Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)

4.59 Rossz út kezdete

~Draco szemszöge~

És elsétált. Nem hallgatott meg, csak természetesen sírva ki volt akadva, de amire nem számítottam, az az, hogy szakított.. Nem hiszem el, hogy egy faszság miatt vesztettem el azt a lányt, akit teljes szívemből szeretek.. Nagyon remélem, hogy nem csinál semmi butaságot és jól van. Mondjuk, hogy a francna lenne jól, ilyen hülye én se lehetek.. Muszáj leszek beszélni vele és elmagyarázni a dolgot. Nem akarom őt elveszíteni.. Ő minden vágyam..

Visszamentem a nagyterembe és készen álltam lebaszni őket, hogy miért Ali előtt kezdtek erről beszélni és elmondani nekik az igazat. Joguk van tudni, hogy miért mentem bele fogadásba. Nem érdekel, mit fognak szólni, az én életem és én döntök. Meg fogom oldani és visszaszerzem Alit. Minden áron.

-Hallod, miért mentél utána? - röhögött Zabini. - Elég gáz, hogy egy sárvérű után futkosol!
-Mi a faszért kezdtél kérdezgetni előtte? - akadtam ki.
-Ideje volt megtudnia az igazat. - Ha tehetném, most megölném, esküszöm. - Gondolom, te is untad már, hogy vele kell lenned..
-Miről beszélsz? Egyáltalán nem, és most jön a csavar. - kezdtem el nekik elmondani az igazat. - Hazudtam nektek! Azért mentem bele, hogy együtt legyek vele, nem azért, hogy gyorsan lefeküdjünk és dobjam. Ti nem is tudjátok, milyen is volt vele lenni! Tudom, el kellett volna mondanom, hogy tényleg szeretem őt és nem akarom kihasználni, de ehhez nem voltam erős, hogy felvállaljam. Inkább hazudtam, mintha tényleg benne lennék a fogadásban. De azért köszönöm, hogy elbasztatok egy kapcsolatot! Most kurvára haragszik rám.. - fejeztem be a mondandómat.

Na pont erről van szó. Belementem a fogadásba, hogy megismerjem őt, belémszeressen és végre teljesüljön a nagy vágyam. Valóra is vált és nem történt volna ez meg, ha nem a fiúk direkt nem kezdenek el beszélni erről Ali előtt. Tudom, én is hülye voltam, hogy nem mondtam el az igazat és inkább magamba tartottam az érzéseimet, de többé ez nem fog megtörténni. Felvállalom, hogy szeretem őt és küzdeni fogok érte. A végsőkig.

A srácok ledöbbentek a hallottakon, de kuncogtak. Nem értettem, ezen mi olyan vicces..

-Komolyan mondom, Malfoy, te nem vagy normális! - nevetett ki Zabini. - Mintha nem is te lennél..
-Szánalmas! - megszólalt a nyávogós Pansy is. - Komolyan szereted azt a kis érzékeny ribit?
-Fogd be! - szóltam rá. - Te se vagy különb!
-Gondolom, apád körbe fogja ugrálni, ha megtudja, hogy a fia szerelmes egy sárvérűbe! Főleg, ha még griffendéles is! - szólalt meg az egyik felsőbb éves, Flint.
-Na, pont ezért nem lehet nektek semmit elmondani! - hagytam ott őket és leballagtam a klubhelyiségbe.

Fantasztikus.. Ennél rosszabb estét.. Mindent elbasztam egy faszság miatt.. Nem fog hinni nekem.. Elvesztette a hitét bennem.. Bárcsak, most itt lenne velem és csókolhatnám azt a csodálatos illatos ajkát és láthatnám azt a gyönyörű mosolyát.. Utálom, ha sírni látom.. Ha most itt lenne, el is mehetnénk bárhová, ahova csak szeretne. Nem is tudja, mennyire sokat jelentett, amikor kijelentette, hogy segít megtalálni önmagamat és bíztatott. Imádom a bolond fejét és amikor mosolyog.. Az a mosoly.. Azért a mosolyért érdemes élni. Nem is sejtik, miket csináltunk együtt és Ali se sejti, mennyire élveztem azokat a pillanatokat. Akkor voltam a legboldogabb.

Miközben az Alitól kapott gyűrűmet húzogattam az ujjamon idegességemben, eszembe jutott a medálja. Vajon levette már? Remélem, nem, hiszen megígérte, hogy soha nem veszi le, ahogy én sem a gyűrűmet. Amiket tőle kaptam, vagy hozzá kötődik, mindig velem maradnak és soha nem dobom el őket. Még azokat a leveleket is megtartottam, amikor először leveleztünk harmadikban. Nekem azok a legfontosabb dolgok az életemben. Sose fogok elválni tőlük.

Viszont ha jobban megnézi, ott van a bizonyíték, hogy tényleg szeretem. A medálja, ha kinyitja. Direkt megcsináltattam, hogy rá legyen írva, hogy szeretlek és a nevem, hogy ha ránéz, lássa mennyire oda vagyok érte. Ez most is így van. Halálosan szerelmes vagyok belé.. Ő a szívem választottja és ha ő nincs, elvesztem önmagamat.. Bízom benne, hogy egyszer rájön, hogy én még mindig ugyanaz az ember vagyok vele, akit ő megismert és szeret. Vagyis gondolom, hogy szeret.. Na mindegy, a lényeg, hogy nem adom fel és próbálkozni fogok. Nem hagyom elmenni. Mégegyszer nem.

~Ali szemszöge~

Ahogy sejtettem is, nem tudtam elaludni. Úgy nézhettem ki, mint egy kisgyerek, aki a játékát szorongatja. Bizony, én a Dracotól kapott macimat szorongattam és bújtattam magamhoz. Nem vagyok normális, hogy az exemtől kapott dolgaimat megtartom.. Igen, már az exemnek hívom, mert szerelmemnek azt a mocskot nem lehet nevezni. Mostmár soha nem is fogom.

Hermione békésen szuszogott, én meg megőrülök, annyira fáradt voltam és ideges. A remegésem azóta se múlt el. Csak szenvedtem folyamatosan és úgy nézhettem ki, mint egy depressziós, akinek most törték össze a szívét. Így is történt, úgyhogy a látszat nem csal. Hogy mikor leszek jobban, azt nem tudom megmondani. Lehet, hogy már soha többé..

Viszont nem tudom, mi ütött belém, de hirtelen kiszálltam az ágyból, felkaptam magamra a taláromat, a zsebembe raktam a gyógyszeres dobozt és kimentem a folyosóra. Nem gondolkodtam, csak mentem le a második emeletre és bementem Hisztis Myrtle mosdójába, mivel oda második év óta senki nem jár. Valami durva dolgot akartam tenni, amit egyáltalán nem gondoltam át, csak úgy kipattant az ötlet a fejemből. Kezdek bekattanni, úgy érzem.

Becsuktam magam mögött az ajtót, odamentem az egyik vécéhez és kivettem a zsebemből a gyógyszeres dobozomat. Remegő kézzel néztem komolyan a dobozra és lassan kinyitottam. Nem is próbáltam visszafogni magamat, csak kiborítottam az egészet és mind a vécébe esett. Végre megszabadulok ezektől a borzalmas gyógyszerektől. Abba bele se gondoltam, hogy ezek megmentenek, mert nem érdekelt. Senki nem tud már megállítani. Ezt már nem lehet visszacsinálni.

-Fúj, te meg mit csinálsz? - hallottam Myrtle nyávogós hangját. - Undorító!
-Dugulj be! - szóltam rá és abban a pillanatban lehúztam őket.

Ennyi volt.. A megmentő gyógyszeremnek oda veszett. Konkrétan egyik pillanatról a másikra. Jesszusom, nem vagyok normális.. Ha ezt anyuék megtudják.. Lehúztam őket a vécén.. Nincs mi lenyugtasson.. Csak saját magam kezelhetem ezt. Őszintén meg is bántam és nem is. Valami ott fejben átkattant. Fogalmam sincs, micsoda, de teljesen megőrültem. Talán az ő hibája, talán az én hibám.

Természetesen Trelawney szavai is folyamatosan csengtek a fülembe. Gratulálok magamnak. Megtettem a rossz út felé haladás első lépését. Ha így haladok, jöhetnek a következő lépések is. Már kíváncsian várom, mik lesznek azok.

Nem is értem, miért, de elégedetten sétáltam a folyosón. Úgy érzem, szabad vagyok, de mégse, hiszen mégiscsak bennem van ez a hülye betegség. Előre félek, hogy mi fog ezután történni és sajnos van egy nagyon rossz megérzésem, de remélem, nem lesz igaz és nem fog bekövetkezni. Egy biztos, mostmár minden teljesen más lesz és én is másmilyen emberré fogok válni. Az az Ali, aki voltam, már nem lesz többé.