Január van. Eltelt egy hónap és megint az van, mint régen. Draco kerül. Szinte minden hónapban eljátsszuk ezt. Kezd már nagyon idegesítő lenni. Megígérte, hogy bepótoljuk azt a pillanatot és az sehol se lett bepótolva. Annyira szeretném már tudni, hogy ezt miért csinálja. A srácoknak meg se merem említeni. Inkább ez legyen az én problémám. Nem érdekel, ma biztosan meg fogom kérdezni, mert nem csinálhatja ezt velem újra, meg újra.. Ha szeret, akkor mutassa is ki szívből.. Nagyon is vágyok rá.
Trelawney pedig állandóan azt jósolja nekem, mint Harrynek. A halált, ha így folytatom. Még mindig nem értem, mire céloz ezzel, mert semmit nem folytatok. És nem hajlandó elmondani, hogy miért mondogatja ezt. Annyit mond, majd meglátom. Hát köszi, sokat segített. Na mindegy, most sokkal fontosabb problémám van ennél. Először azt szeretném megoldani, a többi várat magára.
Közben mentem bájitaltanra Harryékkel és ők is észrevették, hogy baj van.
-Jól vagy, Ali? - kérdezte aggódva Hermione.
-Persze! - hazudtam.
Egyáltalán nem voltam jól. Már régen voltam ennyire szarul. Örülnék, ha ez megváltozna. Viszont nagyon kíváncsi leszek, hogy Draco milyen lesz velem az órán. Könyörgöm, valami pozitív dolog történjen. Hátha most megoldódik.
-Ma lemegyünk a Roxmortsba? - kérdezte Ron.
-Lemehetünk! - bólintott Hermione.
-Menjünk! - egyeztem bele én is.
Legalább kicsit kikapcsolódok és elfelejtem a problémáimat. Talán. Nem ígérek semmit, de egy próbát majd megér. Viszont először is most figyeljük meg Dracot az órán. Kíváncsian várom.
Bementünk a terembe és vártam, hátha Draco betoppan és kéri, hogy üljek mellé. Az lenne a legnagyobb boldogság.. Őszintén az meg is történt, hogy betoppant, de nem kérte, hogy ülljek mellé. Leült az egyik haverja mellé és szinte levegőnek nézett. Na ne, én ezt hiszem el.. Mégis mi baja van velem? Ez hihetetlen.. Pedig, ha együtt vagyunk egy órán, mindig egymás mellé ülünk.. Azt hiszem, ezt sose fogom feldolgozni.. Tényleg nem tudom ennek az okát, de abban biztos lehet, hogy kiderítem. Roxmorts után beszélni fogok vele. Vissza akarom kapni a régi Dracomat, aki nem ilyen.. Még mindig szeretem őt.. Mindennél jobban..
Leültem Hermione mellé és kicsit se látszódott rajtam, hogy ideges vagyok Draco miatt. A lány ezen a ponton rá is jött, hogy mi bajom van. Túl jól ismer..
-Áhh, Malfoy a baj, ugye? - kérdezett rá.
-Látod. - néztem felé csalódottan.
Ide se nézett, csak ökörködött a haverjaival. Miért csinálja ezt? Egyáltalán nem önmaga, amit most csinál velem. Mit akar ezzel kimutatni? Egyszerűen érthetetlen.. Baromira szarul esik, hiszen én sose tettem vele semmi rosszat és azt hittem, ennél azért sokkal jobb a kapcsolatunk.. Biztos, hogy valaminek köze van ehhez az egészhez. Arra kéne rájönni, hogy micsoda. Minél hamarabb.
Természetesen nem bírtam ki. Egész órán csak őt néztem, de egyszer se nézett rám.. Pedig imádom a szemkontaktust vele.. Képesek voltunk folyamatosan egymást csodálni.. Most is ezt tehetnénk.. Miért nem tesszük ezt? Mi változott meg ennyire hirtelen? Sose fogom megérteni és bánt.. Nagyon is bánt..
Ez konkrétan csak egyik pillanatról a másikra történt. Egyik nap még velem volt, másik napra már nem is jött oda hozzám. Pedig úgy hiányoznak az érintései és a csókjai.. Ha tudná, mennyire.. Bármit megtennék, hogy újra velem legyen.. Akármit.
Végül aztán hirtelen felém nézett, de azonnal elnéztem. Inkább nem akartam feltűnően nézni őt. Nehogy az is már baj legyen. Majd úgyis kiderítem, miért csinálja ezt. Meg akarom tudni minden áron.
Mostmár annyira ideges lettem, hogy a remegés is rámjött. Próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne és Hermione se lássa meg, szóval miután vége lett az órának, gyorsan bementem a mosdóba és bevettem a gyógyszert. Már a talár zsebében tartom a biztonság kedvéért. Vártam pár percet, hogy lenyugodjak és elmúljon. Fasza, már ott tartok, hogy ez az egész kihozza belőlem a stresszt és a betegségemet. Hurrá, mindjárt pezsgőt bontok. Remélem, hamar elmúlik.
-Ali! - jött be hirtelen Hermione. - Ez meg mi volt?
Abban a percben eltettem a gyógyszert a zsebembe és úgy csináltam, mintha mi se történt volna. Pedig nagyon is történik. Csupa rossz dolog egyaránt.
-Én se tudom. - mondtam ki egyhangúan. - Draco megint kerül.
-De hát miért? - furcsálta. - Most egy fiú miatt se kerülhet.
-Hát, ez az. - értettem egyet. - És már nagyon zavar.
-Nézzünk meg, hátha magától odajön hozzád és mond valamit. - találta ki.
Igaza van. Ne csak én tegyek mindig valamit, hanem ő is tegyen hozzá. Ha nem fog lépni a mai nap folyamán, akkor majd én fogok. Így lesz a legjobb.
Visszamentünk Harryékhez, miközben csatlakoztunk a Roxmortsba induló csoporthoz és elindultunk a már ismert faluba. Természetesen egyből eszembe jutott az a bizonyos este, amikor ketten belecsaptunk az éjszakába. Abba a csodálatos éjszakába, amit csak mi ketten tudunk. Minden pillanatára emlékszem, amikor a Három Seprűbe sokat ittunk, de nem érdekelt minket. Táncoltunk és jól éreztük magunkat. Volt egy kis balhé is, de az is kell néha. Akkor nagyon is boldog voltam.. A szerelmemmel lehettem és akkor még semmi baj nem volt köztünk. Csak lángolt a csodálatos szerelem.. Bárcsak visszatekerhetném az időt és abban a pillanatban lennék.. Csak ő és én..
-Menjünk a Három Seprűbe? - tértem vissza valóságba és felfigyeltem Harryre, amikor odaértünk a faluba.
-Hova máshova? - felelte kuncogva Ron.
Nekem mindegy volt, így benne voltam az ötletbe. Csak valami, vagy valaki terelje el a gondolataimat. Én csak erre vágyok. Semmi másra.
Bementünk és ki is kértünk négy vajsört. Miután odaadták őket, leültünk egy üres asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni.
-Hogy haladsz a tojással? - érdeklődött Hermione.
-Jól, már mindjárt rájövök. - felelte Harry.
Bevallom, olyan fura volt, hogy most ismét voltak a helyiségben és nem üres volt a hely. Minden egyes pillanata itt volt előttem. Mindenre emlékszem, hogy mit csináltunk. Sose fogom elfelejteni. Viszont akkor is kicseszettül bánt, hogy most nem vagyunk ilyen kapcsolatban és hogy Draco így viselkedik velem. Ok nélkül. Mi lett a szöszimmel? Érthetetlen, de komolyan..
Hirtelen belépett az a valaki, akire még az előbb gondoltam és akiről durván panaszkodok. Draco és a haverjai. Hihetetlen, hogy nekik is pont most kell itt lenniük. Jellemző.. Pont a legrosszabbkor.
Ők is odamentek a pulthoz és kértek vajsört. Természetesen most se nézett felénk és leültek egy szabad asztalhoz. Láttam, jókat röhögcséltek és elvoltak. Egyszerűen nem bírtam nem őt nézni. Könyörgöm, jöjjön már ide egy csókra.. Szükségem van rá.. Anélkül nem tudok boldog lenni.. Kell a pimasz fiúm, de most rögtön..
-Emlékeztek még a decemberben történt balesetre? - emlékezett vissza Ron is. - Azért az komoly lehetett, hogy itt sok piát megittak és beszöktek.
Azonnal arra az estére gondoltam ismét. Nem is sejtik, hogy a tettesek itt vannak a kocsmában. Annyira jó volt.. Bármikor újra megtenném..
-Vajon hogy szöktek be? - töprengett Hermione.
Tudnék mesélni. Dracora néztem, de még mindig nevetgélt a haverjaival és rám se nézett. Értem, hogy a barátaival is szeretne lenni, de azért egy csók erejéig idejöhetne. Úgy megkérdezném, miért kerül. Tudom, hogy Hermivel mást beszéltünk meg, de szerintem, már kimutatta az igazat, hogy ő most biztos nem fog lépni. Úgy gondolom, hogy nekem kell közbelépnem. Hamarosan megteszem.
-Ali, ne nézd feltűnően! - szólt rám Hermione.
Igaza van.. Jobb lesz majd, ha én várom meg, mikor szeretne végre velem is lenni. Gondolom tudja, hogy itt vagyok, csak éppen most leszar.. Fantasztikus, hogy ezt átélhetem.. Valamiért megérdemlem, az biztos.
-Kit ne nézzünk feltűnően? - nézett Ron is Dracoék felé.
-Hát.. Dracot. - feleltem egyhangúan.
Most mit hazudozzak? Mégiscsak a barátaim és bízok bennük. És ez amúgyis az én problémám. Majd valahogy megoldom.
-Történt valami? - érdeklődött Harry.
-Igazából csak annyi, hogy Draco kerül. - mondtam el röviden és tömören.
-De hát miért? - furcsálta Harry.
-Remélem, nem megint egy baromság miatt csinálja ezt, mert akkor nagyon megbánja! - jelentette ki Ron.
Jól esett, hogy így kiállnak értem, csak bárcsak, ne kéne és minden rendben lenne. Annak örülnék a legjobban.
-Csak megbeszélitek. - bíztatott Harry, ami kicsit meglepett.
-Én is remélem. - biccentettem egy mosolyt.
Közben nem bírtam ki, megint feléjük néztem. Az még hagyján, hogy Draco vidáman röhögcsélt, de még Pansy is nyomult a barátomra. Az én szöszimre.. Fogdosta feltűnően őt és érintette az én BARÁTOMAT. Najó, nekem ebből elég volt. Abban a pillanatban kiborultam, felálltam és ott hagytam mindenkit. Ez már több a soknál. Miért történik ez mindig velem? Miért kell ezt átélnem? Egyszer az életben legyen már szerencsém.. Pedig azt hittem, hogy Dracoval tökéletes kapcsolatunk volt és marad is.. Ilyenkor jövök rá, hogy álomvilágba élek, de ez nem történhet meg.. Kivagyok lelkileg, de teljesen..
Harryék pillanatok múlva jöttek is utánam.
-Nyugodj le, Ali! - ölelt át Hermione.
-Hogy nyugodjak le, hogyha az a kis picsa az én barátomat fogdossa? - akadtam ki és már majdnem sírhatnékom volt.
Az is hihetetlen, hogy kérdés nélkül hagyja magát és nem is gondol arra, hogy ezt végignéztem.. Egyszerűen felháborító..
-Nyugi, Malfoy elhúzta őt, amikor meglátta, hogy kijöttél. - próbált Harry lenyugtatni.
-Akkor miért nem jött utánam, hogy lenyugtasson? - kérdem én magamnak.
Valami megváltozott, de fogalmam sincs, hogy mi és miért. Draco nem olyan, mint régen.. Mintha teljesen más ember lenne, pedig én tudom nagyon jól, hogy milyen is valójában. Nem érdekel, ma este megkeresem és mindent elmondok neki. Vissza akarom őt kapni, ha beleőrülök is.
-Menjünk haza srácok! - mondta végül Ron. - Alinak jobb lesz így.
-Igazad van! - értett egyet Hermione. - Úgyis megittuk már a vajsört.
Ezzel én is egyet értettem. Nincs nagy kedvem visszamenni, mert még jobban kiborulok. Jobb lesz, ha inkább hazamegyünk. Így hát el is indultunk vissza kastély felé és akkor is folyamatosan járt az agyam. Miért kerül ennyire? Mi a franc baja van? Legalább azt mondja már meg, hogy miért csinálja ezt. Hiszen én nem tettem semmi rosszat.. Vagyis tudtammal semmit se csináltam. Na mindegy, ma este úgyis megtudom, mi ez az egész. Már alig várom.
A klubhelyiséghez érve megkértem Hermit, hogy menjünk be a szobánkba. Muszáj volt valakivel beszélnem erről és tanácsot akartam kérni, hiszen nem vagyok ebben száz százalékosan biztos, hogy ez jó ötlet lenne. Azért meghallgatom Hermit, hogy mit mond, utána majd eldöntöm, mit csinálok.
Miután bezártam magunk mögött az ajtót, egyből panaszkodni kezdtem.
-Ahj, Hermi, fogalmam sincs, hogy mit csináljak és megőrülök, hogy nem tudom, miért kerül ennyire.. - akadtam ki teljesen.
-Beszéljünk vele? - ajánlotta fel. - Lehet, azt kéne, nem pedig rá várni.
Na, akkor erre megkaptam a választ. Szóval ő is úgy gondolja, hogy beszéljek vele. Hát akkor ez eldőlt. Beszélni fogok vele és kiderítek mindent.
-Őszintén pont én is ezen gondolkodtam.. - vallottam be.
-Akkor beszélj vele, hátha meg tudjátok oldani. - tanácsolta. - Amúgy én se értem, mi ezzel a célja.. - furcsálta. - Mióta van ez?
-Hát lassan egy hónapja. - feleltem.
-Akkor mindenképp beszélünk vele! Vagy csak te, ahogy szeretnéd. - mondta ki.
Úgy is lesz. Eldöntöttem, hogy egyedül fogok vele beszélni, hiszen Herminek semmi köze ehhez. Bátor leszek és mindent meg fogok kérdezni. Remélem, meg is kapom rá a választ. Mindenre. Tudni akarom, miért nem érzem a szerelmét. Ha meglátom, egyből közbelépek.
Eltelt egy kis idő és már vacsora idő volt. Lementünk a nagyterembe és elfoglaltuk az asztalunkat. Vártam a pillanatot, amikor belépnek Dracoék és végre meg tudjam kérdezni, miért kerül. Bármi történni fog, meg fogom kérdezni, nem érdekel. Az se fog zavarni, hogy ott lesznek a haverjai. Elrángatom őt tőlük, elvonulunk és szépen elbeszélgetünk. Remélem, visszakapom őt.. Ajánlom is.
Percek múlva be is léptek és vártam az alkalmas pillanatot. Őszintén, most hogy megláttam őt, egyre feszültebb lettem. Egyértelmű, hogy bennem volt a félelem.. Képes leszek rá? Ugyan már, hiszen nincs mitől félni. Nagyon is jól ismerem őt és tudom kezelni a dolgait. Csak odamegyek hozzá és belevágok. Nem kell izgulni.. Minden rendben lesz..
-Akkor odamész hozzá? - kérdezte Hermione, mire egyből bólintottam.
Ha már ezt elterveztem, végig is fogom vinni. Bármi történjen akkor, én mindent megteszek azért, hogy Draco újra szeressen. Egy percig se adom fel.
-Biztos, hogy jó ötlet ez? - aggódott Harry.
-Biztos! - mondtam ki határozottan. - Szeretném tudni, hogy miért kerül.
-Akkor sok sikert! - szólt Ron utoljára.
Még egy pillanatig csak néztem őt, majd felálltam a helyemről és elindultam a Mardekár asztala felé. Közben folyamatosan idegeskedtem, hogy mit fog mondani, de muszáj volt lenyugodnom. Ahjj, nem ment.. Úristen Ali, mire vállalkoztál.. Régen voltam már ennyire feszült Draco miatt. Utoljára még akkor, amikor még utáltam őt. Most újra előjött ez az érzés.. Baszki, ez nem volt jó ötlet.. Most teljesen elbizonytalanodtam.. Jólvan, nyugi.. Mostmár oda kell mennem. Nincs visszaút. Bármit a szerelemért.
Miután odaértem, összeszedtem a gondolataimat, vettem egy nagy levegőt és megszólítottam.
-Draco, besz.. - igazából be se tudtam fejezni a mondatot, mert nem is akartam.
Ahogy érzékeltem, egy elég komoly beszélgetést zavartam meg. Észre se vették, hogy idejöttem.. Még Draco se.. Ezért is inkább csendbe maradtam és végighallgattam az érdekes beszélgetést.
-Tényleg, Malfoy, megdugtad már azt a kis sárvérűt? - érdeklődött komolyan Blaise.
Az említett személy meg se lepődött a kérdés hallattán.. Mintha ez teljesen normális lett volna, úgy válaszolt rá semmi érzéssel.
-Aha. - felelte lazán.
-Akkor most dobod, azt beszéltük meg. - emlékeztette egy másik mardekáros srác.
-Ja, majd dobom. - közölte komolyan, mire abban a pillanatban folyni kezdtek a könnyeim a döbbenettől és egyben a csalódottságtól.
-Öhm.. Srácok.. - nézett felém Pansy hirtelen és vele együtt mindenki felém nézett, de legfőképpen Draco.
Nee, nee, én ezt nem... Úristen, ilyen nincs.. Én ezt csak biztos álmodom.. Ez csak egy rémálom.. Draco szeret engem.. Egyszerűen nem hittem el, ami most történik. Ez nem lehet igaz.. Pedig megtörtént és nagyon is jól hallottam.. Ebben a pillanatban tört össze a szívem darabokra.
-Így el tudtad csábítani? Haver, büszkék vagyunk rád! - kuncogtak a többiek.
-Most már mindent értek. - mondtam ki sírva és faképnél hagytam őt és mindenkit.
Semmire sem vágytam, csak el akartam menni innen.. El akartam menekülni minél messzebb tőle.. Látni se akarom, mert ha ránézek, még mindig visszajönnek az érzéseim.. Ezt nem tudom elhinni, hogy beleszerettem egy ilyen emberbe.. A szerelem vakká tett, de teljesen..
Gyorsan mentem el mindenki elől és folyamatosan az a fájó mondat ismétlődött a fejemben. Draco kihasznált.. Csak egy játék volt az egész.. Azok a csodálatos pillanatok, amiket átéltünk.. Istenem, egy semmi volt.. Képes voltam álomvilágba élni egy Malfoy miatt, aki csak játszott a szívemmel.. Azt hittem, szeret.. Konkrétan félreismertem. Ugyanolyan szívtelen, mint régen..
-Ali! - hallottam a háttam mögött Draco hangját, de próbáltam kizárni. - Kérlek, hallgass meg! Meg tudom magyarázni.
Lehetetlen volt kizárni.. Még mindig odavagyok a hangjáért és a szívem hevesebben dobog, ha már csak a hangját meghallom. Viszont most ezt kurvára nem akarom érezni.. Így is tönkretett lelkileg ismételten, de mostmár végleg.
-Hagyj békén! - kiáltottam, miközben meg se álltam, egyáltalán nem akarok szóba állni vele, de a fiú sajnos nem adta fel könnyedén.
-Pöttöm, kérlek! - na ettől aztán még idegesebb lettem és egyből felé fordultam.
-Te még ilyenkor is képes vagy, pöttömnek hívni? - bevallom, eléggé folytak a könnyeim. - A kezdetektől fogva játszottál velem, mint egy játékkal és kihasználtál, én meg naiv elhittem, hogy végre meg tudsz változni és őszintén szeretsz! Odaadtam a szívemet és teljes szívemből szerettelek! Nem is értem, hogy bírtad ki azokat az együtt töltött pillanatokat! - zokogtam folyamatosan, mert úgy érzem, most minden kijött belőlem, amit érzek és gondolok. - Viszont egy dolgot kérlek magyarázz el! Mi a faszért használtál ki? - kérdeztem rá ingerülten.
-Amit te hallottál, abból semmi nem igaz! Én szeretlek! - Draco közelebb jött, már meg akarta fogni a kezemet, de azonnal elvettem.
Még ezek után is képes próbálkozni a kamu szarságaival? Annyira undorító dolog ez..
-Ne nyúlj hozzám! - távolodtam el. - Soha nem engedem, hogy hozzám érj!
-Várj.. Te most.. - akadt meg a hangja. - Szakítasz?
-Szerinted, minek tűnik? - néztem rá sírva. - Nem egyértelmű?
Draco valamiért nem akarta ezt elfogadni, pedig örülhet, hiszen nem kell folytatnia a kis játékát. Nem értem, minek küzd, amikor nem is akar.
-Ali, ne csináljuk már ezt, beszéljük meg! - próbálkozott. - Ez csak egy félreértés!
Hihetetlen, hogy még mindig képes a képembe hazudni.. Ezt élvezi csinálni? Örülnék, ha most hagyná abba. Ne bántson meg mégjobban. Így is a padlón vagyok már..
-Veled megbeszélni? - nevettem fel kínosan sírás közben. - Egy undorító, hazug szörnyeteg vagy, Malfoy!
-De hát.. - láttam rajta a csalódottságot, de már nem veszem be. - Akkor hívsz Malfoynak, ha haragszol..
Okés, nálam betelt a pohár. Eleget hallottam..
-Najó, hagyj békén egy életre! Köztünk mindennek vége! - zártam le végleg, otthagytam és felszaladtam a Griffendél-toronyba.
Jesszusom.. Ez volt életem legfájdalmasabb kijelentése.. Szakítottam Dracoval.. Sose gondoltam volna, hogy ez valaha meg fog történni.. Azt hittem, mi sose fogunk szakítani és szép páros vagyunk.. Hát csak voltunk, vagyis én azt hittem, hogy azok voltunk.. Ki lett használva és egyenesen besétáltam a csapdájába.. Szerelembe estem a nagy ellenségembe, mert azt hittem, megváltozott. Ugyanúgy tönkre akart tenni, mint régen.. Azt hiszem, ezt sose fogom neki megbocsátani.. Soha nem akarok szerelmes lenni.. Soha többé..
Beszaladtam szobába, majd magamra zártam a fürdő ajtaját és nekidőltem a falnak. Lecsúsztam a földre és a térdemet magam felé húztam. A medálomat idegből szinte letéptem magamról és eldobtam jó messzire. Majdnem elszakadt.. A fejemet a térdembe hajtottam és szinte megállás nélkül zokogtam. Nem hiszem el, hogy megint oda jutottam, mint régen.. Ez még annál is rosszabb, ami régebben történt.. Hogy lehettem ekkora hülye? Konkrétan hagytam, hogy lefektessen, hiszen ez volt a célja.. Gondolom, biztos mulatságos volt megleckéztetni a kis sárvérűt és játszadozni vele.. Undorító.. Tényleg, hálás vagyok érte..
Persze nem bírtam ki és még most is folyamatosan a pillanatainkra emlékeztem vissza. Amikre azt hittem, csodálatosak.. Fel se tudtam fogni, hogy amikor csókolóztunk, vagy Londonba voltunk vagy amikor táncoltunk azon a csodálatos zenére vagy a bálon, neki ezek semmik voltak és nem is élvezte, mert tudta jól, hogy csak kihasznál és az a célja, hogy lefeküdjünk. Most már értem, miért akarta annyira erőltetni. Hogy minél hamarabb megszabaduljon tőlem.. Ezt nem lehet felfogni és belegondolni meg pláne. Egy éven át ki voltam használva, a tudtam nélkül.. Kurva szar érzés.. Viszont egy dolgot megtanultam. Sose szabad bízni egy mardekárosban. Egyikben se.
Közben meg úgy remegtem, mint a kocsonya és azt éreztem, mindjárt elájulok. Szerintem, ennyire erős még rohamom soha nem volt. Nem érdekelt, mert semmi kedvem bevenni gyógyszert. Az se, hogy ha most ez roham végez velem.. Halál.. Eszembe jutottak Trelawney szavai. Basszameg, megint igazat mondott. Ha meghalok, az nagyon szuper lesz.
-Ali! - kopogott Hermione. - Nyisd ki!
Nem volt választásom, muszáj lesz kinyitnom. Legalább meglát ilyen állapotban. Örülök neki..
-Héé, mi történt? Úgy remegsz, mint a kocsonya! - állapította meg ő is. - Mit mondott?
A kérdés hallatán ismét jobban elsírtam magam és meg se tudtam szólalni. Nem lepődnék meg, ha a szemem már vörös a sok sírástól.
-Kihasznált.. - kapkodtam a levegőt, miközben már a saját könnyeimtől nem láttam semmit. - Nem szeretett..
-Ahj, gyere ide! - ölelt át és próbált megnyugtatni. - Ezt mondtam, hogy vigyázz vele! Tudom, hogy a szerelem vak és próbáltál bízni benne, amivel nincs is baj, de most már te is látod, hogy ez nem egy viszonzott szerelem volt. Amit Malfoy művelt veled, az gusztustalan, de most erősnek kell lenned és erős leszel! Ne sírj utána és mutasd meg neki, mit veszített! - törölte le a könnyeimet.
-Köszönöm, Hermi, sokat jelent! - próbáltam erőltetni egy mosolyt.
Kicsit azért jól estek Hermione szavai, hiszen tudtam jól, hogy igaza. Így kéne hozzá állnom, de az baromira nehéz.. Borzasztó időszak vár rám, abba biztos vagyok.
-Szerintem, próbálj meg lefeküdni és kikapcsolni! Hátha az segít! - tanácsolta.
-Aranyos vagy, de nem hinném, hogy el tudnék aludni. - sőt, biztos nem.
-Egy próbát megér! - mosolyodott el.
Végülis. Én ki nem megyek innen, az biztos, szóval lehet ki kéne aludnom magam. Így gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba. Nem lesz egy jó éjszakám, az garantált.