Ghost Direction |Harry Styles ff.| BEFEJEZETT

9.rész : Niall ajándéka

Elena szemszöge:
Reggel ismét a telefonom ébresztőjére keltem. Semmihez nem volt kedvem. Egész éjjel forgolódtam és emiatt nagyon fáradt voltam. Komótosan kikeltem az ágyból és elindultam a fürdőszobába felöltözni. Miután felöltöztem megcsináltam a hajamat ami abból állt, hogy csak összefogtam. Lementem a konyhába ahol most nem apu hanem Louis várt. Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet.

- Jóreggelt.- köszönt miközben oda adta a kávémat.
-Jóreggelt.- köszöntem én is. Hogy tudta megfogni? Ez tuti valami szellem dolog. Egyáltalán miért csinált nekem kávét? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben miközben elvettem a kávét és leültem az asztalhoz.

-Miújság?- kezdett beszélgetni.

- Öm semmi, hogy hogy csináltál nekem kávét.- kérdeztem gyanúsan.

-Ez amolyan ne haragudj, hogy nem hallgattunk rád kávé.- mondta és látszott rajta, hogy tényleg sajnálja. Bár nem tudom, hogy miből gondolja, hogy haragszom rájuk. Jó lehet, hogy egy kicsit berágtam rájuk de az már elmúlt.

- Louis- kezdtem de közbevágott.

- Nem, Elena hallgass meg. Tudom, hogy nem kellett volna tegnap elmennünk és, hogy megkellett volna hallgatnunk téged de nagyon feldúltak voltunk és bosszút akartunk állni. Haragudtunk rá, mert azokkal a dalokkal lett sikeres amiket mi írtunk.- mondta.

- Megértem, de nem haragszom. Már.- tettem hozzá.

- Először kicsit berágtam amiért nem hallgattatok meg de az már rég elmúlt.- mondtam halvány mosollyal az arcomon.

- Akkor jó de tényleg nem akartunk megbántani.- mondta kedvesen.

-Elhiszem és aranyos tőled, hogy csináltál kávét.- mondtam mosolyogva.

-Uh, basszus!-néztem a telefonom kijelzőjére.

-Elkések! Mennem, kell. Köszi a kávét. Majd jövök. Szia.- köszöntem el és már rohantam is a suliba.

Pont csöngetésre értem be, gyorsan leültem Katie mellé aki elég kérdően nézett rám.

- Hol voltál?- kezdett el faggatni.

- Csak Louis-val beszélgettem és nem vettem észre, hogy már menni kell. Csinált nekem egy bocsánatkérő kávét.- mondtam mosolyogva.

-Ahw!-olvadozott Katie.

- Ugye?- mosolyogtam.

-Elena, Katie ne beszéljetek óra alatt!- szólt ránk a tanárnő.

-Elnézést.- mondtuk és az óra további részében figyeltünk.

Miután vége lett az órának Katievel elmentünk a szekrényekhez, hogy kivegyünk pár könyvet.

-Amúgy mi van a fiúkkal? Beszéltél velük?- zúdította rám a kérdéseket.

- Nem tudom, azóta csak Louisval beszéltem.- mondtam.

- Figyelj, szerintem beszélned kéne velük.- mondta és tudtam, hogy igaza van.

-Rendben.- sóhajtottam.

-Na ez a beszéd.- mosolygott.

Aztán megszólalt a csengő mi meg mentünk órára.

Harry szemszöge:
Éppen a dalt írtam tovább és közben azon gondolkodtam, hogy Elena mér nem jött be ide tegnap és ma reggel. Minden reggel beszokott jönni. Ezek a gondolatok kavarogtak fejemben amíg Louis oda nem jött hozzám.

-Mind agyalsz ennyire?- kérdezte és leült mellém.

-Csak a dalon.- hazudtam. Most mondjam azt, hogy Elenára gondoltam és arra, hogy mér nem beszéltünk tegnap óta? Sajnos Louis túl jól ismer.