~~~
Amelia
- Mi a véleményed az új srácról? - már vártam a kérdését.
- Kedves és udvarias. - néha egy kicsit túl udvarias. - Miért?
- Csak kérdeztem. - vonja meg a vállát és elnéz a távolba.
- Éreztem, hogy féltékeny vagy. - mondom neki, mire rám kapja a tekintetét.
- Mi? Én? Féltékeny?
- Ühüm. - hümmögök neki.
- Nem vagyok.
- Akkor jó. - tudom, hogy nem igaz, amit mond, de vagyunk elég konokok mindketten, hogy estig bizonyítsuk a saját igazunkat. - Csak ne hidd azt, hogy van okod rá. Mert nincs. - nyugtatom meg. Nekem nem kell senki más rajta kívül. Elkezd csücsöríteni, mire az első gondolatomat ki is mondom: - Mit játszod a halat. - felröhögök, mert tényleg úgy néz ki, mint egy hal.
- Kéne egy puszi. - mondja.
- Ilyen? - kérdezem és az arcára nyomok egy puszit.
- Nem. Ilyen... - mondja és magához húz és megcsókol. Minden csókja más és más. Elég egy kicsi, máris többre vágyom. És egyre mélyebb érzelmek kötnek ehhez a fiúhoz.
- Ez nem puszi. - mondom neki.
- Hosszú puszi. - válaszolja, mire elmosolyodom.
- Ma hol alszunk? - kérdezem, mikor felszállok a motorra.
- Alszunk? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Hát, ha szeretnél, akkor te aludhatsz a parkolóban is. Csak légyszi vigyél haza. - húzom az agyát.
- A szerelmes gerlepár. - sétál mellénk Ryan. Isaac feláll a motortól.
- Mit akarsz? - kérdezi.
- Ameliaval beszélni.
- Nem akarok veled beszélni. - mondom.
- Kérlek.
- Hallottad nem kíváncsi rád. - mondja Isaac, majd a zsebében megcsörren a telefon. Kiveszi, de ki is nyomja. - Mi most megyünk. - mondja Ryan-ek és felszáll a motorra. Én felveszem a sisakot.
- Tudom, hogy mondtam... - de nem hallom mit mond, mert a motor felzörren és el is indulunk.
~~~
Mikor megállunk a házunk előtt hozzá fordulok.
- Aludjunk nálad, csak lehozok pár dolgot. - mondom neki.
- Segítsek?
- Nem kell, hívd vissza, aki hívott. - mondom neki és az ülésre téve a sisakot bemegyek a házba.
- Szia Idegen. - köszön Loren, aki most öntött magának egy bögre kávét.
- Szia. - köszönök vissza.
- Hé, cipő! - szól rám.
- De csak pár holmiért jöttem. - mutatok a szobám irányába.
- Megint a szívdöglesztő pasidnál alszol? - kortyol bele a kávéjába.
- Mégis honnan...?
- Hallottam tegnap este, hogy elmentél. És apád kocsija is hiányzik a garázsból.
- Igen... - mondom neki.
- Más vagy. Jó értelembe. Jót tesz neked. Boldogabbnak tűnsz.
- Az is vagyok.
- Látom. Na menj hozd a cuccaid, ne várasd meg. - mondja és kinyitja a hűtőt. Magamhoz veszek egy másik farmert egy pólóval. A piperetáskámat ott hagytam Isaac-nél, így csak ruhát kell magamhoz vennem.
Bezárva mögöttem a bejárati ajtót Isaac-re nézek, aki nekem oldalasan állva beszél valakivel telefonon. Elég heves beszélgetésnek tűnik, mert néha a fejéhez kap. Lassan mellé sétálok.
- Azt mondtam nem... Nem akarok se veled se senkivel beszélni... Nem. - mondja és mikor észreveszi, hogy mellé értem megszakítja a hívást. Nem akarok sem tolakodó barátnő, se kíváncsiskodó lenni.
- Ki volt az? - kérdezem.
- Nem lényeg. - feszült, inkább annyiban hagyom.
~~~
- Sziasztok. - köszön Amy, mikor belépünk az ajtón. Isaac szó nélkül az emeletre megy, én Amy-hez megyek.
- Minden rendbe? - kérdezem.
- Igen, persze. Itt alszol?
- Csak ha nem baj.
- Dehogy baj. Akkor főzök valami finomat.
- Segítsek?
- Nincs házi feladatod?
- Tételt kell kidolgoznom, de szívesen segítek.
- Nem, nem. Első a tanulás. Megleszek egyedül is.
- Ha megcsináltam viszont segítek. - mondom neki és felmegyek Isaachez. De nincs a szobájába. Leteszem az íróasztalára a táskám, hogy kivegyem a történelmet.
- Boo. - fogja meg a derekamat, mire akkorát ugrok.
- Jézusom, a frászt hoztad rám. - teszem a szívemre a kezem. - Bunkó volt tőled, hogy nem köszöntél anyukádnak. - mondom neki.
- Ilyenkor ezt csináljuk, mert míg le nem nyugszunk addig mindig veszekszünk. - mondja.
- Veszekedtél vele? Miért nem mondtad? - kérdezem.
- Miért mondtam volna?
- Hogy segítsek neked.
- Ebbe nem tudsz.
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy tudom.
- Akkor azt se mondod el ki hívott? - kérdezem.
- Nem fontos.
- Mindig csak ezt mondod. De nem fogod fel, hogy ami veled történik az igenis fontos nekem? - mondom neki és a füzetemet a honom alá csapom egy tollat pedig a kezembe veszek.
- Most hova mész?
- Le anyukádhoz. Ő talán beszél hozzám.
- Én is beszélek.
- Nem érted igaz?
- Amelia kérlek. Nem kell több ember, aki csak kiakaszt. - mondja.
- Ezért megyek le. - mondom neki és kifordulok a szobájából.
- Tudok itt tanulni? - kérdezem Amy-t mikor leérek.
- Természetesen. -mondja én pedig leülök az egyik székre.
Egész hamar készlettem a tétellel, utána besegítettem Amy-nek.
- Felmegyek szólni Isaac-nek. - mondom neki. Felérve a szobájába nem találom. Elment volna csak nem vettük észre? Vissza le indulok, mikor nyílik a fürdőszoba ajtaja és Isaac egyenesen nekem jön. - Jaj. - mondom mikor a fejem a kemény mellkasába ütközik.
- Jól vagy?
- Igen. - mondom neki. - Kész a vacsora. - nézek fel a szép kék szemébe.
- Beszélhetünk?
- Én beszélni akartam, te nem. Most pedig éhes vagyok. - mondom neki és megindulok a konyha irányába.
- És vacsora után? - kapja el a könyököm.
- Meglátjuk mennyire leszel elviselhetetlen.
- Elviselhetetlen vagyok?
- Az, főleg, amikor frusztrált vagy. - és most már tényleg lemegyek a konyhába.
~~~
Vacsora után kérek egy törölközőt Amy-től és elmegyek zuhanyozni. Kicsit fura nem otthon zuhanyozni, de a meleg víz ugyanúgy jól esik.
Már felöltözve megyek vissza Isaac szobájába. Az ágyon fekszik a történelem füzetem pedig a kezébe.
- Egész jó lett. - mondja és leteszi az éjjeli szekrényre. Majd kitárja a karját utalva arra, hogy öleljem meg. - Haragszol rám?
- Nem haragot érzek. Csak ilyenkor tehetetlennek érzem magam, mert nem mondasz semmit. - magyarázom neki.
- De miért mondjam el, ha még én se tudok megbirkózni vele? - kérdezi.
- Azért, hogy együtt megoldjuk. - ülök le az ágy végébe.
- Gyere ide. - megint kitárja a karjait.
- Beszélsz?
- Majd? - alkudozik.
- Rendben. - mondom neki. Aztán felül és megfogva a karomat magához húz.
- Nem jó mikor veszekszünk. - állapítja meg.
- Egyetértek. - mondom neki és a nyakába temetem az arcom és úgy ölelem.
- Nem lesz kényelmetlen melltartóban aludni? - kérdezi, mire a keze a pólóm alá siklik.
- Most akartam levenni. - mondom neki.
- Segítsek? - kérdezi, mire bólintok. A keze a hátamra csúszik, majd a melltartó kapcsához, amit két pillanat alatt ki is kapcsolt. - Most sem a piros melltartó van rajtad. - mondja, mikor kibújok belőle. - Szegény ott fog porosodni... - egy puszit nyomok a szájára, úgy némítom el. Legalábbis nekem ez volt a tervem, mert amikor elhajolni készültem közelebb von magához, egyenesen egy csókba. A kezem a válláról a mellkasára csúszik, majd az arcára. Ugyanezt csináltuk már, de akkor nem egy lenge pizsama nadrág volt rajtam és rajta is több ruha volt. Ilyenkor van bennem az érzés, hogy mindenem odaadnám neki. De nekem még idő kell. Isaac végig húzza a kezét az oldalomon, majd a hátamon. Aztán a hasamra téved a keze. Majd feljebb és feljebb csúszik.
- Isaac. - sóhajtok fel. A furcsa bizsergés már nem csak a gyomromba van, hanem ott lent is. A hajába markolok, mire tőle is kapok egy nyögést.
- Ha ezt így folytatod el fogok menni. - mondja. De én nem csináltam semmit.
- Szerintem feküdjünk le aludni. - mondom neki.
- Jó ötlet. - mondja, de nem szakad el a számról. Nem hibáztatom.
~~~
Éjszaka közepén felébredtem, majd csapkodva kerestem Isaac-et, de nincs az ágyba. Megdörzsölve a szemem ellenőrzőm, de tényleg nincs itt. Majd nemsokkal később belép az ajtón egy pohár vízzel a kezébe.
- Te miért nem alszol? - kérdezi.
- Ezt én is kérdezhetném. - mondom neki, de most már, hogy tudom itt van visszafekszem az ágyba.
- Csak szomjas lettem. Kérsz? - megrázom a fejem és visszazárom a szemem. - Engedj vissza. - mondja. Az ágynak tényleg a közepén vagyok.
- Most jó így. - mondom neki, majd érzem, hogy a fejem már nem a puha párnán van, hanem Isaac mellkasán.
- Most már jó. - mondja.
~~~
Reggel a szokásos ébresztőre kelek. Nem sok kedvem van felkelni. Isaac egyik keze a derekamon van. A lábaink pedig teljes gubancban van. Erőt veszek magamon és megpróbálok úgy kikelni az ágyból, hogy Isaac-et ne ébresszem meg. Egy pillanatra azt hittem sikerült felkeltenem, de csak átfordult a másik oldalára. A ruhámat a kezembe veszem és a fürdőszobába veszem az irányt. Megmosom a fogam és felöltözök. Utána lemegyek a konyhába, hogy csináljak egy kávét. Csak egy a bökkenő. Amy-éknak teljesen más kávéfőzőjük van, mint nekünk, így fogalmam sincs ezt, hogy kell használni.
- Amy! - még pont eltudom kapni. - Megmutatnád, hogy kell ezen kávét csinálni?
- Persze. A kávészemeket ide öntöd, ami ledarálja, majd amikor ez felvillan akkor ezt... - mutogat összevissza én pedig jegyzem a folyamatot. - Eltekered. Érthető voltam? Mert ha nem elmondom még egyszer.
- Én értettem. - mondom.
- Szuper vagy. Szép napot. - és kilép az ajtón. Isaac-nek és magamnak is csinálok egy kávét és felviszem neki.
- Jó reggelt. - teszem le a kávéját a pohár víz mellé. - Megtanultam a kávéfőzőtökkel kávét csinálni. - büszkélkedem.
- Ügyes, én ma szerintem nem megyek be. - mondja és a párnába temeti az arcát.
- Nincs olyan, hogy nem mész be. - húzom le róla a takarót.
- Hé, lecsupaszítasz. - mondja, mire felröhögök.
~~~
A kedd egész könnyű volt. 4 órát tartottak meg, így könnyebb dolgunk volt.
~~~
A szerda sokkal nehezebb és fárasztóbb volt, mint a kedd, mert ma 7 óránk volt. És az összesen tételeket dolgoztunk ki.
~~~
A csütörtök egy fokkal jobb volt, de már azt érzem, hogy leszakad a kezem a sok írástól. Rebecca-val töltöttem a délutánt. Mostanában keveset voltunk együtt. Ő az anyjával volt én pedig Isaac-el. A csajos délután után még nálunk is aludt. Megnéztünk két részt egy sorozatból, de ő már a felénél tart, így én nem értettem belőle semmit.
~~~
- Boldog születésnapot! - ugrik rám a barátnőm.
- Áu, eltörted a karomat. - mondom neki.
- De hivatalosan is 18 vagy. Boldog születésnapot! - lehajol az ágyam alá és kivesz egy vastag könyvet és átnyújtja nekem.
- Ez mi? - kérdezem és kinyitom az első oldalon.
- Mi. - csak ennyit mond, mert megpillantok egy képet rólunk, még kis babaként. Ott fekszünk egymás mellett. Tovább lapozok. Van itt óvodás kép is, iskolás és még egy csomó. Az ál veszekedésünk csak azért, hogy anyáék azt higgyék, hogy nagyon összevesztünk. Pedig nem is. Nem tudjuk miért csináltuk. Csak úgy.
- Köszönöm. - ölelem meg a barátnőmet a könnyeimet törölgetve. Sok jó emlék van ebben a könyvben.
- Tudtam, hogy tetszeni fog. - mondja és visszaölel. Majd kap egy üzenetet. - Dylan megkért, hogy menjek érte. Nem haragszol? - kérdezi. 18. 18 éve ismerem. Tudom mikor hazudik. És most nem mond igazat.
- Nem, dehogy haragszom. Még egyszer köszönöm. - mondom neki és kimegy az ajtón. Én törökülésben ülök az ágyamon és lapozgatom az albumot. Megtaláltam Rebecca első lerészegedését. És amikor megkaptuk a jogsinkat.
- Zavarok? - kérdezi Isaac az ajtóban állva.
- Nem. - mondom neki mosolyogva.
- Amelia Hayes még nincs felöltözve?
- Veled csevegett Rebecca, igaz? - kérdezem.
- Neeeem. - megdöntöm a fejem. - Na jó, de.
- Akkor nem is megy Dylanért?
- De, de nem miatta ment el. - mondja és leül mellém. - Boldog születésnapot. - nyújt át egy macit, amin egy pókemberes ruha van. Felröhögök. Mikor átveszem tőle a macit, valami fémes az ujjamhoz ér. Egy szív alakú nyaklánc. Ránézek Isaac-re ő pedig figyeli mit csinálok. Leakasztom a maciról. Ki lehet nyitni és belsejében megpillantok két monogramot. I & A. - Fordítsd meg. - mondja. Megfordítom és a hátulján egy idézet szerűséget veszek észre: ,,Megígérem, hogy az én karjaim között mindig biztonságban leszel." Már az albumon is meghatódtam, de ez... Nem is kellett több Isaac nyakába ugrok és szorosan magamhoz ölelem. -Tetszik? - kérdezi a fülembe suttogva.
- Nagyon, köszönöm. - mondom neki szipogva és megtörlőm a szemem.
Hosszú percekig ülök az ölébe és nem csináltunk mást csak öleljük egymást.
- Ms. Hayes nem szeretné ellógni a mai napot? - kérdezi tőlem.
- Nem, a délután amúgy is húzós lesz. Érzem. - mondom neki.
- Tehát nem lógjuk el a mai napot? - kérdezi.
- Tehát nem lógjuk el a mai napot. - mondom neki és kiakarok szállni az öléből, de nem enged.
- Még egy kicsit. - mondja és a nyakamba fúrja az arcát.
~~~
Beérve az iskolába Dylan nekem ugrik.
- Boldog születésnapot! - mondja.
- Köszönöm.
- Itt az ajándékod. - nyújt át egy kulcstartót, ami egy kosárlabda és bele van vésve, hogy: DYLAN.
- Azta egy kulcstartó Dylan névvel? - teszem a mellkasomra a kezem. - Megtisztelő. - mondom neki mosolyogva.
- A többi ajándék én vagyok. - mondja és szorosan megölel. Tényleg nagyon szorosan.
- Kinyomod belőlem a szuszt. - mondom neki.
- Csak nyomatékosítottam, amit mondtam. - mondja. - Ma nagyon jót bulizunk. - teszi hozzá.
- Sziasztok. - lép mellénk Mike. - Boldog születésnapot. - fordul felém. - Mondtad, hogy imádod ezt a könyvet, így tessék. - nyújtja át a könyvet. A könyvet, ami már meg van és azt a könyvet, amit Isaac-től kaptam, amit előtte tönkre is tett. Isaac szólásra nyitja a száját, de Dylan a szája elé teszi a kezét.
- Köszönöm, ez kedves tőled.
- Akkor most megyek. Legyen szép napod. - mondja és elsétál.
- Ez már meg van neked. - mondja.
- Tudom, de miért mondtam volna el neki?
- Mondjuk azért, mert meg van. - mondja.
- Oh, nézzétek ott van Rebecca. Én odamegyek ti csak beszélgessetek nyugodtan. - húzza ki magát a beszélgetésből.
- Ha hiszed, ha nem, a te könyvedet fogom olvasni. - mondom neki és megölelem.
- Rendben. - nem féltékeny. Mondja ezt ő.
Órák után megbeszéltük, hogy a bulin találkozunk. Rebecca szó szerinte rángatott, míg a szobámba nem értünk.
- Na szóval, mit vegyünk fel? - kérdezi és kinyitja a ruhásszekrényem ajtaját.
- Én...
- Én arra gondoltam, hogy vegyünk fel ruhát. Harisnyával. - vág közbe. - Kölcsön kérhetem a piros ruhádat? - kérdezi és lekasztja a helyéről.
- Persze. - de igazából ez nem kérdés volt.
- Te pedig ezt a ruhát vedd fel. - veszi le az ugyanolyan ruhát, mint a piros, csak feketébe.
- Hát... Nem is tudom. Ez a ruha nagyon alakos ruha.
- És csodás alakod van. Szóval ezt veszed fel. - mondja és elém rakja.
Egész hamar elkészültünk. Még egy kis sminket is varázsolt rám.
- Hívok taxit. - mondja Rebecca és leindul. Én még egyszer megnézem magam a tükörbe. Csak aztán megyek le én is
~~~
Mikor kiszállunk a taxiból nem lehet nem észre venni a négy fiút, akik egymás mellett állnak. Ezeken miért van piros póló? Várjunk. Rebeccán is piros ruha van.
- Miért öltöztetek össze? - kérdezem Rebeccától.
- Isaac ötlete volt. - vonja meg a vállát.
- Kezdődhet a buli. - mondja Cole.
- Irány be. - mondja Dylan. Isaac összekulcsolja az ujjainkat.
- Miért van rajtatok piros póló? - kérdezem tőle.
- Vedd célzásnak. - mondja halkan és meghúzza a melltartó pántomat.
Belépve a nem lehet semmi mást hallani csak a dübörgő zenét. Majd Cole és Tony felém fordulnak és mindketten a kezembe nyomnak egy-egy üveg piát.
- Boldog születésnapot. - mondják egyszerre.
- Mindkettőnek el kell fogynia ma este. - teszi hozzá Cole.
~~~
Hogy jól érzem-e magam? Igen. Itt táncolunk a táncparkett közepén Rebeccával. A fiúk a pultnál ülnek és az újabbnál újabb poharakat töltik meg. Odamegyek hozzájuk és megragadom Isaac kezét.
- Gyere velem táncolni. - súgom oda neki.
- Én nem tudok... - de nem tudja befejezni, mert már húzom is magammal.
- Én se. - teszem hozzá és átkarolom a nyakát. Ő megfogja a derekamat és ritmusra ringatózunk. Tényleg nem tudunk táncolni, de ez így tökéletes. Felnézek rá és ő is rám. Valahogy a zene elhalkul. Olyan, mintha csak mi lennénk. Ketten villogó fények között. A mellkasára hajtom a fejem. De ő felemeli az államat és megcsókol. Visszacsókolom. Hülye lennék nem vissza csókolni. - Menjünk inni. - mondom neki, mire elmosolyodik.
Visszamegyünk a fiúkhoz. Isaac leül én pedig a lába közé állok.
- Igyunk Amelia-ra. - emeli fel a poharát Dylan és utána mindenki.
- Boldog születésnapot. - kiáltják egyszerre és lehúzzuk az égető italt. Isaac zsebe elkezd csörögni, és kiveszi a telefont a zsebéből.
- Ki az? - kérdezem.
- Mindjárt jövök. - mondja és egy puszit nyomva a homlokomra kimegy a helyszínről.
- Nem is tudtam, hogy itt lesztek. - jön mellénk Mike.
- És te? - kérdezem.
- Elhívtak. - mondja.
- Értem.
- Olvastad már a könyvet? - érdeklődik.
- Én már kiolvastam. - válaszolom.
- Oh. Akkor következőre mást választok. - mondja mire felröhögök. Pedig nem is volt vicces, amit mondott.
- Hát igen. - csak ennyit mondok. Isaac-et megpillantom a bejáratnál, mire intek neki, hogy jöjjön ide, de vissza kimegy. - Mindjárt jövök. - mondom Cole-nak mire bólint. - Most hova mész? - kérdezem tőle, mikor kiérek.
- Látom meg vagy nélkülem is.
- Kivel? Mike-al?
- Igen a túl öltözött ficsúrral.
- Mi? Féltékeny vagy?
- Nem vagyok féltékeny. Soha nem vagyok féltékeny.
- Akkor mi a bajod?
- Semmi.
- Kivel beszéltél?
- Nem mindegy? Hétfő óta ezzel nyaggatsz. - nyaggatom?
- Mert megígérted, hogy beszélsz róla. - válaszolom.
- Teljesen lényegtelen.
- Nekem nem az.
- De legyen. - mondja és elindul, de megfogom a karját.
- Nem lesz lényegtelen. Miért vagy most ilyen?
- Milyen? Nem vagyok semmilyen.
- De féltékeny vagy, pedig nem adtam rá okot.
- Miért? Nézzem jó szemmel, hogy a barátnőm egy ismeretlennel iszogat? - kérdezi.
- Isaac, te jöttél ki telefonálni, aztán mikor megkérdezem, hogy kivel akkor nem mondasz semmit. - csattanok fel. - Itt egyedül nekem kéne féltékenynek lennem. - gúnyosán felröhög
- Semmi okod sincs a féltékenységre.
- Neked sincs! - mondom a kelletének hangosabban.
- Miért te lattál engem egy lánnyal?
- Nem, de honnan tudjam, hogy nem az egyik egy éjszakás kalandoddal beszélgettél?
- Hogy mimmel? Te még mindig ilyennek látsz vagy gondolsz?
- Mivel nem mondasz nekem semmit, nem tudom mit gondoljak. Nem engeded, hogy megismerjelek. - vágom a fejéhez.
- Olyan nehéz fel fogni, hogy nehéz valakit közel engedni magamhoz? - kérdezi. Már szinte ordítunk egymással. Rohadt alkohol.
- Felfogtam. Mondd azt, hogy nem akarsz közel engedni magadhoz és végeztünk. - nem szól egy szót sem. - Rendben. - ezzel sarkon fordulok és elindulok haza, ami jelen pillanatban nem tudom merre van. Nem, nem gondolom, hogy lánnyal beszél. Illetve nem tudom mit gondoljak. Az alkohol teljesen megzavarta az elmém. Az érzelmeim túl tengenek. Az előbb még dühös voltam. Most pedig a könnyeimet törölgetve indulok meg a sötét utcában. Ez most azt jelenti, hogy szakítottunk?
Sziasztok!
Meghoztam az egyik leghosszabb részt, ami 3000 szó fölött van. De egyszerűen nem tudtam abbahagyni az írást. Remélem tetszeni fog. Ha pedig igen, kérlek, nyomd meg a vote-ot. Kommentek. Már csak ennyit írok, mert mindenki tudja mit jelent. 😉 Mindenkinek kitartást a jövőhétre.
Puszilok Mindenkit!
⁸