~~~
Amelia
Isaac-nek meg van az az akarat ereje, hogyha változni szeretne akkor változni is fog. Csak nem értem miért ment el. Leteszem a földre a táskámat és leveszem a kabátomat. A kabátot az íróasztalra teszem és kibújok a vászoncipőmből. Csak most pillantok az ágyra, ahol Isaac fekszik és alszik. Tehát itthon van. Csak elaludt. Ennyit az alkoholról. - gondolom magamban gúnyosan. Még, hogy én voltam kimerült. Átöltözöm és bebújok mellé az ágyba úgy, hogy ne keltsem fel. Tanulmányozom tökéletes arcát és finoman végig húzom az állán az ujjamat. Felülök, hogy magunkra húzzam a takarót és a karjaiba alszom el.
Hétfő reggel az ébresztő hangjára kelek fel. Isaac már nincs mellettem. Valószínűleg futni ment. Felkelek és felöltözöm. Magamra kapom Isaac egyik hatalmas pulcsiját és lemegyek a konyhába kávét csinálni. Öntök neki is egy bögrébe és leülök a pulthoz. Nyugodtan kortyolgatom a kávét, mikor Isaac belép a bejárati ajtón.
- Jó reggelt. - köszönök neki, mire rám kapja a fejét és mosolyogva lép mellém. - Egész hamar aludtál már. -mondom neki átnyújtva a kávét.
- Miért, akartál volna még valami mást is csinálni? - kérdezi kaján vigyorral.
- Nem... Csak megállapítottam. - mondom és elpirulok.
- Ühüm. - válaszol felhúzott szemöldökkel.
- Milyen volt a futás? - váltok témát.
- Jó volt. Most mennem kell zuhanyozni. Nem csatlakozol? - kérdezi lehúzva a kávéját.
- Nem hiszem, hogy akkor bejutunk ma iskolába. - bújok a bögre mögé.
- Szerintem hamar letudjuk a... Zuhanyzást.
- Igen... a zuhanyzást. - összeszorítom a szám.
Végül sikerült elküldenem Isaac-et egyedül zuhanyozni. Nagyon szívesen csatlakoztam volna hozzá. De nem hiszem, hogy akkor kijutottunk volna a házból.
~~~
Beérve a suliba, szokásosan a szekrényekhez megyünk, ahol már ott áll Cole és Tony is.
- Végre, hogy megjöttetek. Mindketten tartoztok egy bulival. - mutat ránk Cole színlelt szigorral. - Amúgy is, hol voltatok?
- Ez a gond. Nem a buliba. Velünk. Szinte biztos vagyok, hogy életük legunalmasabb hétvégéje volt. - mondja Tony. Isaac-re nézek, aki vigyorogva néz vissza rám. De még mielőtt bármit mondhatnék, megjelenik Rebecca Dylan kíséretével.
- Sziasztok. Jövőhéten lesz a Halloween-i buli. De ne féljetek, mert most péntekre is intéztem egyet. -mondja mosolyogva Rebecca.
- Látjátok. Így kell élni. - teszi hozzá Cole.
- Oké, elmegyünk. - mondom nekik.
- Micsoda? - kérdezi Rebecca és mindenki rám néz. Még Isaac is.
- Amelia Hayes beleegyezett egy buliba? És még csak nem is kellett könyörögnünk? - kérdezi Dylan, meglepődve.
- Mit szedsz? - kezdi a piszkálódást Cole is.
- Mentem órára. - emelem fel védekezően a kezemet. Rebecca nemsokkal később belém karol és együtt indulunk a terem felé.
- Tényleg akarsz buliba menni? - húzza fel a szemöldökét.
- Ki kell ereszteni valahol a gőzt.
- Na, jó. Hova vitted a barátnőmet? - sűrűn pislog a hatás kedvéért.
- Itt vagyok, nem mentem sehova.
- Bővült a látásköröd? Szólok Isaac-nek, hogy fektessen me..
- Ne, ne. Ezt inkább be se fejezd. - röhögünk fel mindketten.
~~~
Francián előveszem a telefonomat és írok Isaac-nek egy üzenetet.
Én: Elviszem a kocsidat.
Barom: Igen, Mia. Elviheted a kocsimat. Köszönöm a kérdésedet. Hova mész?
Én: A könyvtárba tanulni.
Barom: Miért nem tanulsz nálam?
Én: Mert általában a könyvtárba tanulok. - felnézek a telefonból egyenesen rá. Majd ő is rám emeli a tekintetét.
Barom: De nálam kényelmesebb.
Én: Miért nem szeretnéd, hogy a könyvtárba tanuljak?
Barom: Csak azt mondom, hogy az ágyamon sokkal kényelmesebb tanulni.
Én: Biztos, hogy csak ennyi az oka?
Barom: Hát persze. Mi lenne a másik ok?
Én: Mondjuk M-mel kezdődik és ike-kal végződik.
Barom: Nem. - újból ránézek felhúzott szemöldökkel.
Barom: Itt csak is a kényelemről van szó.
Én: Rendben Mr. Nem Vagyok Féltékeny, nálad tanulok. Hogy jutsz haza?
Barom: Dylan majd haza hoz.
Én: Oké. - ezzel elrakom a telefonomat és újra az órára koncentrálok.
~~~
Órák végén Rebecca-val még beszélgetünk egészen a parkolóig. Neki mindig van miről mesélnie. Isaac ideadta a kocsi kulcsát és vele együtt a lakás kulcsot is. Az anyós ülésre tettem be a táskámat, amikor valaki megszólít.
- Amelia! - fordulok a hang irányába. Ryan.
- Mit akarsz Ryan? - fordulok felé.
- Bocsánatot kérni. Egy szemét voltam. - felnevetek.
- Egy farok voltál. Illetve még mindig. - nyitom ki a kocsi ajtaját, hogy beüljek, de megakadályozza a kezével.
- Úgy voltam vele, hogy Isaac nem az, aki neked való.
- Miért te talán az vagy?
- Nem hiszem, hogy többé méltó lehetek rád. Amiket mondtam. Nem gondoltam komolyan. Féltékeny voltam Isaac-re. Mert Amelia én szeretlek. - oh te jézus.
- Remélem, nem hiszed, hogy ezt most elhiszem neked.
- De ez az igazság. Tudom, hogy okos vagy. Tudom, hogy mérlegeled a helyzet súlyát. Tudom, hogy nem teszed szét neki a lábadat. - önkéntelenül összébb zárom a combomat.
- Ryan, ehhez nem tudok mit mondani. Mindig ezzel jössz. Hogy ,,nem akartad ezt meg azt mondani"
- Te nem szeretsz?
- Jézus Ryan. Tisztában vagy a szó fogalmával? Elkezdtelek egy kicsit megkedvelni. De az a kicsi is eltűnt. Mindig, amikor nemet mondtam neked csak elhordtál mindennek. Nem tudok megbocsátani.
- Ez attól függ, hogy mennyire akarsz vagy épp nem akarsz. Minden fejben dől el. - fogja meg a csuklómat.
- Ryan, engedj el. És ez nem mindenre vonatkozik.
- Csókolj meg.
- Mi? Nem, Ryan. Eressz el. - rángatom a kezemet, de csak még erősebben fog. - Ezek a húzások. Ezek miatt nem tudok megbocsátani.
- Csak egyszer csókolj meg.
- Nem! -rivallok rá.
- Itt meg mi folyik? - lép mellénk Mike, mire Ryan elenged.
- Ryan épp indulni készült. - egy szót sem szólva elindul a másik irányba.
- Mi történt?
- Ez az a dráma, amiről beszéltem. - simogatom a csuklómat, ahol tisztára kivehető Ryan szorítása.
- Jól vagy? -mutat a csuklómra.
- Igen, persze. Köszönöm.
- Nincs mit. Jössz a könyvtárba?
- Ma nem, de elvihetlek, ha szeretnéd.
- Kedves vagy, de már Caleb elvisz.
- Akkor szia.
- Szia Amelia. - elköszön és már megy is. - Tudod... - fordul vissza. - Kevés olyan jó ember van, mint te. És ugyan csak egy hónapja ismerlek, de számíthatsz rám. - és most már tényleg elmegy.
~~~
Belépve a lakásba a konyhába veszem az irányt. Kiveszek egy poharat és megtöltöm vízzel.
- Nem Thomas. Nincs közöd, hogy kivel randizom. - sétál be Amy a konyhába, nyomában Thomas-al.
- Amy, hogy akarunk így újra egy családként viselkedni?
- Attól függetlenül nem kell együtt lennünk.
- Nem is azt mondom, csak William... - Thomas elhallgat, mikor meglát.
- Elnézést én nem akartam... - kezdek bele.
- Semmi gond. Minden rendben?
- Igen. - Amy-t még sosem láttam feszültnek. Most az.
- Nem vagy éhes Amelia?
- Nem... Elmegyek. Nem akartam zavarni.
- Ne, dehogy. Csináld nyugodtan, amit akartál. Isaac?
- Edzésen van.
- Akkor menj nyugodtan a szobájába. - mondja mosolyogva, én pedig felmegyek.
Isaac most nincs itt, hogy elvonja a figyelmemet, így úgy döntök, hogy megcsinálok mindent. A táskám belső zsebéből kiveszem a fülhallgatómat, ami teljesen össze van gabalyodva. Leülök Isaac ágyára törökülésbe és elkezdem kicsomózni a gubancot.
Legalább 10 percembe telik mire kicsomózom és bedugom a telefonba. Elindítom az egyik lejátszási listát. A kezembe veszek egy tollat és magam elé húzom az egyik vázlat füzetem.
~~~
Az idő nagyon lassan telik. Az elmúlt órában kétszer néztem meg a telefonon az időt. Gondolataim minden más körül forogtak. Nem tudtam sem egy egyenletre koncentrálni, se semmire.
- Boo. - fogja meg a derekamat Isaac. Ijedtembe megfogtam a füzetemet és az arcának csaptam. - Neked is szia. Áu. - fogja meg az arcát. Kiveszem a fülest a fülemből és a könyveimre teszem a telefonommal együtt.
- Nem kellett volna megijeszteni. - mondom neki visszafojtott röhögéssel. Barna haja le van lapulva. A hátán pedig ott az edző cucca. Pólója a testére tapad, kiemelve a csodás hasizmát.
- Nem unatkoztál? - kérdezi és a földre dobja a táskáját.
- Nem.
- Nem hiányoztam?
- Nem. - rázom meg a fejem, de a szám sarkába mosoly bujkál.
- Hm... Pedig én teljesen abban a hitben voltam. A szívem. - teszi a mellkasára kezét.
- A könyvek pontosan ugyanannyira jó társaságot nyújtottak nekem, mint te.
- Oh, igen? - mondja felhúzott szemöldökkel. - Ezek itt? - mutat a könyv kupacra.
- Ühüm. - válaszolok neki, mire lelöki a könyveket. - Hé! - a füzeteimmel folytatja. - Isaac, elég. - fogom meg a csuklóját.
- El kell tüntetnem ezeket a dolgokat, mert csak elvonják a figyelmedet.
- Még is miről?
- Természetesen rólam.
- Öntelt vagy tudod? - kérdezem tőle karba tett kézzel, mire lelöki a maradék könyvemet. - Most már boldog vagy? - kérdezem tőle. Felállni készülök, de Isaac nem enged.
- Nem azért löktem le, hogy utána felszedd.
- Nem tudom tudod-e, de a könyveknek nem a földön van a helyük. - mondom farkasszemet nézve vele.
- De útba vannak. - a két kezét a combom mellé támasztja úgy magasodik felém.
- De rájuk taposol. - lepillantok egy pillanatra, majd újra a szemébe nézek. Majd le a szájára és vissza a szemére. Ő is ugyanezt teszi. Szeme a szám és a szemem között cikázik. - Tudom, hogy mit csinálsz.
- Igen? - kérdezi halkan.
- Igen.
- Világosíts fel.
- El akarod terelni a figyelmemet.
- Meg lehet.
- De nem lehet.
- Nem lehet? - kérdez vissza.
- Nem. Nekem tanulnom kell. Neked pedig... - hallgatja figyelmesen, amit mondok neki. - Neked pedig el kell menned zuhanyozni.
- Gyere velem. - ránézek összehúzott szemöldökkel. Isaac-el, hogy is mondjam... Érdekesek azok a zuhanyzások. - Szigorúan csak zuhanyozni. Kérlek! - néz rám csillogó szemekkel.
- De csak zuhanyozni. - emelem fel a mutatóujjamat.
- Rendben. - húzza ravasz mosolyra a száját és felegyenesedik.
- Szedd fel a dolgaimat. - állok fel én is csípőre tett kézzel. Rám mosolyog, de amikor rájön, hogy tényleg komolyan gondoltam, rögtön eltűnik a mosolya. Helyette én mosolyodom el.
~~~
Isaac előre enged a fürdőszobába. Majd oda lép a zuhanyzóhoz, hogy beállítsa a vizet. Addig felfogom a hajam a csuklómon lévő hajgumival. Lehajolok, majd egy kontyot varázsolva a fejem búbjára felállok. Isaac addigra már előttem áll. Én pedig majdnem belefejeltem...
- Hát ez majdnem teli találat volt. - felnevetek és elkezdek levetkőzni. - Segítek. - ajánlja fel. Még mielőtt válaszolhatnék a keze a pólóm alá siklik. Először a melltartóm kapcsához, majd lehúzza a melltartó pántját a vállamon. Benyúl a melltartóért és kihúzza. Én a nadrágja övéhez nyúlok, hogy kikapcsoljam. Aztán kigombolom a nadrágját és le is húzom a bokájáig. Majd megfogja a kezemet és segít felállni. Egy egyszerű mozdulattal lehúzza rólam a pólót. Viszont a kontyomat is húzta a póló után. - Segítek megmosni. - mondja a hajamra utalva. Segítek neki is kibújni az ő pólójából. Épp, hogy hozzá érek a bőréhez, úgy húzom az oldalán a kezemet az anyaggal együtt. Érintésemre megugrik. Meg van a gyenge pontja. Lehúzva róla megcsodálom a mellkasán táncoló izmait. Rebecca-nak igaza volt. Tényleg nyálcsorgató. Megfogva az arcomat közelebb lép és megcsókol. Keze a nadrágom gombjához csúszik és kigombolva le is húzza a bugyimmal együtt.
- Úgy volt, hogy csak zuhanyzunk. - mondom elhajolva tőle.
- Akkor menjünk és zuhanyozzunk.
- A boxered még rajtad van.
- Leveszed kérlek? - kéri kaján mosollyal a száján.
~~~
A samponomat elkérem a háta mögött lévő kis polcról és egy adagot nyomva a tenyeremre a hajamra kenem. Igyekszem a könyökömmel nem mellkasba vágni Isaac-et. De ő el van foglalva a szivaccsal, amire rengeteg sampont nyomott ki.
- Az nagyon sok. - mondom neki. Érzem, hogy a homlokomon folyik le a habos víz, így gyorsan bezárom a szememet, hogy ne menjen bele és úgy mosom tovább a hajamat.
- Ennyire megbízol bennem? - kérdezi és megérzem a vállamon a szivacsot. Tapogatva rajta, keresem meg a vizet, de amikor megtalálom megfogja a csuklómat.
- Belemegy a hab a szemembe. - méltatlankodom.
- Akkor maradjon zárva. Akkor nem fog.
- Te egy zseni vagy. - a szivacs tovább csúszik a kulcscsontomra, majd a melleim között folytatja. Az egyiket a kezébe veszi, a másikat elkezdi óvatosan mosni. A habos kezemet a vállára teszem. Aztán a hasamra téved a szivacs, onnan pedig a combom belső felére. Légzésem szaporább lesz, mert alig kapok levegőt a hirtelen jött melegtől. - Azt mondtad csak zuhanyozunk.
- Nem azt tesszük? - hallom közvetlen a fülem mellől. Forró lehelete a víznél is melegebb. A csípőmet megfogva fordulunk egyet, hogy végre én is a víz alá kerüljek. Kimosom a szememből a habot és ránézek. Aztán hátra hajtom a fejemet, hogy kiöblítsem a hajamból a sampont. Miután lemostam újra Isaac-re nézek, aki épp végig nézett rajtam. Hirtelen annyira elkezd bizseregni a bőröm, hogy már fáj. Kiveszem a kezéből a szivacsot és én is nyomok rá az ő tusfürdőjéből. Én a karjánál kezdem. Majd az oldalával folytatom.
- A boxer elnyomta a derekadat. - húzom végig a másik kezemet a piros csíkon. Bezárva a szemét hátra hajtja a fejét. Most a hasára vezetem a szivacsot onnan pedig...
- Elég lesz. - állítja meg a kezemet. Nem tudom levenni a szememet az előre meredő férfiasságáról. A hideg csempének nyomja a hátamat. Mielőtt megcsókol az ujjamat közénk teszem.
- Még nincs megmosva a hajad. - veszem vissza a kezembe a sampont és a hajára kenek egy adagot. Ujjaimat a fürtjei közé csúsztatom. Mikor már elég habos a haja, a kezemről a mellkasára kenem a maradék habot. Ő lehajol a melleimnek dörgöli a haját. - Isaac! - szólok rá nevetve.
- Most már elég tiszták vagyunk. - jegyzi meg mosolyogva.
~~~
A derekára csavarva egy törülközőt, a csapnak támaszkodva nézi végig, hogy felcsavarom a hajamat egy törülközővel.
- Mi az? - kérdezem tőle.
- Semmi.
- Na, mondd már. - lépek hozzá közelebb.
- Gyönyörű vagy. - húz a lába közé és a derekamra teszi a kezét. Egy puszit nyomok a szájára.
- Éhes vagyok.
- Úgy még szebb. - a derekamról elveszi a kezét, de csak azért, hogy a törülköző alá nyúljon.
- Isaac! - szólok rá, mikor megérzem a hideg tenyerét a combomon.
- Hm? - a keze feljebb csúszik, a lélegzetem eláll, mikor a legérzékenyebb pontomra szorítja az ujját.
- Isaac... - nyögök fel a lehető leghalkabban. Nagy megerőltetés kell ahhoz, hogy a lábaim ne adják fel a szolgálatot.
- Isaac! - kopognak az ajtón. Kezét elveszem a lábaim közül. - Nem leszek itthon. Be kell mennem dolgozni. - Isaac rám vigyorog felhúzott szemöldökkel én pedig a karjába ütök.
- Miért? - kérdez vissza.
- Hogy elengedjenek fizetett szabadságra jövőhét szombaton. - kérdőn fordulok felé.
- Oké, vigyázz magadra.
- Te is. Vagyis inkább ti is. - hallom távolodó lépteit.
- Mi lesz jövőhét szombaton? - kérdezem tőle.
- Egy borzalmas este. - félre döntöm a fejemet. - Menjünk csinálni valami kaját. - megkerülve engem kimegy a fürdőből. Mi lesz jövőhét szombaton?
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, végre. Bocsánat, hogy rég volt rész, de át kellett nyálaznom egy komplett tananyagot. De itt van. És remélem tetszeni fog. Ha pedig igen, kérlek nyomd meg a vote-ot.☆ Kommenteket várom, mint mindig.😉 Elképzelhető, de még NEM biztos, hogy holnap is tudok részt hozni. Nem szeretek konkrét időpontokat mondani, mert valami mindig közbe jön. Imádlak titeket és
Puszilok Mindenkit!
⁸