~~~
Amelia
Isaac üzenete után csak megingatom a fejem.
Én: Mikor végzel?
Barom: Csak nem hiányzom?
Én: Azért kérdeztem, hogy menjek-e érted. De az a nagy egód elhoz majd.
Barom: Az egómmal együtt motorral jöttünk. Amúgy most végeztünk.
Én: Mi? - ránézek az órára. Tényleg végeztek.
Barom: Verseny hozzátok?
Én: Lehetsz ennél gyerekesebb?
Barom: Meglehet.
Én: Szabály: - Nem mehetünk a megengedettnél többel.
Barom: Nem tudom ki a gyerekesebb. Az, aki kitalálta ezt az egészet, vagy az, aki szabályt állít fel.
Én: Én elindultam. - írom le és az anyós ülésre dobom a telefonom.
~~~
Mikor befordulok az utcánkba nem látom sehol Isaac motorját. Viszont pár perccel később megjelenik előttem. Döntetlen lett.
Kitámasztja a motort és én is behúzom a kézi féket.
- Azt hittem könnyebb dolgom lesz. - sétál mellém, majd az ölébe kap és megpördül velem.
- Hát nem. - mondom neki.
- Hol voltál?
- Vettem egy füzetet és tollakat. Tudod, amiket elveszel és nem kapom vissza.
- Igen, az azért van, mert elrepülnek. - mondja, mire elröhögöm magam.
- Elrepülnek? - kérdezek vissza.
- Vagy inkább elnyeli a föld. - helyesbít és bemegyünk a házba. - Itthon van apukád? - kérdezi.
- Igen, miért? - nézek rá felhúzott szemöldökkel. Mire készül?
- Csak köszönök neki.
- Nem, te sosem csinálsz egyszerre csak EGY dolgot.
- Nem hiszel nekem? - teszi keresztbe a kezét.
- Nem.
- Oké, igazad van. - mire felfoghattam volna mit is mondott már bekopogott dolgozó szobába.
- Isa...
- Jó napot Mr. Hayes. - köszön apunak.
- Oh, szia Isaac.
- Lenne egy kérdésem. - oh, jaj.
- Igen?
- Milyen volt a napja? - hangosan kiengedem a levegőt és Isaac arcán megjelenik egy hatalmas vigyor.
- Jó volt. Fárasztó, de jó. És a tiéd? - kérdez vissza apa.
- Én felmentem. - mondom és kifordulok a szobából. Az ágyamra leteszem a most vett füzetemet és egy tollal a kezembe leülök. Pár perccel később Isaac is bejön.
- Megállt a szíved? - kérdezi mosolyogva.
- Igen.
- Miért mit hittél?
- Nem tudom. - vallom be őszintén. Isaac nem az egyszerű beszélgetéseiről vagy tetteiről híres.
- Már tanulsz? - ül le mellém.
- Igen, kipróbálhatnád. - mondom neki.
- Nekem nem kell tanulnom.
- Akkor foglald le magad, míg én tanulok.
- Én letudom foglalni magam, de abba fontos szerepet játszol. - mondja kaján vigyorral.
- Nálam most a második helyen szerepelsz. - mondom neki és kinyitom a füzetemet.
- MÁSODIK? - kérdezi hüledezve.
- Ühüm. - bólogatok.
- Második? Én? Isaac Reed? Második? - kérdezi.
- Igen, te. - mondom neki, de elnevetem magam.
- Na gyere csak ide. - mondja és a derekamnál fogva hátrahúz az ágyba és elkezd csikizni.
- Isaac. Ne. - kiáltom, de közben kacagok. Vele együtt. - Isaac, fejezd be. -kérem, de nem hagyja abba. Helyette feltérdel mellém. A pólóját megfogva lehúzom magam mellé. Pördültünk egyet, majd megfogom a csuklóját és ráülök a hasára. - Elég. Te hol vagy csikis? - kérdezem, mire eltűnik az arcáról a mosoly.
- Igazad van ez rossz ötlet volt. - mondja és megpróbál felülni, de a mellkasánál fogva visszanyomom. Majd a kezemet az oldalára tapasztom és elkezdem csikizni. - Jól van elég. Megbosszultál. - mondja, mire még jobban elkezdek nevetni. Mellé fekszem.
- Engem ne csikizz meg. Soha, de soha többé. - mondom neki színlelt szigorral, de belemosolyodtam a mondat közepébe, így nem tudtam nyomatékosítani a mondandómat.
- Értettem főnök. - mondja és felkönyököl. - Most komolyan itt fogok unatkozni?
- Tanulj velem.
- Az még unalmasabb.
- Én komolyan nem értem, hogy nem buktál még meg. - mondom neki és felülök a füzetemhez.
- Én se értem. - mondja és a feje alá teszi a kezét.
- Ugye tudod, hogy matekból több, mint száz tétel van.
- Igen tudom... Várjunk mi? - le kéne fotóznom a fejét.
~~~
Végül Isaac-et is sikerült egy kicsit befognom tanulni. Nem sokáig, mert közben éhes lett. Aztán szomjas. És ilyenek.
- Arra gondoltam, hogy most aludjunk nálad. Hogy apám kocsiját el tudjam hozni a házatok elől. - mondom neki és előveszek holnapra ruhát.
- Ahogy szeretnéd.
Mikor kilépünk az ajtón nagy levegőt veszek. Hogy miért? Mert Ryan itt áll a házunk előtt.
- Ó, hogy az a... - mondja Isaac halkan, úgy, hogy csak én halljam. Megfogom a kezét. Simán neki rontana Ryan-nek.
- Mit szeretnél? - kérdezem. Próbáltam udvariasan. De a hangnem máshogy sikeredett.
- Beszélni.
- Mégis miről...
- Amelia... -nyitódik az ajtó mögöttünk.
- Jó napot Mr. Hayes. - köszön Ryan.
- Szia. - köszön apa is. Kedvesen, mivel nem tudja, hogy most, aki itt áll előttem az Ryan, akin át akart menni egy kamionnal. Ha ő ezt tudná... Apa felém fordul.
- Ráér. És te pedig...
- Ryan Wood. - nyújtja a kezét, mire apa szeme elkerekedik. Az arca megváltozik. - Örvendek. - mondja Ryan. Mikor apa realizálja a helyzetet, majdnem elröhögöm magam.
- Mi most megyünk. - fogom meg Isaac kezét.
- Nekem is van még sok papír munkám. - nincs, csak menti a menthető. - Örültem a találkozásnak. -mondja apa és bemegy az ajtón.
- Beszélhetünk? - kérdezi tőlem.
- Szerintem nem sok megbeszélni valónk van. - mondom neki és elindulok Isaac motorja felé, de Ryan megfog.
- Ne érj hozzá. - sziszegi Isaac.
- Ryan, nem szeretnék beszélni és kérlek, ne verekedjetek. - mondom és kihúzom Ryan keze közül az enyémet. Isaac felszáll a motorra utána én is. Becsatolom a sisakot és el is indulunk.
~~~
Röhögve lépünk be az ajtón.
- Szia Amy. - köszönök mosolyogva. Amy előtt egy férfi ül. Isaac is köszönni fordul az anyja felé, de mikor meglátja az alakot érzem, hogy kihúzza magát. Ismerem már annyira, hogy tudjam ilyenkor fenyegetve érzi magát.
- Sziasztok... - köszön Amy. Halkan. Ráncolt szemöldökkel állok Isaac mellett, aki még mindig fogja a kezem.
- Mi most elmegyünk. - mondja Isaac.
- Ne, Isaac várj. - Isaac mély levegőt vesz, majd megfordul.
- Komolyan? Komolyan beengedted? Vagy egyáltalán megadtad neki a címünket? Neki? - mutat az ember felé. - Anya te eszednél vagy? Várjunk... Te visszaengedted... - állapítja meg. - Nem lehetsz ennyire hülye. - mondja az anyjának. Kicsit meglep, hogy így beszél vele. De amilyen feldúlt, jó, hogy nem megy neki az embernek.
- Ne beszélj így az anyáddal. - áll fel az ember is.
- Na te ne akard megmondani, hogy hogyan beszéljek. Mert kurvára nincs hozzá közöd. - kel ki magából.
- Csak beszéljük meg a dolgokat. - mondja Amy.
- Megváltoztam. - teszi hozzá a férfi.
- Megváltoztál? - nevet fel Isaac. De nem örömében. Ha tippelnem kéne akkor ez a férfi...
- Kérlek hagyjuk ezt az apa-fia szöveget.
- Fiam...
- Ne hívj így. Most elmegyek, ha nem tűnik el innen akkor én megyek el. De véglegesen. - mondja és kilép az ajtón. - Amelia? Jössz? - észbe kapok és utána megyek. Felakar ülni a motorra, de megfogom a karját.
- Így nem vezethetsz. - mondom neki.
- Hogy?
- Dühösen.
- Nincs semmi bajom. - vágja rá. Keresztbe teszem a kezem és úgy nézek rá. - Rendben. - mondja és megindul velem a kocsihoz. Beül az anyós ülésre és az ablaknak dönti a fejét, úgy néz kifelé.
Útközben nem szól egy szót sem. Néha ránézek, de nem veszi fel velem a szemkontaktust. Támadt egy ötletem.
- Itt kellett volna lekanyarodnunk. - mondja. Tudom, de más tervem van.
- Tudom.
- Hova megyünk?
- Meglepetés. - mondom neki egy mosollyal, de ő csak vissza kinéz az ablakon.
A tengerpartra hoztam, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét. Egy kis kerítés akadályozza, hogy a vízbe essünk. Itt a biciklisek szoktak tekerni, de lassan megy le a nap, így már sokkal kevesebben vannak az úton. Isaac kezét megfogom és csak sétálunk. Én a hullámokra koncentrálok, Isaac az eget figyeli.
- Szeretnél beszélni róla? - kérdezem egy idő után.
- Nem. - vágja rá egyből. - De, vagyis fogok, ígérem. - helyesbít.
- Rendben. - egyezem bele mosolyogva.
- Miért sétálunk? - kérdezi felém fordulva.
- Itt ki tudod szellőztetni a fejed. - vonom meg a vállam. - Kiengedni a stresszt.
- Köszönöm. - mondja és maga elé állít.
- Nincs mit. - mondom neki.
- Ha nem lettél volna ott...
- De ott voltam és leszek is. - mondom.
- Tényleg nem tudom mit eszel rajtam. - mondja őszintén.
- Szerinted döntés kérdése, hogy kibe zúg bele az ember? - idézem korábbi szavait. - Segítek, ne... - de belém fojtja a szót egy csókkal. Megfogom a tarkóját és a másik kezemmel a hajába túrok. Ő a derekamat öleli át. Majd hangos csilingelő hang hangzik el mögülem. Egy biciklis.
~~~
Amint haza értünk elmentem zuhanyozni. Isaac azt mondta el lesz addig. De mind ismerjük Isaac-et. Főleg, amikor unatkozik.
A szobámba érve nem találom. Két opció van. Az egyik, hogy elment. A másik, hogy...
- Te mit keresel itt? - kérdezem, mikor Gabe szobája elé érek.
- Nagyon lassan zuhanyoztál ezért átjöttem játszani. - vonja meg a vállát. Gabe pedig vigyorog.
- Mehetsz fürdeni. - mondom Gabe-nek. Néha emlékeztetnem kell, hogy menjen fürdeni, mert ha nem szólok neki, akkor képes napokig nem fürdeni.
- Oké, tessék. - nyomja a kezembe a kontrollert és kimegy a szobából.
- Gyere játssz velem. - ütögeti meg Gabe helyét.
- Én nem tudok ezzel játszani. - emelem fel a kezemben lévő tárgyat.
- Akkor megtanítalak. - mondja.
- Béna leszek. - mondom és leülök mellé.
- Dehogy leszel. Az egyik ujjadat tedd ide. Ezzel fogsz kanyarodni. - irányítja a kezemet. - A másikat ide. Ezzel itt. - mutat a kontroller tetejére. - Ezzel gázt adsz. Ezzel fékezel.
- Oké. - annyira nem is nehéz.
- Most válassz egy autót. - mutat a képernyőre. - Egy Audi R8? Nem rossz. - állapítja meg, majd ő is kiválaszt egy autót.
- Mi a lényege? - kérdezem.
- Versenyezni fogunk.
- Oh... - felnevet.
- Neked a jobb felső sarokban van a térkép. Ki van jelölve az út merre kell menned.
- Értem. - bólintok.
- Akkor mehet?
- Mehet.
Elindulni, elindultam. Megállni már nem tudtam. Egy éles kanyarnál nem kanyarodtam, hanem tovább mentem. Ami azt eredményezte, hogy legurultam egy szakadékon. Isaac láthatóan jól szórakozik rajtam.
- Használd a féket. - mondja a következő kanyar előtt. Tényleg lenyomtam a féket. De az autó meg is állt. - Mia, itt nem kell megállni.
- De azt mondtad fékezzek.
- De ne állj meg. Várj, kezdjük újra, de most segítek. - leteszi a kontrollert maga mellé. - Gyere. -invitál a lába közé. A kezem alatt átnyúl a kontrollerhez, mire elengedem. - Ne engedd el. Én csak segítek. - adja vissza és ráteszi a kezét az enyémre.
- Na, most mások ellen is fogsz versenyezni.
- Fogunk. - javítom ki és hátra fordulok. Elmosolyodik, de bólint. Az állát a vállamra teszi.
- Megint az R8?
- Igen. - válaszolom.
A segítségével sikerült megnyernünk. Bár egyszer így is túl nyomtam a gázt, és szépen összetörtem az autót, de nyertünk. Az a lényeg.
- Nyertünk. - kiáltok fel.
- A kocsi darabokban.
- De nyertünk. - nézek rá, majd felállok és visszaülök az ölébe, hogy egymással szembe legyünk.
- Reggel be kell menni hozzám átöltözni.
- Még mindig itt van a narancsleves pólód. - mondom neki.
- Szerintem a szürke pulóveremmel beköltöztek a szekrényedbe. - mondja. - Vagyis a pulóveremet elvetted.
- Tessék? Elvettem?
- Igen.
- Te adtad oda. - mondom.
- De vissza már nem kaptam.
- Nem kérted.
- Igaz, rajtad amúgy is jobban áll.
- Rajtad is jól áll.
- Tudod mi áll még jól rajtad?
- Mi?
- Ha nincs rajtad póló. - mondja. Érzem, hogy elönt a forróság. Mindenhol.
- Ez olyan tipikus szöveg. - jegyzem meg. Csak egy centi választja el az én szám az övétől.
- De tetszett, nem? - kérdezi. A keze megindul az oldalamon fel-le. - Megcsókolsz? Mert ez a távolság kezd idegesíteni. - a számat rászorítom az övére. A nyelve azonnal támadásba lendül. Isaac élesen beszívja a levegőt.
- Mia. - mondja sóhajtva és most a nyelve a nyakamra tapad. A csípőmnél fogva még közelebb von magához. A kezem a széles válláról a mellkasára vándorol. A vállamról lejjebb csúsztatja a pólót. - Most sem a piros melltartód van rajtad. - ingatja a fejét. Majd megzörren a kilincs. Ez Gabe szobája. Teljesen elfelejtettem, hogy az öcsém szobájába vagyunk. Azonnal kiugrom az öléből, majd megköszörülöm a torkom.
- Nyertünk egyet. - mondom neki és igyekszem visszaállítani a légzésemet.
- Te összetörted a kocsimat? - kérdezi a képernyő felé fordulva.
- Isaac volt. - mutatok Isaac-re.
- Nem veszem be. Isaac nem töri össze az autóimat. - mondja.
- Haha. - mondja nekem Isaac.
- Jó éjszakát. - köszönök el Gabe-től és kifordulok a szobából.
- Szevasz öcskös. - hallom, hogy Isaac is elköszön, majd utolér. - Te komolyan rám fogtad az autó törést?
- Hm... Igen. - mondom neki és elröhögöm magam.
~~~
Szerda reggel elég nehéz dolog volt ki kelni az ágyból. Isaac hol rám feküdt, hol úgy átkarolt, hogy nem kaptam levegőt. De végül sikerült.
A fürdőből már felöltözve jövök felkelteni Isaac-et, aki nincs az ágyban.
- Jó reggelt. - szólal meg a hátam mögül. A kezében pedig két bögre.
- Jó reggelt. Te felkeltél magadtól?
- Megéreztem a hiányodat. - mondja és odaadja az egyik bögrét.
- Köszönöm. - mosolygok rá. - Fel is öltöztél. Hova tűnt az igazi Isaac? - kérdezem tőle.
- Itt áll előtted. De nem vagyok annyira hülye, hogy póló nélkül sétáljak le a konyhátokba apád mellé. - mondja, mire felnevetek.
- Annyira. - emelem ki a szót.
~~~
Beérve rögtön Rebecca felé veszem az irányt.
- Végre, azt hittem már soha nem jössz iskolába. - ölel meg, mikor mellé érek.
- De csak hétfőn és kedden nem jöttem.
- Nem baj. Az nekem sok. Főleg az iskolában. Tudod, ahol tanulni kell. - mondja, mintha nem tudnám mire való az iskola. - Amúgy, törin párban kell csinálni a tételeket.
- Mi? - nyitom ki a szekrényemet. - Kivel vagyok?
- Isaac-el.
- És te kivel vagy? - bár tudom a választ.
- Dylan-el.
- Mi a helyzet? - kérdezem.
- Mivel? - tetteti a hülyét.
- Te dinnye. Veled és Dylan-el. - nézek a fiú csoport felé.
- Más, mint a többi. Nem akarom siettetni a dolgot. - elmosolyodom.
- Hova tűnt az a Rebecca, aki azt mondogatja, hogy ugorjak bele a dolgokba? - kérdezem bezárva a szekrényemet.
- Az a Rebecca egy dinnye volt. - mondja és mindketten felröhögünk. Törire beülve Rebecca Dylan mellé ül, míg Isaac mellém.
- Miért nem mondtad, hogy veled vagyok? - kérdezem.
- Miért nem tudod, hogy a barátnőm vagy? - kérdezi mosolyogva.
- Úgy értem törin.
- Kiment a fejemből. - vonja meg a vállát.
- Jól van gyerekek. - jön be a tanár a terembe. - Projekt munka következik. Csoportokba foglak tenni titeket, hogy segítsetek egymásnak. A páros megmarad csak még egy párost teszek hozzá. Igen Samantha?
- Eldönthetjük a csoportot is, mint a párokat? - mutat a mellette ülőre. De elmondta a tanár, hogy ő fogja összeállítani a csoportot.
- Samantha, én csinálom a csoportokat. - mondja. - Gabriel és párja összeáll Rebecca és párjával. - szegény Rebecca. - Isaac és párja álljon össze Ryan és párjával. - jaj, ne...
Sziasztok!
Tegnapra ígértem egy részt, de kicsit megcsúsztam. Így mára sikeredett hoznom. Ha tetszett kérlek nyomd be a vote-ot. Kommenteljetek, mert az elmaradhatatlan.😉 Nemsokára hozom a következő részt, addig is
Puszilok Mindenkit!
⁸