- Még egyszer köszönjük, hogy részt vettél a fotózáson! – Tara mosolyogva nyújtotta felém a kezét. A smaragd tekintetébe nézve elfogadtam és a nap végén sportruhában elmosolyodtam.
- Részemről az öröm! Remélem, hogy jól fogunk kinézni a magazinok címlapján – kicsit furcsán éreztem magam. A káosz megjelent. Pár nappal a megjelenése után felkértek egy címlap fotózásra. A téma az egészséges élet titka néven szerepelt. Annyit tudok, hogy az újságok címlapján és az első, illetve második oldalon fog szerepelni a képünk. Egy tökéletesen beállított celeb fotó lett. Egy jóképű srác, aki mellett pózol egy gyönyörű, hosszú fekete hajú, rózsaszín FullCapet viselő lány. De ha a saját gondolataimmal kéne megfogalmazni az egész cirkuszt, akkor valami ilyesmi lenne, hogy örülök, hogy jók lettek a képek, de leszeretnék zuhanyozni és ennék egy jó hamburgert, elköszönhetne most már ez a lány! A viccet félre téve! Örültem, hogy a képek jól sikerültek, viszont a reggel pecsétet nyomott az egész napomra. Sarah most biztos azt hiszi, hogy a barátnőm. Nem az esetem! Egyébként sem akarok kapcsolatot. Nem férne bele az életembe. Viszont, amikor reggel engem nézett, miközben az asztalnál beszéltem Taraval az mindent elmondott az érzéseiről. Ha tehettem volna, akkor megvigasztaltam volna. Ápoltam volna a fájdalmát, de egyszerűen nem tehettem. – Bizonyára fáradt vagy te is – kivettem a kulcsot a zsebemből, miközben Tara bólintott.
- Nyugi, Aiden! Férjnél vagyok! - mutatta fel a gyűrűjét. – A fotózás miatt muszáj volt levennem – mosolyodott el. Kuncogva bólogattam, majd intettem neki. - Az a lány a kávézóban a szerelmed volt? – suttogta. A kezem megremegett a kilincsen, a tekintetem szomorúan lesütöttem.
- Ja – válaszoltam szűkszavúan, miközben kinyitottam az ajtót. – Bocsi csak... nem beszélek könnyen róla – suttogtam.
Miután elköszöntem Taratól sóhajtva csuktam be az ajtót és kapcsoltam be a riasztót. A mozgásérzékelő felkapcsolta a villanyokat a nappaliba, miközben elképedve dobtam le magam a fehér kanapéra. Szomorúan fürkésztem az üvegasztalt, amin egy zacskó csokis keksz volt. Valamiért nem volt étvágyam. Úgy éreztem, hogy hiányzik Sarah az életemből. Istenem! Bárcsak megtudnám, hogy mivel tartják őt sakkban! A tarkómon összefontam a kezem és a szobám felé igyekeztem. Felsétáltam az üveg lépcsőn, közben kivettem a szekrényemből a pizsamát, ami nálam egy fehér pólóból és mackó nadrágból állt. A franciaágyra dobtam, és amikor csörgött a telefon a zsebembe, én ásítva igyekeztem a fürdőszoba felé. Biztos voltam abban, hogy Bob keress ezért egy törölközőt a vállamra dobva felvettem. Azonban váratlan dolog fogadott. Zene ordított a háttérben. Mintha egy diszkóból hívtak volna. Összeráncoltam a szemöldököm és elhúztam fülemtől a telefont. Ismeretlen szám volt az. – Téves szám! - mondtam.
- Na mi van, Aiden? Hogy van a kis...hm... barátnőd?! – azonnal felkaptam a fejem és összeráncolt szemöldökkel szorítottam össze a kezem. Sarah volt az!
- Te... te részeg vagy? – azonnal a lépcső felé igyekeztem. Minden dolgot, amit elkezdtem félbe hagytam és magamra húztam a cipőmet. – Mennyit ittál Sarah!!? – kérdeztem könnyes szemmel az aggodalomtól. Nem hiszem el! Mi történik ezzel a lánnyal? Miért iszik? Sarah...
- Csak egy picikét! Egyébként jól érzem magam! Tele vagyok hazuuug emberekkel – a szavait elnyújtotta. Alig értettem, hogy mit beszél. Istenem! Ha a kezeim közé kerül, akkor Istenre mondom, hogy.... Azt akartam, hogy biztonságban legyen! – Ó! Jut eszembe! Pár pasinak felkeltettem a figyelmét!
- Sarah! Komolyan mondom, hogy... - bezártam az ajtót és lefutottam a lépcsőn. Rettegtem, hogy valami baja esik. Rettegtem, hogy nyomulnak rá a férfiak. – Hol vagy most?
- A szex on the stage bárban!
- Nagyon vicces vagy! Nem létezik ilyen nevű bár! Utoljára kérdezem szépségem! Hol vagy? – intettem le egy Taxit és bepattantam a hátsó ülésre. Csak mutattam, hogy menjen, közben recsegve hallottam Sarah hangját.
- Szépségem? – nevetett. – Eljössz értem, szerelmem? – kuncogott. – Egyébként az éjszakai fény clubban vagyok! Tudod a híres csili vili helyen!
- Hát persze! Ott nyomulnak a gazdag pasik, akik egy éjszakai kalandokat keresnek! Menj ki! Nemsokára ott vagyok!
- Ó jaj! Itt van Nathan...erre jön! Azt hiszem, hogy... - és ekkor Sarah bontotta a vonalat. Elkerekedett szemekkel ráztam meg a fejem és idegesen túrtam a hajamba.
– Miért ittál!? Miért ittál?! – suttogtam az ülésen ülve, miközben a rádióban a Káosz szólt.
- Nagyon tetszik az új sláger! Imádom! - szólt a sofőr.
- Örülök neki! Megtisztelő!
Miután kipattantam az autóból egyszerűen csak besétáltam a clubba. Nem hordtam napszemüveget, nem vettem fel elegáns ruhát. Én voltam az egyetlen, aki fekete pólóban és futó nadrágban volt. Egy perc sem telt el a clubba lépésem óta, de az emberek mosolyogva pillantottak felém. Olyanok voltak, mint a térfigyelő kamerák, amik minden mozdulatodat elraktározzák. Fél szemmel láttam a vakukat, amik arról árulkodtak, hogy lefényképeztek. Nem foglalkoztam vele, mert a sötét és színes fényekkel teli clubban Saraht kerestem. A torkomban dobogott a szívem, a kezemet összeszorítottam magam mellett. A zene hangos volt, ezért nem tudtam teljesen koncentrálni. Az emberek úgy adtak nekem utat, hogy közben tátott szájjal néztek engem. A táncoló tömeg közepén mindenki oldalra lépett, ezért pillanthattam meg Saraht, aki az egyik vörös kanapén ült. Mellette Nathan volt, aki artikulálva mérgesen tette fel a kezét, és látszólag kiabált Sarahval, aki részegen törölte a könnyeit. Nos. Mindenkinél van olyan pillanat, amikor elszakad a cérna. Amikor már nem tűr tovább és felszakad egy olyan énje, amivel még nem találkozott. Éreztem a torkomban és a szívemben a bosszúvágyat. Éreztem, hogy ezen az estén nem fogom vissza magam. Tudtam, hogy ellent fogok mondani a neveltetésemnek. Hogy miért? Miért?! Szinte lassított felvételben láttam, hogy Nathan magasba emeli a kezét és nagy pofont ad Sarah arcára, aki sírva védekezett. A másodperc töredéke alatt minden megszűnt körülöttem. Egyszerűen csak elborult az agyam. Istenem! Bocsáss meg minden tettemért, amit az elkövetkezendő pár percben csinálni fogok. Sarah még mindig sírt, ezért megindultam feléjük. Amikor megpillantott abba hagyta a sírást, és elkerekedett szemekkel rázta meg a fejét, de már késő volt. Miközben a háttérben ordított a zene, én egy hírtelen mozdulattal álltam meg Nathan előtt. A féreg azonnal felállt. Közel hajolt hozzám és végig nézett rajtam.
- A híres Aiden Baker – ekkor mögém pillantott. – Sokan fényképeznek! Hát ekkora hírneved van? – ő is részeg volt, de jobban érdekelt a mellettem síró Sarah. Ezért mellé léptem, megemeltem az állát és megvizsgáltam az arcát. A szeme alatt piros volt a bőre. Kicsit lila és zöld színű lett.
- Kint várj meg!
- Hogy mi?! Gyere te is! – a kezemnél fogva húzott a kijárat felé. Két lépés! Csak két lépés! Ha Nathan nem fogott volna vissza, ha nem lökött volna meg, akkor én sem balhéztam volna. Egy hírtelen mozdulattal szorítottam ökölbe a kezem és hatalmasat bemostam neki. A teste oldalra és hátra zuhant.
- Melyik kezeddel értél hozzá!!? – ingje gallérjánál fogva tartottam őt és ismételten megütöttem. Az orrát elöntötte a vér, az emberek sikítottak és fényképeztek, miközben a vér csíkban folyt a nyakáról a padlóra. De nekem elborult az agyam. – Széttörlek! Megértetted?! – amikor a földön feküdt, lehajoltam hozzá és lefejeltem. A részeg féreg nem tudott védekezni, a vértől alig kapott levegőt, ezért köhögve négykézlábra állt. – Tényleg kezet mertél emelni rá?! – kiabáltam. – Mi?! – húztam fel és a kanapéra löktem. – Milyen ember vagy te?! – megfogtam az asztalon található poharakat és a padlóra basztam. Az apró üvegszilánkok hevertek a padlón, miközben sajnálkozva megráztam a fejem. – Nem vagy te férfi! Te csak egy féreg vagy! – a másodperc töredéke alatt két biztonságiőr fogott le és próbáltak elhúzni a kanapén heverő Nathantól. – Engedjenek már el! Elég! – szó szerint kidobtak a clubból, utánam pedig Saraht küldték, aki egy hírtelen mozdulattal sírva a nyakamba ugrott. Úgy csimpaszkodott a nyakamba, mintha a világvégétől mentettem volna meg. Suttogva simogattam a haját, és sajgó kézzel hívtam egy Taxit.
- Ez az én hibám! Ez az én hibám! – fürkészte az arcomat. – Megütött téged?!
- Esélye sem volt! Viszont... - pillantottam az utca túloldalára, ahonnan lesifotósok futottak felém. – A francba! Bob tuti megfoszt a jogosultságomtól! – tartottam Sarah testét, aki ügyetlenül sétált mellettem. Miközben az újságírók kérdésekkel bombáztak engem, addig én elképedve ültettem be a Taxiba Saraht és csuktam be magunk után az ajtót. Sarah természetesen egész úton sírt. Mindig azt hangoztatta, hogy undorító hazug emberekkel van körülvéve. Nem tudtam, hogy mikor volt utoljára ennyire rossz estém. Ma este minden történt. Balhé... bunyó... konfliktus... Aiden! Hova süllyedtél?! Tényleg egy igazi celeb lett belőled! Gratulálok...
- Gyere! Óvatosan! - könnyes szemmel tartottam Saraht és segítettem leültetni a kanapéra. Itt ült előttem ez a lány, aki teljesen összetört. Leguggoltam elé és levettem a lábáról a magassarkút, közben nem bírtam ki, hogy ne fürkésszem a keskeny vádliját és combját. Puhának látszott, mint a baba popsija. – Hogy vagy? – a füle mögé tűrtem az egyik hajtincsét és megvizsgáltam az arcát. – Az a rohadék... hozok neked jeget!
- Nagy baj van... - szipogta, miközben kezét a combján tartotta. Néha jobbra és balra hajolt. Részeg volt, ezért nem tudta, hogy hol van. Istenem, Sarah! Mi történik veled?! Hogy jutottál el idáig? Hogy jutottunk el idáig? – Annyira szégyellem magam – az arcát a tenyerébe temette. Még mindig előtte guggoltam, ezért a kicsi ruha miatt a lába közé láttam. Láttam, hogy rózsaszín selyem takarja a dombocskát, az ajándékot, ami soha nem lehet az enyém. Amit soha nem érinthettem meg.
- Maradj itt – álmosan sétáltam a szürke hűtő felé és oldalra nyitottam a két ajtaját. Miután kivettem egy zacskó borsót a fagyasztóból, próbáltam elterelni a gondolataimat arról, hogy Sarah ma estét is nálam fogja tölteni.
- Nem érzem jól magam! - tette a szája elé a kezét.
- Ó életem! Csak a szőnyegemre ne! - gyorsan felsegítettem őt és megindultam vele a vécé felé. Szerencse, hogy a földszinten a mosókonyha mellett is volt egy. Belöktem magunk előtt a fa ajtót, Sarah pedig fölé hajolt, és miközben hátra fogtam a haját, ő addig szenvedve küzdötte fel az alkoholt. Megszoktam, hogy szívem választottját becézem. Még akkor is, ha nem lehet az enyém,akkor is, ha nincsen köztünk semmi. Minden gondolatom irámta szívemből szól.
- Annyira szégyellem magam! - köhögte. - Én nem ilyen vagyok! Én nem ilyen vagyok! - ismételte izzadva.
- Semmi baj! Nálam biztonságban vagy! A lényeg, hogy biztonságban vagy - támasztottam homlokomat lapockájának. - Nemsokára jobban leszel! - suttogtam.
- Te mindig segítesz nekem! Annyira szeretlek miatta, hogy abba már belepusztulok! - sírt összeszorított szemekkel. Az arcát nézve a fejemet ráztam.
- Fáj, hogy sírni látlak! Szedd össze magad, kérlek - téptemle egy vécé papírt és a kezébe adtam.
Istenem!
Mi lenne veled nélkülem?