~~~
Isaac
Az ember sose meri jól érezni magát. Főleg, amikor minden, de tényleg minden nagyon jól alakul. Hisz tudjuk jól, hogy minden jót valami rossz követi. Egy veszekedés, egy pofon. Sose tudjuk mi fog következni.
Fogalmunk sem volt, hogy minek öltözzünk. De, ha a lányok nem tudnak valamiről csak még jobban furdalja őket a kíváncsiság. Tony-val a pláza parkolójába találkozunk.
- Végre, hogy megjöttetek. Komolyan már azt hittem nekem kell meginnom az egész üveget.
- Jól meghúztad. - emelem ki a kezéből és beleiszom majd körbe adva mindenki.
~~~
A plázába sétálgatva Cole egyszer csak megszólal.
- Oh, ne.
- Mi az? - kapjuk rá a fejünket.
- Barátnő veszély. - mutat el az irányukba.
- Hajolj le. - mondja Tony.
- Mi? Minek hajoljak le?
- Hogy ne vegyenek észre. - mondja behúzott nyakkal és elindul az egyik üzletbe. A próbafülkét vesszük célirányba és egybe be is megyünk.
- Nem tudtad volna halkabban behúzni a függönyt? - kiabál halkan Cole Tony-ra.
- Jól van, de Rebecca biztos letépi a tökünket. Mindannyiunkét.
- Ti mit csináltok itt? - húzza el Rebecca a függönyt. Ezek ketten félnek Rebeccatól. Tony és Cole. A ténytől nevetnem kell.
- Hát...
- Mi... - kezdenek magyarázkodni.
- Ittunk...
- Nem ittunk...
- És most vásárlunk... - veszi fel Tony a felakasztott ruhát.
- Részegek vagytok. - mondja Rebecca mellől Mia.
- Csak erősen spiccesek. - kontrázok rá. [...]
~~~
Mia-nál Rebecca és Dylan lementek kávét csinálni. Tony és Cole a földön ülnek. Én pedig Mia helyén fekszem. Majd leül mellém én pedig felkönyöklöm. Időközben Rebecca-ék is megérkeznek a kávéval.
- Tényleg nem ittunk sokat. Csak alapoztunk, mint ti a múltkor.
- Igen azt látom. - felkuncog.
- Szóval kitaláltam, hogy mit vegyél fel.
- Gondolom köztük szerepel a piros melltartó.
- Pontosan. - felállok és a szekrényéhez sétálok. Elkezdek kutakodni, és meg is találom, amit kerestem. A fehér szoknya. - Ezzel itt.
- Biztos, hogy nem. - pattan fel az ágyból és mellém lépve elveszi tőlem.
- Miért? Ez egy buli. És annyira nincs is hideg. - bújok vissza a szekrényébe. - Azta, ez egy dögös darab. - emelek le egy fehér, csipkés ruhát. Fehér, szóval ez a nyerő. - Tudod mit? Ez a kedvencem. Ez a te stílusod, mégis eszméletlenül szexi. - iszok bele a kávémba.
- Legyen. - tessék?
- Beleegyeztél?
- Igen, nem szeretnék erről a részeg Isaac-el beszélni. - hajol közelebb és megpuszilva az arcomat elveszi a ruhát.
- Nem vagyok részeg. Még. - emelem fel a mutatóujjamat, mire felnevet.
~~~
Egy házibulit nehéz megszervezni. És, aki nem ért hozzá, annak a bulija általában szar. Ez pedig nem tűnik meggyőzőnek. Szóval legalább a pia legyen jó. Mert, ha nem akkor a szervező seggébe fogom dugni a...
- Egyedi jelmez. - jön mellénk Mike. Lehet inkább az ő seggébe kéne dugnom az egész bulit.
- Köszi. És te...
- Nem öltöztem be. - hát persze, hogy nem.
- Oh, értem.
- Mia, menjünk inni. - vagy bárhova.
- Most megyek. - megyünk gyökér, pápá.
- Majd találkozunk. - hogy ennek mindenre kell válaszolnia.
- Ma te iszol. - fordul velem szembe.
- Nem, nem. - rázom meg a fejem. - Én a csodálatos barátnőmmel szeretnék inni. - ragadom kézen és a pulthoz megyek vele.
- Akkor úgy fogalmazok, hogy ma te többet iszol.
- Igyunk ugyanannyit. Vodka-narancs, 6db. - adom le a rendelést. [...]
~~~
- Rebecca?
- Szerintem Dylan-el fent fetrengenek. - válaszolom neki, mire felnevet. - Elmegyek pisilni. - súgom a fülébe.
- Le ne fejeld.
- Nem én voltam az, aki egy részeg embert a mosdóba lökött. - ez akkor történt, mikor kiment egy szemüvegért és észrevette, hogy a fűbe fekszem. Az emléktől felnevetek.
- Menjél pisilni. - löki meg a vállamat. Elindulok megkeresni a mosdót és kivel találom szembe magam?
- Isaac! - ne, ne most. Túl részeg vagyok ehhez. Visszafordulni készültem, mikor megfogja a vállamat.
- Mit akarsz Ryan?
- Mindig ezt kérdezitek tőlem. Mi van, ha most nem szeretnék semmit?
- Olyan nincs.
- Látom felöntöttél a garatra.
- Nagyon jó szemed van. Most pedig húzz az utamból. - lököm le a kezét a vállamról.
- Van valamim.
- És ez engem miért is keljen, hogy érdekeljen?
- Oh, hidd el. Érdekelni fog. - húzza elő a telefonját és elindít egy videót.
- Te rohadék. - ütöm meg, mire a falnak csapódik. Majd újra megütni készülök.
- Hé, hé, hé. Állj le, mert különben közzéteszem. Velem is és Amelia-val is.
- Mi?
- Hagyd békén, különben felteszem az internetre.
- Nem tudsz ilyen könnyen zsarolni engem.
- Igazad van és nem is. Ha felteszem a videót, akkor az nem rajtad fog csapódni. Hisz mindenki tudja milyen vagy. De Amelia-nak tönkre teheti az életét. Fontold meg Isaac. Maradj távol tőle vagy tedd tönkre. - és elmegy mellettem.
A fejem kóvályog és vagy 100 módszert találtam ki Ryan megölésére. De túl nagy a kockázat. Ryan-nek igaza van. Rajtam nem csapódik nagyot, de Mia-n igen.
- Isaac, ugye jössz az After-partiba? - kérdezi meg tőlem Rebecca, mikor melléjük érek.
- Az meg hol van?
- Nálam, te hülye.
- Hát... - Mia felé fordulok.
- Mia, beszélnünk kéne.
- Miről?
- Ráértek, majd később megbeszélni, jöttök? Jó akkor válaszolok helyettetek. Igen megyünk. Na nyomás.
- Valami baj van? - kérdezi Mia, mellém érve.
- Nem.
- Biztos? - bólintok és elnézek.
Rebecca-nál mindenki fent fekszik vagy alszik vagy iszik vagy épp bérli a wc-t. Én lent maradtam a konyhába egy pohár víz társaságába. Keresem a módokat, de egy sem jut eszembe. Ami azt jelenti, hogy...
- Isaac? - kapom fel a fejem.
- Igen?
- Azt hittem alszol. - mondja egy halvány mosollyal és leül mellém.
- Miért nem mondod el mi a baj?
- Mert nincs baj.
- Isaac, látom rajtad, hogy...
- Szakítani szeretnék.
- Tessék?
- Illetve neked kéne velem.
- Nem értem. Ez valami Halloween-i vicc? Mert akkor nagyon jól játszottad a szereped. Elhittem. - nevet fel. De nem őszinte a nevetése.
- Nem, Mia. Komolyan.
- Miért kéne szakítanom veled? Megint kezdjük? - nyúl a kezemért.
- Vagy itt és most befejezhetjük. - húzom el a kezemet és látom, hogy ezzel a mozdulatommal bántom.
- Mi? Isaac, én nem értem.
- Túl jó vagy hozzám és nem érdemellek meg.
- Isaac, részeg vagy.
- Nem, Mia. Most teljesen józan.
- Te tényleg komolyan beszélsz. Miért?
- Mi miért?
- Miért most? Vagy... Nem értem. Minden jó volt. És most... Nem vagy velem boldog? - könnybe lábad a szeme és egyenesen rám néz.
- Nem arról van szó.
- Akkor miről Isaac?
- Nekem ez nem megy. - könnybe lábad az én szemem is. Fel kell állnom, de nem enged, mert elkapja a karomat.
- Mi nem megy?
- Ez... A kapcsolatosdi.
- Mi? Még mindig nem értem... - elhallgat. - Te rám untál. - oh, ne.
- Nem, Mia nem erről...
- De Isaac, erről van szó. Tehát igazam volt. Meguntál. De... Akkor... - hebeg össze vissza. Mindjárt sír és én tehetek róla. - Miért mondtad azt a sok szarságot a jövőről és... - nem tudja befejezni, mert elkezd zokogni. - Miért etettél olyan dolgokkal, amiről te tudtad, hogy nem fognak megtörténni? - nem mondok semmit. - Miért csinálod ezt velem? - ha megszólalok el sírom magam. - Isaac, válaszolj már! - üvölt rám.
- Sajnálom.
- Mi a baj? - jön le Rebecca a lépcsőn. Ránézek, majd vissza Mia-ra, akinek már hűlt helye sincs. - Mi történt Isaac? - sétál mellém Rebecca.
- Most mennem kell. - állok fel és kisietek az ajtón Mia után. De már nincs sehol. Eltűnt.
~~~
Haza érve nem érdekelt semmi. Nem érdekelt anya, aki a konyhába kacag az új pasijával. Bár itt az volt a legviccesebb, hogy Thomas ott ült velük. Köszönés nélkül melléjük sétálok és kinyitom a bár szekrény ajtaját és kiveszem az első piát, ami a kezembe akad. Majd a poharakra téved a szemem és felnevetek.
- Neked is szia fiam. - fordul felém anya csípőre tett kézzel. Ránézek, majd vissza a szekrénybe és megfogok még egy üveget. - Jól van, egy is túl sok lesz.
- Nem. - húzom el, mert meg akarja fogni.
- Fiam...
- Isaac. - javítom ki Thomas-t.
- Mi ütött beléd? - kérdezi tőlem anyu.
- Érezzétek jól magatokat. - csak ennyit mondok és felindulni készültem, de Thomas elém áll.
- Anyád kérdezett valamit. - felnevetek. A két üveget a pultra teszem és behúzok neki egyet.
- Ne állj az utamba. - veszem vissza a két üveget.
- Isaac! Viselkedj. - kiált rám anya.
- Én csak csöndbe fel akartam menni, de nem hagyta. - mutatok a szemét fogó Thomas-ra.
- Isaac, mi történt?
- Tönkretettem. - nézek egyenesen anyám szemébe.
- Mit Isaac?
- Kit. - javítom ki és kibontva az egyik whiskey-t belekortyolok, majd felindulok a szobámba. Bezárom magam mögött az ajtót és az ágyra ülök. Majd magam mellé pillantva észreveszem Mia jóga nadrágját. A mellkasomba belehasít a fájdalom. Az a fajta fájdalom, amit még nem tapasztaltam meg. A veszteség. Hiszen elvesztettem a legjobb dolgot, ami valaha történt velem.
~~~
A következő héten reménykedtem, hogy legalább láthatom, de nem jött iskolába. Dylan-től tudom, hogy beteg. Rebecca mindig vele van és ez egy kicsit megnyugtat. Rebecca nem engedi, hogy összezuhanjon. Nekem kéne ott lennem. Mellette. Miután Cole és Tony elindul az órájukra Dylan felém fordul.
- Milyen marhaságot csináltál Isaac? Mit mondtál Lia-nak?
- Rebecca beszélt veled. - fújom ki a levegőt.
- Igen, mert te elfelejtetted említeni, hogy összetörted Lia szívét. Neked mi bajod van, ember? Miért kellett? Miért pont Amelia? Azt hittem, hogy változol. Komolyan a többiek közé veszed? - megnyugtat a tudat, hogy neki is fontos és vigyázz rá. Mert ezt csak is azért mondja.
- Nem dehogy. Nem vettem a többi közé.
- Pedig nagyon úgy tűnik. A legjobb barátod vagyok. Tényleg az vagyok. De, amit tettél az csúnya volt. Még tőled is. - itt kellett volna legalább neki elmondanom. De csak lehajtom a fejem, mert tudom, hogy igaza van.
~~~
Az azt követő három héten sem csináltam semmit. Nem mondtam neki semmit. Nem kértem bocsánatot. Csak szépen hagytam. Mert úgy könnyebb lesz neki. Ha már nekem nem az. Észrevettem, hogy Mike-al elég sok időt töltenek együtt. Ami jó. Mert pont egy Mike fazon illik mellé. Aki soha, de soha nem bántja meg. Aki méltó lehet a szerelmére. Tony és Cole nem tudott sok mindent. Csak annyit, hogy szakítottunk. Dylan a lányokkal volt. A legjobb barátomnak sem mondtam el mi történt. Senkinek.
~~~
December van. Egy hónapja, hogy pár szián kívül nem beszéltünk. Reggel a konyhába igyekszem, hogy csináljak magamnak egy kávét. Hála a jó égnek se anya, se Thomas, se senki nincs itthon. Míg fő a kávé, addig előveszek egy whiskey-t és egy poharat. Az elmúlt három héten szokássá vált, hogy reggel is iszok. Ami sajnos szomorú, de ez van. Épp öntöm a bögrébe a kávét, amikor egyszer csak kivágódik az ajtó és Rebecca fújtatva jön felém.
- Hogy tehetted te rohadék. - és egy pofon csattan el az arcomon. - Te idióta, féleszű barom. Szeretett téged és csak a következő lány volt? Esküszöm most megtudnálak fojtani. - ütögeti a mellkasomat.
- Rebecca... Rebecca állj le. Elég. - fogom meg óvatosan a két csuklóját. - Elég.
- Minden este sírva alszik el. Miattad. Mert egy fasz voltál. Kihasználtad. És, míg a többi lány tudta, hogy ők csak egy éjszakás kalandok ő elhitte, hogy szereted. Baszki én is elhittem, hogy szereted. Csillogó szemekkel mesélt el mindent. Mindent Isaac.
- Rebecca nem tehettem mást.
- A francokat Isaac. Most magába keresi a hibát. Pedig benned van. Mert ő tökéletes.
- Tudom jól Rebecca. Meg van kötve a kezem.
- Mi a... Ez meg mi a francokat jelent?
- Ryan megzsarolt.
- Hogy mi? - húzza ki a kezemből a kezét. - Ryan mit csinált? - én se gondoltam volna, hogy elmondom.
- Van egy felvétele rólunk. Nem akármilyen felvétel. Zsarol azzal, hogyha nem maradok távol Mia-tól akkor felteszi. Így inkább távol maradok, minthogy tönkre tegye az a szarkupac.
- Oké. - mondja nyugodt hangon. Leül a pulthoz és meghúzza az üveg whiskey-t. Ami baj mivel ismerem annyira Rebecca-t, hogy tudjam ez nem jelent jót. - Már nem akarom letépni a golyóidat. Most megyek és elásom Ryan-t. - pattan fel és sietős léptekkel kiindul a házból.
- Rebecca állj meg. - állok elé és megfogom a vállát.
- Vagy segíts Isaac vagy menj az utamból. - eltol maga elől és megint megindul az ajtó felé.
- Rebecca csillapodj.
- Nem hagyhatod, hogy megússza.
- Szerinted, pont én vagyok az, aki hagyja, hogy megússza?
- Igaz. Mi a terved?
- Nincs.
- Nincs? Mi az, hogy nincs?
- Szerinted, ha lenne akkor itt állnék?
- Kitalálunk valamit. De ezt el kell mondanod Lia-nak.
- Nem. Az ki van zárva. Konok és tuti, hogy rááll az ügyre.
- Jó, ez is igaz. De nem hagyhatod abba a tudatba, hogy benne van a hiba. Igyekszem benne tartani a lelket. De találj ki valamit gyorsan. - és most újra kiindul az ajtón, de visszafordul. - Visszavonom, amit az előbb mondtam. Mindent. - és ezzel bezárja az ajtót maga mögött.
Anthony: Hol vagy már?
Én: Most indulok.
Anthony: Hol van Rebecca? Lia tök egyedül pakol szekrényt.
Én: Akkor menj oda hozzá.
Anthony: Épp azt teszem. Indulj iskolába.
~~~
Kiderült, hogy Cole és Dylan is beteg lett. Tony épp mesél valamit, de nem tudok rá figyelni, mivel Mia-t nézem, aki Ryan-el beszélget.
- Tony, majd befejezzük. - ütögetem meg a vállát és elindulok feléjük. - Szia Ryan, viszlát Ryan. - karolok Mia-ba és behúzom a francia terembe.
- Ez meg mi volt? - húzza ki a kezemből a kezét.
- Csak elhoztalak onnan.
- Megoldottam volna egyedül is. - néz velem farkasszemet majd a helyéhez sétál és leül. [...]
~~~
- Ms. Hayes, kérem fáradjon Mr. Reed mellé. - fel is pattanok és Mia felé veszem az irányt. Levenni készült a táskáját, de én gyorsabb voltam. Figyelmesen hallgatja, ahogy a tanár beosztja a többi embert párba, majd a padra nyúl.
- Ideadod légy szíves a táskámat?
- Kék vagy a sárga füzet kell? - látom, hogy meglepődik. Igen, Mia. Még mindig figyelek rád. Megköszörüli a torkát, utána válaszol.
- A kék. - kiveszem a táskájából és felé nyújtom.
- Kösz. - és maga elé teszi.
- Mindenkinek van partnere? Akkor a feladat keresni egy híres embert és leírni az életrajzát. Elég nehéz feladat, de a félévi jegyetek 50%-át teszi ki. Jó munkát.
- Van ötleted? - fordul végre felém.
- Nincs. Neked?
- Nekem sincs. - és ennyi volt a beszélgetés.
Az idő telik és egyikőnk sem szólal meg. Leköti a gondolkodásomat és nem igazán figyelek a feladatra. Majd eszembe jut valami.
- És a könyved írója? Jane Austen?
- Legyen, benne vagyok.
~~~
Hamar a könyvtárba értem. Már 10 perce itt ülök és várom Mia-t, aki csak most érkezik meg és Mike-hoz sétál. Valami van köztük?
- Sziasztok. - szakítom félbe a beszélgetést. - Kinéztem egy helyet.
- Általában én itt ülök.
- De ez már foglalt. Gyere.
- Szia Mike. - int búcsút a ficsúrtól. - Miért kell ennyire konoknak lenned?
- Csak már itt van a cuccom, te pedig még nem raktad le.
- Nálad sosincs semmilyen cucc, csak is a telefonod.
- Elhoztam a laptopomat.
- Az enyém is nálam van.
- Kő-papír-ollózzuk le? - próbálom oldani a feszültséget.
- Szerintem megtudjuk beszélni legalább ezt a dolgot. - mondja és leül. Ezt megérdemeltem. Én is helyet foglalok mellette, majd felém fordítja a laptopot, hogy írjam be a jelszót.
- Ugyanaz, mint eddig. - bólint egy aprót és bepötyögi a jelszót. Maga elé húzza a vázlat füzetét és előveszi a könyvet, amit vettem neki. Elkezdi pontokba szedni, hogy mit fog leírni. Annyira édes.
- Most meg mi van?
- Semmi.
- Akkor mit bámulsz? Csinálj valami hasznosat is. - mondja közömbösen. - Te géped, te írsz. - adja ki a feladatot és magam felé fordítom a laptopot.
Egy kis idő múlva felnéz a vázlat írásból és felém fordul.
- Tehát... Kezdjük azzal, hogy mikor született. - húzódik mellém. - 12 legyen a betűméret. - mutat oda, ahol tudom módosítani a betűméretet, mintha nem tudnám.
- Fontos az az egy pont?
- Igen. - hát persze, hogy az.
- Szerintem ez sok. - húzom magam elé a füzetét.
- Sok? Mi sok?
- Valamelyik pontod ugyanezt jelenti, csak máshogy írtad. Ezt a kettőt ki is húzhatod.
- Már megbocsáss... - és most ki áll az igazáért. - De valaminek benne is kéne lennie ebbe az esszébe. - mondtam.
- De a fölösleges mondatokat zárjuk ki. Különben nem lesz érdekes az esszé. - elveszem tőle a tollat és kihúzom a két pontot. Rám néz összehúzott szemekkel. Ha szemmel ölni lehetne...
Fogalmam sincs mennyi idő alatt csináltuk meg a beadandót. Mia épp átnézte, mikor elmentem, hogy hozzak kávét.
És mikor visszaérek még mindig a laptop felett ül és olvas. Elé tolom a kávét, mire elmosolyodik és megköszöni.
- Én nem találtam benne hibát, de olvasd el te is.
- Hiszek neked. - hosszú ideig tűnt, de csak egy röpke pillanat volt, hogy azt láttam, hogy elhiszi, amit mondok.
- Akkor lementem és otthon kinyomtatom. - áll fel a székről és elkezd pakolászni.
- Haza vigyelek?
- Kocsival vagyok.
- Mindenre van válaszod?
- Mindig mindenre van válaszom. - megfogva a táskáját elindul kifelé a könyvtárból. [...]
~~~
December 26. A közös karácsony. A beadandók után ugyanúgy nem beszéltünk egymással. Rebecca-val többször összefutottunk, de így sem találtunk ki semmit.
Ez alatt a másfél hónap alatt idegenek lettünk. És minden kapcsolat így kezdődik. Idegenekből ellenségek lettünk. Ellenségből barátok. Barátokból szerelmesek. Szerelmesekből újra idegenek.
A vacsora jól telt. Emlékeken nevettünk és jól éreztük magunkat.
- Igyunk valamit. - szólal meg az ivás szószólója.
- Még el kell pakolni. - válaszol rá Rebecca.
- Elpakolok.
- Elpakolok. - szólalunk meg egyszerre Mia-val.
- Majd utánatok visszük a poharakat. - Rebecca bólint és elindulnak fel. Mia is és én is elkezdünk pakolni. A mosogatógépbe pakol be épp, mikor viszek egy adag tányért és megcsippan a telefonom.
- Ideadod légy szíves? - bólint és a telefonomért nyúl.
- Ryan meg miről beszél? - Ryan?
- Mi? - veszem el tőle a telefonomat és megnézem az üzenetet.
Ryan Wood: Remélem ez a kis karácsonyozás nem lesz probléma az egyeségünkre.
Ryan Wood: Maradj Amelia-tól távol.
- Milyen egyeség? - baszki.
- Nem tudom miről beszélsz. - miért ír egyáltalán nekem Ryan?
- Láttam a nevemet egy üzenetbe. Milyen egyeségről beszél?
- Semmilyen.
- Isaac mondd el.
- Nem tudom miért néztél bele a telefonomba, már nem vagyunk együtt. - ezt mi a francokért mondtam ki?
- Nem akartam belenézni, csak megláttam a nevemet.
- Mégis belenéztél.
- Mert megláttam a nevemet.
- Ha veszekedni akarsz, akkor ne most, ne rontsuk el a közös karácsonyt.
- Akkor mondd el milyen egyeségről van szó.
- Nincs hozzá semmi közöd, Amelia. Már ne vagyunk együtt. Ami összeköt minket az a barátikörünk.
- Hányszor mondod még el, hogy nem vagyunk együtt? Tudom jól, hogy már nem vagyunk együtt. Hisz te szakítottál velem, mert nem tudsz kötődni. - érzem a hangjába a fájdalmat.
- Akkor miért érdekel, hogy mi van velem?
- Nem az érdekel, hogy mi van veled. Hanem az, hogy miért szerepel egy egyeségben a nevem.
- Nem érdekel, hogy mi van velem?
- Nem.
- Akkor az se érdekeljen, hogy mi van a telefonomba. - leblokkolt. Nem kontrázott rá azonnal.
- Akkor az se érdekeljen, ha majd lekapom Ryan-t a folyosón. - hátam megfeszül. Bezárja a mosogatógépet és elindul fel.
- Mia, nem mondhatom el.
- Miért nem?
- Mert nem mondhatom el.
- Elsőre is értettem. Mi történt Halloween-kor a mosdóba?
- A mosdóba? Nem történt semmi a mosdóba.
- Isaac nem vagyok hülye. Érzem, illetve tudom, hogy történt valami a mosdóba. Miért nem mondod el?
- Mert nem tehetem.
- Miért nem?
- Mert azzal csak bántanálak.
- Honnan tudod, hogy bántanál? Honnan tudod, hogy mi a jó nekem? Mert Isaac rohadtul nem tudod.
- Ezt tudom és kész.
- Hát persze. Te mindig mindent annyira tudsz.
- Hoztok fel egy ollót?
- Igen! - válaszol Mia és visszaindul a konyhába.
- Mia... - fogom meg a kezét.
- Amelia vagy Lia. Ezt a nevemet gyűlölőm. - mert csak én neveztem így.
- Gyűlölőd, ahogy engem. Helyes. - akkor könnyebben tovább tud, majd lépni.
- Tessék? Nem gyűlöllek.
- Pedig azt kéne.
- Lehet... De nem én untalak meg.
- Én sem untalak meg.
- Persze. - mondja cinikusan és az ollót megtalálva felmegy az emeletre.
Pár perccel később azonban visszajön.
- Azt hittem nem jössz vissza.
- Nem is miattad jöttem, hanem egy üveg borért. - sétál a polchoz, viszont az apró termete miatt nem éri el. Mögé lépek és segítek neki levenni. Megfordul egyenesen a szemembe néz. Látom benne azt a fájdalmat és undort, amit én keltettem benne.
- Kösz. - nyúl a bor után, de elhúzom tőle. Valami végig járhatott az agyán, mert könnybe lábad a szeme.
- Sajnálom.
- Az kevés. - megtörölve a szemét elveszi a bort. - Kösz. - nem hagyhatom.
- Megzsaroltak. - csúszik ki a számon.
- Tessék? - oh, hogy az a...
- Mindegy.
- Nem, nem mindegy Isaac. Ki zsarolt meg?
- Mindegy, teljesen mindegy. Senki.
- Isaac. Ki zsarolt meg? Tudom mikor hazudsz.
- Ha tudod mikor hazudok akkor arra, hogy nem jöttél rá, hogy nem untalak meg? - terelem el a témát.
- Mert akkor csak annyit mondtál, hogy sajnálod.
- És nem hittél nekem.
- Részeg voltam és te is.
- Annyira nem, hogy elfelejtsd.
- Ki zsarolt meg? - már kezdtem azt hinni, hogy elfelejti. - Mivel zsaroltak meg?
- Nem zsaroltak meg semmivel.
- Mondd el kérlek. - lép hozzám közelebb.
- Ha elmondanám te húznád a rövidebbiket.
- Miért szakítottál velem? Most nem vagyok részeg, tudom mikor hazudsz.
- Nem tudok elköteleződni.
- Azt hittem, hogy tisztelsz annyira, hogy öszintén válaszolsz. De úgy látszik tévedtem.
[...]
~~~
Az éjszaka folyamán arra kelek fel, hogy teljesen kiszáradtam. Olyan sötét van a szobába, hogy véletlenül belerúgtam az alvó Tony-ba, aki egy ?melltartóba? alszik. De nem kell fel. Lassan levánszorgom a lépcsőn és kinyitom a hűtőt. Majd az ablakon beszűrődő hold felé nézek, ahol megpillantom Mia-t.
- Mia? Nem is vettem észre, hogy itt vagy.
- Épp indulni készültem. - mondja és a mosogatóhoz sétál, hogy beledobja a kanalat.
- Fagyi?
- Igen. - kikapom a kezéből. Nagyon lassú a válaszideje. - Add vissza.
- Én nem ehetek?
- Az az én fagyim. Szóval nem. - felnevet, de nem sokáig gyönyörködhetek boldogságán, mert mosolya szinte azonnal lekonyul. - Megeheted, már én úgy sem kérem.
- Figyelj Mia...
- Álmos vagyok Isaac.
- Szeretsz? - kérdezem meggondolatlanul.
- Mi? Nincs jogod ilyet kérdeni.
- Tudom. De azért válaszolj még egyszer utoljára. Utána békén hagylak.
- Mi? Te meg mégis miről beszélsz?
- Békén hagylak, hogy tovább tudj lépni.
- Én nem akarom, hogy békén hagyj. - ezt nem akarta kimondani.
- Talán ez a baj. - csak töröm még jobban össze. Nem mond semmit csak kimegy a konyhából.
- Nem értem miért állok még veled szóba.
- Talán azért, mert még szeretsz? - csak egyszer szeretném még hallani. Csak egyszer.
- Vagy, mert ugyanazok a barátaink? - elkezdi magára húzni a cipőjét.
- Mia, nem mehetsz ki.
- Nem mondhatod meg mit csináljak. Már nem vagyunk együtt. Emlékszel? - és ezzel a mondattal ki lép a házból. Megkerülöm a pultot és utána megyek. Se kabátot, se cipőt nem veszek magamra.
- Szokásoddá válik ott hagyni mikor vitatkozunk?
- Úgy tudtam, hogy nem akarsz vitatkozni.
- Én azt mondtam, hogy veszekedni nem akarok.
- Az ugyanaz.
- Nem ugyanaz.
- Akkor most veszekszünk?
- Nem, vitatkozunk.
- Isaac, menj be. - sóhajt egyet. - Mezítláb vagy.
- Gyere velem.
- Menjél egyedül.
- Akkor megfázom. Miattad. - próbálok a lelkére hatni.
- Most manipulálsz?
- Igen.
- Hát elég béna vagy benne.
- Nem izgat, hogy megfázom?
- Kéne? Amúgy nem.
- Hazudsz.
- Nem hazudok.
- Én is tudom mikor hazudsz. Nem csak te.
- Dehogy tudod. Csak kihasználtál. Csak meg akarták fektetni. Aztán rám untál. Ryan-ek igaza volt. Csak az érzelmeim elhomályosították az ítélőképességemet. Ugyanolyan voltam, mint a többi lány. Egy lány voltam a sok közül. - az utolsó mondatot már halkan mondja. Mintha realizálódott benne a helyzet. A rossz helyzet. - Isaac! Most meg mit csinálsz? - kapom fel a vállamra.
- Beviszlek.
- De én nem kértem. Isaac tegyél le!
- Nem.
- Azt mondtam tegyél le.
- Leteszlek, ha válaszolsz a kérdésemre.
- Melyik kérdésedre?
- Szeretsz még?
- Nem.
- Őszintén.
- Talán.
- És biztosan?
- Azt mondtad egy kérdés. - igaz. Leteszem a földre és beindulok a házba. De mielőtt még beléptem volna visszafordulok.
- Igazad volt. Nem vagyunk együtt.
~~~
Ahonnan Mia kivett egy bort én onnan veszek ki egy üveg whiskey-t és két poharat. Majd visszafizetem Rebecca-nak az árát. Aztán nem sokkal később be is jön.
- Kérsz egy italt? Ha már lezárjuk, zárjuk le rendesen.
Megittunk két üveggel és már csak arra eszmélek fel, hogy a folyosón vagyunk egy lepedővel a fejünkön. Azonban én megbotlom, majd ő is megbotlik bennem és rám esik.
- Áu. Te nagyon béna vagy ebbe a játékba. - jegyzi meg és lehúzom a lepedőt a fejemről.
- Imádom a mosolyodat. - ezt most miért kellett? - Mármint szépek a fogaid. - szép mentésnek indult. - Sajnálom nem akartam elrontani a hangulatot. - fogom meg a kezét.
- Nem, semmi gond.
- Ryan megzsarolt.
- Ryan mit... - és ebben a pillanatban kidobja rám a taccsot. Gyorsan összefogom a haját, hogy nem lógjon az arcába.
- Nem tudtam, hogy ennyire utálod a gyereket, hogy már csak neve hallatán is idehánysz.
- Szerintem valamit félre hallottam. - megfogja a lepedőt és elkezdi felitatni a hányást.
- Mit hallottál? - segítek neki felállni és a mosdó felé vesszük az irányt.
- Azt, hogy Ryan megzsarolt. - elneveti magát és közben a pólómért nyúl, hogy lehúzza rólam. - Ugye, hogy rosszul hallottam? - megint felnevet. - Rosszul hallottam igaz? - nem mondok semmit. - Te komolyan beszélsz? Ryan Wood? Isaac Reed-et? Mégis mivel tudna téged megzsarolni?
- Veled. - mondom alig hallhatóan. Muszáj elmondanom neki. Szükségem van erre a lányra. Erre a csodálatos szőke hajú konok lányra, akit ugyan nem érdemlek meg és méltó se vagyok rá. De szükségem van rá.
- Velem? Mi? Nem ittál sokat Isaac?
- Ugyanannyit ittunk Mia.
- Én az előbb hánytam rád.
- Én pedig jobban bírom a piát.
- Akkor mégis miről beszélsz.
- Részegek vagyunk. - vetem el az ötletet.
- Isaac, ma már nem tudom hanyadjára kezdünk bele ebbe a beszélgetésbe. De esküszöm neked, hogy leütlek, ha nem folytatod. - elmosolyodom.
- Nem hiszem, hogy ezt részegen kéne megbeszélnünk.
- Józanul nem vagy velem őszinte.
- Mindig őszinte vagyok veled.
- Az elmúlt órákban nem igazán. Nem mondasz igazat és nem is nagyon beszélsz velem.. Ami persze érthető mivel szakítottál velem és...
- Van egy videója rólunk.
- Tessék? Milyen videó?
- A kocsiban, amikor...
- Lefeküdtünk. És ezt eddig miért nem mondtad el?
- Ezt se szabadott volna elmondanom. - térek ki előle.
- Isaac, várj már. - fogja meg a karomat. - Ezért szakítottál velem?
- Talán.
- Talán? Miért van más is?
- Nem nincs. Először gondolkoztam, hogy tudnék megszabadulni a felvételtől. Aztán nem láttam rá esélyt, hogy sikerülne. Utána inkább hagytam, hogy tovább lépj.
- De, mint látod nem sikerült, mivel itt állok veled szembe, aki nem mellesleg félmeztelen. Kitalálunk valamit.
- Nem, már mindent próbáltam.
- Csak, hogy nem velem.
- Nem akarlak belekeverni. És nem akarom kockáztatni, hogy a videó nyilvánosságra kerüljön.
- Szerintem eléggé benne vagyok, mivel én is rajta vagyok a videón. És szerintem te is eléggé benne vagy, vagyis a videón igazából bennem. - felkuncog. A titkolt perverzsége, amit nem akar elfogadni, részegen mindig előkerül.
- Eléggé boldog vagy. - állapítom meg.
- Hát persze, hogy az vagyok. Isaac, én azt hittem rám untál. Vagy, hogy már nem szeretsz. Vagy, hogy csak én is egy lány voltam a sorba.
- Nem dehogy. Te vagy a mindenem. El kellett volna mondanom. Megértem, hogyha dühös vagy rám és haragszol. Másfél hónapig abba a tudatba hagytalak, hogy már nem szeretlek.
- Nem haragszom.
- Pedig kéne.
- Soha nem tudnék rád haragudni. Haragudtam... De már nem.
- Annyira hiányoztál. - ölelem át a derekát. - Megbocsátasz?
- Már megbocsátottam. Zuhanyozz le. Büdös vagy.
- Miattad.
- Te itattál le. - vádaskodik és kiindul a fürdőszobából.
- Hova mész?
- Ki!?
- Mégis miért?
- Hogy lezuhanyozz.
- Szeretnél egy kis távolságot, Mia?
- Nem, én nem. Te?
- Eleget zuhanyoztam egyedül az elmúlt hónapba.
- Másfél hónapba. - javít ki. - Most nincs kedvem.
- Húzod az agyamat?
- Meglehet. - felnevet és elé lépek.
- Tényleg nagyon sajnálom.
- Szeretsz? - kérdezi felnézve a szemembe.
- Mindennél jobban. - elmosolyodik és a nyakamba karol. Átölelem a derekát, mire lába a derekam köré csavarodik.
- Ez is hiányzott. Hogy a tested minden érintésemre tudja a választ.
Sziasztok!
Az előző részben azt mondtam, hogy hosszabb rész lett... Na igen. Ez a rész még hosszabb lett. Úgyhogy remélem tetszeni fog. És annyira, de annyira remélem, hogy nem lett unalmas. Sokat vívódtam rajta és én magam nem tudom megállapítani. Szóval kíváncsi lennék a véleményeitekre. Ha tetszett kérlek nyomd meg a vote-ot ☆ és kommenteljetek sokat. Érzem, hogy most is meg fogtok ölni a rész befejezés miatt... De remélem nem lesz olyan fájdalmas a halálom. 😬 Sietek a következő résszel. 😉
Puszilok Mindenkit!
⁸