4.49 Féltékenység

2K 80 16
                                    

A hetekben nem igazán történtek nagy dolgok. Hamarosan jön az első próba, ami még kérdéses, hogy mi lesz, mert nem tudhatják meg előre a bajnokok és mi se. Pedig jó lenne tudni, hogy mi vár rájuk, de talán így az izgalmasabb. Majd hamarosan úgyis kiderül. Remélem, nem lesz annyira veszélyes próba. Bízzunk benne.

Harry és Ron azóta se beszélnek egymással. Hermione és én próbálunk beszélni velük, hogy béküljenek már ki, de egyszerűen esélytelen. Semelyikőjük nem akar békét kötni, pedig csak egy félreértés miatt kezdődött az egész.. Úgyhogy szegény Harrynek csak mi vagyunk neki és Ront látni se akarja. Fantasztikus.. Ezzel is jó lenne kezdeni valamit. Csak megjön egyszer az eszük.

-Annyira idegesítő már, hogy a fiúk nem beszélnek egymással. - panaszkodott Hermione, miközben a könyvtár felé haladtunk. - Képtelenség őket kibékíteni.
-Tudom, és én se értem, mire jó ez, de egyszer csak kibékülnek már. - értettem egyet.

Viszont most teljesen máshol járt az eszem. Mostanság, miután volt Dracoval egy kis konfliktusom, megbeszéltük a dolgokat, de valahogy úgy érzem, hogy kerül engem. Szinte napok óta csak egy csók erejéig jön oda hozzám, majd vissza is megy a haverjaihoz ökörködni. Talán megharagudott rám valamiért, vagy miért nem beszél velem? Hiszen én csak jót akarok neki, hogy ne utálják őt ennyire a griffendélesek és ne legyen köztük ekkora ellenségeskedés. Kicsit bántott, hogy kerül, najó hazudtam, nagyon is bántott a dolog. Herminek említeni se mertem, hogy mi van köztünk, mert akkor megint hallgathatom, hogy miért nem jó, hogy Dracoval együtt vagyok. Pedig nagyon jól esne a közelsége és a szeretete.. El se tudom mondani, mennyire.. Bárcsak érezné..

Be is léptünk a könyvtárba és Hermione leült tanulni, én pedig mellé és olvastam a kikölcsönzött könyvemet. Igazából csak próbáltam olvasni, mert egyszerűen nem tudtam kikapcsolni és a gondolataim csakis Draco körül jártak, hogy miért kerül. Elképzelni nem tudom, hogy mi baja van.. Beszélnem kell vele, de minél hamarabb. Ez így nem mehet tovább, de semennyire.

Így hát nagy sajnálatomra le kellett tennem a könyvet és csak néztem az előttem ülő lányt, aki nagyon belemerült a tanulásba.

-Nem tudsz olvasni? - kérdezte Hermione, fel se nézve rám.
-Nem nagyon. - néztem magam elé. - Kattog az agyam.

Hermione csak bólintott, de szokásosan a tankönyvét bújta. Úgy gondoltam, nem akarom zavarni, ezért már álltam volna fel a helyemről, de hirtelen megakadt a szemem valakin. Viktor Krum ült az egyik széken és miközben ő is a könyvét bújta, mint Hermione, felnézett és felénk nézett, de leginkább rám. Konkrétan úgy, mint amikor az érkezésük után nézett az udvaron, csak most annyi különbséggel, hogy elmosolyodott. Nem értettem a gesztust, de Hermione is felnézett és észrevette a pillanatot.

-Krum miért néz minket ennyire? - furcsálta, majd rájött, mintha felkapcsolták volna a villanyt. - Te jó ég, Ali.. - mosolygott.
-Mi van? - néztem rá kérdőn.
-Téged néz. - érzékelte ő is. - Viktor Krum téged néz!
-Csendesebben már, Hermi, nem kell mindenkinek hallania. - nyugtattam le. - Amúgy meg ne örülj annyira, mert nekem nem jön be, ha arra gondolsz.
-De neki te igen. - nézett egyszer Viktorra, egyszer rám.

Nem értettem, miért támogatja, hiszen az elején még ő volt kiakadva, hogy miért vannak oda a lányok érte, hiszen csak egy kviddics játékos. És egyáltalán nem örülök ennek, hogy engem szúrt ki.. Ebből még baj is lehet, de eléggé nagy baj.

-Ugyan már. - akadtam ki. - Nem az esetem és barátom van.
-Attól még bejöhetsz neki. - vigyorgott.

Annyira fura néha Hermione. Főleg most. Mondjuk, tudom, miért mondja ezt. Hogy majd hátha nekem is bejön és szakítok Dracoval, ami persze nem fog megtörténni. Álmodozhat erről nyugodtan.

Kedves Ellenség! (Draco Malfoy FF.)Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora