Elena szemszöge:
Nekem még mindig az járt fejemben, hogy ki a fene az a Kevin.
-Ki az a Kevin?- kérdeztem hirtelen.
- A galambom.- válaszolta Louis. Hát mindenre számítottam csak erre nem. Egy galamb? Mit keres Louisnál egy galamb?
- Várj, akkor ő Kevin akit valamelyik nap említettél?- kérdeztem miközben oda mentem a kanapéhoz és leültem Louis mellé.
Aha.- válaszolta Louis.
- Ooké és hogy került hozzád?- fordultam Louis felé.
-Ez egy jó sztori.- nevetett Liam.
-Az úgy volt, hogy éppen mentünk haza amikor egy csapat galamb repült felénk.
Mi meg, próbáltunk lehajolni, hogy ne gázoljanak el minket. Aztán szerencsére elmentek de Niall éppen egy pogácsát evett és arra szemet vetettek. Amikor ezt meglátták repültek vissza és az egyik galamb véletlen nekem jött. De aztán úgy láttuk, hogy repült tovább. Mi meg haza mentünk. Otthon láttam, hogy valami mocorog a hátizsákomban. Belenéztem és megláttam benne azt a galambot ami nemrég nekem jött. Kivettem és kiakartam vinni de ő nem nagyon akart, ezért megtartottam és elneveztem Kevinnek.- fejezte be. Én meg csak pislogtam.
-Azta! - mondtam. Csak ennyit tudtam mondani.
-Ugye? Én mondtam, hogy jó sztori.- nevetett Liam.
-Kevin még meg van?- kérdeztem.
- Nem tudom, gondolom. Valamelyik nap majd megnézem.- mondta.
- Na nekünk Katievel tanulnunk kell, köszi, hogy elmondtad a történetet.- néztem Louisra miközben felálltam a kanapéról.
-Ha érdekel még sztori akkor keress meg.- kacsintott.
-Mindenképp.- nevettem és már mentem is volna ki amikor valaki megszólalt. Mire megfordultam és szembe találtam magam Harryvel.
-Elena, beszélhetnénk egy kicsit?- kérdezte.
-Öm persze.- mondtam és jeleztem Katienek, hogy mindjárt megyek én is. Miután mindenki elment, Harry belekezdett.
- Sajnálom, hogy nem hallgattunk rád. Tudom, hogy ez már régen volt és lehet, hogy te ezen már túltetted magad de nekem nagyon rosszul esik, hogy esetleg haragszol ránk. Szóval ne haragudj.- fejezte be. Olyan aranyos volt ahogy ezt így elmondta és el nem tudom mondani, hogy mennyire gyönyörű szép zöld szeme van. Belenéztem és egyszerűen elvesztem bennük.
- Harry.- kezdtem.
- Nem haragszom. Eleinte kicsit pipa voltam de az már rég elszállt.- nyugtattam meg.
-Tényleg?- kérdezte boldogan.
-Igen.- mosolyogtam.
-Akkor jó. Én most megyek vissza a fiúkhoz. Örülök, hogy tudtunk beszélni.- mosolygott rám azzal a gyönyörű mosolyával.
- Harry.- szóltam utána hirtelen.
A fiú visszafordult és kérdőn nézett rám.
- Jó éjt.- mosolyogtam rá.
-Jó éjt Elena.- köszönt el és bement a fiúkhoz én meg kimentem ahol Katie várt.
- Na, mi volt?- vigyorgott.
-Elöszőr bocsánatot kért a tegnapiért és majdnem elmondtam neki, hogy tetszik nekem.- vázoltam a történteket.
Te jó ég!- sikította Katie.
-Ne akard siettetni a dolgot. Ha készen állsz rá akkor majd elmondod neki.- nyugtatott.
-Rendben. Igazad van.- értettem vele egyet.
-Mikor nincs? Amúgy meg mondtam, hogy egyszer találni fogsz valakit, igaz én egy élő személyre gondoltam de az lényegtelen.- nevetett fel.
Én erre csak elmosolyodtam és bementünk a házba. Mikor felértünk a szobámba, becsuktam az ajtót és leültünk az ágyra.
-Akkor mivel kezdjünk?- kérdeztem a táskámba kutatva.
- Van itt, matek, magyar és biosz.- soroltam.
-Szerintem legyen a magyar mivel abból holnap írunk. A többiből meg a jövőhéten írunk.- mondta.
-Akkor magyarozzunk.- mondtam és elővettem az irodalom könyvem.
Harry szemszöge:
Vigyorogva mentem vissza a garázsba és szembe találtam magam a fiúkkal akik karba tett kézzel mosolyogva néztek rám.
-Mi ez a jó kedv?- kérdezte Liam.
-Semmi, csak Elenával beszéltem.- mondtam.
-Az dobott fel ennyire?- vonta fel vigyorogva Louis a szemöldökét.
-Lehet...- mosolyogtam.
-Ú a nagy Harry Sytles szerelmes!- kiabálták a fiúk. Nekem meg kezdett vörösödni az arcom.
- Elmondtad neki? - jött oda Niall.
-Még nem, azt sem tudom, hogy ő is így érez e.- komolyodtam el.
-Harry.- fogta meg a két vállam Niall.
-Szerintem tetszel neki. Látszik ahogy egymásra néztek éneklés közben és mint mondtuk van közetek kémia. És nehogy megint azzal gyere, hogy mindenkivel van kémia akivel énekelsz, mert láttuk ahogy Louisnak énekeltél és az nem volt olyan. Legalábbis szerintem. - vázolta fel a helyzetet Niall. Mondtam már, hogy utálom amikor igaza van?
- Mit szeretnél mit csináljak? Álljak oda elé és közöljem vele, hogy tetszik?- kérdeztem hihetetlenül.
-Ez is egy megoldás de én inkább arra gondoltam, hogy írhatnál neki egy dalt.- mondta. Nem is rossz ötlet.
-Köszi Niall.- mondtam nagy boldogan és le is ültem a kanapéra dalt írni. Egy ideje már van a fejemben egy dalszöveg amit le is írtam és még hozzá írtam pár sort aztán már csak a zene hiányzik és kész.
Elena szemszöge:
-Na ezzel is megvolnánk.- mondtam boldogan. Aztán láttam Katien, hogy picit szomorú.
- Jól vagy?- kérdeztem és oda ültem mellé.
-Igen csak holnap lesz 10 éve.- hajtotta le a fejét szomorúan. Katie báttyja 10 éve halt meg amikor Katie még 8 éves volt. Ha jól emlékszem valami romlott étel volt az oka. Volt egy bandája amit Katie imádott hallgatni Én sajnos csak félig emlékszem rá.
-Istenem már 10 éve.- szomorodtam el és magamhoz öleltem a majdnem síró barátnőmet.
-Minden rendben lesz, átvészeljük a holnapot.- mondtam még mindig magamhoz ölelve.
Mikor elengedtük egymást, Katie egy nyakláncot vett elő a táskájából.
- Elhoztad?- kérdeztem szomorú mosollyal az arcomon.
- Persze.- piszkálta a láncot. Ezüst lánc volt egy színtén ezüst szív medállal amire ez volt ráírva: Best sister
Ezt még a bátyjától kapta amikor kicsi volt. Azóta minden évben a bátyja halálának évfordulóján felveszi. Ezzel emlékezve rá.
- Olyan szép. - néztem a láncot.
- Az.- értett egyet.
- Na elég a szomorkodásból.- törölt le egy könny cseppet. Katie ma nálunk aludt így miután lefürödtünk kicsit még beszélgettünk aztán mindketten elaludtunk.
****
Elena szemszöge:
Reggel kivételesen magamtól keltem fel. Katie már fent volt amikor felébredtem.
- Jó reggelt.- köszöntem a barátnőmnek.
-Neked is jó reggelt. Hogy aludtál?- fordult felém.
-Egész jól. Te?- ültem fel.
- Én is viszonylag jól.- ült fel ő is.
Nagy nehezen felkeltünk és elmentünk a fürdőszobába készülődni. Miután mindketten végeztünk, lementünk a konyhába reggelizni. Aput találtuk a konyhába aki épp palacsintát csinált.
-Ú palacsinta!- örültem meg. Megterítettünk és leültünk enni.
- Jó reggelt.- mondta Carlos miközben leült ő is.
-Szép a nyakláncod.- dicsérte meg apu Katie nyakláncát. Katie megszorította a láncon lógó medált.
-Köszönöm.- mosolyodott el halványan.
-Én végeztem,Katie suli elött még bemegyek a garázsba. Jössz te is?- néztem rá a barátnőmre.
-Igen, menjünk.- állt fel és a mosogatógépbe raktuk az edényeket, elköszöntünk apuéktól és kimentünk a garázsba.
-Amikor benyitottam akkor a fiúk épp valami dalon dolgoztak.
-Ez nagyon jól szól.- mosolyogtam. Aztán Katie ragadta meg a karomat. Elég ijedt arcot vágott.
-Katie, jól vagy?- kérdeztem aggódva.
-Elena, mennyire lehetséges, hogy látom a fiúkat?- kérdezte. Azt, hogy?
-Nem tudom.- mondtam. Erre a fiúk is felkapták a fejüket és oda jöttek hozzánk.
-Szóval, te is látsz minket?- lepődött meg Zayn.
-Mivel hallak és látlak így igen.- nevetett.
-Mióta?- tette fel az újabb kérdést, ezúltal Niall.
- Pár perce.- mondta Katie.
-Érdekes.- tette karba a kezét Louis.
-Ettől függetlenül nekünk suliba kell mennünk.- mondtam sietősen.
-Addig mi kiderítjük,hogy mitől lát minket Katie. Bár azt sem tudjuk, hogy te mitől látsz minket. De hátha akkor azt is megtudjuk.- mondta Liam.
-Katie.- szólt utána Louis.
-Igen.- fordult vissza az ajtóban.
-Szép a nyakláncod.- mosolyodott el.
-Köszönöm, a báttyámtól kaptam még régen. -mondta és elköszöntünk tőlük.
A suli fele végig a történtekről beszélgettünk. Mivel csöngetésre értünk be, így rögtön az osztály fele vettük az irányt.
Sziasztook. Kinek hogy telt az első napja a suliban? Kitartást már nincs sok az évből.💕
Remélem tetszik nektek ez a rész.😊 Szerintetek mitől látja Katie a fiúkat? Ha van tippetek akkor azt írjátok le kommentben.💕
Hamarosan jövök a következő résszel.