~~~
Amelia
Isaac a fiúkhoz megy, míg én Rebeccát veszem célba.
- Szia. - sétálok mellé.
- Szia. - mondja.
- Mesélj. - mondom neki.
- Nem, nem. Mesélj te előbb.
- Rendben. Hőlégballonozni vitt.
- Hogy hová? - tátva marad a szája.
- Igen. És ti? Veletek mi van?
- Hát... Fura, ami most köztünk van.
- Hogy érted? - kérdezem, majd elteszem a földrajz füzetemet.
- Mindketten annyira igyekeztünk, hogy olyan mű lett a randi. - mondja elkeseredetten.
- Lehet nem vacsorázni kéne mennetek. Van egy ötletem.
- Na? - csillan fel a szeme.
- Hétvégén, menjetek ki sétálni. Úgy nem fogtok feszülni.
- Szerinted próbáljuk meg még egyszer?
- Mindenképp.
- És, ha ő nem akarja?
- Szerintem biztos akarja majd. - bíztatom.
~~~
Az öltözőbe Lydia megtalál. Igen, gondoltam, hogy megtalál, de azért reménykedtem, hogy nem.
- Te Isaac Reed-el mentél randizni? - Rebecca már felállni készült mellőlem, mire visszahúzom.
- Jaj, Lydia a szempillaspirálod nagyon elfolyt. - mondom neki.
- Mi? - kérdezi ijedve és a mosdó felé veszi az irányt a két lánnyal a sarkában.
- Ez jó volt. - mondja Rebecca, mire mindkettőnkből kitörik a röhögés.
Rebecca-val a szokásos helyünkön ülünk és várjuk a tanárt.
- Jól van gyerekek! - zárja össze a naplóját. - Az osztály egyik fele nagyon jól áll, a másik nagyon rosszul, így mára én fogok párba állítani embereket, hogy segítsenek egymásnak. Akkor kezdjük. Rebecca és Isaac. Cole és Bianca. Dylan és Samantha. Ryan és Amelia. - oh, ne. Rebecca-ra nézek, aki Isaac felé indul.
- Tehát csak visszakerülünk egymáshoz. - lép mellém.
- Ryan. -kezdek bele. - Együtt kell nyújtanunk. Beszédről szó sem volt.
- Miért nem akarsz velem beszélgetni?
- Nem egyértelmű? Egy bunkó farok vagy velem. Méghozzá megcsókoltál úgy, hogy tudod barátom van.
- Ezt most komolyan kimondtad? - felröhög. - Csak addig lesz melletted, míg meg nem fektet.
- Ez nem igaz. - mondom neki.
- Nem ismered.
- Te nem ismered.
- Nem is akarom, mert tudom milyen. Ugyan Amelia. El vagy vakulva. Tudod jól, hogy milyen.
- Volt. - teszem hozzá.
- Kezdjetek felülésezni. - jön mellénk a tanár. - Valami gond van? - kérdezi. Már szólásra nyitottam a szám.
- Nem, minden oké. - teszi a vállamra a kezét Ryan.
- Akkor kezdjetek neki. - mondja és elmegy.
~~~
Óra végén, még Isaac elkapott, mielőtt befordulhattam volna az öltözőbe.
- Hé, minden rendben? - kérdezi.
- Igen. - mondom neki.
- Mert ha szeretnéd elintézem és...
- Nem. - vágok közbe.
- Biztos? - kérdezi és az arcomat fürkészi.
- Igen. - mondom neki, de nem nézek rá.
- Mia... - jön közelebb.
- Csupa izzadság vagyok. - mondom neki és kitérek előle és egyenesen az öltözőbe megyek. Tudom, hogy Ryan-nek nincs igaza. És azt is tudom, hogy bízhatok Isaac-ben. Csak félek. Hogy rám un. Nem vagyok olyan, mint amilyen lányokkal volt már.
Francia óra előtt szokásosan Dylan elmondta nekem a tanult szavait.
- Livre az a könyv. Chien az a kutya. Glace az a fagyi. Boutique az a bolt. - igyekszem figyelni rá.
- Je vois que tu n'écoutes pas, Amelia. - várjunk csak, ez hosszabb volt, mint egy szó.
- Mit mondtál?
- Azt, hogy látom, hogy nem figyelsz rám.
- Ne haragudj, mostantól figyelek.
- Valami gond van? Isaac is feszült, te se vagy olyan Ameliás.
- Igen, tudom csak ezer meg ezer gondokat cikázik a fejembe.
- Mesélsz egy-kettőt? - kérdezi, mire bólintok.
- Csak... Nem is tudom. Tartok attól, hogy nem fog köztem és Isaac között működni a dolog. - mondom neki.
- Figyelj Mel. - mondja és teljesen felém fordul. - Ismerem Isaac-et. Minden hülyeségével együtt ismerem. Ott voltam, mikor lefelé tartott a lejtőn. Sőt gurult a lejtőn. De most más. Teljesen más. - szívem nagyot dobban, de nem nyugodtam meg teljesen.
- Köszönöm. - mondom neki és megölelem. - Maradhat köztünk?
- Hát persze. - kacsint egyet.
- Visszatérve a franciához. Te egy egész mondatot mondtál méghozzá értelmesen? - lepődők meg.
- Jól jön az az útikönyv. - erre mindketten felröhögünk.
Órák után várom Isaac-et a motornál, de nincs sehol. Felhívom, de kinyom. Írok neki.
Én: Isaac, hol vagy? - de nem válaszol.
- Szia csajszi. Minden oké? - jön mellém Rebecca.
- Isaac-et várom, de nem válaszol se az üzeneteimre, se a hívásaimra.
- Elvigyelek? - bólintok.
Útközben azon gondolkodom, hogy hova mehetett.
- Minden rendben köztetek? - kérdezi egy idő múlva.
- Igen, miért?
- Láttalak titeket az öltöző előtt. Mondott neked valamit Ryan?
- Nem, csak gondolkodtam.
- Na mesélj.
- Mi van, ha rám un?
- Rád un? - bólintok.
- Egyáltalán nem olyan vagyok, mint a többi lány, akivel együtt volt. - bele gondolni sem akarok, hogy mennyi lánnyal volt már.
- Pont ez fogta meg. Te más vagy, mint a megszokott. Ne stresszelj ezen.
~~~
- Hétvégén csinálunk valami csajosat. - mondja Rebecca és elhajt. Se tiltakozni, se beleegyezni nem tudtam. A táskámért nyúlok, hogy kivegyem a kulcsot, de a telefonom akad a kezembe. Még mindig nem válaszolt. Kinyitom az ajtót és a telefonomat bámulva veszem le a cipőmet.
- Észre sem veszi, hogy itthon vagyok. - mondja apa a kanapén ülve.
- Úgy tudtam, hogy este felé jössz. - mondom neki.
- De úgy tűnik hamarabb haza engedtek. Kapok ölelést? - szó nélkül odamegyek és megölelem. - Milyen volt a suli?
- Elment egynek. - mondom neki. Reggel minden jó volt, aztán egyre rosszabb.
- Hallottam jön egy fiú vacsorázni.
- Igen.
- Az a Ryan gyerek? - hevesen megrázom a fejem.
- Nem, Isaac az.
- Micsoda? - nem tudom eldönteni a hangjából, hogy mit is érez ezzel kapcsolatba. - Hála a jó égnek. - szólal meg egy idő után. - Isaac-et bírom. - mintha nem tudnám. - De, ha megbánt. Akkor a férfiasságának annyi. - bólintok. Jobban fogadta, mint gondoltam.
- Felmegyek tanulni. - mondom és felindulok.
- Rendben kincsem. - azzal a figyelmét a tv-nek szenteli.
A vázlataimat magam elé pakolom. Matek, irodalom és a többit. Még sem tudok koncentrálni. Egy mondatot nem olvastam el semelyikből. Megint a kezembe veszem a telefonomat. De még mindig nincs semmi hír Isaac-ről. Leveszem a könyvemet a polcról és megpróbálok arra figyelni. Olvasni és kicsit elterelni a gondolataimat.
~~~
- Kész a vacsora. - hallom anya hangját. Felnézek az órámra, ami lassan hét órát mutat. A térdem mellé tettem a telefonomat, ami azóta sem jelzett, hogy érkezett-e üzenetem. A könyvemet az ágyra teszem, rá pedig a telefont és lemegyek.
A vacsora alatt jókat beszélgettek. Én nem nagyon szóltam közbe, csak piszkálgattam a kaját.
- Nekem elég volt, felmehetek? - nem sokat ettem.
- Hát, drágám. Nem sokat ettél.
- Nem vagyok olyan éhes.
- Menjél. - mondja apa. Iszok még egy korty vizet és visszamegyek a szobámba. Visszavettem a könyvet a kezembe és elkezdtem olvasni. De hamar elnyomott az álom.
Mikor felébredek majdnem éjfél. Mint az elmúlt órákban most is a telefonomért nyúlok.
Barom: Hello, mi jót csinálsz?
Én: Hol vagy?
Barom: Ez nem egy válasz.
Én: Isaac, hol vagy? És hol voltál iskola után? Majdnem fél órát vártam és nem jöttél.
Barom: Túl sok a kérdés.
Én: Te ittál?
Barom: Csak egy icipicit.
Én: Dylan vagy valaki ott van veled?
Barom: Nem, csak az ég és én. - mivan?
Én: Kint vagy az utcán?
Barom: Ühüm, a füvön.
Én: Miért ittál?
Barom: Volt oka, de már nem tudom. - taccs részeg.
Én: Hol vagy? Érted megyek!
Barom: Nyugabuga. - nincs is ilyen szó.
Én: Isaac! Nem vagyok nyugodt.
Barom: Akkor legyél nyugodt. Kop kop.
Én: Mit kopogsz?
Barom: Az ajtótokon fogok.
Én: Tessék? - az ágyra dobom a telefonomat és lerohanok.
Amilyen halkan olyan gyorsan. Kinyitom a bejárati ajtót, és Isaac tényleg majdnem kopogott.
- Te aztán tudsz futni. - nagyon részeg. Bezárom magam mögött az ajtót.
- Isaac, miért ittál?
- Álmos vagyok, majd holnap megbeszéljük. Menjünk aludni. - mutat az ajtónkra.
- Biztos, hogy nem fogsz ma itt aludni.
- Miért?
- Mert az apám már itthon van.
- Akkor hagyj menjek köszönni neki. - mondja és az ajtó felé indul, de visszarántom.
- Isaac, nem.
- Megígérem csöndbe leszek. - teszi a mutatóujját a szája elé.
- Nem. Haza viszlek. - mondom neki és leindulok a kocsihoz, de kihúzza a kezét az enyémből.
- De én itt akarok aludni.
- De nem.
- De igen.
- Isaac, nem.
- Isaac, igen. - dühös vagyok rá. Egy, mert fogalmam sincs miért ivott. És nem, nem zavar, hogy iszik. Kettő, ott hagyott az iskolánál. - Tényleg csöndben leszek. - ígéri. Nem hoztam ki a kocsikulcsot.
- Legyen. - ha most apám felkel, akkor Isaac-nek annyi. Csendben kinyitom az ajtót és bevezetem rajta Isaac-et. Nem bajlódom most a cipőjével inkább egyenesen felmegyek vele. Bekukkantok Gabe szobájába, ahol a tv még megy. Ami azt jelenti fent van. - Maradj ennek a falnak támaszkodva. - mondom neki és bemegyek Gabe-hez. - Te miért nem alszol?
- Péntek van, ilyenkor fent lehetek. - igen tudom, hogy fent lehet ilyenkor, de így, ha kimegyek bezárhatom az ajtaját.
- Oké. - mondom neki.
- Lia, miért van itt Isaac? - mutat a hátam mögé, ahol Isaac kukucskál be.
- Részeg. Maradjon köztünk. - mondom neki.
- Holnap adsz a kávédból?
- Igen.
- Akkor nem mondok semmit.
- Köszönöm. - suttogom neki és kimegyek az ajtaján. - Nem tudtál nyugton maradni, ugye? - kérdezem Isaac-től.
- Nem szokásom. - válaszolja.
- Gyere. - suttogom neki és megfogom a kabátja ujját. - Lent alszol a földön.
- Mi? Miért?
- Mert nem akarom, hogy telibe hány engem, vagy az ágyamat. - mondom neki.
- Nincs hányingerem.
- Majd lesz.
- Nem lesz. Hagyj aludjak veled, kérlek.
- Ha elmondod miért ittál.
- Mondtam nem emlékszem.
- Akkor, ha emlékezni fogsz aludhatsz velem. Addig a földön alszol.
- Akkor azt a szép rózsaszín párnádat kérem. - előveszek egy plédet, amire ráfeküdhet. Egy takarót és a rózsaszín párnámat.
- Vedd le a cipőd. - leül a földre. Most úgy néz ki, mint egy ötéves, aki a fűzőjével bajlódik.
- Miaaaa, nem tudom levenni.
- Mi az, hogy nem tudod levenni?
- Ez a fűző, olyan kis béna. - leguggolok és kikötöm.
- Köszönöm. - és lefekszik a plédre. - A padlód, nagyon kemény.
- Milyen legyen egy padló Isaac? - muszáj megőrizni a komolyságom, de nehezen megy.
- Légyszi, az ágyadban szeretnék aludni, veled. Te nem akarsz velem aludni?
- De, de nem akkor, amikor részeg vagy. Emlékszel miért ittál?
- Nem...
- Akkor majd, ha emlékszel feljöhetsz. - mondom és én is befekszem az ágyba. - Jó éjt. - és magamra húzom a takarómat.
~~~
Már csukódik a szemem, amikor megérzem, hogy a hátam mögé fekszik.
- Azért ittam, mert veszekedtünk. - mondja a fülembe. Felé fordítom a fejem.
- Mikor veszekedtünk?
- Tesi után.
- Nem veszekedtünk.
- De, valami bajod volt és nem mondtad el.
- Ez nem veszekedés.
- Nekem az volt. Mi volt a bajod? - most már teljesen felé fordulok.
- Nem volt semmi bajom.
- De volt. És ne mondd, hogy nem. Mert ha neked nem volt bajod, akkor én egy unikornis vagyok. - mondja mire elmosolyodom. Uralkodom a vonásaimon, de Isaac észrevette, hogy elmosolyodom.
- Légy velem őszinte.
- Félek Isaac.
- Tőlem?
- Nem, nem tőled. Attól, hogy... Mindegy.
- Hallgatom.
- Attól félek, hogy rám unsz. - vallom be őszintén.
- Hogy rád unok? - kérdez vissza, mire bólintok. - Amelia, ne beszélj hülyeségeket, mert ez nem igaz. Soha az életembe nem unnálak meg. Mia, jelenleg te vagy nekem a legfontosabb. Nincs perc, hogy ne gondoljak rád. Tudom, nem vagyok a legjobb barát, de dolgozom ezen. Azt szeretném, hogy méltó legyek számodra... - egy csókkal belé fojtom a szót. Imádom ezt a fiút. A vallomása után pedig csak még jobban. Számomra már amúgy is tökéletes. - Ne haragudj, hogy ittam. - mondja.
- Nem haragszom. - nézek bele a kéken csillogó szemébe, majd közelebb húzódom hozzá, ő pedig szorosan átölel. Így alszunk el.
~~~
Reggel arra kelek, hogy a nap erősen a szemembe süt, ezért Isaac vállába temetem az arcomat.
- Jó reggelt. - mondja. Felnézek rá.
- Mióta vagy fent? - kérdezem, de visszazárom a szemem.
- Nem rég keltem.
- Valahogy ki kell osonnod, mert tényleg farok nélkül maradsz. - mondom neki.
- Mennyi időm van még?
- Nem tud...
- Amelia, apu nemsokára befog jönni hozzád. - szalad be az ajtón Gabe.
- Mi? - nyitom ki a szemem.
- Apa. Mindjárt. Jön.
- Oh... Menj át Gabehez. - mondom Isaacnek.
- Miért nem jó a szekrény?
- Mert Gabe-et én szoktam kelteni és oda biztos nem megy be. - rugdosom ki az ágyból.
- Na menjünk haver. - mondja Isaac és Gabe kivezeti a szobámból. Pár perccel később tényleg kopognak az ajtómon.
- Gyere.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt.
- Mi legyen a reggeli? - kérdezi apu.
- Teljesen mindegy, de ne csináljam én?
- Nem kell. Akkor megleplek. - mondja mosolyogva.
- Rendben.
- Na mentem, mert még Gabe-et is fel kell keltenem. - oh jaj...
Sziasztok!
Ezzel a résszel egész hamar kész lettem. Kommenteket, mint mindig várom.😉 Kérlek nyomd meg a vote-ot, ha tetszik.
Puszilok Mindenkit!
⁸