra. - fogom meg a kezét. - Hogy akarjuk ezt elérni? Ryan-t nem rég koptattam le. Kicsit feltűnő, ha megint elkezdek iránta érdeklődni.
- Van még egy ötletem. De az neked nem fog tetszeni. - mutat rám. - Isaac-nek le kell állnia valakivel flörtölni.
- Neked egyre rosszabbak a terveid. - jegyzi meg Isaac és megrázza a fejét.
- Csak gondolj bele. Lia végig nézi, hogy valakivel flörtölsz. Ryan, ha meglátja, hogy ez szarul esik Lia-nak akkor oda fog menni hozzá. És elhívja randizni.
~~~
Tony-nak és Cole-nak egyenlőre nem szóltunk. Nem mintha nem bíznánk bennük, de minél többen tudnak róla, annál esélyesebb a lebukás.
Most december 30.-át írunk. Itt ülök az ágyamon és egy könyvet olvasok, amikor valami neki csapódik az ablaknak. Beteszem a könyvjelzőmet a könyvbe és kinyitom. Majd elhajolva egy kavics elől lenézek.
- Te mégis mit csinálsz? Majdnem fejbe dobtál.
- Nem válaszolsz az üzeneteimre.
- Olvastam.
- És akkor mi van?
- Nem volt a közelembe a telefonom. Mit keresel itt?
- Aggódtam.
- Aggódtál?
- Igen.
- Mi miatt aggódtál?
- Azt hittem Ryan elrabolt.
- Elrabolt? Miért rabolt volna el?
- Nem tudom. Mert ő Ryan.
- Mint látod jól vagyok. Menj haza.
- Te most lekoptatsz?
- Igen.
- Miért koptatsz le?
- Talán azért, hogy le ne bukjunk.
- Miért? Ryan ott van a fürdőszobába?
- Igen és mindjárt végez a zuhanyzással. Szóval pápá. - integetek neki és elkezdem bezárni az ablakot. Hallom, hogy felnevet.
- Jól van Lydia, akkor mehetünk. - visszanyitom az ablakot, majd mikor meglátja az arcomat, akkor diadalmasan elmosolyodik és szó nélkül el kezd felmászni.
- Isaac le fogunk bukni. - suttogom.
- Ha nem engedsz be, akkor igen. Eléggé feltűnő, hogy itt lógok kint az ablakban.
- Legalább valóra vált a kiskori álmod. Pókember lettél. - felnevet és engem arrébb lökve bemászik. Haja kicsit össze-vissza áll és a kabát alatt egy kicsit feljebb csúszott a pólója. - Lefogunk bukni.
- Azért egy csókot kapok? - ajtó felé nézek, majd vissza rá és megcsókolom.
- Na mehetsz is.
- Kezdem azt hinni tényleg itt van Ryan.
- Nem, nincs itt. De neked sem kéne itt lenned.
- Nem fogunk lebukni. Ne parázz. - karolja át a derekam.
- Komolyan, miért jöttél?
- Komolyan ezért, hogy megnézzem minden rendben van veled. Velünk. - teszi hozzá.
- Minden rendben van. - mondom halvány mosollyal.
- Lia! Kész a kaj... - rohan be kopogás nélkül Gabe a szobámba. Majd szó nélkül Isaac elé sétál és az öklét a hasába vágja. - Miért bántottad meg Lia-t?
- Gabe...
- Ne hagyd csak. - szól rám Isaac.
- Megbántottad. Egy csomót sírt miattad. Mindenen, ami rád emlékeztetett. A pólóidba aludt és napokig azt hordta. - Isaac rám néz én pedig elfordítom a fejem.
- Gabe mi már újra...
- Igazad van kis haver. - szakít félbe Isaac. - Megbántottam és ezt magamnak sem fogom soha megbocsátani. De kaptam egy újabb esélyt és nem fogom soha többé megbántani.
- Újra együtt vagytok?
- Igen.
- Ígéred, hogy nem bántod többet?
- Ígérem.
- Hiányoztál Isaac. - és megöleli. - Szólok anyának, hogy terítsen neked is.
- Ne, ne. Gabe nem mondhatod el senkinek, hogy újra együtt vagyunk.
- Miért?
- Mert egyelőre csak maradjon köztünk.
- Oké, ez a hármunk titka lesz. - húzza be a képzeletbeli cipzárt a száján és nekem adja a kulcsot.
- Mondd anyáéknak, hogy mindjárt megyek.
- Rendben. - és boldogan kifut a szobámból.
- Erőset ütött a gyerek. - szorítja a kezét a hasára, mire felnevetek. - A pólóimba aludtál? - fogja meg óvatosan a kezem és maga elé húz.
- Lehet.
- Miért?
- Mert úgy a közelemben éreztelek.
- Hozok majd át még több pólót. És Mia, nem foglak még egyszer megbántani. Veszekedni nem ígérem, hogy nem fogunk. De nem foglak soha többé magadra hagyni.
- Soha? - nézek fel rá a könnyeim mögül.
- Soha. - és megölel.
~~~
Rebecca-val eljöttünk bevásárolni szilveszterre. Nem megyünk sehova bulizni, csak megint nála találkozunk.
Épp a bejárati ajtón léptünk be, mikor szembe találkoztunk Eve-el.
- Szia anyu. - köszön Rebecca az anyjának és a háta mögé teszi a szatyrokat, amiben csak úgy csilingelnek a piák. Én is így teszek, de már amúgy is mindegy.
- Szia Bex. Nem lesz az egy kicsit sok?
- Neeeem. A legtöbb az fél százalékos sör.
- Ühüm. - bólogat Eve. - Szia Amelia.
- Szia Eve.
- Ma is dolgozol?
- Igen Bex. Sajnálom.
- Nem, semmi gond.
- Érezzétek jól magatokat.
- Szia anyu. - és ezzel kilép az ajtón.
- Rengeteget dolgozik.
- Tudom. - tesszük le a pultra a szatyrokat. - Agyon dolgoztatják. Be kéne mennem és szétrúgni a seggüket.
- Segítek. - emelek ki a szatyorból egy pezsgőt.
~~~
A nappaliba ülünk négyen és csiszoljuk a tervet. Mindenki kezébe egy-egy pohár pezsgő van. Egyelőre erősebbet nem akarunk inni. Sőt én ennél többet nem is akarok inni.
- Hogy törünk be Ryan-hez?
- Megfigyeltem és nem hagynak nyitva egy ablakot sem. Így megtanultam zárat feltörni.
- Mi az, hogy megfigyelted? - kérdezem.
- Te miért figyelsz meg más pasikat? - kérdezi Dylan.
- Hogy tanultál meg zárat feltörni? - teszünk fel mindhárman neki egy kérdést.
- Miután Isaac elmondta egy hétig csak figyeltem. - mondja nekem, majd Dylan felé fordul. - Ryan nem nevezhető pasinak. Ő csak egy gerinctelen féreg. - felnevetünk. - És az internetről tanultam meg zárat feltörni. - válaszol Isaac-nek. Dylan ölelésbe húzza Rebecca-t. Isaac pedig átkarol.
- Nem sokat ittál. - mutat a poharamra.
- Nem hiszem, hogy le szeretném inni magam. A karácsony kicsit homályos.
- És az is, ami a fürdőszobába történ...
- Shh. - halkítom lejjebb. - Nem, arra tisztán emlékszem. - elpirulok.
- Imádom, hogy ennyire gátlásos vagy józanon. Részegen eléggé gátlástalan vagy.
- Nem igaz.
- De, de. Nagyon is igaz. Kimondod azt, amit józanon nem mondanál ki.
- Minden ember ilyen. Több olyan dolgot mond részegen, mint józanon.
- Én józanon és kimondom, hogy mit szeretnék.
- És mit szeretnél?
- Szeretnéd hallani? De lehet akkor fel kéne mennünk egy...
- Ti miért nem buliztok? - lép be Tony az ajtón. - Miért nem megy a zene? Miért nem feküdtök még a földön részegen? Miért nincs mindenhol pia? Isaac miért karolja át Amelia-t, amikor nincsenek is együtt? - fejezi be a kérdés sorozatot Tony. Majd nem sokkal később megint kivágódik az ajtó.
- Csak engem nem hívtatok meg? - lép be az ajtón Cole is.
- Ne aggódj tesó, engem sem.
- Fiúk. - állok fel.- Van valami.
- Igen azt látom. Főképp közted és Isaac között.
- Mi? Én nem arról beszélek. Van egy videó Ryan tulajdonába, amit meg kéne szereznünk. Ezt viszont csak egy betöréssel érhetjük el.
- Miért nem ezzel kezdted? Mikor indulunk?
- Tony ez most komoly. - nézek rá könyörögve.
- Oké. - vágódik le ő is a kanapéra. - Miben tudok segíteni?
- Én is segítek. - emeli fel a kezét Cole.
Rebecca nekik is elmondja a tervet.
- Ezt most komolyan veszik.
- Mi?
- Cole es Tony. Ezt komolyan fogják venni.
- Tudom.
- Akkor mi a baj?
- Ha nem fekszünk le a kocsiba, akkor minden másképp alakult volna.
- Ki a franc gondolta, hogy Ryan ennyire beteg? Mia, meg fogjuk oldani.
- Mi van, ha...
- Nincs mi van, ha. Itt nem lehet második opció.
- Mi lesz, ha visszamegyünk az iskolába?
- Kerüljük egymást.
- És, ha nem tudom eljátszani. Ha elbukik az egész terv? Miattam.
- Nem fog elbukni. Se miattad, se senki más miatt.
- Szeretlek. - súgom a fülébe.
- Én is szeretlek.
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog. Mindig megköszönöm a sok-sok támogatást. Nem szeretném, hogy unalmasnak találjátok ezt, hogy minden rész alatt megköszönöm. De tényleg nagyon hálás vagyok, minden egyes szép szóért, kommentért és vote-ért. Rengeteget jelent nekem. A kommenteket ma se hagyjátok otthon.😉 Ha tetszett a rész kérlek nyomd meg a vote-ot. ☆ Imádlak titeket és
Puszilok Mindenkit.
⁸