~~~
Amelia
Barom: Szia
Én: Szia
Barom: Hányra menjek érted?
Én: Miért?
Barom: A vacsora miatt.
Én: Ja. Én azt hittem nem akarsz látni.
Barom: Mia, ilyet sose mondanék.
Én: Megbeszélhetjük, kérlek?
Barom: Majd. Hányra menjek érted?
Én: 7?
Barom: 7-re ott vagyok.
Én: Oké.
Az órára nézek, ami lassan 6 órát üt. Ez csak egy vacsora, szóval a bézs színű ruhám mellett döntök, a fehér vászon cipőmmel. A ruhát épp az ágyra terítem, mikor kopognak az ajtón.
- Gyere.
- Szia Lia. - topog be az ajtón Gabe.
- Szia Gabe. - köszönök neki és leül az ágyamra. - Szeretnél valamit?
- Hát... Tudod azon gondolkodtam, hogy mostanában nemsokat vagy itthon. Vagy, ha itthon vagy, akkor Isaac-el és nem jut időd velem játszani. - ránézek az öcsémre, aki a kezét az ölébe tartva lefelé néz.
- Teljesen igazad van. Mit szólsz ahhoz, hogy felöltözök és játszunk valamit.
- Mit?
- Amit szeretnél.
- Lehetne az autós játék?
- Bekapcsolod? - bólint és egy vigyorral a fején kifut a szobából. Teljesen igaza van. Mostanában nemsokat voltam itthon. Nem csinálhatom ezt vele. Felveszem a ruhámat, a hajamat gyorsan besütöm. Sikerült loknikat varázsolni bele, így még sem hétköznapi, még sem flancos. A telefonomat töltőn hagyom és átmegyek Gabe szobájába.
- Nagyon csinos vagy. Hova mész?
- Vacsorázni.
- Isaac elvisz randizni? - kérdezi. Leülök mellé az ágyra és a kezembe nyomja a kontrollert.
- Nem igazán egy randi. Inkább egy családi összejövetel.
- Legalább nem lézer harcolni mentek.
- Miért nem volt jó? - pénteken, míg én szépen leittam magam, addig Gabe és az osztálytársai elmentek kirándulni. Végül abba maradtak, hogy lézer harcolni mennek.
- De, nagyon is jó volt. Benne voltam a top 3-ban. Csak nem lehetett enni bent. Így mindig ki kellett jönni. Még inni is. - méltatlankodik aranyosan. - Szóval, te egyél sokat. És örülj, hogy nem kell kint enned. - felnevetek.
- Rendben, hallgatok rád.
- Megint az R8-al leszel?
- Még szép.
- Kérlek, ne törd össze. Drága volt.
- Értettem főnök.
~~~
Én nagyon igyekeztem nem lecsúszni a pályáról, vagy belezuhanni egy szakadékba. Szegény autónak már nincs lökhárítója se teteje. Hogy hogy sikerült lerepítenem a tetejét, azt nem tudom. Az utolsó versenynél mindent bele adok, sőt bele is élem magam, mert csak Gabe hangos ,,ezaz,, kiáltása után veszem észre, hogy állnak az ajtóba.
- Szép volt kis Hayes. -mondja Isaac az ajtófélfának támaszkodva. Egy fekete ing van rajta és a szokásos fekete farmerja. Haja most is rendezetlen, de a megjelenése tökéletes.
- Szia Isaac. - integet Isaac-nek Gabe.
- Mehetünk? - néz rám. Bólintok egyet és felállok. Átadva a kontrollert Gabe-nek kiindulok a szobámba. - Nagyon benne lehettél a játékba, mert már 10 perce írtam, hogy itt vagyok. - ránézek a telefonomra. Tényleg itt van már 10 perce.
- Ne haragudj. Gabe most világosított fel, hogy elhanyagolom, szóval játszottam vele egy kicsit.
- Igen láttam, szegény autót már megint összetörted. - felnevet és én is nevetek vele együtt. Csak, hogy ez egy kicsit kínosra sikeredett.
- Indulhatunk? - kérdezem tőle, mire bólint.
~~~
A váltáskámmal a vállamon lépünk ki a házból. Gondolataim megint Isaac körül forognak. Mindent megfogalmaztam, hogy mit fogok mondani neki. De jelenleg néma csöndbe sétálok az anyós ülés felé.
- Csinos vagy. - töri meg a csendet.
- Köszönöm. - halványan rámosolygok.
- Figyelj Mia...
- Isaac, én annyira sajnálom. Igazad volt. Teljesen igazad volt. Nem beszéltünk arról az estéről. Hogy őszinte legyek nem is akartam. Nem tudom mit gondolok róla. Igazából nem merek visszaemlékezni. De nem gondoltam bele a helyzetedbe. Mike nem azért tudott hamarabb a dologról, mert elmondtam neki. Ő csak meglátta. Délután pedig meséltél a vacsoráról és... - mondom ezt mind egy levegővel.
- Mia... - elém lép és megölel. Próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem sikerült. Isaac vállába temetem az arcom ő pedig szorosan ölel magához.
- Sajnálom. - motyogom. Eltol magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Mia, én nem azért mondtam neked azokat a dolgokat, hogy bűntudatot keltsek benned. Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad. Túlreagáltam.
- Nem.
- Részegek voltunk és féltem, hogy csak jobban összeveszünk. Bízom benned és szeretlek. - letörli a könnycseppet az arcomról.
- Én is szeretlek. - ölelem meg újból. A nyakamba fúrja az arcát és a kezével a derekamnál fogva tart erősen.
~~~
- Induljunk erre a borzalmasan unalmas vacsorára. - szólal meg egy kis idő után.
- Mennyien lesznek?
- Sokan. - félre döntöm a fejem.
- Nagyik, nagynénék, nagybácsik, Ella. - a név hallatán elmosolyodom. A csaj, akit Isaac ölelt, mikor a telefonomért mentem. És mint kiderült ő az unokatestvére. - Igen, az az Ella.
- Nem mondtam semmit.
- Láttam rajtad.
- Elég komplikált volt köztünk a dolog.
- Komplikált?
- Igen.
- Akkor még szépen fogalmaztál. - nyom egy puszit a fejem búbjára és kinyitja nekem a kocsiajtót.
- Köszönöm.
~~~
A ház elé érve Isaac leparkol az út szélére. Az a meggyőződésem, hogy direkt nem áll be a garázsba, mert ha felhúzzák akkor kocsiba ül és elmegy.
- Eltegyem? - mutatok a kocsikulcsra. Ha felhúzzák, akkor is vele tudok menni. Összehúzza a szemét, de odaadja. A kistáskámba csúsztatom a kulcsot, majd átkulcsolom az ujjainkat. A kis terasz lépcsőn ülnek kint, de nem látom, hogy ki. Közelebb sétálunk és Ella is felnéz.
- Már hozzák a formájukat? - kérdezi Isaac és megöleli.
- Tudod milyenek. - ingatja a fejét. Aztán lepillant az összekulcsolt kezünkre. - Úristen, ti összejöttetek. - hozzám lép és megölel. - Én tudtam. - mosolyog Isaac-re. - Olyan szép vagy. - néz végig rajtam.
- Te sem panaszkodhatsz. - fekete haját egy copfba fogta és a fekete ruhával együtt nagyon jól áll neki.
- Istenem, lányos csevej. Megyek és belefullasztom magam az egyik pezsgőbe. - megütöm a karját.
- Én foglak belefullasztani. - mondom színlelt szigorral.
- Annyi jót hallottam rólad. Hogy mennyire okos vagy és céltudatos. Isaac is rengeteget mesélt rólad. Sőt általában mindig rólad beszélt...
- Elég lesz Ella. - állítja le Isaac, mire elmosolyodom. Ez a csaj ezt minden egy levegővel mondta el. Tiszta energia bomba.
- Isaac! - hallatszik ki egy kiáltás a házból. Ella hatalmas vigyorral integet Isaac-nek, mire ő csak felmutatja neki a középső ujját. Majd átkulcsolva az én ujjaimat az ajtó felé sétálunk. - De rég láttalak. - öleli át Amy-hez nagyon hasonlító nő. Biztos a testvére. Legalábbis én arra tippelek.
- Hát igen, rég. Ő itt Amelia. - húz maga mellé.
- A barátnőd?
- Igen.
- Úristen de gyönyörű vagy. Hazel vagyok. - nyújtja a kezét. - Pete! Pete! Gyere gyorsan! - kiált be a házba, mire egy magas, nem éppen kigyúrt férfi jelenik meg. -Nézd, Isaac barátnőjéhez van szerencsénk.
- Barátnő? Örvendek, Pete vagyok. - most ő nyújtja a kezét.
- Amelia. - és megrázom egy mosoly kíséretével. Isaac elnézést kér és beindul velem a házba.
- Anyu húga, Hazel és a párja, Pete. - magyarázza és bólintok. Igyekszem megjegyezni a neveket. Beérve tényleg sokan vannak. Nagyon sokan.
~~~
Próbálom felvázolni kivel találkoztam. Ott van Hazel Amy húga. Látok hasonlóságot, de Amy-nek barna a haja, Hazel-nek szőke. A párja Pete. Amy édesanyja, tehát Isaac nagymamája Maggie. A párja tavaly hunyt el. Isaac miatta ment bele ebbe az egészbe. Akkor ott van Ella, Hazel és Pete lánya. Isaac apja felől a nagybátyjával találkoztam, Sean-al. Világos barna haj és barna szem. Őt Nick-hez tudom hasonlítani. Sean idősebb, de Nick jobban tartja magát. Sean-al még nemsokat beszélgettem. Az apja felőli nagyszüleivel is találkoztam. De már nem emlékszem a nevekre.
- Mindjárt kész a kaja. - jön be Amy a nappaliba. Isaac-el egy fotelben ülünk és épp Maggie-t hallgatjuk ahogy valamiről beszél.
- Megyek és segítek Amy-nek. - súgom Isaac fülébe.
- Na nem. Azt már nem. Nem hagyhatsz itt. Egyedül.
- Nagy fiú vagy már. - és azzal felállok az öléből. Még utánam kapott, de sikerült elhúznom előle a kezemet. Besétálok a konyhába, ahol Amy sürög-forog.
- Amelia, kérlek ideadod azt a konyharuhát? - mutat a fejével a pultra. Megfogom az anyagot és átnyújtom neki. - Életmentő vagy. - és ráteszi a tepsit.
- Ez rengeteg minden. - van itt csirke és még más hús, sok-sok köret mellé.
- Nem is vagyunk kevesen.
- Hát nem. - felnevetünk.
- Kérhetek valamit? - kérdezi Amy a köténybe törölve a kezét.
- Persze.
- Kifogják akasztani.
- Kit? Isaac-et?
- Igen. Fel fogják hozni a múltat. Kérlek, tereld el a figyelmét. Itt vannak álszentek is, és vannak olyanok, akik úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Isaac-nek nehéz lesz ez az este.
- Tudom, azért vagyok itt. És neked?
- Nekem?
- Nem lehet könnyű olyanoknak főzni, akik lehordtak mindennek.
- Vehetjük újra kezdésnek. Vagyis én próbálom annak venni.
- Annyira erős vagy. Nekem biztos nem sikerülne.
- Rutinok és évek. - mondja mosolyogva. Tényleg nagyon erős. - Segítesz ki vinni az ételt? - bólintok és a kezembe veszem az egyik köretet.
~~~
Mikor leteszem az utolsó tálat is megérzem Isaac kezét a derekamon.
- Szemétség volt ott hagynod.
- Csak azt akartam, hogy szocializálódj. - felkuncogok.
- Én csak is úgy szocializálódók, ha valakit megütök.
- Tudom. - fordulok vele szembe.
- Még is otthagytál.
- Vegyük ezt egy tesztnek.
- Tesztnek? És mit kapok, ha átmegyek a teszten? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Majd megbeszéljük.
- Adhatok egy-két tippet. - közelebb hajol.
- Tudom jól. Amy hívja be az embereket.
- És? - az orrunk már majdnem összeér.
- És éhes vagyok. - a nyakamba röhög.
- Te mindig éhes vagy.
~~~
Az asztalhoz leül mindenki. Az egyik asztal főn Thomas ül. Mellette Amy, szembe vele Isaac ő mellette pedig én.
- Szóval... Annyi mindenről van beszélni valónk, nemde? - mondja Sean és a szájába vesz egy falat húst.
- Hogy ismerkedtetek meg? - kérdezi tőlem Hazel. Isaac-re nézek, akin látom, hogy nem igazán szeretne megszólalni így én folytatom.
- Már ismertük egymást, csak most sikerült közelebb kerülnünk egymáshoz. - az Isaac-től kapott nyakláncomat birizgálom. Néha megfeledkezem róla, és amióta meg van, azóta nem vettem le.
- Ez de édes. Mi Pete-el először barátok voltunk a gimibe... - meséli a saját történetüket Hazel, mikor Isaac megbökdös.
- Mi az? - suttogok felé.
- Még most is hordod?
- Mit?
- A nyakláncot.
- Miért ne hordanám?
- Hát mert... Nem tudom.
- Persze, hogy hordom Isaac. Életem egyik legszebb ajándéka.
- Szeretlek.
- Én is szere...
- Amelia, ideadod a sót? - vág közbe Sean, mire elhajolok Isaac-től. Megköszörülöm a torkomat mielőtt válaszolok.
- Igen. - megfogni készülök a sót, de Isaac gyorsabb volt nálam.
- Kösz.
- Van mit. - köztük érezni a feszültséget. Hazel is rájuk kapja a fejét, Amy-nek a keze is megáll a levegőbe.
~~~
A vacsora többi részében Isaac nem szólalt meg, és én is csak egy-két kérdésre válaszoltam az iskolával kapcsolatban.
- Nem megyünk valami érdekesebbet csinálni? - kérdezi és leveszi a kezemet az asztalról, hogy összekulcsolja az ujjainkat.
- Gondolom sok ötleted van.
- Van egy pár.
- Gondoltam.
- Soroljak fel egy párat? - kezét elveszi az enyémtől és a combomra teszi. - Mondjuk a szobámba...
- Shh... - halkítom le és megfogom a kezét, mert az csak egyre beljebb és beljebb csúszik.
- Nem hagyod, hogy befejezzem.
- Mert nem szeretném, hogy valaki meghallja.
- Honnan tudod, hogy olyat mondanék, amit másnak nem kéne hallania?
- Onnan, hogy ismerlek.
- Szóval ismersz? - bólintok. - Akkor mit akartam mondani?
- Nem fogo...
- Kértek sütit? - kérdezi tőlünk Amy.
- Igen, kérünk.
- Nem, én ne... - Isaac szája elé teszem a kezét.
- Kérünk. - mondom Amy-nek, mire bólint.
- Én mással...
- ... Is beéred. Tudom.
- Akkor meglepne, hogyha azt mondanám, hogy azt akartam mondani, hogy nézném ahogy tanulsz?
- Mi?
- Úgy van. Én ezt akartam mondani, de a perverzséged közbe szólt. - megütöm a karját. - Áu. Egyre erősebbet ütsz. - dörzsöli meg a felkarját.
- Én csak kihangosítottam, amire igazából gondolsz.
- Vagy csak kimondtad hangosan, hogy te mire gondolsz.
- Nem, dehogy. Én nem gondolok erre.
- Szóval ezzel azt mondod, hogy nem szeretnéd?
- Nem. Szeretném, csak...
- Csak mi? - húzza vigyorra a száját.
- Csak nem hiszem, hogy jó az időzítés.
- Miért?
- Feszült vagy és sokan vannak.
- Feszült? Én nem vagyok feszült.
- De igen.
- De nem.
- Isaac, látom, hogy tiszta ideg vagy. - mint egy bomba, amit már csak aktiválni kell.
- Ha feszült lennék akkor már megütöttem volna valakit.
- Jó ez igaz.
- Tudom.
- De légyszi most ne üss meg senkit.
- Hogy-hogy beszélő viszonyba vagy apáddal. - sétál mögénk Sean. Ennyit arról, hogy ne üssön meg senkit.
- Ha hiszed, ha nem én sem tudom. - mondja közönyösen.
- Bár elég sokáig tartott.
- Ezt, hogy érted?
- Úgy, hogy már rég kapcsolatba szeretett volna lépni veled, de te nem engedted.
- Csodálkozol?
- Hogy őszinte legyek igen.
- Nem veled fogom ezt megbeszélni.
- Ugyan Isaac. Thomas az apád.
- Igen, volt. Egyszer. Míg el nem kezdett engem is meg a feleségét is verni.
- Egyszer történt meg.
- Te meg miről beszélsz? - oh, ne. Sean csak direkt fel akarja húzni. Isaac feláll majd egy mély levegőt véve folytatja. - Szánalmas vagy Sean.
- Miért is?
- Azt hiszed nem látok át rajtad? Direkt veszekedést kezdeményezel. - azt hittem, hogy nem fogja észrevenni.
- Én nem. Csak beszélgetek.
- Beszélgess máshol. - leteszem a szalvétát és én is felállok.
- Most hova mentek?
- El.
- Te tényleg nem akarsz velem beszélgetni.
- Meglep?
- Igen. Ez a vacsora az Újra kezdést jelképezi.
- Az újra kezdést? Ez vicces. A te bátyád cseszett el mindent.
- Csak elhanyagoltátok.
- Szóval helyben vagyunk? - közelebb lép Sean-hoz. - Most is mellé állsz, mint legutóbb. - rám néz majd vissza Sean-ra. - De tudod mit. Ne menjünk bele. Érzed jól magad. - rámosolygok és megfogom a kezét.
- Jaj, Isaac. Nem kell bele mennünk a múltba... - ekkor Isaac elengedi a kezem és egy jobb horgos csattan Sean arcán.
- Mehetünk? - jön mellém, mire bólintok.
Kifelé tartva a házból Ella még elkapott minket.
- Hova mentek?
- Fogj egy taxit és menj te is. Míg megteheted. - csak ennyit mondd Isaac Ella-nak. Kiveszem a kocsikulcsot és ki is nyitom. Körülbelül két utcát megyünk és befordul egy kis zsákutcába.
- Bocsánat.
- Tessék?
- Azt mondtam bocsánat.
- Azt értettem. De miért kérsz bocsánatot?
- Amiért megütöttem.
- Isaac... - megfogom a kezét és felé fordulok. - A helyedbe én is megütöttem volna. -hát nem ezt akartam mondani. Mondjuk valami olyasmit, hogy ,,semmi baj,, vagy, hogy ,,megértem,,. Ez kicsúszott a számon.
- Mi? - látom, hogy alig tudja magába fojtani a röhögést.
- Hát...
- Komolyan? Amelia Hayes meg akart ütni valakit? - felnevet.
- Nem... Csak majdnem. - még jobban röhög. - Ne nevess.
- Ezen nem tudok nem röhögni. - szúrós szemekkel nézek rá. - Tehát mégis tanítsalak meg verekedni? - kinézek az ablakon és elgondolkodom. Ha megtanítana verekedni, akkor megtudnám védeni magam. Nem egy palacsintasütővel rohangálnék a házba. Vagyis nem csak azzal. Mert attól függetlenül azzal nagyot lehet csapni.
- Igen.
- Tessék? - felnevetek. Erre a válaszra nem számított.
- Taníts meg verekedni.
- Biztos? - bólintok. - Miért?
- Csak mert.
- Nincs különösebb oka?
- Nincs.
- Ugye tudod, hogy én mindentől megvédelek?
- Tudom és ebben nem is kételkedem. Csak szét szeretném rúgni a segged.
- Micsoda? - nem szoktam ilyen szavakat használni, de ezért az arcért érdemes volt. - Ahhoz nagyon, de nagyon sok lecke kell még.
- Nem feltétlen.
- Miért?
- Mert tudom, hogy hol vannak a gyenge pontjaid. - a kezemet a combjára teszem.
- Nem csak te tudod. - Isaac a térdemre teszi a kezét és egyre feljebb csúsztatja. A nyakába karolva áthúzom magam az ölébe és megcsókolom. Ő az ülés alá nyúl és hátrébb húzza az ülést, hogy kényelmesebben elférjünk...
Sziasztok!
Tudom rég volt és kérlek ne haragudjatok rám. Az elmúlt napokban nagyon keveset tudtam írni és hulla fáradt is voltam. Remélem azért a rész nem lett rossz a tényezők miatt. Köszönöm a türelmeteket és a sok-sok visszajelzést. Imádlak titeket egytől egyig. Minden kommentet elolvasok, de nem mindig tudok rá válaszolni. Most lefogok ülni és igyekszem rájuk reagálni. Ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy attól még, hogy nem reagálok rájuk, az összeset megnézem. Még az emojikat is.😉 Sokat jelentenek nekem. Ha tetszett a rész kérlek, nyomd meg a vote-ot, mert nem csak a kommentek jelzik nekem, hogy tetszik, hanem az a kis csillag is.☆ Bár én a kommenteknek mindig jobban örülök. Nemsokára hozom a következő részt. Utóirat: ez a kis szöveg nagyon hosszúra sikeredett, bocsánat. És azért is bocsánat, hogy ilyen későn hoztam. Tényleg nagyon sajnálom.🥺
Addig is puszilok mindenkit.
⁸