18+ tartalmaz. Csak saját felelőséggel!
~~~
Amelia
A hátra húzott ülésen hátra dől velem. Elég kevés helyünk van és a kormány is nyomja a hátamat, de csak Isaac csókjára tudok koncentrálni. Egyszerre mozog az enyémmel, közben a keze a derekamról a fenekemre csúszik. A tarkójánál a hajába túrok és egy kicsit meg is húzom.
- Isaac, ez egy parkoló. - lihegem elszakadva a szájától, de vissza is tapasztom rá.
- Tudom.
- Bárki megláthat. - aggodalmaskodom tovább.
- Nem fognak. - a nyakamnál folytatja kisebb csókokkal.
- Mi van, ha erre jár egy hajléktalan?
- Egy hajléktalan? - beleröhög a csókunkba.
- Igen és...
- Most azt akarod mondani, hogy vezessek haza, álló farokkal, mert te félsz, hogy egy hajléktalan meglát? - beharapom az alsó ajkam és közben el is pirulok. - Gondoltam. - a ruhám alá nyúl, hogy lehúzza rólam a bugyit. Én addig az ingjét kezdem el ki gombolni.
- Jól áll az ing.
- Igen?
- Ühüm. - mikor az utolsó gombtól is megszabadultam, sietős mozdulatokkal húzom le a válláról a vékony anyagot. Szépen lassan végig nézek a kigyúrt felső testén, de nem sokáig gyönyörködhetek benne, mert visszahúz a szájához. Míg ő a ruhámat húzza fel a derekamig, addig én az övét csatolom és gombolom ki a nadrágját. Velem együtt egy kicsit megemelkedik és lejjebb húzza a nadrágját.
- Most komolyan a kocsiba csináljuk?
- Ki akarsz menni? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Nem te hülye. - ütném meg a mellkasát, de megfogva a csuklómat lehúzza oda, ahol az ölünk már majdnem összeér.
- Érzed? Innen tudom, hogy készen állsz. - a levegőt hangosabban és szaporábban veszem. Az ő szemei is kitágulnak akár csak az enyémek. A könyöklőt felhajtva kivesz onnan egy óvszert.
- Nálad tényleg mindig van? Egyáltalán miért van a kocsidba óvszer. Ne, inkább ne válaszolj. Én miért nem tudtam róla? Mi van, ha Dylan vagy akárki belenéz?
- Aggodalmaskodsz még? Vagy... - elhallgattatom egy csókkal. - Ezt elő vigyázatosságnak hívják. - elhajolok tőle.
- Miért is?
- Mert, ha most nem lett volna nálam akkor nem tudnám kielégíteni a vágyaidat. - jó ezzel megfogott. Válasz helyett csak elfordítom a fejem. - Jól hallom? Amelia Hayes-nek nincs erre válasza? Felfordult a világ?
- Hallgass már. - felnevetek.
- Türelmetlen.
- Nem vagyok türelmetlen. - méltatlankodok keresztbe font kezekkel, mire csak még jobban elmosolyodik.
- Nagyon aranyosan festesz, mikor bosszús vagy. - tépi szét a csomagolást majd, mint a bugyimat, elhajítja. Magára görgeti és visszatér a számhoz. A két kezét a csípőmre teszi, én pedig elkezdem leereszkedni a...
- Te jó ég... - kiáltok fel.
- Azt a rohadt... - dönti hátra a fejét. A nyakába kapaszkodom, hogy megtudjam tartani magam. Lassan elkezdek mozogni körkörös mozdulatokkal. - Mia... - nyög fel elfojtott hangon. A csípőmet fogva segít fel-le mozogni. - Annyira csodálatos vagy. Nem tudok betelni veled. - mind a két ruhapántot lecsúsztatja a vállamon a derekamig. A melleimet már csak a fehér melltartó fedi. - Most sem a piros melltartód van rajtad. - ingatja a fejét és kicsatolva a melltartó kapcsát segít belőle kibújni. - Ezzel együtt is hihetetlenül néztél ki... De most... Nélküle... - megnyalja a száját, majd az egyik mellemet elkezdi csókolgatni, mire hátra hanyatlik a fejem.
- Isaac... - igyekszem megszólalni, de annyira lekötnek az érzések, amiket bennem gerjeszt, hogy nem tudok egy szót sem szólni. A hajába túrok és közelebb húzom magamhoz egy csókra.
- Ugye tudod, hogy te vagy a mindenem?
- Tudom Isaac, tudom. Nekem is te vagy az egyetlen. Annyira szeretlek... Úristen. - kiáltok fel újból.
- Gyerünk Mia. - szememet szorosan behunyom és a gyomromba feszülő érzés is növekszik. Majd a nevét kiáltozva elélvezek. Pár lökés után érzem, hogy ő is az óvszerbe élvez. Zihálva hajtom a fejem a vállára, ő pedig szorosan magához ölel. - Ugye, hogy jó volt? - kérdezi pimaszul. - És nem látok egy hajléktalant sem. - felnevetek és elkezdek visszabújni a melltartómba. - Nélküle jobban tetszel.
- Még jó, hogy haza megyünk oda, ahol az apám lakik. - a felvett melltartóra a ruhát is ráhúzom. - Hol van a... - keresem mindenhol a bugyimat, de nem találom sehol.
- Ha nem néz a szoknyád alá, akkor nem fog neki feltűnni.
- Neked viszont annál kedvezőbb.
- Nem tagadom. - néz rám kaján vigyorral.
~~~
Isaac leparkol a házunk előtt. Megigazítom a hajamat a kis tükörbe. Ingjét nem gombolta be így belátást nyerve a kockás hasára.
- Az inget, be szokás gombolni.
- Talán zavar? - kérdezi a kéziféket felhúzva.
- Annyira, mint téged az, hogy... - halkabban folytatom. - Hogy nincs rajtam bugyi. - megfogva a táskámat szállok ki az autóból.
- Te tudod, hogy kell ingerelni az embert. - ő is kiszáll és mellém sétál. Magam felé fordítom és elkezdem begombolni az ingjét.
Belépve a házba csak Loren-t találjuk a konyhába. - Sziasztok! Kértek vizet?
- Én kérek. - mondja Isaac, mire Loren elővesz neki egy poharat és tölt bele vizet.
- Milyen volt az estétek? - kérdezi Loren.
- Jó. - válaszolok röviden.
- Gondolom mennyire. - néz ránk felhúzott szemöldökkel.
- Loren! - szólok rá.
- Tudom, tudom. ,,Már koros vagy ehhez a beszélgetéshez" stb, stb. De mivel anyád nincs itt, így kötelességnek érzem megkérdezni. - jaj ne. - Ugye védekeztek? - Isaac félrenyeli a vizet, mire én is csodálkozva nézek Loren-re.
- Loren! - szólok rá megint.
- Szóval?
- Persze, hogy védekezünk. - erre a beszélgetésre sem számítottam. Isaac-re nézve látom, hogy próbálja elrejteni a mosolyát, én pedig igyekszem a piros fejemet. Isaac kezét megfogva indulunk fel a szobámba.
- Ne felejtsétek. Ha nincs gumi jön a baba.
- Loren, nem lehetne halkabban? - fordulok felé.
- Jól van menjetek. - hallom, hogy elröhögi magát.
~~~
Bezárva magam mögött az ajtót Isaac felé fordulok.
- Most min gondolkodsz?
- Hogy érted?
- Látom, hogy teljesen máshol vagy.
- Gondolkodtam, amit Loren mondott.
- Még pedig?
- Eltudnék képzelni egy kicsi Mia-t.
- Úristen Isaac. - támasztom a hátamat az ajtónak.
- Mi az? Elgondolkodtató. - lép hozzám közelebb.
- Még is mi? A gyereknevelés?
- Igen. Csak képzeld el. Kis Mia-k rohangálnának össze vissza.
- Vagy kis Isaac-ek. Mi? Nem. Jézus. Isaac! - temetem a tenyerembe az arcomat. Majd elém sétálva megfogja a csuklómat és elveszi az arcom elől.
- Te nem akarsz gyereket? - kérdezi tőlem.
- Dehogynem szeretnék. De ez túl korai. Naaaagyon korai.
- Én a jövőről beszéltem.
- A jövőről?
- Igen. Eltudod képzelni velem a jövőd? - kérdezi bizonytalanul. Isaac sose bizonytalan. Isaac mindig magabiztos. De most nem.
- Persze, hogy eltudom képzelni veled. Csak is veled tudom. - megfogom az arcát. - Isaac én nem megyek sehova. Addig maradok ameddig szeretnéd, hogy az életed része legyek.
- Mondjuk örökre?
- Jó kezdet. - rámosolygok és megölelem. A hajamba temetve az arcát még szorosabban magához ölel.
- Megyünk fürdeni?
- Menjél nyugodtan.
- Te nem jössz?
- Apa itthon van, egészen biztos, hogy pont akkor találkozunk vele, mikor kifelé tartunk a fürdőszobából. Akkor pedig biztos lehetsz, hogy nem marad meg az, ami a lábad között lóg.
- Oké.
- Oké? Csak így beleegyezel?
- Igen. Egyértelművé tetted, hogy szükséged van arra, ami a lábam között lóg. - megütöm a karját, ma már nem tudom hanyadjára. - Menjél először te.
- El leszel addig? - kérdezem tőle.
- Igen. - és hátra vágja magát az ágyon. - Nem tartasz egy vetkőző műsort? A bugyid már úgy sincs rajtad.
- Haha. - és kimegyek a szobából, de meg hallom Isaac hangos nevetését.
Megnyitom a meleg vizet és levetkőzőm. A hajamat felfogom egy csattal és belépek a zuhanyfülkébe. Nagyon hízelgő Isaac gondolatai. Természetesen vele látom a jövőt. Csak nem tudom meddig. Minden jót követi a rossz. És most nagyon is jól állunk Isaac-el. Fontos számomra és nem szeretném elveszíteni. Annyira elgondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy valaki belépett a fürdőszobába. Már csak Isaac hideg tenyerét érzem meg a hasamon.
- Isaac! - szólok rá. - Mondtam, hogy nem zuhanyozhatunk együtt.
- Nem vagyok túl szabály követő.
- Vettem észre. - ingatom meg a fejem.
- Azt hittem valami gond van. Így muszáj volt ellenőriznem.
- Pucéran? - nézek végig rajta.
- Így fer. - most ő rajtam néz végig.
- Tessék tusfürdő. - nyomom a szivacsra.
- Köszönöm. - felhabosítja a szivacsot és a melleim között kezdi el dörzsölni. Én a tenyeremre nyomok egy kis sampont és elkezdem a félig már vizes haját mosni. - A szemem.
- Ne hisztizz. Csukd be.
- Így nem látom, hogy épp hol moslak. - a szivacs a lábam közé siklik.
- Hajolj lejjebb, mert nem érlek el. -húzom meg a haját.
- Ez fáj.
- A kocsiba nem panaszkodtál.
- Komolyan ingerelsz?
- Meg lehet. - felnevetek. - Isaac, ott csikis vagyok. - húzom arrébb a kezét a combom belsőfelétől.
- Sajnos nem látok.
- Most már a víz alá léphetsz. - lépek arrébb, hogy ő is alá férjen. Hátra döntve a fejét lemossa a habot. Addig gyorsan kikapom a kezéből a szivacsot.
- Én jövök. - nyúl fel a csatomért. Én a mellkasát kezdem el a szivaccsal dörzsölni. Majd a kezem a derekához téved. - Nagyon ravasz ma Ms. Hayes.
- Volt kitől tanulnom. - vonom meg a vállam. Majd Isaac a víz aláhúz, hogy lemossam a habot a hajamról. Bezárva a szemem hátra hajtom a fejem. A kezem Isaac vállán megcsúszott, így sikerült megkarmolnom. - Ne haragudj. - nézem meg a sebet, ami egy macskamarásra hasonlít.
- Kapós vagy ma. Értem én.
- Akkor folytathatnánk bent a szobámba. - az ötletemre rögtön felkapja a fejét. Isaac mellett már nem érzem magam, olyan zavarban, mint az elején.
- Várj, van egy ötletem. - mondja és visszafordulok felé.
- Mi?
- Csukd be a szemed. - félre döntöm a fejem. - Csak csináld. - úgy teszek. Bezárom a szemem és várom, hogy mondjon vagy csináljon valamit. Tenyerét megérzem a combomon a másik kezével pedig az oldalamon halad fel-le. - Nyisd ki... most. - egyszerre nyitom ki a szemem és csúsztatja belém az ujját. Meg kell, hogy fogjon, mert olyan, mintha a talaj lefolyt volna a lefolyón a vízzel együtt. Reakcióként megfogom az előre meredő férfiasságát és elkezdem lassan húzogatni rajta a kezem.
- És én vagyok ma a kapós.
- Én rád mindig kapós vagyok. - megfogom a csuklóját és elhúzom a zuhany függönyt.
- Bent találkozunk. - tekerek magam köré egy törülközőt. Isaac elzárja a csapot, én pedig a szobába indulok. Próbálom előtte bezárni az ajtót, de nem sikerült és a derekamnál fogva az ágyra húzott. Itt kacagok Isaac karjai között. - Az ajtó... - mutatok a zárra.
- Most még halkabbnak kell lenned. - bólintok. Feljebb csúszom a párnák közé. Isaac még mindig az ágy mellett áll a fehér törülközővel a derekán. - Most lassan csináljuk.
- Oké. - leveszi rólam a törülközőt és a földre hajítja. A lábammal én is meghúzom rajta a törülközőt, ami azonnal le is esik róla. A bokámnál kezdi el puszilgatni a lábam és lassan halad egyre feljebb. A csípőcsontomat finoman megharapja, mire megfogom a kezét és magam mellé fektetem. - Én jövök. - ülök a hasára. Először a szájánál kezdem, majd a nyakánál folytatom. A keze égeti a tűzforró testemet. Minden gyenge pontjánál megszorítja a derekamat. A kezemet az oldalán hagyom, majd a csuklóját megfogva a feje felé szögelem. De nem sokáig, mivel megint én vagyok a párnák közt és az én két kezemet szögezi a fejem felé egy kézzel. A másikkal éppen, hogy a bőrömet simítva húzza le a melleim között, majd vissza fel az oldalamon. A két combom között helyezkedik el. Majd az éjjeliszekrényem fiókját kihúzva kivesz egy óvszert. - Mit keres az ott? Neked mindenhol van készleted?
- Mint látod. - sikerült az egyik kezemet kiszabadítanom a fogásából, így a kibontott óvszert egy kézzel próbálom felügyeskedni rá. - Te nagyon béna vagy.
- Nem vagyok béna... - mondom elhúzva az utolsó szót, mert Isaac nem habozott belém is csusszant. Most inkább az ő testi gyönyörére koncentrálok, ahogy fennakadnak a szemei. Összeszorítja a szájat, de még is a lassú tempónál marad. Kicsit feljebb könyöklök, hogy magamhoz tudjam húzni egy csókra. Az arcát fogva, hol belemosolygok a csókba hol pedig lepillantok oda, ahol a testünk összeér. Csókja heves, de a mozdulatai lassú.
- Igazad, van. Tényleg nem vagy béna. - szakad el a számtól egy pillanatra. Kihúzza magát... Majd egyre beljebb fúrja magát az ölembe. Szó szerint elolvadok a karjaiba. Az ujjainkat összekulcsolva viszi újra a fejem fölé. Így a lábammal kulcsolom át a derekát és sokkal, de sokkal mélyebben érzem magamban. - Azt a rohadt... Mia én... Annyira, de annyira szeretlek.
- Én is szeretlek Isaac. Mindennél jobban.
~~~
Olyan éjfél környékén feküdtünk le, aludni. Legalábbis Isaac, mert nekem nem nagyon sikerül elaludnom. Átölelve fekszem mellette, de nem jön álom a szememre.
Hajnali kettő még mindig semmi. Forgolódok szegény Isaac-et mindig felkeltem, de hamar visszaalszik engem átölelve.
Hajnali hatkor feladom. Nem tudok elaludni, így úgy döntök, hogy kipróbálom Isaac módszerét: Elmegyek egyet futni. Magamra húzom az egyik jóganadrágomat, egy fehér pólóval. Halkan előveszem a sport cipőmet, amit talán még nem is nagyon használtam. Isaac-re pillantok, aki félre döntött fejjel alszik. Miután felvettem a cipőmet mellé lépek és betakarom. Copfba fogom a hajam és leindulok a konyhába. Gyorsan lefőzök egy kávét és meg is iszom.
~~~
Körülbelül fél órát futottam. Egy utcát körbe és haza. Fárasztó, de most az egyszer jól esett. Felérve a szobámba Isaac már fent van.
- Hol voltál? - érdeklődik a rekedt hangjával és a fejére szorít egy párnát.
- Futni.
- Futni? - veszi le a párnát a fejéről. - Te futni? - felül. - Nagyon jól áll ez a nadrág. Miért nem keltettél fel?
- Nem tudtam aludni, te viszont igen. - ülök le az ágy végébe.
- Attól meg szívesen elmentem volna veled futni. - közelebb hajol és a derekamnál fogva magához húz és elkezd csikizni.
- Jaj, Isaac. - próbálom ellökni a kezét, de nem sikerül. - Elég. Isaac... Elég.
- Zuhanyozz le csinálok valami reggelit. - rácsap játékosan a fenekemre.
- Isaac Reed először nem akar velem zuhanyozni jönni? Ez már sértés... - mosolygok rá és kimegyek a szobámból.
Sziasztok!
Ez a rész, hogy is mondjam... Elég érdekesre sikeredett. Remélem azért tetszeni fog. Több, mint 5000 vote-nál tartunk. WOW. Egyszerűen elképesztőek, csodálatosak, fantasztikusak és hihetetlenek vagytok. Nem szeretnék nyálas szöveget, de nekem ez sokat jelent. Szóval köszönöm szépen. Kommenteket ne felejtsetek el írni😉 és a kis vote☆ gombot se felejtsétek el megnyomni.
Puszilok Mindenkit!
⁸